Herd Health

A HHPM ezeket az adatokat arra használja fel, hogy jobban támogassa a gazdálkodót az állatok egészségével, szaporodásával és termelékenységével kapcsolatos döntéshozatalban.

áttekintés ScienceDirect

Kapcsolódó kifejezések:

  • Mesterséges megtermékenyítés
  • Állat-egészségügy
  • Állatorvosok
  • Tejtermékek
  • Tejelő tehenek
  • Fejőházak
  • Tejcsordák

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Marhahústehén-borjútermelő gyógyászati ​​programok marketingje magángyakorlatban

EGÉSZ EGÉSZSÉGÜGY

Az állategészségügy az állatorvosi vállalkozás és a képzés alapja. Az állatorvosoknak kell lenniük a szakértőknek, és az ügyfelek elvárják a kiválóságot. A magának feltett kérdések a következők:

Rendelkezik-e minden állomány egyedi állományú oltási és kezelési programmal? Ennek könnyen követhető naptárnak kell lennie, amely felvázolja az összes szükséges egészségügyi eseményt.

Megértik-e az állománytulajdonosok az állomány biológiai biztonságát? Van-e tervük? Kiváló marketing eszköz lenne az ügyfél gazdaságához vagy tanyájához vezető sáv jelzése, miszerint a klinika felelős az állomány biológiai biztonságáért.

Vannak-e az állományokban speciális betegség-ellenőrzési programok? Értik-e a termelők a betegségeket, például a Johne-t és a szarvasmarhák vírusos hasmenését? Az állatorvosok megbeszéléseket tarthatnak és hírlevelekben írhatnak olyan betegségekről, amelyek befolyásolhatják az állomány egészségét.

Ön az állatorvos, akit a helyi vagy állami állattenyésztők szövetsége vagy kiterjesztési szolgálata hív fel egy marhahús-találkozóra, amelynek középpontjában az egészség áll? Ha nem, tudassa velük, hogy elérhető.

Kecske: Egészségügyi menedzsment ☆

Bevezetés

Az állatorvosok által a termelőkkel együttműködve kidolgozott állomány-egészségügyi programok az egészség és a termelés maximalizálására törekszenek, miközben csökkentik a különféle gazdaságilag fontos betegségek előfordulását. Egy átfogó biológiai biztonsági program kidolgozása felismeri az állat és a betegségek, a különböző fertőző ágensek és a környezet ellenállóképességének kölcsönhatását. A kezelési gyakorlat megváltoztatása nagyon költséghatékony lehet a megelőzhető betegségek előfordulásának csökkentésében és a gyógyszerek iránti igény csökkentésében. Az alattomos betegségek, például a kecske-arthritis-encephalitis (CAE), a mikoplazma, a kazeus lymphadenitis és a Johne-kór nem reagálnak a kezelési rendre, és a legjobban megelőzhetők specifikus kórokozó-megelőző programok elfogadásával és az érintett állatok selejtezésével. Végül a tisztaságot és a jó táplálkozást nem lehet túlterhelni a betegségek megelőzése és a termelékenység növelése érdekében.

BULL KEZELÉS | Mesterséges megtermékenyítő központok

Célok meghatározása

Az állomány egészségügyi programjának klinikai felügyeletet és diagnosztikai vizsgálatokat kell biztosítania a betegségek jelenlétének vagy bekövetkezésének kimutatására. A cél az állományon belüli betegségek terjedésének megakadályozása és az összes bika optimális egészségi állapota.

A bika egészségéért felelős személyzetnek ismernie kell a betegség kórokozóinak átterjedésében releváns orvostudományt. Az egészségügyi program második célja az, hogy megakadályozza a sperma specifikus bakteriális, vírusos vagy protozoon kórokozókkal történő szennyeződését, ezáltal kizárva a betegségnek az AI által tenyésztett szarvasmarhák számára történő átterjedését.

