Táplálkozás szoptatás alatt (1991)

Fejezet: 1 Összefoglalás, következtetések és ajánlások

1
Összegzés, következtetések és ajánlások

Az elmúlt évtizedben az Egyesült Államok számos hatósága és szervezete hangsúlyozta a szoptatás előnyeit. A szövetségi ügynökségek konkrét célokat tűztek ki a szoptatás előfordulásának és időtartamának növelésére (DHHS, 1980, 1990), a főorvos pedig műhelymunkákat tartott a szoptatásról és az emberi szoptatásról (DHHS, 1984, 1985). Szövetségi és állami szinten a nők, csecsemők és gyermekek speciális kiegészítő táplálékprogramja (WIC) olyan anyagokat készített, amelyek elősegítik a szoptatást (pl. Malone, 1980; USDA, 1988). Ezenkívül az Anyák és Gyermekek Egészségügyi Hivatala szoptatási projekteket támogatott (pl. A szoptatás előmozdításának irányítóbizottsága New Yorkban, 1986), valamint az állami egészségügyi osztályok és mások. Kevesebb figyelmet szenteltek azonban két általános témának: (1) a szoptatás hatása az anya táplálkozási állapotára és hosszú távú egészségére, és (2) az anya táplálkozási állapotának hatása a tej mennyiségére és összetételére valamint e változások csecsemők egészségére gyakorolt lehetséges következményeiről. Ez a jelentés e témák kezelésére készült.

Ez az összefoglaló röviden leírja ennek az erőfeszítésnek és a folyamatnak az eredetét; meghatározza a legfontosabb definíciókat; áttekinti, mit tanultak arról, hogy ki szoptat az Egyesült Államokban, és hogy ezek a nők jól táplálkoznak-e; megvitatja a tej mennyiségére vagy összetételére vonatkozó táplálkozási hatásokat; és leírja, hogy a szoptatás hogyan befolyásolhatja a csecsemők növekedését, táplálkozását és egészségét, valamint az anyák egészségét. Ezután főbb következtetéseket, klinikai ajánlásokat és kutatási ajánlásokat mutat be az Egyesült Államokban a szoptató nők táplálkozásával kapcsolatban.

E TANULMÁNY EREDETE

Ezt a tanulmányt az Egyesült Államok Egészségügyi és Humán Szolgáltatási Minisztériumának Egészségügyi Erőforrások és Szolgáltatások Igazgatóságának Anyák és Gyermekek Egészségügyi Programjának (V. cím, Társadalombiztosítási törvény) kérésére készítették el. Erre a kérelemre válaszul az Élelmezési és Táplálkozási Testület táplálkozási állapotának a terhesség és a szoptatás alatti bizottságát és a szoptatás alatti táplálkozással foglalkozó albizottságát felkérték, hogy értékelje a jelenlegi tudományos bizonyítékokat, és fogalmazzon meg ajánlásokat a szoptató nők táplálkozási szükségleteire vonatkozóan, különös figyelmet fordítva a a szoptató serdülők szükségletei; 35 évnél idősebb nők; és fekete, spanyol vagy délkelet-ázsiai származású nők. Ennek a feladatnak része volt az anyai táplálékbevitel és a táplálkozási állapotnak az emberi tej mennyiségére és összetételére gyakorolt hatásának mérlegelése, a különböző antropometriai módszerek megfelelősége a laktáció alatti táplálkozási állapot értékelésére, valamint a laktáció anya és csecsemő egészségére gyakorolt hatásai. az anya és a csecsemő táplálkozási állapotáról.

