A domperidon és az omeprazol kombinációja a krónikus felületes gastritis kezelésében

Fengxiu Wang

1 Fengxiu Wang, Gyógyszerészeti Osztály, Binzhou Népi Kórház, Shandong, 256600, Kína

Xiaoqi Zhang

2 Xiaoqi Zhang, Gyógyszerészeti Osztály, Binzhou Népi Kórház, Shandong, 256600, Kína

Jinqiang Wang

3 Jinqiang Wang, Gyógyszerészeti Osztály, Binzhou Népi Kórház, Shandong, 256600, Kína

Absztrakt

Célkitűzés:

Az omeprazollal kombinált domperidon hatásainak megismerése a krónikus felületes gyomorhurut (CSG) kezelésében.

Mód:

96 betegt, akik CSG-ben szenvedtek és a Binzhou Népi Kórházban részesültek kezelésben 2013 júliusától 2014 júliusáig, kiválasztották kutatási alanyoknak. Kettős vak módszerrel kontrollcsoportra (48 eset) és tesztcsoportra (48 eset) osztották fel őket. A kontroll csoportba tartozó betegeket omeprazollal kezelték, míg a megfigyelési csoportban lévő betegeket domperidonnal és omeprazollal kombinálva. A két csoport klinikai hatásait megfigyelték és elemezték.

Eredmények:

A tünetek pontszáma nem volt szignifikáns különbség a két csoport között a kezelés előtt. A tünetek pontszámának javulása a vizsgálati csoportban felülmúlta a kontroll csoporté a kezelést követően (P Kulcsszavak: Krónikus felületes gasztritisz, Domperidone, Omeprazole

BEVEZETÉS

A krónikus felületes gasztritisz (CSG), egyfajta krónikus gasztritisz, az emésztőrendszer általánosan észlelt betegség, nagyobb gyakorisággal. Krónikus gyulladásos elváltozások indukálják, amelyeket a kórokozó tényezők, például a mikroorganizmusok, a gyógyszerek és az epe regurgitációja okoz a gyomornyálkahártya hámjában. Klinikai tünetei közé tartozik a dyspepsia, a gyomorfájás, a puffadás, a böfögés, az émelygés és a hányás, amelyek súlyos hatással lehetnek a fizikai és pszichés egészségi állapotra és az életminőségre. volt 51,7%

A krónikus gyomorhurut 85,45% -a; az előfordulás az életkor növekedésével nőtt; atrófiás gyomorhurut vagy gyomor karcinóma alakulhat ki, ha nem kezelik időben.3-5. Így a CSG korai kezelése és a betegség előrehaladásának gátlása jelentőséggel bír a gyomornyálkahártya-betegségek megelőzésében.

Egy klinikai vizsgálat6 kimutatta, hogy 50%

A CSG-ben szenvedő betegek 80% -ánál volt helicobacter pylori fertőzés. Így a krónikus gastritis kialakulásának mechanizmusai és a vonatkozó kutatási adatok alapján a CSG legfontosabb kezelési módja a helicobacter pylori fertőzés szabályozása és a gyomorsav túlzott szekréciójának gátlása. Jelenleg a CSG omeprazollal történő kezelése gyakori terápia volt a klinikákon. Az omeprazol mint protonpumpa inhibitor szelektív hatást fejthet ki a gyomor nyálkahártya fal sejtjeire, hatékonyan gátolja a citoplazma belsejében lévő tubulusos buborékot és a gyomor fal sejtjei által kiválasztott enzimek aktivitását, és végül gátolja a gyomorsav szekrécióját; hatása azonban nem elég kielégítő.7,8 Egy nemrégiben készült tanulmány9 azt mutatta, hogy az omeprazol domperidonnal kombinálva nagyon hatékony volt a CSG kezelésében; de nem tisztázták egyértelműen. A terápia hatékonyságának további tisztázása érdekében ez a vizsgálat a CSG-s betegeket omeprazollal és domperidonnal kombinálva kezelte, célja a klinikai gyógyszeres kezelés tudományos megalapozása.

