A derékbőség kerületi értékének átértékelése az általános elhízás szerint

Absztrakt

Háttér

A hasi elhízás derékkörfogatának (WC) jelenlegi kritériuma nem elegendő az elhízott és nem elhízott populációk BMI által meghatározott jellemzőinek bemutatásához. A tanulmány célja a WC küszöbértékeinek újradefiniálása az általános elhízás (BMI ≥ 25 kg/m 2) szerint.

Mód

A vevő működési jelleggörbéjének elemzésével meghatároztuk a WC cutoff értékeit az ateroszklerózis BMI szerinti előrejelzéséhez 1063 nem cukorbeteg alanyban. Ennek az új kritériumnak az érvényesítéséhez a diabéteszes betegek (n = 3 690) három csoportba soroltuk a jelenlegi (WC/férfiak 90/80 cm-es férfiak/nők) és a WC új határértékei alapján: 1) a WC a két kritérium legalacsonyabb értéke alatt; 2) köztes csoport, amelynek meghatározása szerint WC van közöttük; és 3) csoportosítson WC-t, amely meghaladja a legmagasabb értéket.

Eredmények

Nem WC-s betegeknél az ateroszklerózis előrejelzésére szolgáló WC új határértékei a nem elhízott férfiak/nők esetében 84/76 cm, az elhízott férfiak/nők esetében pedig 93/87 cm voltak. A nem elhízott cukorbetegek közül a köztes csoport (WC 84

80 cm a férfiaknál/nőknél) inzulinrezisztensebb volt, és magasabb az esély esélye (OR) 2 vagy több anyagcsere-kockázati tényező esetén, összehasonlítva a férfiak/nők 84/76 cm alatti WC-vel rendelkező csoportjával [OR 2,48 (95% CI 1,89– Férfiaknál 3,25), nőknél 2,01 (95% CI 1,45–2,78). Ezzel szemben az elhízott cukorbetegeknél az inzulinrezisztencia és a valószínűség, hogy 2 vagy több metabolikus rizikófaktor van, nem különbözött a köztes csoporttól (WC 90

87 cm férfiaknál/nőknél) és csoport 90/80 cm alatti WC-vel férfiaknál/nőknél.

Következtetések

A WC jelenlegi univerzális küszöbértékei alul- vagy túlbecsülhetik a köztes csoportok metabolikus kockázatait. Ezért a hasi elhízás WC-kritériumait a BMI-től függően eltérő módon kell alkalmazni.

Háttér

Az elhízás az anyagcsere-rendellenesség és a szív- és érrendszeri betegségek erős kockázati tényezőjeként ismert [1]. Az elhízás és a szív- és érrendszeri betegségek kapcsolata nemcsak a testzsír mennyiségétől, hanem annak megoszlásától is függ [2, 3]. A közelmúltban egyre több bizonyíték mutatta, hogy a hasi elhízás kritikus kockázati tényező az inzulinrezisztencia, a metabolikus szindróma, a 2-es típusú cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában [4–7]. A hasi elhízást a derékkörfogat etikailag specifikus értékei (WC) határozzák meg. Az ázsiai-csendes-óceáni iránymutatás szerint a koreai populációban a hasi elhízás küszöbértékét ≥ 90 cm, a nőknél ≥ 80 cm-t határozták meg [8].

Az általános elhízás figyelembevétele nélkül azonban nem helyénvaló, hogy a hasi elhízás esetén ugyanazt a WC-határértéket alkalmazzuk. Például olyan személyek, akiket „metabolikusan egészséges elhízottaknak” neveztek, az elhízott fenotípus metabolikus rendellenességek, például diszlipidémia, inzulinrezisztencia, magas vérnyomás és kedvezőtlen gyulladásos profil hiányában létezhet [9–11]. Hasonlóképpen, nem minden elhízott egyén egészséges metabolikus profilú [12]. Az elhízás és az anyagcsere-rendellenességek közötti ilyen eltéréseket számos tényező magyarázta, beleértve a zsíreloszlást is [13]. Külön meg kell határozni a hasi elhízás pontos kritériumait WC-vel az általános elhízás megléte vagy hiánya szerint. Legjobb tudásunk szerint azonban egyetlen korábbi tanulmány sem kísérelte meg újra meghatározni a WC hasi elhízás határértékét minden elhízott és nem elhízott egyénnél. Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy újradefiniálja a WC hasi elhízás határértékét az általános elhízás szerint.