MEGKÖZELÍTÉS A TANULMÁNYHOZ

A vizsgálat az egészséges amerikai nők és egészséges, teljes időtartamú csecsemőik figyelembevételére korlátozódott. A táplálkozással foglalkozó albizottság a szoptatás alatt átfogó szakirodalmi áttekintést végzett, különféle szakértőkkel konzultált és csoportként hétszer ülésezett, hogy megvitassák az adatokat és levonják azokból a következtetéseket. A terhesség és szoptatás alatti táplálkozási állapotokkal foglalkozó bizottság (a tanácsadó bizottság) áttekintette és véleményezte az albizottság munkáját, és segített megfelelő kapcsolatokat kialakítani e jelentés és a terhesség alatti táplálékkiegészítők terhesség alatti táplálékkiegészítőkről szóló jelentése között. a tanácsadó bizottság két másik albizottsága készítette (IOM, 1990). Az Országos Kutatási Tanács korábbi jelentéseihez képest a Táplálkozás a terhesség alatt magasabb súlygyarapodás-tartományt ajánlott (11,5–16 kg, vagy 25–35 lb, normál terhesség előtti testsúlyú nők számára). Ezenkívül rutinszerű alacsony dózisú vaspótlást javasolt a terhesség alatt, de más vitaminok vagy ásványi anyagok kiegészítéseit csak különleges körülmények között javasolták.

A szoptató nők táplálkozási szükségleteinek vizsgálatakor elsőbbséget élveztek az energia és azok a tápanyagok, amelyekről úgy gondolják, hogy sok nő fogyasztja az Egyesült Államokban sok nő az ajánlott étrendi mennyiségnél (RDA) alacsonyabb mennyiséget. Ezek a tápanyagok tartalmazzák a kalciumot, a magnéziumot, a vasat, a cinket, a folátot és a B6-vitamint. Gondos figyelmet szenteltek a laktációnak a táplálkozási állapot különféle mutatóira gyakorolt hatásaira, például a biokémiai vegyületek szintjének mérésére; meghatározott tápanyagokkal kapcsolatos funkciók; tápanyagszintek a meghatározott testrészekben; testmagasságát, testtömegét vagy egyéb magasságát, súlyát vagy egyéb mutatóit

zsírosság. Az albizottság figyelembe vette, hogy a terhes nők számára súlygyarapodási ajánlásokat fogalmaztak meg (lásd: Táplálkozás terhesség alatt [IOM, 1990]), és hogy az Egyesült Államok nők terhesség alatti átlagos súlygyarapodása az elmúlt két évtizedben nőtt.

Lehetőség szerint megkülönböztették a kizárólagos szoptatást, amelyet az emberi tej fogyasztásának egyetlen energiaforrásaként határoztak meg, és a részleges szoptatás között, amelyet emberi tej fogyasztása tápszerrel vagy más ételekkel kombinálva, vagy mindkettő között.

A laktáció által előidézett tápanyagigényeket az egészséges, sikeresen szoptató nők által termelt tej mennyiségére és összetételére vonatkozó adatok alapján becsülték meg, amint azt az ajánlott étrendi juttatásokban (NRC, 1989) megfogalmazták. Amikor ez megvalósítható volt, az anyai raktárak esetleges kimerülésével vagy a tej fajlagos tápanyagtartalmának csökkenésével kapcsolatos bizonyítékokat is megvizsgálták az anya alacsony tápanyag-bevitele miatt. Az anya és a csecsemő táplálkozása közötti összetett összefüggések miatt az albizottság megvizsgálta a szoptatott csecsemő táplálkozását és növekedését.

Az anyai egészség és a csecsemő egészségének fogalmait tág értelemben értelmezték. Figyelembe vették mind az anya, mind az utódok egészségére gyakorolt jótékony és kedvezőtlen következményeket, mind a szoptatás alatt, mind pedig jóval a szoptatás leállítása után. Az anya esetében bizonyítékokat kerestek a kimenetelben mutatkozó különbségekre vonatkozóan azzal kapcsolatban, hogy szoptatott-e vagy sem. A csecsemő esetében bizonyítékokat kerestek az etetési módszerrel kapcsolatos kimenetelbeli különbségekre vonatkozóan (mell összehasonlítva a palackkal). Foglalkoztattak a szoptatás lehetséges hatásaival a krónikus betegségek megelőzésére vagy elősegítésére.