Az egészségügyi program úgy is megtervezhető, hogy a spermadonor bikák és az állomány, amelyben laknak, megfeleljenek a nemzetközi előírásoknak. A cél az, hogy az AIC lehetőséget biztosítson a sperma nemzetközi forgalmazására. Míg a megelőző orvosi program számos olyan elemet tartalmaz, amely szükséges a nemzetközi előírások betartásához, egyes országok spermájának előállításához szükség lehet további követelményekre az elkülönített bikatartás, spermagyűjtési helyek és spermafeldolgozó laboratóriumok vonatkozásában.

A kórokozók felkutatása a vörös hús- és vadgyártási láncokban és a vágóhídon

18.5.1 Az állomány egészsége

Az állomány egészségének hagyományos szerepe az állatok jólétét befolyásoló vagy a termelékenységet korlátozó betegségek és kezelési hatékonyság megszüntetése vagy megszüntetése. Az állomány egészségügyi ellenőrzésének kerete a kockázatfigyelés és -értékelés a legjobb gazdálkodási gyakorlatokkal együtt. Az állomány egészségügyi ellenőrzésének gyakorlati és gazdaságilag megvalósítható módon kell megvalósulnia. A gazdaság kórokozóterhelésének csökkenése tovább csökkenti az élelmiszer-biztonsági irányítási rendszerek kezdeti kihívását az élelmiszerlánc mentén. Az egészség javulása csökkenti az antimikrobiális kezelések iránti igényt, ezáltal lelassítja az antimikrobiális rezisztencia kialakulását.

Az állomány-egészségügyi programok megvalósítása különböző formákban történhet: (1) az általános legjobb gazdálkodási gyakorlat végrehajtása és akkreditálása, (2) specifikus betegség-ellenőrzési programok vagy (3) szélesebb körű kockázatcsökkentő programok, például HACCP-programok. Ezek közül a széleskörű kockázatcsökkentő programok, konkrét betegségcsökkentési stratégiákkal párosulva, valószínűleg a legelőnyösebbek a gazdaságból származó zoonotikus kórokozó-terhelés csökkentése szempontjából. A jó gazdálkodási gyakorlatok lehetséges előnyei, például a biológiai biztonság javítása, szintén hozzájárulhatnak a nemzeti zoonózis-járványok hatásainak csökkentéséhez.

Az élelmiszer-termelés betakarítási szakaszaiban az állományszintű ellenőrzési adatok integrálása lehetővé teszi a gazdaságok kockázati kategorizálásának lehetőségét a betegségek kockázata alapján. Ez megkönnyítené a lehetséges ellenőrzési intézkedések összpontosítását a betakarításkor és az élelmiszerlánc mentén.

Az állomány egészségének az élelmiszerbiztonság fejlesztése és integrálása terén jelenleg fennálló kihívások az összehangolt kórokozó-felügyelet és a gazdaságot magában foglaló, elfogadott ellenőrzési tervek hiánya. Továbbá, bár anekdotikusan a gazdaságok szintjén a betegségek elleni védekezés előnyös az étkezési zoonózisok csökkentésében, hiányoznak a bizonyítékok arról, hogy a kórokozók terhelésének milyen szintű csökkentése szükséges a gazdaság szintjén. Ezen túlmenően a gazdaságban a betegségcsökkentés végső hatása számos élelmiszer-eredetű zoonózisra nem egyértelmű. Elképzelhető, hogy a további feldolgozás során bekövetkező szennyeződés a gazdaság szintjén minden erőfeszítést megsemmisíthet. Végül konfliktusok alakulhatnak ki a gazdaságok gazdasági előnyeiben, és meg kell állapodni a költségmegosztás egyensúlyáról. Például az olyan fertőzések elleni védekezésben, mint az E. coli O157, ahol nincsenek előnyök az állatok egészségére vagy a termelékenységre nézve, a gazdaság gazdasági előnyeinek a megnövekedett piacra jutásnak vagy a termék értékének növekedésének kell lennie.