Mód

Tárgyak

Ebben a tanulmányban 1063 nem cukorbeteg alanyot vontak be, akik orvosi ellenőrzésen estek át a Koreai Szöulban, az Egészségfejlesztési Központ Koreai Szövetségében. Ezenkívül 3690 egymást követő, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő beteget is beirattak, akik a koreai Szöulban, a Huh's Diabetes Center cukorbetegség klinikájára látogattak. Valamennyi résztvevő 18 éves vagy annál idősebb volt, akut betegségben, ismert máj- vagy vesebetegségben szenvedők, vagy kórtörténetében rákos betegek kizárásra kerültek. Antropometriai értékeléseket végeztek, vérnyomást mértek, laboratóriumi vizsgálatokat és carotis ultrahangvizsgálatot végeztek a vizsgálat valamennyi résztvevőjénél. A cukorbetegek inzulinrezisztenciájának értékeléséhez rövid inzulin tolerancia tesztet (SITT) hajtottak végre, amelyet a plazma glükóz eltűnésének sebességi állandója alapján értékeltek (Kitt). A kórtörténeteket személyes interjú útján gyűjtötték össze. Minden résztvevő aláírta a hozzájárulási űrlapokat, és a Yonsei Egyetem Orvostudományi Főiskolája Severance kórházának intézményi felülvizsgálati testülete jóváhagyta ezt a tanulmányt.

Klinikai és laboratóriumi mérések

A magasságot és a súlyt minden alanynál mértük, könnyű ruházat és cipő viselése nélkül. A WC-t a subcostalis perem alsó határa és a középső axilláris vonalban lévő iliacus címer közötti középpontban mértük, normál kilégzés után, az alany állva. A vérnyomást higany vérnyomásmérővel mértük ülő helyzetben, miután a résztvevők 10 percig ülve maradtak. A vénás vérmintákat egy éjszakai, legalább 8 órás böjt után vettük, és mértük az éhomi plazma glükózt, az összes koleszterint, a trigliceridet és a nagy sűrűségű lipoprotein (HDL) koleszterint. A hemoglobin A1c-t (HbA1c) nagy teljesítményű folyadékkromatográfiával (II. Variáns, Bio-Rad, CA, USA) elemeztük 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél.

A carotis átlagos intima-media vastagságának értékelése (C-IMT)

A közös nyaki artériákat kétoldalúan szkenneltük nagy felbontású, valós idejű B-módú ultrahangvizsgálattal (Toshiba SSA-270A, Japán nem cukorbetegeknél; LOGIQ 7, GE, Milwaukee, WI, USA, cukorbetegeknél) 10 -MHz lineáris átalakító. A szkennelést a középső és a disztális-közös carotis artérián végeztük, oldalirányú hosszanti vetítéssel. A C-IMT-t a középső és a distalis közös carotis artéria távoli falának három pontján mértük, 1 cm-rel a carotis izom dilatációjától, és hat mérés átlagértékét a jobb és bal közös carotisból voltak használva valamire. A C-IMT-t a lumen-intima és a media-adventitia interfész távolságaként határoztuk meg. A plakkot úgy definiáltuk, hogy az ér lumenjében lokalizált kiemelkedés volt, és az érfal megvastagodása> 50% volt a szomszédos C-IMT-hez képest.

Az inzulinrezisztencia mérése

A SITT-t egy éjszakai böjt után 8 órakor hajtották végre. Az alany nyugalomban 0,1 U testtömeg-kilogrammonként 100-szor hígított rövid hatású humán inzulint (Humulin-R, Eli Lilly, IN, USA) adtunk a vénán keresztül, és az ellenkezőjéből vérmintát nyertünk véna 0, 3, 6, 9, 12 és 15 percnél. A plazma glükózkoncentrációt a mintavétel után azonnal meghatároztuk Beckman glükóz analizátor II (Beckman Ins., Fullertone, CA, USA) alkalmazásával, majd Kitt A log transzformált plazma glükóz 3 és 15 perc közötti csökkenésének meredekségéből számítottuk. Közvetlenül a vizsgálat után 100 ml 20% -os szőlőcukoroldatot adtak be intravénásan a lehetséges hipoglikémia elkerülése érdekében.