Amennyire lehetséges, ez a jelentés az anyák táplálkozását, szoptatását, valamint az anya és a csecsemő egészségét összekapcsoló publikált bizonyítékok részletes ismertetését tartalmazza. Mivel a szoptatást elsősorban a csecsemők egészségének elősegítésére szolgáló módszerként ösztönzik, jelentős figyelmet fordítanak a csecsemők egészségére akkor is, ha nincs bizonyított összefüggés az anya táplálkozási állapotával. Az albizottság felismerve a szoptatás alatti táplálkozási ismeretek súlyos hiányosságait, sokat gondolt a kutatási irányok kialakítására.

Az albizottság tagjai felismerték, hogy a táplálkozás nem az egyetlen meghatározó tényező a sikeres szoptatáshoz. Fontos az átfedő társadalmi tényezők hálózata, ideértve az anyai szabadsághoz való hozzáférést, a szoptatásra vonatkozó utasításokat, a prenatális ellátás elérhetőségét, a szülés utáni kórházi tartózkodás időtartamát, a csecsemő munkahelyi gondozását és a szoptatással kapcsolatos nyilvános hozzáállást. A jelentés céljainak figyelembevételével az albizottság nem foglalkozott kifejezetten ezekkel a tényezőkkel, de elismeri, hogy azokat a közegészségügyi csoportoknak alaposan meg kell vizsgálniuk, amelyek megpróbálják javítani a szoptatás arányát ebben és más országokban.

AMIT TANULOTTAK

Ki szoptat

A szoptatás előfordulása és időtartama a XX. Század folyamán jelentősen megváltozott - először csökkent, majd emelkedett, és az 1980-as évek elejétől ismét csökkent. Jelenleg a szoptatást választó nők általában jól képzettek, idősebbek és fehérek. Az Egyesült Államokban a szoptatás előfordulására és időtartamára vonatkozó adatok különösen korlátozottak a gazdaságilag hátrányos helyzetű anyák és az etnikai kisebbségi csoportok tagjai számára. A legjobb adatok a kisebbségi csoportokról a fekete nőkre vonatkoznak. Szoptatásuk aránya lényegesen alacsonyabb, mint a fehér nőké, de azok a tényezők, amelyek megkülönböztetik a szoptatást a nem szoptató nőktől, általában hasonlóak a fekete-fehér nőknél. Azokat a társadalmi, kulturális, gazdasági és pszichológiai tényezőket, amelyek befolyásolják a serdülő anyák csecsemőtáplálási döntéseit, nem ismerjük jól. Az Egyesült Államokban, ahol kevés munkáltató nyújt fizetett szülési szabadságot, az otthonon kívüli munkába való visszatérés rövidebb ideig tart a szoptatással, de keveset tudunk arról, amikor az anyák abbahagyják a kizárólagos vagy a részleges szoptatást. Ilyen adatokra van szükség a laktáció teljes tápanyagigényének becsléséhez.

Hogyan lehet megállapítani, hogy a szoptató nők jól táplálkoznak-e?

Az Egyesült Államokban vizsgált néhány szoptató nőt ugyanúgy táplálták, mint tápláltakat, de ez a megfigyelés nem általánosítható, mivel ezek a tantárgyak elsősorban fehér nők voltak, némi főiskolai végzettséggel. A kevésbé előnyös helyzetű, kevésbé jól vizsgált populációkból származó nők nagyobb mértékben veszélyeztethetik a táplálkozási problémákat, de általában nem szoptatnak.

Annak megállapítására, hogy a nők megfelelő táplálékkal rendelkeznek-e, a kutatók biokémiai vagy antropometriai módszereket alkalmaznak, vagy mindkettőt. Szoptató nők esetében azonban komoly hiányosságok és korlátozások vannak az ezekkel a módszerekkel összegyűjtött adatokban. Következésképpen nincs tudományos alap annak megállapítására, hogy a rossz táplálkozási állapot problémát jelent-e e nők bizonyos csoportjai között. A szoptató nők által valószínűleg nem megfelelő mennyiségben elfogyasztott tápanyagok azonosításához az albizottság olyan megközelítést alkalmazott, amely tápanyagsűrűségeket (tápanyagfelvétel 1000 kcal-onként) számított, a nem tejelő amerikai nők tipikus étrendjéből számítva. Vagyis azt feltételezték, hogy a szoptató nők étrendjének átlagos tápanyag-sűrűsége megegyezik a nem laktáló nők étrendjének átlagos tápanyag-sűrűségével, de a szoptató nők teljes energiafogyasztása magasabb (és ennélfogva magasabb a tápanyag-bevitelük). Ezt a megközelítést alkalmazva a tápanyagok, amelyeket valószínűleg a szoptató nők RDA-nál alacsonyabb mennyiségben fogyasztanak, kalcium, cink, magnézium, B6-vitamin és folát.

