Zsebfogászat

A leggyorsabb klinikai fogászati ​​Insight Engine

  • itthon
  • Belépés
  • Kategória
    • A-tól I-ig
      • Szájhigiénia
      • Fogászati ​​anyagok
      • Fogászati ​​ápolás és asszisztálás
      • Fogtechnika
      • Endodontika
      • Esztétikus fogászat
      • Általános Fogászat
      • Implantológia
    • K-tól Z-ig
      • Okklúzió
      • Operatív fogászat
      • Orális és maxillofacialis patológia
      • Orális és maxillofaciális radiológia
      • Száj- és állcsont-műtét
      • Fogszabályozás
      • Pedodontika
      • Parodontika
      • Fogszabályozás
  • Ról ről
  • Kapcsolatba lépni
  • Arany tag
  • Videó
  • Általános Szerződési Feltételek
Menü

30. FEJEZET Antianémiás és vérképző stimuláló gyógyszerek

A vérképzés az éretlen pluripotens/multipotens őssejtek növekedésének és differenciálódásának bonyolult rendszere a vér összes képződött elemévé (30-1. Ábra). Ezek az őssejtek, amelyek embriológiailag származnak a májból, majd később a csontvelőből, 33 a fejlődés korai szakaszában vagy myeloid vagy limfoid prekurzorokra oszlanak. A mieloid prekurzorok differenciálódnak az eritrocitákba, a megakariocitákba (amelyekből trombociták [vérlemezkék] keletkeznek), a neutrofileké és a monocitákká. A limfoid prekurzorok előidézik a T-sejt és a B-sejt limfocitáit, a természetes gyilkos sejteket és azok minden altípusát. Az eozinofilek és bazofilek levezetése a mieloid törzsvonalban rejlik, de úgy tűnik, hogy a közös myeloid prekurzoroktól lefelé mutat. 26 A hematopoietikailag aktív csontvelő az élet során lényegében ugyanazt a tömeget tartja fenn, és bár a sejttermelő csontvelő serdülőkorban gyakorlatilag minden csontban megtalálható, a csigolyákra, a szegycsontra, a bordákra, a medencére, a lapockákra, a koponya részeire korlátozódik a hosszú csontok epifízis végei körülbelül 20 éves kor után.

antianémiás

FELTÉTEL LEÍRÁSA
Poikilocytosis Szabálytalan vörösvértest alakja
Anizocitózis Szabálytalan vörösvértestméret
Polychromasia A hemoglobin mennyiségének változása
Beteget Sarlósejtes betegség és tulajdonság
Célzás A „bikaszem” a hemoglobin C és a májbetegségek által okozott eritrocitákra mutat
Leptociták Hemoglobin a határon, közepén pigmentáció; Talassemia, obstruktív sárgaság, bármilyen hipokróm vérszegénység, hemoglobinopathia és splenectomia után
Szferociták Kerek eritrociták (nem domborúak), amelyeket örökletes szferocitózis vagy immun- vagy mikroangiopátiás hemolízis okoz
Schistocyták Vörösvértestek töredékei; hemolitikus transzfúziós reakciókban, mikroangiopátiás hemolízisben és más súlyos vérszegénységekben találhatók meg
Acantociták Torz („tüskés”) vörösvértestek protoplazmatikus vetületekkel; súlyos májbetegségben és magas epe-, zsír- vagy méregtitereknél látható
Howell-Jolly testek A nukleáris kromatin sima, kerek maradványai; megaloblasztos és hemolitikus vérszegénységekben és splenectomia után látható
Nukleáris eritrociták Súlyos csontvelői stresszben (pl. Vérzés, hemolízis), velővel daganattal történő helyettesítésben, extramedulláris hematopoiesisben található

