A diszacharidáz hiányok szerepe a funkcionális hasi fájdalom rendellenességekben - elbeszélő áttekintés

Mora V. Puertolas

1 Gyermekgyógyászati Osztály, Holtz Gyermekkórház, University of Miami Miller Orvostudományi Egyetem/Jackson Memorial Medical Center, 1611 NW 12. Ave, Miami, FL 33136, USA

Amanda C. Fifi

2 Gyermek Gastroenterológiai, Hepatológiai és Táplálkozási Osztály, University of Miami Miller School of Medicine, 1601 NW 12. Ave, Miami, FL 33137, USA; ude.imaim.dem@ififa

Absztrakt

A diszacharidáz hiányokat a gyermekpopulációkban alul diagnosztizálják. Noha általában hasmenéses megbetegedést okoznak, hasi fájdalom és diszpepszia okozói is lehetnek, és az ilyen funkcionális rendellenességekkel diagnosztizált betegeknél valóban társulhatnak enzimhiányok. Míg a laktózhiány hatásait széles körben tanulmányozták, a szacharázt, a maltázt és az izomaltázt kevésbé veszik figyelembe, ha látszólag funkcionális hasi fájdalomban szenvedő beteghez fordulnak. Ez az áttekintés naprakész elbeszélést kíván nyújtani a jelenlegi tudományos irodalomról a szacharáz-, maltáz- és izomaltáz-hiány gyermekkori funkcionális emésztőrendszeri rendellenességekben játszott lehetséges szerepéről.

1. Bemutatkozás

A diszacharidázok a bél kefe határában található glikozid-hidroláz enzimek, amelyek felelősek a diszacharidok monoszacharidokká bontásáért. Ezen fontos enzimek veleszületett vagy megszerzett hiánya miatt a vékonybélben többlet van a szénhidrát szubsztrátból, ami megnöveli az ozmotikus terhelést, ami megnövekedett luminalis folyadékhoz vezet. A túlzott fermentálható szubsztrátum a vékonybélben is növeli a gáztermelést. Az ebből eredő vékonybélfeszülés korai jóllakottság és puffadás érzéséhez vezethet funkcionális diszpepsziában és irritábilis bél szindrómában szenvedő betegeknél, valamint hasi fájdalomhoz, különösen visceralis túlérzékenységben szenvedő betegeknél [1].

A keményítők és diszacharidok monoszacharidokká történő enzimatikus lebomlásának sematikus ábrázolása.

Noha kezdetben ritkának tartják, sok gén társul diszacharidáz-hiányhoz [11]. A veleszületett szacharáz-izomaltáz-hiányt (CSID), más néven genetikai szacharáz-izomaltáz-hiányt (GSID) genetikai teszteléssel diagnosztizálják, és 26 különböző mutációból áll, amelyek közül négy a leggyakoribb [12]. Ez az állapot autoszomális recesszív, de a megjelenés nagymértékben változhat a mutáció mértékétől függően. A CSID előfordulása népességenként változó. A CSID a becslések szerint 5000-ből 1, 5 európai származású embernél fordul elő, azonban Grönland, Alaszka és Kanada őshonos populációiban úgy vélik, hogy ez sokkal gyakoribb, 20-ból körülbelül 1-nél van genetikai mutáció [12].

2. Disaccharidase-hiányok olyan funkcionális hasi rendellenességeket utánzó gyomor-bélrendszeri tünetek esetén

A hasi fájdalom a leggyakrabban leírt tünet a diszacharidáz-hiányban szenvedő gyermekgyógyászati betegeknél (94%), amelyet hasmenés (46%) és hányinger/dyspepsia (40%) követ, az 1. táblázat szerint [13]. Tanulmányok szerint a székrekedés is gyakori panasz [1]. Mint ilyen, a diszacharidáz-hiányt lehetséges diagnózisnak kell tekinteni az FGID-nek megfelelő tünetekkel rendelkező gyermek értékelésekor. A 2. táblázat felvázolja az áttekintett vizsgálatokat, amelyek összefüggést találtak az FGID-k és a diszacharidáz-hiányok között.

Asztal 1

A leggyakoribb diszacharidázhiányos panaszok.

A diszacharidázhiány leggyakoribb panaszainak bemutatása

Hasi fájdalom 94%

Hasmenés 46%

Hányinger/Dyspepsia 40%

2. táblázat

Áttekintett tanulmányok, amelyek összefüggést találtak a lehetséges funkcionális gyomor-bélrendszeri rendellenességekkel (FGID) és diszacharidáz-hiányokkal.