Az általános elhízás, az érelmeszesedés és az anyagcsere-kockázati tényezők meghatározása

Az általános elhízás a BMI ≥ 25 kg/m 2 volt. Az érelmeszesedést a koszorúér-betegség vagy az agyi érrendszeri megbetegedések kórelőzményének, vagy 1 SD-nél nagyobb plakkok vagy megvastagodott C-IMT jelenlétének határoztuk meg, összehasonlítva az életkor és a nem egyező átlagértékével nem cukorbetegeknél [14] (1. kiegészítő fájl: S1. Táblázat). A módosított Országos Koleszterin Oktatási Program Felnőttek Kezelőpultjának III. Definíciója által javasolt metabolikus kockázati tényezők kritériumait használtuk: magas szérum trigliceridszint (≥150 mg/dl), magas vérnyomás (szisztolés, ≥ 130 Hgmm; diasztolés, ≥ 85 Hgmm; vagy vérnyomáscsökkentő gyógyszerek alkalmazása), alacsony szérum HDL-koleszterinszint (

Eredmények

Az 1. táblázat a nem cukorbetegek klinikai és biokémiai jellemzőit mutatja. Az átlagéletkor 51,1 év, az átlagos BMI pedig 24,5 kg/m 2 volt. A férfiak körülbelül 21% -ánál és a nők 25% -ánál találtak ateroszklerózist.

A nem diabéteszes betegeknél az ateroszklerózis előrejelzésére a ROC görbékből kapott optimális WC-méréseket használták az elhízott férfiaknál 84 cm, nem elhízott nőknél 76 cm, elhízott férfiaknál 93 cm, elhízott nőknél pedig 87 cm . Ezek az új cut-off értékek a maximális Youden indexet mutatták a jelenlegi cut-off értékekhez képest. Az érzékenységet, a specificitást, a pozitív és a negatív prediktív értékeket a 2. táblázat is bemutatja.

A WC jelenlegi és új határértékeinek alkalmazásakor cukorbetegeknél a köztes csoportot úgy határoztuk meg, hogy a WC 84 között legyen

80 cm a nem elhízott (BMI 2) férfiaknál/nőknél, vagy ha a WC 90 között van

87 cm elhízott (BMI ≥ 25 kg/m 2) férfiak/nők esetében. Nem elhízott cukorbetegeknél a köztes csoportban magasabb volt a vérnyomás, magasabb a trigliceridszint és alacsonyabb a HDL-koleszterinszint, mint a 3. táblázatban szereplő WC-vel rendelkező csoportban. A cukorbetegek klinikai jellemzői nem, derékbőség (WC) és BMI szerint

Jelentős különbségeket tapasztaltak az inzulinrezisztenciában, amelyet a Kitt nem elhízott diabéteszes csoport között az 1. ábra WC-vel

A cukorbetegeknél az új és a jelenlegi cut-off értékek szerint kategorizált, a WC-nek megfelelő 2 vagy több metabolikus rizikófaktorral járó legkülső régiókat a 4. táblázat mutatja. A nem elhízott cukorbetegek közül a köztes csoport 2,48-szorosa volt (95% CI 1,89–3,25). férfiaknál és 2,01-szer (1,45–2,78) nőknél, nagyobb valószínűséggel 2 vagy több anyagcsere-kockázati tényezővel rendelkeznek ahhoz a csoporthoz képest, amelynek WC-je 84/76 cm alatt van a férfiaknál/nőknél, az életkor, a cukorbetegség időtartama, a dohányzás állapota, és a gyógyszerhasználat. Ezzel szemben az elhízott cukorbetegeknél az OR-k nem különböztek szignifikánsan a köztes csoport és a 90/80 cm alatti WC-vel rendelkező férfiak és nők csoportja között.

Vita

Köztudott, hogy különösen a hasi elhízás és a zsigeri zsír fontos szerepet játszik a különféle szív- és érrendszeri és anyagcsere-betegségeknél [4–7]. Mivel a BMI nem különbözteti meg a zsír eloszlását, a hasi elhízás specifikus felmérésére a WC-t javasolták, amely főleg a zsigeri zsírszövet eloszlásával korrelál [16–18]. Azonban a WC hasi elhízásra vonatkozó jelenlegi kritériuma nem elegendő az elhízott és nem elhízott populációk BMI által meghatározott jellemzőinek bemutatásához. Jelen tanulmányban külön meghatároztuk a WC határértékét elhízott és nem elhízott populációban. Eredményeink azt sugallhatják, hogy a WC jelenlegi cut-off értéke alulbecsülte az anyagcsere kockázatokat néhány nem elhízott embernél, és túlbecsülte azt, hogy néhány elhízott embernél.

