A perkután vesebiopsziához kapcsolódó posztbiopsziás szövődmények

Írta: Paulo Ramos Botelho Antunes, Stanley Almeida Araújo, Silvana Maria Carvalho Miranda, Fabiano Franco Monteiro Prado, Luiz Felipe França Antunes, Elisa Carvalho de Siqueira, Fabrício Tinôco Alvim de Souza és Maria Carolina Barbosa Álvares

szövődmények

Beküldve: 2019. január 31. Felülvizsgálat: 2019. augusztus 17. Megjelenés: 2019. szeptember 22

Absztrakt

Kulcsszavak

  • vese biopszia
  • perkután vese biopszia
  • biopszia utáni szövődmények
  • szövődmények
  • ultrahang-vezérelt biopszia

fejezet és a szerző információi

Szerzői

Paulo Ramos Botelho Antunes

  • Diagnosztikai és terápiás radiológiai kutatócsoport, Santa Casa de Belo Horizonte, Brazília
  • Diagnosztikai és Terápiás Radiológiai Szolgálat, Santa Casa de Belo Horizonte, Brazília

  • Stanley Almeida Araújo

    • Minas Gerais szövetségi egyetem, Nephropathology Intézet, Brazília

  • Silvana Maria Carvalho Miranda

    • Nefrológiai szolgálat, Santa Casa de Belo Horizonte, Brazília
    • Transzplantációs szolgálat, Santa Casa de Belo Horizonte, Brazília

  • Fabiano Franco Monteiro Prado

    • Diagnosztikai és terápiás radiológiai kutatócsoport, Santa Casa de Belo Horizonte, Brazília
    • Diagnosztikai és terápiás radiológiai szolgálat, Santa Casa de Belo Horizonte, Brazília

  • Luiz Felipe França Antunes

    • Diagnosztikai és terápiás radiológiai kutatócsoport, Santa Casa de Belo Horizonte, Brazília
    • Diagnosztikai és terápiás radiológiai szolgálat, Santa Casa de Belo Horizonte, Brazília

  • Elisa Carvalho de Siqueira

    • Diagnosztikai és terápiás radiológiai kutatócsoport, Santa Casa de Belo Horizonte, Brazília

  • Fabrício Tinôco Alvim de Souza *

    • Diagnosztikai és terápiás radiológiai kutatócsoport, Santa Casa de Belo Horizonte, Brazília

  • Maria Carolina Barbosa Álvares

    • Diagnosztikai és terápiás radiológiai kutatócsoport, Santa Casa de Belo Horizonte, Brazília
    • Diagnosztikai és terápiás radiológiai szolgálat, Santa Casa de Belo Horizonte, Brazília

    • * Az összes levelezést címezze: [email protected]

    A szerkesztett kötetből

    Szerk .: Edward T. Zawada Jr. és Sohail Abdul Salim

    1. Bemutatkozás

    A veseelváltozások az időtartam alapján fel vannak osztva, mint akut vesekárosodás (AKI) és krónikus vesebetegség (CKD). Az AKI-nak számos hemodinamikai, gyulladásos, toxikus és obstruktív oka van, amelyeket korai diagnózis és kezelés esetén meg lehet fordítani, elkerülve ezzel a maradandó károsodást [1, 2]. A CKD azonban a veseműködés progresszív, irreverzibilis elveszítésének klinikai kimutatása, amelynek terápiája a betegség progressziójának minimalizálására irányul [2].

    A perkután vese biopszia a nephrology klinikai gyakorlatának részévé vált, mivel lehetővé teszi a vesebetegségek diagnosztizálását, prognosztikai értékelését és terápiás irányítását [3, 4]. Az 1950-es évek megjelenése óta fejlődést értek el a diagnosztikai hozam javítása és a szövődmények minimalizálása érdekében [5].

    2. Perkután ultrahang-vezérelt vese biopszia

    2.1 Jelzések

    A vese biopszia indikációját főleg a tünetek és jelek határozzák meg [4]. A biopszia globális aránya (az eljárások száma milliónként [ppm]) a natív vesékben az ausztráliai 250 ppm feletti és az Egyesült Államokban 75 ppm alatti ppm között mozog. A vesebiopszia arányának ezt a különbségét befolyásolja a vesebetegségek prevalenciája, valamint az eljárás értékével kapcsolatos eltérő vélemények a diagnózis, a prognózis és a terápia szempontjából.