Az amerikai nők adatai azt mutatják, hogy a sikeres szoptatás függetlenül attól, hogy egy nő vékony, normál testsúlyú vagy elhízott. Az antropometriai mérések (például a súly, a magasság súlya és a bőrréteg vastagsága) nem voltak hasznosak a laktáció sikerének előrejelzésében a néhány vizsgált amerikai nő között. A prediktív képesség nem ismert olyan antropometriai méréseknél, amelyek kívül esnek az e korlátozott mintákban megfigyelt tartományokon.

Szoptató nők, akik saját maguk választják meg a diétát, általában a laktáció első 4–6 hónapjában havonta 0,5–1,0 kg (˜1–2 font) súlyú fogyást eredményeznek. Az ilyen fogyás valószínűleg fiziológiás. Ugyanebben az időszakban a subcapularis és a suprailiacus bőrréteg vastagságának értékei is csökkennek; tricepsz bőrréteg vastagsága nem. Nem minden nő fogy a szoptatás alatt; tanulmányok szerint körülbelül 20% fenntarthatja vagy hízhat.

A szoptató nők biokémiai adatait csak kis, kiválasztott mintákból nyerték. Ezek az adatok a klinikai helyzetben korlátozottan használhatók, mivel nincsenek normák a szoptató nők számára, és a nem terhes, nem tejelő nők normái nem alkalmazhatók a szoptató nőkre. Például úgy tűnik, hogy változások vannak a plazma térfogatában a szülés után, és vannak olyan változások a vér tápanyagértékében a laktáció során, amelyek nincsenek összefüggésben a plazma térfogatának változásával.

Befolyásolja-e az anya táplálkozási állapota vagy az étrendi bevitel a tej mennyiségét?

Az egészséges amerikai nők szekretált tejmennyisége, amelynek csecsemőit kizárólag az első 4–6 hónapban szoptatják, körülbelül 750–800 ml/nap, de nőenként és ugyanazon nőnél különböző időpontokban jelentős eltérés tapasztalható. A csecsemők napi tejfogyasztásának szórása körülbelül 165 ml; így a nők 5% -a kevesebb, mint 550 ml vagy 1200 ml-t választ ki egy adott napon. A tejtermelés fő meghatározója a csecsemő tej iránti kereslete, amelyet viszont befolyásolhat a csecsemő mérete, kora, egészségi állapota és egyéb jellemzői, valamint a kiegészítő ételek fogyasztása. A tejtermelés lehetősége lényegesen nagyobb lehet, mint a ténylegesen megtermelt, amit bizonyítanak azok az eredmények, amelyek azt mutatják, hogy az ikreket vagy hármasokat szoptató nők által termelt tejmennyiség sokkal nagyobb, mint az egyetlen csecsemőt szoptató nőké.

Ipari országokban végzett tanulmányok az iparosodott országokban azt mutatják, hogy a tejmennyiség nem függ össze az anya testsúlyával, testmagasságával vagy zsírosság mutatóival. A fejlődő országokban ellentmondásos bizonyítékok vannak arról, hogy a vékony nők kevesebb tejet termelnek-e, mint a magasabb testsúlyú nők.

Az anyák megnövekedett energiafogyasztása nem kapcsolódik a megnövekedett tejtermeléshez, legalábbis az iparosodott országok jól táplált nők körében. A fejlődő országokban, ahol az alultápláltság problémát jelenthet, a szoptató nők táplálék-kiegészítése általában kevésnek mondható