ZENEI FELÜLVIZSGÁLAT; Két orosz énekes erő és szenvedély

orosz

Amikor Eve Queler és a New York-i Opera Zenekar felveszi a Carnegie Hall-ot, általában a repertoárt kell magával hoznia, amelyet a legtöbb opera híve csak alkalmi felvételekből vagy zenei enciklopédiákból ismer. A szerdai operarészletek estjén Ms. Queler koncertzenekara gratulált magának egy másikfajta eredetiséghez és egzotikához: új énekesek sikeres keresése távoli helyekről.

Dmitrij Hvorosztovszkij és Olga Borodina csak azok a tehetségek, akiket Ms. Quelernek New Yorkban bárki más előtt sikerült megszereznie, és mindkét énekesnőnek megvan a legkorábbi amerikai lehetősége a New York-i Opera Zenekarban. Hvorostovsky úr, a szibériai bariton jól áll mostanában, mióta néhány évvel ezelőtt megjelent egy walesi énekversenyről.

Borodina asszony, a szentpétervári Kirov Operához kapcsolt mezzoszoprán készen áll arra, hogy a világ főbb operaszínpadaira lépjen. Legyen szó költői, jelző jellegű vagy egyszerűen véletlenszerű, a Metropolitan Opera casting osztályának erői a szerdai közönség körében voltak.

Ez két gyönyörűen felruházott és ápolt hang. Hvorosztovszkij újjáélesztette a luxust: gyönyörű hang, pontos intonáció, elegáns és szenvedélyes szállítás. Az este első fele többnyire orosz volt, és ez egy bariton, amely könnyedén átjárja Csajkovszkij és Rimszkij-Korszakov zenekarának gazdagságát.

Borodina asszony hangzása és személyisége nagy terek számára. A Saint-Saens "Samson et Dalila" című darabjai olyan hangos beszéddel jártak, hogy a zenekari ülések közepén ülő hallgatók talán valami biztonságosabbat és kissé távolabb keresték körül őket. Ms. Borodina viszont sokkal több, mint puszta erő. Pontos és zeneileg tudatos, és rendelkezik egyfajta kommunikatív pingel, amely képes megkerülni az értelmet és egyenesen a szívhez menni.

Az este második felében Donizetti és Rossini hanghullámok által eluralkodott szemtanúja volt. Borodina asszony (az "Una voce poco fa" -ban) és Hvorosztovszkij úr (a "Largo al factotum" -ban) keményen dolgozott, hogy széles ajándékaikat Rossini szűkebb utcáihoz igazítsák. A Coloratura szigorúan rájött, ha természetesen nem jön létre. A hatás azonban nyugtalanító volt: a mennydörgő csorda hangja olyan helyeken, ahol a kolibri szárnyak sodrása megfelelőbb lehetett.

Ms. Queler, aki a "A cár menyasszonya" és a "Sevilla borbélya" nyitányait is felajánlotta, aligha robbanásveszélyes karmester, de megfelelően elkíséri és jó zenekari zenészeket állít össze, hogy játsszanak neki. Ahogy Thomas Beecham mondta, ez az utolsó lehet a karmester szakma legjobb része.