A coccydynia (farokcsontfájdalom) diagnózisa

A coccydynia-t általában az alapos kórtörténet összegyűjtésével és egy fizikai vizsga elvégzésével diagnosztizálják. Ez a két szokásos diagnosztikai gyakorlat általában elegendő a diagnózis megszerzéséhez és a kezelési lehetőségek értékeléséhez, de bizonyos esetekben diagnosztikai tesztek, például átvizsgálások vagy injekciók is alkalmazhatók.

coccydynia

A Coccydynia kezdeti diagnosztikai módszerei

Az összegyűjtött teljes kórelőzmény valószínűleg információkat tartalmaz az aktuális tünetekről, valamint arról, hogy mikor és hogyan alakultak ki a tünetek. Az orvos környezeti vagy életmódbeli tényezőket is kereshet a beteg fájdalmaira, például a közelmúltbeli sérülésekre, testmozgási szokásokra vagy elhízásra.

A kórtörténet összegyűjtése után az orvos fizikai vizsgálatot kezd. A coccyx fájdalom alapos fizikai vizsgálata a következőket foglalhatja magában:

  • Tapintás a helyi érzékenység ellenőrzésére. Az orvos kézzel tapintással (úgynevezett tapintással) fogja azonosítani a farkcsont körüli duzzanatot és érzékenységet. A tapintás felhasználható a lehetséges coccygealis spiculák (csont sarkantyúk), ciszták vagy daganatok azonosítására is.
  • Intrarektális vizsgálat és manipuláció. Bizonyos esetekben az orvos dönthet úgy, hogy manuálisan manipulálja a farkcsontot a végbélen keresztül, hogy értékelje a sacrococcygealis ízület korlátozott vagy túlzott mobilitását. Az intrarektális manipuláció felhasználható a medence bármilyen, a farkcsonthoz csatlakozó izomfeszültségének felmérésére is.

A vizsgálat során a legkövetkezetesebb megállapítás általában a farkcsont tapintása esetén tapasztalható érzékenység. Ha a farkcsont nem érzékeny tapintásra, akkor a fájdalom valószínűleg a gerinc egy másik részéből származik.

Coccydynia diagnosztikai tesztjei

A coccyx fájdalom esetén diagnosztikai vizsgálatokra általában nincs szükség. Néhány súlyos, kérlelhetetlen fájdalom esetén diagnosztikai teszttel lehet meghatározni, hogy a fájdalmat hogyan okozzák és hogyan lehet a legjobban enyhíteni. A coccydynia diagnosztikai tesztjei a következők lehetnek:

  • Dinamikus röntgen képalkotó vizsgálatok. Bár vita folyik a képalkotó tesztek hatékonyságáról a coccydynia diagnosztizálásában, általában egyetértés van abban, hogy a dinamikus röntgen képalkotás hasznos. Egy dinamikus röntgen két képet készít - az egyik a páciens ül, a másik a páciens áll. Az orvos összehasonlítja a képeket, és meg fogja mérni a medence forgási szögét, valamint a farkcsont helyzetének változását ülőről állóra. Ha ezek a mérések kívül esnek a normál tartományon (5 és 25 fok között), akkor a fájdalom okaként túl sok vagy túl kevés coccygealis mozgás azonosítható.

  • Coccygeal discogram. Hasonlóan az ágyéki gerincnél végzett eljáráshoz, a coccygealis diszkogram a sacrococcygealis régió helyi érzéstelenítésének injekciójából áll. Az injekció a gerinc egy meghatározott területét célozza meg, például egy csigolyaközi csuklót vagy lemezt, hogy azonosítsa a fájdalom pontos helyét.
  • CT vagy MRI vizsgálat. A farkcsont MRI vagy CT felvétel segítségével készített statikus képe (amely nem szemlélteti a medence forgását vagy mozgását) használható, ha a fájdalom feltételezett oka a sacrococcygealis ízület törése, daganata vagy rendellenes mozgékonysága. A statikus képek azonban általában nem hasznosak a coccydynia diagnosztizálásában, és ritkán használják őket, ha a coccydynia forrását más eszközökkel nem lehet egyértelműen azonosítani.

Ritka esetekben rutinszerű vérvizsgálatokat végeznek a fertőzés vagy a daganat lehetőségének kizárására. Az orvos rendelhet egy guaiiaci székletvizsgálatot is annak megállapítására, hogy a probléma eredete a gyomor-bél traktusban van-e.