MINŐSÉGVEZETÉS | Farm szint: Sertéshús minőség

Sertés egészség

A hatékony és eredményes állatállomány-kezelési terv, a sertés állatorvosával fennálló munkakapcsolattal párosulva, a gazdaság irányításának alapvető eleme. Ez a kapcsolat az állat-egészségügyi-kliens-beteg kapcsolat (VCPR) néven ismert. VCPR nélkül a sertésállományok fokozott és felesleges kockázatot jelentenek az állatbetegségekre és az élelmiszer-biztonság veszélyeztetésére. Az állomány egészsége kulcsfontosságú az élelmiszer-biztonság szempontjából. A jó egészségű állatok hatékonyabbak és jobb végterméket állítanak elő. Minél egészségesebb egy állat, annál kevesebb szükség van gyógyszerészeti alkalmazásra, csökkentve az antibiotikum-maradványok kockázatát, ugyanakkor csökkentve a beteg állatok kezelésének ezzel járó költségeit is. A megfelelő állomány-egészségügyi protokollnak tartalmaznia kell az állatorvos által rendszeresen elvégzett állomány-értékelést, valamint az állatbiztonság és -jólét biztosítása érdekében bevezetett biológiai biztonsági intézkedéseket.

A sertésműtétek rendszeres állatorvosi vizsgálata kritikus fontosságú az egészséges állomány fenntartása szempontjából. Képzett professzionális termelői látogatások lehetővé teszik az oltási protokoll felülvizsgálatát, a korábban átgondolt tünetek megfigyelését és a gyártási rendszert más szempontból is szemlélhetik. Sokszor konzultálnak állatorvosokkal az egészségügyi problémák kezelésére, amelyek negatívan befolyásolják a tetem értékét és minőségét. Ezekre a hibákra általában a sertéshús-feldolgozó hívja fel a termelő figyelmét, és a legtöbb esetben a termelőnek gyorsan kezelnie kell ezeket a kérdéseket a teljesítmény javítása, az anyagi veszteségek csökkentése és a feldolgozó folyamatos elfogadása érdekében.

Néha figyelmen kívül hagyják az egészségügyi problémák negatív hatását a hús minőségére. Néhány olyan gyakori egészségügyi probléma, amely negatívan befolyásolja a tetem értékét, a tályogok, a tüdőgyulladás és az ízületi gyulladás. Például a tüdőgyulladás jelenléte a sertésekben csökkenti a légzési képességet. A sertések a megszokott környezetükben képesek alkalmazkodni a korlátozottabb oxigénbevitelhez, és annak ellenére, hogy a teljesítmény csökkenése figyelhető meg, az állat még mindig képes megbirkózni a környezetével. Ha azonban a sertéseket keverésnek, szállításnak, takarásnak és a betakarításhoz való mozgásnak teszik ki, az oxigén befogadásának csökkent képessége rendkívüli stresszt okozhat a rendszerükben, vagyis nemcsak a keringési rendszerre, hanem a mozgásszervi rendszerre is. Az oxigénfogyasztás csökkenése és az adenozin-trifoszfát (ATP) hidrolíziséből származó melléktermékek izomból történő eltávolításának képessége kihívást jelentő anyagcsere-helyzetet teremt. Az izom pH-értékének csökkenése fáradtsághoz, rosszabb sertésminőséghez és esetleg halálhoz vezethet.