Az ázsiai-csendes-óceáni régióban a hasi elhízás küszöbértékét a férfiaknál ≥ 90 cm, a nőknél a ≥ 80 cm-t határozzák meg [8]. A WC-határértékek a WC és a szív- és érrendszeri megbetegedések és más metabolikus szindróma egyéb komponenseinek összekapcsolására rendelkezésre álló adatokon alapultak a különböző populációkban [19]. A Koreai Társaság az elhízás vizsgálatára a koreai specifikus WC-vágási pontokat javasolta: 90 cm a férfiaknál és 85 cm a nőknél [20]. Ezen túlmenően az inzulinrezisztencia és a zsigeri elhízás jelenlétének azonosítására szolgáló WC-határértékeket 87 cm-esnek javasolták a nőknél és 81 cm-t a 2-es típusú cukorbetegségű koreaiaknál [21]. Mivel azonban a WC által definiált hasi elhízás nem elegendő az egész népességre vonatkozó anyagcsere-kockázatok felfogásához vagy magyarázatához, más tényezőket is figyelembe kell venni, mint például az életkor és a BMI. Japán-amerikai alanyokban egy tanulmány a Nemzetközi Diabétesz Szövetség kritériumaival számolt be a hasi elhízás életkoráról és nemre jellemző vágási pontjairól. A férfiaknál a WC optimális vágási pontja 90,0 cm volt (2 éves BMI és 100 cm férfiaknál és 93 cm nőknél 30 kg/m 2 BMI-nél [23]. De jelenlegi ismereteink szerint nem végeztek korábbi vizsgálatokat feltárta a WC határértékeit az általános elhízás szerint.

A felhalmozódó bizonyítékok arra utalnak, hogy nem minden elhízott alanynak van megnövekedett kardiometabolikus kockázata, és nem minden elhízottnak van alacsonyabb kockázata. A metabolikusan egészséges elhízás kifejezést olyan elhízott fenotípus leírására használták, amely nem terheli semmilyen anyagcserezavarot [9–13]. Ezzel szemben a metabolikusan egészségtelen, nem elhízott alanyokat normál BMI-ként határozták meg, és különböző metabolikus kockázati tényezőkkel rendelkeznek [12, 13]. Az inzulinrezisztencia, a vérnyomás, az éhgyomri glükóz, a lipidprofilok és a gyulladásos markerek szerepelnek az anyagcsere-egészség meghatározása érdekében, de nincs egységes meghatározás, amely megkülönböztetné az anyagcserét tekintve egészséges egyéneket az anyagcserét tekintve egészségtelenektől [10, 24–26]. Jelen tanulmányban metabolikus profilok, például triglicerid és HDL-koleszterin koncentrációk és Kitt a köztes csoportban (84-es WC)

90 cm férfiaknál és 76

Nőknél 80 cm) hasonlóak a nem elhízott cukorbetegek körében a férfiaknál/nőknél a WC-vel ≥ 90/80 cm-es csoporthoz. Ez a köztes csoport képviselheti a metabolikusan egészségtelen, nem elhízott populáció jellemzőit [13, 27]. Másrészt elhízott cukorbetegeknél a köztes csoport (90 fős WC)

Férfiaknál 93 cm és 80

Nőknél 87 cm) hasonló metabolikus profillal rendelkezett, mint a WC-vel rendelkező csoport

Következtetések

Összefoglalva, a hasi elhízás kritériumai, amelyeket a WC jelenlegi cut-off értékei határoznak meg, alulbecsülhetik az anyagcsere-kockázatokat néhány nem elhízott embernél, és túlbecsülhetik bizonyos elhízottak esetében. A WC optimális levágása nem elhízott férfiaknál/nőknél 84/76 cm, elhízott férfiaknál/nőknél pedig 93/87 cm lehet. A WC ezen új határértékeinek alkalmazása a BMI szerint hasznos lehet a gyenge metabolikus profillal rendelkező alanyok azonosításához, az alapul szolgáló BMI-vel aránytalanul, és a téves osztályozás elkerülése érdekében néhány metabolikusan egészséges, elhízott egyént tévesen nagy kockázatúnak minősítettek. Ezért javasoljuk, hogy a hasi elhízás WC-jének kritériumait a BMI-től függően eltérő módon kell alkalmazni.