Tanulmány szerzői Résztvevők száma A résztvevők éves kora Panasz/diagnózis bemutatása

El-Chammas et al. [9]	203	Nem biztosított	Hasi fájdalom	A hasi fájdalommal jelentkező betegek 49% -ában diszacharidáz-hiány volt
Cohen és Oloyede [11]	963	4.6–6.1	Hasi fájdalom, hasmenés, székrekedés, émelygés, gyenge súlygyarapodás, puffadás	7,6% -uknál szacharázhiány és 3,5% -nál szukráz-izomaltáz-hiány volt
Cohen és mtsai. [13]	963	4.6–14.1	Az EGD-ben szenvedő betegek adatbázisa, akik diszacharidáz-tesztet is végeztek	A szacharázhiány (7,35%) a laktáz után volt a leggyakoribb; legkevésbé gyakori volt a maltáz hiány (0,8%)
Chumpitazi és mtsai. [14]	129	4.1–16.1	Krónikus dyspepsia	47,5% -ának diszacharidázhiánya volt
Henstrom és mtsai. [15]	1887	Átlagos életkor: 40,3	IBS-szerű tünetek	A betegek nagyobb valószínűséggel mutatják be az SI gén mutációit
Garcia-Etxebarria és mtsai. [16]	2207	Nem biztosított	598 IBS IBS-C-vel, 952 IBS IBS-D-vel, 503 IBS váltakozó székrekedéssel és hasmenéssel, valamint 154 altípus nélküli IBS	A szacharáz-izomaltáz variánsok valamivel magasabb prevalenciával (3,995%) rendelkeztek az IBS-D és IBS-C csoportokban
Heitlinger és mtsai. [17]	798	Felnőtt	Gasztrointesztinális tünetek, amelyek kapszulát vagy endoszkópos biopsziát igényelnek	A csökkent diszacharidáz aktivitás a nyálkahártya sérülésében fordítva korrelál a sérülés mértékével
Opekun és mtsai. [18]	8.	Nem biztosított	FGID-k	A légzésvizsgálat a normál érték 85% -a volt 60–75 perc diszacharid lenyelése után
Puntis és Zamvar [19]	6.	0,5–2,5	Hasmenés	A tünetek feloldása enzimpótlással és a hasmenés visszatérésével, amikor az enzimpótlás megszűnik
Treem [20]	28.	0,5–11	CSID	A sacrosidase a tünetek javulását eredményezte

EGD: esophagogastroduodenoscopy; IBS: irritábilis bél szindróma; IBS-C: irritábilis bél szindróma - székrekedés altípus; IBS − D: irritábilis bél szindróma - hasmenés altípus; FGID-k: funkcionális emésztőrendszeri rendellenességek; CSID: veleszületett szacharáz-izomaltáz hiány.

El-Chammas et al. (2017) 203, kifejezetten hasi fájdalommal jelentkező gyermekbeteget értékelt, akik biopszián estek át, hogy teszteljék a diszacharidáz aktivitást [9]. Ezen betegek nagy részének (49%) volt legalább egy diszacharidáz-hiánya. Ezenkívül azt találták, hogy 36,5% -nak alacsony volt a laktáz aktivitása, 21% -uknak pedig alacsony volt a szacharáz aktivitása, ami összefüggést sugall a hasi fájdalom és a diszacharidáz-hiányok között. El-Chammas et al. nem talált összefüggést a klinikai jellemzők, nevezetesen az epigasztrikus fájdalom, a hányás és a hasmenés, valamint a tesztelés során azonosított specifikus diszacharidáz-hiány között [9]. Továbbá Chumpitazi és mtsai. nem talált korrelációt a diszacharidáz szint és a tünetek súlyossága között [14]. Ez megnehezíti a funkcionális hasi panaszokkal küzdő betegek azon részének előrejelzését, akiknél a különféle diszacharidáz-vizsgálatok hasznosak lennének. Így ezeknek a feltételeknek a klinikai ismerete fontos, ha feltételezett FGID-vel rendelkező gyermekhez fordulunk.

