tartalom

Az ételek felforgató szerepe a mesékben

Nehéz olyan mesére gondolni, amely valamilyen fordulóban nem jár étellel.

Az ételnek ilyen kulturális jelentősége van, könnyen el lehet felejteni, hogy az étel valójában, egyszerűen, egyetemes fizikai szükséglet. Meg lehet bocsátani, ha azt gondolja, hogy amíg van elég, az étel pusztán jóindulatú és jótékony dolog - végül is ez a „kenyér és vaj”. Azonban ahol az étel megjelenik a mesékben, ez ritkán fordul elő. Az ellenőrzésen kívüli zabkásás edényektől kezdve a méregtől átitatott almákig, annyi kulturális elbeszélésben az étel kezdődik, mint az evő témája; az evő ekkor válik az étel tárgyává. Miért van az, hogy az ételek népies mesékben való helyének kísértéssel kell kezdődnie, és pusztításba kell süllyednie, mielőtt a szereplők elérhetnék a (kényelmesen jóllakott) boldog örökkévalóságot?

Az ilyen kulináris megtévesztéseknek hosszú mitikus vonala van. A korai példák közé tartozik a teremtésmítosz, a Genezis. Évát, Ádám alárendeltjét, amelyet a bordáiból és nem a porból hoztak létre, egy kígyó (vagy esetleg ez Lilith, Ádám első felesége) rábeszéli, hogy egye meg a gyümölcsöt a jó és a rossz megismerésének fájáról. Hogy ez a gyümölcs mit nem nyilvánít, és valószínűleg az a széles körben elterjedt elképzelés, miszerint alma volt, a mãlum almát és a gonoszt jelentő latin latin közötti összetévesztés (vagy korai szójáték) eredménye. Az alma elfogyasztásának eredménye Éva szenvedése a szülés fájdalmával, valamint az ő és Ádám elűzése az Édenkertből, így már nem ehetnek az élet fájáról. (Ráadásul minden kígyó a hasában gyökerező gonosz szimbolikus emlékeztetőjeként kénytelen hasra mászni).

Egy másik kannibalisztikus női karakter központi szerepet játszik Hanselben és Gretelben. Ezúttal egy elszegényedett anyával kezdjük, aki nem látja a két gyermekét. Nem akarja megölni őket, és megkéri az apát, hogy vigye őket az erdőbe és hagyja ott (megint egy kicsit más, mint a modernizált kiadás). Amikor a mézeskalácsból készült ház süteményt a tetőhöz és tiszta cukrot az ablakokhoz talált, a testvérek fergeteges enni kezdtek - bebizonyítva, hogy anyjuknak igaza volt attól tartani, hogy a gyerekek otthonról és otthonról megeszik a családot. Az éhes gyermekek számára a bőséges Lebkuchenhaus (mézeskalács ház) a boszorkányt hamis anyaként jelöli, aki a sajátjaikkal ellentétben táplálja őket. A gyerekek szívesen lakomáznak a házban, anélkül, hogy félnének a következményektől, és nem tudják, hogy egyiküknek ő maga a kaja. Miután a boszorkány elfogta őket, Gretel átveszi az anya szerepét. Az ő feladata Hanselt etetni, hogy az elegendő hízlaláshoz megfelelő ételt készítsen. Okos Gretel átveri a boszorkányt, aki maga kerül a kemencébe (metaforikusan étellé válik). Így a boszorkány emberi áldozattá válik cserébe a gazdagságért, amelyet Hansel és Gretel elvesz tőle.

Borzalmasabb zabálás következik a Piroska. Az ártatlan kosár sült finomságok allegorikusan átalakulnak, miközben az erdőn átviszik őket, és nagy rossz farkas lesz. A farkas ekkor demonstrálja a szájbarágás szélsőséges példáját azzal, hogy megeszi mind a gyermeket, mind a nagymamát. A gyerek szerencséjére, legalább a mese egyes változataiban, élve kivágják a farkas hasától, jelképesen újjászületik, és így képes tanulni ostobaságából és elkerülni a kísértéseket a jövőben.

A mesék folyamatos népszerűsége részben annak köszönhető, hogy visszhangzik a képek, archetípusok és motívumok, amelyek bővelkednek az ilyen korhű történetekben, amelyek közül az egyik természetesen étel. A legalapvetőbb szinten az étel a vágyat képviseli. A folklórban és a mesében az étel kettős természetű, és csak felszínesen ártalmatlan táplálékforma. A folklór elfogadott része, hogy elvarázsolt étel vagy ital fogyasztása arra kényszeríti, hogy a következő száz évet egy mágikus birodalom csapdájában töltse. Ha azonban csak úgy tennéd, mintha megennéd kínálatukat, a varázslat megtörik - és meglátod, hogy valóban egy kopár dombon ülsz, és csak gallyakat és füvet eszel. Így nem feltétlenül maga az étel a gonosz, hanem az emberi és kulturális elképzelések teszik rosszindulatúvá. Pozitívabb szempontként mindig emlékeztetni kell arra, hogy bármilyen éhes is vagy, ha megosztod az utolsó kérgét egy öreg férfival vagy nővel, akivel az úton találkozol, biztos lehetsz a későbbi sikerekben vagy gazdagságban. Kulturális szempontból a happy end iránti éhségünk mindig a legerősebbnek bizonyul.