A fizikai aktivitás kapcsolata az elhízás mutatóival és a szérum leptin szintjével a 2. típusban

Kutatási cikk - Journal of Food Nutrition and Health (2018) 1. kötet, 1. szám

A fizikai aktivitás kapcsolata az elhízási mutatókkal és a szérum leptinszinttel egy 2-es típusú cukorbeteg helyi populációban.

Butt S *, Cheema AM
Állattani Tanszék, Pandzsábi Egyetem, Lahore, Pakisztán

Elfogadott dátum: 2018. január 05

Idézet: Butt S, Cheema AM. A fizikai aktivitás kapcsolata az elhízás mutatóival és a szérum leptinszinttel egy 2-es típusú cukorbeteg helyi populációban. J Food Nutr Health 2018; 1 (1): 6-9.

További kapcsolódó cikkekért látogasson el ide: Journal of Food Nutrition and Health

Absztrakt

Az elhízás erősen hozzájárul a 2-es típusú cukorbetegség és más degeneratív rendellenességek előfordulásához és szövődményeihez. A fizikai inaktivitás az elhízással és a hormonszinttel jár. A jelenlegi tanulmányt a fizikai inaktivitás, az elhízási mutatók és a leptinszint kapcsolatának vizsgálatára tervezték 2-es típusú cukorbetegeknél. A Lahore állami kórházakat felkereső 2-es típusú cukorbetegek (n = 112) részt vettek ebben a vizsgálatban. Az antropometriai méréseket és a fizikai aktivitást strukturált kérdőív segítségével rögzítettük. A leptinszinteket ELISA alkalmazásával mértük. Statisztikai elemzést végeztünk a fizikai aktivitás paramétereinek, az elhízás mutatóinak és a leptin szintjének összehasonlítására. Az eredmények azt mutatták, hogy a 2-es típusú cukorbetegek egészségtelen testösszetételt és csökkent fizikai aktivitást mutatnak. A fizikai aktivitás társult a leptin szinttel és az elhízás mutatóival. A leptin szint szintén szignifikánsan társult az elhízás mutatóival. Arra a következtetésre jutottak, hogy a fizikai inaktivitás szorosan összefügg az elhízás mutatóival és a leptin szintjével ebben a populációban.

Kulcsszavak

Fizikai inaktivitás, elhízási mutatók, leptin, 2-es típusú cukorbetegség.

Bevezetés

Az elhízás az egyik legfontosabb közreműködő a különféle metabolikus/degeneratív betegségek kialakulásában és előrehaladásában. Az elhízás megnövekedett gyakorisága a különböző életmódbeli magatartások változásának tulajdonítható, különös tekintettel a megnövekedett táplálékfelvételre és a csökkent fizikai aktivitásra. Megállapították, hogy fokozottan táplálkozik és csökken a fizikai aktivitás, különösen a városi lakosságban, ami elhízást és a kapcsolódó anyagcserezavarokat eredményez [1]. Az elhízás felelős a különböző anyagcsere-betegségekért, beleértve a magas vérnyomást, a szív- és érrendszeri betegségeket, a metabolikus szindrómát és a 2-es típusú cukorbetegséget [2-4].

A jelen tanulmányt ebben a kontextusban terveztük az elhízási mutatókkal végzett fizikai aktivitás és a leptinszint közötti kapcsolat vizsgálatára egy 2-es típusú cukorbeteg helyi populációban.

Anyagok és metódusok

Kutatásterv: Keresztmetszeti vizsgálat.

Népesség és mintavétel

Ebben a tanulmányban egy interjún alapuló kérdőívet töltöttek ki minden diagnosztizált 2-es típusú cukorbeteg páciens számára, beleértve a fizikai aktivitás állapotáról szóló információkat. Súlyt, magasságot, derekat és csípő kerületet rögzítettünk minden alany esetében. Vért vettünk képzett személyzet segítségével, amelyet jégdobozban vittek a laborba, és a szérumot elválasztották a további vizsgálatokhoz.

Becslések és értékelések

A testtömeg-indexet (BMI), a derék és a csípő arányt (WHR) és a derék és a magasság arányt (WHiR) a WHO, 1995 és 1998 által leírt módszerekkel számítottuk ki. A BMI-t úgy számoltuk ki, hogy elosztottuk a kilogrammban kifejezett súlyt a négyzetméter magasságában. A derék és a csípő arányát derék körfogatként számítottuk ki a csípő kerülete alapján, mindkettőt centiméterben számítva. A derék és a magasság arányát úgy számoltuk ki, hogy elosztottuk a derék kerületét a magassággal, mindkettőt centiméterben számítva. A szérum leptinszinteket enzimhez kapcsolt immunszorbens assay-vel (ELISA) mértük egy szelektív betegcsoportban, a kereskedelemben kapható ELISA kit alkalmazásával, amelyet a Diagnostic Automation Inc., USA készített (Cat # 1742-6), a készletben leírt protokoll szerint (szendvics ELISA). ).