Zearalenon

Ramesh C. Gupta,. Tim J. Evans, az állatorvosi toxikológiában (harmadik kiadás), 2018

Kérődzők

A zearalenon befolyásolhatja az anyajuhok szaporodását, amikor az anyajuhokat a párzás előtt mikotoxinnal érintik. A zearalenon orálisan, 3 mg/állat/nap koncentrációnál nagyobb koncentrációban adva az anyajuhoknak a párzás előtt depressziós ovulációs arányt és csökkent bárányozási százalékot adott (Smith és mtsai., 1990). Az anyajuhok a zearalenon orális adagjának hasonló tartományát (0, 1,5, 3, 6, 12 és 24 mg/anyajuh/nap) adták be 10 napon keresztül, a párzástól számított 5 nappal kezdve, a párzás után a zearalenon-expozíciónak nincs hatása a terhességre vagy embrionális veszteség. A tenyész kosok 12 mg zearalenon/kg takarmány tartalmú étrendet fogyasztottak 8 hétig, és a zearalenon etetésének megszüntetése után 6 hétig nem gyakoroltak jelentős káros hatást a sperma mennyiségére, koncentrációjára, mozgékonyságára vagy morfológiájára (Milano et al., 1991).

Tehén-borjú művelet marhahús minőségbiztosítás

Minőségbiztosítási állomány egészségügyi terv

A jó állatorvosi és állattenyésztési gyakorlatnak megfelelő „minőségbiztosítási állomány-egészségügyi tervet” kell követni. A 112-3. Rovat a minőségbiztosítási egészségügyi terv minimális irányelveit tartalmazza.

A marhahúsipar nagyrészt a tápanyagok erőfeszítései révén kiváló munkát végzett az erőszakos kábítószer-maradványok ellenőrzésében. Ez úgy valósult meg, hogy hangsúlyt fektettek a kezelt szarvasmarhák azonosítására és a jó nyilvántartás vezetésére. Ez magában foglalja az egyes kezelt állatok azonosítását, a felhasznált termék (ek) pontos feljegyzését, a kezelés dátumát és a kezelés dózisát, valamint az előírt elvonási idők betartását. A tehénborjú-ipar felelős a maradékmentes állatok ellátásáért a takarmányiparban. Különösen figyelemre méltóak a hosszú WD-vel rendelkező gyógyszerek, például a gentamicin. A gentamicint az Állatorvosi Tanácsadók Akadémiája és az Amerikai Szarvasmarha Gyakorlatok Szövetsége (AABP) is önkéntes felhasználási tilalom alá helyezi.

A törvényszéki vadvilág patológiája

Tabitha C. Viner, Rebecca A. Kagan, a vadon élő állatok és az állatkerti állatok patológiájában, 2018

Bevezetés

A betegség diagnosztizálásával és az állomány egészségével foglalkozó állatorvosi patológusokat egyre inkább arra kérik, hogy dolgozzanak igazságügyi orvosszakértői ügyekben. A józan ész a legértékesebb eszköz egy diagnosztikai patológus számára, amelyet ezekkel az esetekkel mutatnak be. Azok az ok-okozati események, amelyek akkor fordulnak elő, amikor egy állat megkérdőjelezhető jogi körülmények között meghal, általában olyan makroszkálán fordulnak elő, amely molekuláris, fiziológiai útvonalakban vagy mikroszkopikus, fertőző részecskékben nagyon kevéssé rejtőzik. A jól képzett patológus már rendelkezik eszközkészlettel az állatok pusztulásával kapcsolatos jogi nyomozás eseményeinek rekonstruálására.

A bírósági ügyekben nagy hangsúlyt fektetnek az adatokra és a dokumentációra. A diagnosztikai patológiához hasonlóan a kórelőzmény is lényeges eleme a vizsgálatnak. Törvényszéki esetben ezt a halálozás utáni folyamat minden lépésének részletes dokumentációjának kell követnie, például arról, hogy kik érintettek és mit fedeztek fel. Bár ennyi részlet rögzítése feleslegesnek vagy terhesnek tűnhet, egyszerű kihagyások vagy hibák szabhatják meg a különbséget a hatékony tanúvallomás és az elfogadhatatlan információk között. A sikeres eredményhez elengedhetetlen az alapos nyilvántartás.