3. fejezet

Sigmund Freud elmélete meglehetősen összetett, és bár a pszichoszexuális fejlődésről szóló írásai megalapozták személyiségünk fejlődését, ez csak egyike volt az általános személyiségelméletének öt részéből. Azt is hitte, hogy ezekben a szakaszokban különböző hajtóerők fejlődnek ki, amelyek fontos szerepet játszanak abban, hogy miként lépünk kapcsolatba a világgal.

Strukturális modell (id, ego, superego)

Freud szerint az azonosítóval születünk. Az azonosító személyiségünk fontos része, mert újszülöttként lehetővé teszi számunkra, hogy alapvető szükségleteinket kielégítsük. Freud úgy vélte, hogy az id az öröm elvünkön alapszik. Más szavakkal, az id azt akarja, ami abban az időben jól érzi magát, és nem veszi figyelembe a helyzet valóságát. Amikor egy gyermek éhes, az azonosító ételt akar, ezért a gyermek sír. Amikor a gyereket meg kell változtatni, az id sír. Amikor a gyermek kényelmetlenül érzi magát, fájdalmai vannak, túl meleg, túl hideg vagy csak figyelmet akar, akkor az azonosító addig szólal meg, amíg ki nem elégítik az igényeit.

Az id nem törődik a valósággal, bárki más szükségleteivel, csak a saját elégedettségével. Ha belegondolunk, a csecsemők nem igazán veszik figyelembe szüleik kívánságait. Nem törődnek az idővel, függetlenül attól, hogy szüleik alszanak, pihennek, vacsoráznak vagy fürdenek. Amikor az azonosító akar valamit, semmi más nem fontos.

Az elkövetkező három évben, amikor a gyermek egyre inkább kölcsönhatásba lép a világgal, a személyiség második része elkezd fejlődni. Freud ezt a részt Egónak nevezte. Az ego a valóság elvén alapszik. Az ego megérti, hogy más embereknek vannak igényei és vágyai, és hogy néha impulzívak vagy önzőek hosszú távon árthatnak nekünk. Az ego feladata, hogy megfeleljen az id igényeinek, figyelembe véve a helyzet valóságát.

Ötéves korára, vagy a fallikus fejlődési szakasz végére a Superego fejlődik. A Szuperego erkölcsi részünk, és a gondozóink által ránk helyezett erkölcsi és etikai korlátozásoknak köszönhetően fejlődik. Sokan egyenlővé teszik a szuperegőt a lelkiismerettel, mivel ez diktálja a helyes és helytelen hitünket.

Freud szerint egy egészséges emberben az ego a legerősebb, hogy kielégítse az id igényeit, ne háborítsa fel a szuperegőt, és mégis figyelembe vegye minden helyzet valóságát. Semmi esetre sem könnyű munka, de ha az id túl erős lesz, impulzusok és önkielégítés veszi át az ember életét. Ha a szuperego erőssé válik, akkor az embert merev erkölcs vezérli, ítélkezõ és hajthatatlan lenne a világgal való interakcióiban. Megtudhatja, hogy az ego hogyan tartja fenn az irányítást, miközben tovább olvas.

Helyrajzi modell

Freud úgy vélte, hogy az életünk során tapasztaltak többsége, a mögöttes érzelmek, hiedelmek, érzések és impulzusok nem állnak rendelkezésünkre tudatos szinten. Úgy vélte, hogy a legtöbb dolog, ami bennünket hajt, a tudattalanunkban van eltemetve. Ha emlékszel az Oidipusra és az Electra komplexumra, mindkettőjüket az öntudatlan tudatunkba taszították az általuk okozott rendkívüli szorongás miatt. Míg ott vannak eltemetve, továbbra is drámai hatással vannak ránk Freud szerint.

A tudattalan szerepe csak a modell egyik része. Freud azt is hitte, hogy minden, amiről tudunk, a tudatunkban tárolódik. Tudatunk nagyon kis részét teszi ki annak, aki vagyunk. Más szavakkal, adott pillanatban csak nagyon kis részével vagyunk tisztában azzal, ami személyiségünket alkotja; a legtöbbünk eltemetve és elérhetetlen.

Az utolsó rész a tudattalan vagy a tudatalatti. Ez az a részünk, amelyhez kérésre hozzáférhetünk, de nem aktív tudatunkban van. Jobb a felszín alatt, de még mindig kissé eltemetve, hacsak nem keressük meg. Az olyan tudnivalók, mint a telefonszámunk, néhány gyermekkori emlék, vagy a legjobb gyermekkori barátod neve tárolódnak az öntudatban.

Mivel a tudattalan olyan nagy, és mivel az adott pillanatban csak a nagyon kicsi tudatossággal vagyunk tisztában, ezt az elméletet egy jéghegyhez hasonlították, ahol a túlnyomó többség a víz felszíne alatt van eltemetve. A víz egyébként mindent képviselne, amiről nincs tudomásunk, még nem tapasztaltuk, és ami még nem épült be személyiségünkbe, amelyet tudattalannak nevezünk.