Egy endoszkópián átesett, krónikus diszpepsziában szenvedő, 4,1 és 16,1 év közötti 129 beteg bevonásával végzett gyermekgyógyászati vizsgálatban Chumpitazi és mtsai. (2018) megállapította, hogy e betegek 47,5% -ának volt diszacharidáz-hiánya [14]. Nichols és mtsai. (2012) 27 875 gyermek endoszkópos biopsziát tekintett át diszacharidáz-vizsgálatra egy referencia laboratóriumban. A minták 46 százalékában a tesztelt négy enzimaktivitás legalább egyikének hiánya volt. Míg a laktázhiány volt a leggyakoribb, a teljes szacharázhiányt a vizsgált minták 9,3% -ában találták [21]. Egy másik, 938, diszacharidáz-vizsgálattal felső endoszkópián átesett beteg vizsgálatában Cohen és mtsai. (2018) a szacharázhiányt (7,3%) találta a leggyakoribb entitásnak a laktázhiány után, a maltázhiány a legkevesebb (0,8%). Az összes laktázhiányos beteg 39% -ának szintén volt szacharázhiánya, és az összes szacharázhiányos betegnek 67% -ának is volt laktázhiánya. Pánhiányt 24 olyan betegnél találtak, akiknél mind a négy enzimet tesztelték (9,9%) [13]. Végül egy 30 gyermekgyógyászati vizsgálat nagyobb metanalízise, amely 34 753 diszacharid-vizsgálatot vizsgált, megállapította, hogy a laktázhiány aránya 39,2%, a maltázhiány 12,6%, a szacharázhiány 9,0% és a palatinase (izomaltáz) hiány 9,1% [22].

A CSID az IBS tüneteihez hasonló tünetekkel is járhat, például hasmenés, puffadás és hasi fájdalom [12]. Henstrom és mtsai. (2018) nyolc kaukázusi beteg - hét súlyos, étkezés utáni IBS-D (irritábilis bél szindróma - hasmenés altípus) és egy tünetmentes rokon - SI génjének genetikai variációit vizsgáló tanulmányt végzett, és 1887 esetben vizsgálták a CSID mutációkat. (átlagéletkor: 40,3 év) IBS (1031) és kontrollok (856). Megállapították, hogy az IBS-D és IBS-M (irritábilis bél szindróma - vegyes altípus) betegeknél nagyobb valószínűséggel vannak genetikai eltérések az SI génben [15]. A CSID mutációt hordozó heterozigóta hordozóknál az IBS kockázata majdnem kétszerese volt (p = 0,074; OR = 1,84). Ezenkívül Garcia-Etxebarria és mtsai. (2018) 2207 IBS-ben szenvedő beteg genotípusát tanulmányozta, és megállapította, hogy az ExAC (Exome Aggregation Consortium) összehasonlított referenciapopulációjához viszonyítva a legritkább szacharáz-izomaltáz-kórokozó variánsokat azonosították az IBS-ben szenvedő betegeknél, és további elemzések azt mutatták, hogy ezek a variánsok növelik a az IBS kockázata [16].

3. A diszacharidázhiányok együtt lehetnek szerves betegségekkel

4. A diszacharidáz-hiány diagnosztizálása és kezelése

Különböző módszerek léteznek a diszacharidáz hiányok diagnosztizálására. Lélegzetvizsgálatokat, genetikai teszteket, sőt az enzim különféle formuláinak szóbeli vizsgálatát is változó sikerrel alkalmazták [18,19]. A diszacharidáz aktivitás értékelésének Dahlqvist-módszere biopsziával összegyűjtött bélhomogenátumot használ, amelyet különböző diszacharid-szubsztrátokkal inkubálnak [26]. A leggyakrabban értékelt diszacharidázok a következők: laktáz, szacharáz, palatináz (izomaltáz) és maltáz. A mai diszacharidáz tesztelés során ezt a módszert, bizonyos módosításokkal, továbbra is arany standardnak tekintik, állítólagos normális szintjeit a 3. táblázat mutatja [27]. A normális enzimaktivitások valódi referencia-tartományait azonban nehéz meghatározni, mivel az invazív endoszkópiával nyert biopsziás minták ferde populációt képviselnek, és nem valódi „normális” referencia populációt képviselnek. Hackenmueller és mtsai. (2016) a megbízhatóbb referencia-tartomány megállapításához Hoffman-módszert alkalmazott, és a határértékeket laktáz 5 U/g fehérje, maltáz 105 U/g fehérje, palatináz (izomaltáz) 9 U/g fehérje és szacharáz 26 U/g jelentette. fehérje [28].

3. táblázat

A diszacharidáz-hiány azonosítására szolgáló korábbi cutoff tevékenységek.