Vörös-tengeri uborka (Apostichopus californicus)
Fajprofil

tengeri uborka

Tudtad?

A tengeri uborka regenerálhatja testének minden részét.

Általános leírása

A vörös tengeri uborka a Phylum Echinodermata és a Holothuroideaia osztály része. 50 cm hosszúra és 5 cm szélesre nőhet, folyadékok leengedése esetén akár 500 gramm is lehet. Puha, hengeres teste van, vörösbarna vagy sárgás bőrű bőrrel. A bőr alatt van egy endoskeleton. A száj és a végbélnyílás a test ellenkező végén helyezkedik el. A szájat húsz visszahúzható csáp veszi körül, amelyek táplálék behozatalára szolgálnak. Öt sor csőláb húzódik a szájtól a végbélnyílásig. A cső talpai sűrűn vannak elrendezve a ventrális oldalon, és csak három sorpár különbözik egymástól. A mobilitás korlátozott, bár az egyének naponta akár 4 métert is elmozdíthatnak etetés közben. A testük alsó részén elhelyezkedő csövlábakat használják. Fenyegetett állapotban a gyomor tartalmát a végbélnyílásán keresztül a következő takarmányig ki tudja dobni. Képes regenerálni testének minden részét. A ragadozó szálakat is elűzheti a ragadozók befogására vagy összezavarására.

Élettörténet

Növekedés és szaporodás

Az érettség a becslések szerint 4 és 8 éves kor között következik be, a maximális életkor pedig 12 évre becsülhető Brit Kolumbiában. A hímek és a nők külön vannak, a szaporodás nyáron történik, a fejlődés pedig közvetett. A spermiumok gömb alakúak és szokatlanul alacsony a DNS-tartalmuk. A megtermékenyített petesejtek auricularia lárvává fejlődnek, amelyek metamorfózissá doliolaria lárvává válnak, amelyek megtelepednek. A pelagikus szakasz a laboratóriumban 7–13 hétig tart.

Táplálkozási ökológia

Ez a faj egy epifaunális lelőhely-tápláló, amely szerves detritusokkal és kisméretű organizmusokkal táplálkozik, és „bioturbátorként” működik, amely az etetés során újrafeldolgozza és újra elosztja az üledéket.

A hátsó bélen nagyon erősen elágazó divertikulák vannak, amelyek a test coelomikus üregébe nyúlnak ki, és víz tüdőként szolgálnak. Az oxigénes vizet több egymást követő belégzéssel pumpálják ezekbe a légzőfákba, majd egy erőteljes kilégzéssel kiutasítják.

Migráció

Gyakran előfordul, hogy a vörös tengeri uborka évszakos vándorlást végez különböző mélységekben. A mobilitás korlátozott, ezért a távolsági vándorlás nem gyakori.

Tartomány és élőhely

Mexikótól Délkelet-Alaszkáig terjedő gyakori faj, és legalább olyan nyugatra és északra figyelhető meg, mint az Alaszka-félsziget, az Aleut-szigetek és a Bering-tenger. A tengeri uborka bősége Délkelet-Alaszkában a legnagyobb a védett öblökben és a belépők déli és nyugati részén.

Ezek a tengeri uborkák számos élőhelytípusban léteznek, a héj törmelékétől és kavicsától, iszaptól és iszapig, sőt a sziklákon és sziklákon is léteznek. Egy Délkelet-Alaszkában végzett tanulmány kimutatta, hogy a tengeri uborka leggyakoribb élőhelye a héj törmelék és a kavics volt. A szubhullám alatti élőhelyek széles skáláját foglalja el a part menti sekélyektől a több mint 100 ölig. Úgy tűnik, hogy a P. californicus a mérsékelt áramerősségű helyeket részesíti előnyben, elkerülve az iszapfeneket és az édesvíz vagy a jeges lefolyás által elárasztott területeket.