    A vese biopszia indikációjához vezető fő célkitűzések a pontos diagnózis és a kezelés szükségessége, az elváltozás aktivitásának és krónikusságának meghatározásának szükségessége a prognózis és a kezelésre adott lehetséges válasz megállapítása érdekében, valamint a genetikai betegségek [6]. A vese biopszia diagnosztikai hozzájárulása tagadhatatlan nephrotikus szindróma, szisztémás betegség veseelégtelenség, megmagyarázhatatlan AKI és átültetett veseelégtelenség esetén [7].

    Megmagyarázhatatlan AKI-s betegeknél a biopszia bizonytalan etiológiájú esetekben javallt, és az esetek 71% -ában befolyásolhatja a klinikai kezelést [9]. A biopszia különösen hasznos a vesetranszplantáció korai vagy késői megjelenési rendellenességei esetén is. Akut graft diszfunkció esetén az eljárás lehetővé teszi a kilökődés diagnózisának megerősítését és a kóros mechanizmus (akut sejtes kilökődés vagy testellenes mediált kilökődés) meghatározását. A késői biopsziák szintén alapvető információkat nyújtanak a graft krónikus nephropathiájának, például krónikus kilökődés, transzplantált glomerulopathia, nephrotoxicitás, vírusos betegség, limfoproliferatív betegségek és az alapbetegség visszaesésének okainak megkülönböztetésében. A technikai eljárás egyszerűsége, valamint a diagnosztikai és prognosztikai információk gazdagsága elengedhetetlenné teszi a biopsziát a vesegraftok nyomon követése során [7].

    A vesebiopszia ellenjavallatai abszolútak vagy relatívak lehetnek. A perkután vesebiopsziák esetében az abszolút ellenjavallatok közé tartozik a kontrollálatlan súlyos magas vérnyomás, a páciens képtelen együttműködni a biopsziával, csak egy veséje, és ellenőrizhetetlen vérzéses diatézis, míg a relatív ellenjavallatok közé tartozik az azotemia, anatómiai veseműködési rendellenességek, antikoaguláció, terhesség és vizelet traktus fertőzés [3].

    2.2 Technikák és anyagok

    A vese biopsziákat különböző képalkotó módszerekkel lehet irányítani, amelyek közül a leggyakoribb az ultrahang (USA) és a számítógépes tomográfia (CT), jó teljesítményük és széleskörű elérhetőségük miatt. Ezzel szemben a mágneses rezonanciát kevéssé alkalmazzák a magasabb költségek és specifikus anyagigény miatt. Az USA és a CT közötti választást egyedileg kell meghatározni, és az orvos tapasztalatai, a vese mennyisége, a biopszia helyének elhelyezkedése, a beteg klinikai állapota és a felszerelés rendelkezésre állása alapján kell választani. Az USA általában a választott képalkotó módszer a vese biopszia irányításához, mivel gyakorlatilag bármely helyről lehetővé teszi a minták megszerzését és a tű valós idejű megjelenítését. Ezenkívül nem teszi ki a beteget sugárzásnak, bármilyen környezetben elvégezhető, beleértve az ágy mellett is, és lehetővé teszi a műtét előtti szövődmények folyamatos nyomon követését. Ez az eljárás utáni nyomon követés módszere, amely lehetővé teszi a szövődmények korai felismerését [4].

    A siker érdekében az USA által irányított vese biopszia speciális feltételeket igényel. A beteget ventral decubitusba kell helyezni a vizsgálóasztalon, és az eljárást steril környezetben kell végrehajtani. Az átalakítót steril filmmel kell lefedni. A piacon vannak speciális jelátalakítók, de vészhelyzet esetén steril kesztyű használható. Az antiszepszist a hátsó teljes oldalán kell elvégezni, amely a biopsziával járó vesének felel meg. A szúrás helyének kiválasztását az USA határozza meg, figyelembe véve a legjobb utat (a bőr és a vesekapszula közötti legkisebb távolság, valamint az érrendszer és/vagy a bélbe helyezett hurkok hiánya). Ez a régió az amerikai kép közepén biztosítja a legbiztonságosabb utat a biopsziához, és jobb kontrollt és felbontást biztosít a kép számára.