Tárgycsoportosítás

A betegeket BMI, WHR, WHiR és a fizikai aktivitás különböző szempontjai szerint csoportokba osztották. A BMI, a derék kerülete, a WHiR és a WHR kategóriáit a WHO 2000-ben közzétett jelentése követte. A 30-as és annál magasabb BMI-t elhízottnak, 25-30-at túlsúlyosnak, 18,5-24,9-et normál súlyúnak és 18,5-nél alacsonyabbnak alulsúlyosnak tekintik. A 0,8-nál nagyobb vagy azzal egyenlő WHR-t kockázatosnak, míg a 0,8 alatti normálisnak tekintettük. A WHiR-értéket 0,6-os vagy annál magasabbnak tekintettük, mint kockázatnak, és 0,6 alatti értéket vettünk a normálisnak. A fizikai tevékenységet szabadidős fizikai tevékenységnek tekintették, azaz a munkával kapcsolatosan. A fizikai aktivitást végző vagy ülő alanyokat külön csoportosítottuk. Megfelelő statisztikai vizsgálatokkal hasonlítottuk össze a csoportokat az elhízás mutatói és a leptin szintje alapján.

Statisztikai analízis

Minden változót bevittünk az MS Excel táblázatkezelőbe és statisztikailag elemeztük az SPSS v17.0 alkalmazásával. A csoportokat t teszt és korreláció segítségével hasonlítottuk össze a követelmények szerint.

Eredmények és vita

A 2-es típusú cukorbetegség degeneratív rendellenesség, amely egyre növekszik a világban és Pakisztánban, a kortárs életmód következtében, amelyet a csökkent fizikai aktivitás és a megnövekedett vagy egyensúlyhiányos táplálékfogyasztás jellemez, ami csökkent elhízáshoz, életminőséghez és a társadalomra háruló gazdasági teherhez vezet. Meg kell vizsgálni az életmód és a hormonális mechanizmusok kölcsönhatásait az interakciók jobb megértése és a megoldások megtalálása érdekében. Jelen tanulmány célja a fizikai aktivitás kapcsolatának vizsgálata az elhízási mutatókkal és az ilyen kölcsönhatásokban szerepet játszó szérum leptin-fontos hormonral.

Fizikai aktivitás állapota 2-es típusú cukorbetegeknél

E tanulmány eredményei azt mutatták, hogy a 2-es típusú cukorbetegek többségének egészségtelen testösszetétele és csökkent fizikai aktivitása van. Amint azt az elhízás mutatói jelzik, az alanyok többsége elhízott vagy túlsúlyos vagy kockázati kategóriába esett. A hasi elhízás mutatói szerint az alanyok többsége kockázati kategóriába tartozik. A fizikai aktivitást szabadidős fizikai tevékenységnek tekintették. Megállapították, hogy az alanyok 53% -a semmilyen fizikai tevékenységet nem végez az egészség érdekében, azaz mozgásszegény volt (1.ábra).

1.ábra: Fizikai aktivitás egészség vagy szabadidő eltöltésére 2-es típusú cukorbetegeknél.

A fizikai tevékenységet végző alanyoktól megkérdezték a tevékenység típusát, időtartamát és intenzitását. Az alanyok többsége, akik igennel válaszoltak a fizikai aktivitásra, tevékenységként járnak, néhányan csak másfajta fizikai tevékenységet végeznek, ideértve a kerékpározást, a lépcsőzés vagy a szakmai tevékenységet. A fizikai aktivitást végző személyek 66% -a (66,03%); hetente 6-7 napig, 20,75% hetente 4-5 napig, 13,2% pedig hetente 2-3 napig (2. ábra).

2. ábra: A fizikai aktivitás heti napokban kifejezve 2-es típusú cukorbetegeknél.

Az alanyok többsége Az alanyok 42% -a (42%) napi 31–60 percig végez fizikai aktivitást, további 30% -uk napi 21–30 percig, 28% pedig napi 10–20 percig (Asztal 1). Az alanyok többsége (58%) mérsékelt sebességgel végzi a fizikai tevékenységet, 17% élénk járást/tevékenységet és 25% lassú járást/tevékenységet végez (2. táblázat).

A fizikai aktivitás időtartama/nap Témák (életkor%)

10 - 20 perc	28.
21-30 perc	30
31 - 60 perc	42

Asztal 1. A fizikai aktivitás időtartama naponta, 2-es típusú cukorbetegeknél.

Intenzív fizikai aktivitás Témák (életkor%)

Lassú	25
Mérsékelt	58
Fürge	17.

2. táblázat. A fizikai aktivitás intenzitása százalékban kifejezve lassú, mérsékelt és élénk 2-es típusú cukorbetegeknél.

A fizikai aktivitás kapcsolata a testösszetétel és a leptin szinttel

Megállapították, hogy a fizikai aktivitás szorosan összefügg a test összetételével és egyéb paraméterekkel. A statisztikai elemzés kimutatta, hogy az ülő alanyok BMI-je szignifikánsan magasabb, mint a fizikailag aktívaké (29,2 ± 0,78 versus 26,6 ± 0,59 Kg/m 2) (3. ábra).

3. ábra: A BMI (Kg/m2) összehasonlítása ülő és fizikailag aktív alanyok között. Az értékek átlag ± SEM, * szignifikánsak P-nál