MÓD

Kutatási alanyként kilencvenhat, CSG-ben szenvedő beteget választottak ki a Binzhou Népi Kórházban 2013 júliusától 2015 júliusáig, és megfeleltek a vonatkozó diagnosztikai kritériumoknak. Mindegyiküket gasztroszkópos vizsgálattal és kóros elváltozásokkal diagnosztizálták. Randomizált kettős-vak módszerrel, kontrollcsoportra és tesztcsoportra osztották őket, mindegyik csoportban 48-at. A kontroll csoportban 30 férfi és 18 nő volt, átlagéletkoruk 42,8 ± 2,7 év volt (14

82 év) és a betegség átlagos lefolyása 1,2 ± 0,2 év (2

13 hónap). A tesztcsoportban 27 nő és 21 férfi volt, átlagéletkoruk 42,7 ± 2,6 év volt (15

82 évesek) és a betegség átlagos lefolyása 1,4 ± 0,4 év (2

11 hónap). A két csoportba tartozó betegek általános adatai, köztük a nem, a betegség lefolyása és az életkor, nem voltak figyelemre méltó különbségek (P> 0,05); így az eredmények összehasonlíthatók voltak. Az összes beteget diszpepsziában és emésztőrendszeri rendellenességekben figyelték meg. Aláírták a tájékozott beleegyezést. Két héttel a vizsgálat előtt tilos volt más kezelési gyógyszereket szedniük. A peptikus fekélyben vagy az emésztőrendszerben elfoglalt elváltozásokban szenvedő betegeket kizárták.

A tesztcsoportba tartozó betegeket omeprazollal (Actavis (Fushan) Pharmaceutical Co. Ltd., Guangdong, Kína; tételszám: H10930087) és domperidonnal (Xian Yangsen Pharmaceutical Co. Ltd., Shanxi; tételszám: H10910003) kezelték. A domperidont orálisan adták be 10 mg-os dózisban, minden alkalommal 30 perccel reggeli, ebéd és vacsora előtt; Az omeprazolt szájon át 20 mg-os dózisban adták be reggel és este, amikor a betegek éhgyomri állapotban voltak. A három hetet egy kúrának tekintették. 10 A kontrollcsoport betegei szájon át szedtek 20 mg omeprazolt reggel és este, amikor a betegek éhgyomri állapotban voltak. A kezelés három hétig tartott. A betegeket a gyógyszeres kezelés után hetente egyszer követték nyomon és vizsgálták vizsgálati eljárások szerint; a múlt heti napi nyilvántartást újrahasznosították, és a következő szakaszban szükséges gyógyszereket adták ki a betegeknek.

Megfigyelési index

Megfigyelték és rögzítették az olyan tünetek pontszámát, mint a duzzanat, az égő érzés és a has felső részének savanyú regurgitációja. A tüneti pontszámok meghatározási kritériumai a következők voltak. Az enyhe tüneteket 1-nek határoztuk meg

3 pont, közepes, mint 4

7 pont, és súlyos 8

10 pont. A betegek önértékelést végeztek vizuális analóg skála (VAS) segítségével. A két csoport válaszarányát összehasonlítottuk. A gyógyhatások meghatározásának kritériumai a következők voltak. A gasztroszkóppal megfigyelt klinikai tünetek teljes eltűnését és a gyomornyálkahártya-gyulladás eltűnését gyógyításként határoztuk meg. A kezelést kifejezetten hatékonynak határozták meg, ha a klinikai tünetek nyilvánvalóan enyhültek és a gyomornyálkahártya-gyulladás nagy része eltűnt. A kezelést akkor határoztuk meg hatékonynak, ha néhány klinikai tünet továbbra is fennáll, de enyhül a kezelés előtt, és a nyálkahártya elváltozásai több mint 50% -kal csökkentek gasztroszkóp alatt. A kezelést akkor tekintették hatástalannak, ha a tünetek nem javultak, sőt súlyosbodtak, és a gyulladást nem sikerült újra előidézni. A teljes válaszarány a gyógyulási arány, a markánsan hatékony és az effektív arány összege volt. Az utolsó a gyomornyálkahártya javító hatása volt, vagyis a krónikus gyulladás és az aktív gyulladás pontszáma. Az alacsonyabb pontszám jobb javítási hatást jelzett.

Statisztikai analízis

I. táblázat

A két csoport tünetértékeinek összehasonlítása a kezelés előtt és után (pont, átlag ± SD)