A vérszegénység különféle fajtáit az eritrocitákra gyakorolt ​​hatásuk alapján osztályozzuk (30-1. Táblázat). Amikor a vérszegénység vérvesztésből ered (önmagában a hemolízisből vagy a vérzésből eredően), vagy a normális eritrociták termelésének csökkenése miatt, a sejtek továbbra is normálisak, mennyiségük csak kevesebb. Ezek a vérszegények normociták és normokrómák. Ha a vérszegénységet a megfelelően képződött hemoglobin termelésének csökkenése okozza, a sejtek általában kisebbek (mivel a hemoglobin az eritrocita tartalom ilyen magas százalékát teszi ki) és halványabb színűek. A vérszegénység ezen formái mikrocita és hipokróm néven ismertek, és általában hibás vagy nem megfelelő vasfelszívódás következményei. A vérszegénység olyan formái, amelyek a vörösvérsejtek hiányos érését és a DNS-tartalom megőrzését okozzák, nagyobb sejteket eredményeznek; ezeket makrocitikus vagy megaloblasztos vérszegénységnek nevezik. Általában a B12-vitamin, a folsav vagy mindkét tápanyag hiánya következtében jelentkeznek. A vérszegénység ezen formáiban a sejtek sötétebbek vagy hiperkrómabbak is lehetnek.

Vas- és vashiányos vérszegénység

Táplálkozási és fiziológiai jellemzők

A vashiányos vérszegénység a vérszegénység leggyakoribb oka világszerte, és számos okból fordulhat elő: nem megfelelő táplálkozás a növekedés sebességéhez képest (minőségi vagy mennyiségi); hibás felszívódás, szállítás vagy tárolás (például veleszületett atransferrinemia vagy képtelenség felszabadítani a vasat a transzferrinből a vörösvértestekbe és azok prekurzoraiba); vagy vérzés (leggyakrabban gyomor-bélrendszer), menstruáció vagy véradás. Az Egyesült Államokban a vashiányos vérszegénység a csecsemők 7% -ában, a gyermekek 4-5% -ában és a menstruáló nők 9% -ában 16% -ában található meg. 5 A férfiaknak csak 2-3% -ánál van vashiányos vérszegénység, az orális fogamzásgátlót szedő nőknél pedig alacsonyabb az arány, mert a progesztinek csökkentik a menstruációs vérveszteséget. A 6 hónapos és 2 éves gyermekek különösen sérülékenyek, mivel magas növekedési ütemük párosul az anyatej és a tehéntej elválasztásával. A tehéntejben kevés a felszívódó vas, és irritálhatja a beleket. A terhesség a vértérfogat gyors növelésével kiválthatja a vashiányos vérszegénységet, néha a szokásos vasfelvétel kétszer-ötszörösét igényli. Az Egészségügyi Világszervezet technikai jelentése szerint 17 olyan nő, akinek elegendő vaskészlete van a terhesség alatti hemoglobin-termelés növekedésének támogatásához, és aki csecsemőjét szoptatja, általában csak diétával képesek kielégíteni vashiányukat, bár a kiegészítés továbbra is javasolt. Egy nem terhes, normális, egészséges egyénnél a vaskészítmények és az újrahasznosítás annyira hatékony, hogy a vaskészítmény még extrém csökkentése sem lehet elegendő súlyos vérszegénység kialakulásához. 12.

A férfiak átlagosan 3,8 g összes vasat (50 mg/kg), a nők átlagosan 2,3 g (35–42 mg/kg). A testben lévő vas körülbelül 60-80% -a beépül a hemoglobinba (30-3. Ábra). A vérszegénység a vashiány elsődleges jele. Körülbelül 10-25% reteszoendotheliális sejtekben szétválik a ferritin és a hemosiderin raktározási formáiban (később leírva), és további 10-15% a parenhimális sejtekben társul a mioglobinnal. Kevesebb, mint 1% -ot használnak különféle enzimekben, nevezetesen a citokrómokban, és nyomokban a plazma transzportfehérje transzferrin kapcsolódik. A tárolt vas mennyisége a bevitel és a kereslet függvényében változik, nőknél átlagosan 400 mg, férfiaknál 1000 mg.