A fogyás javítja az inkontinencia és a medencei szervek prolapsusát

kapcsolódó cikkek

Mit mond az Internet a kismedencei szervek prolapsusáról és a vizeletinkontinenciáról

Mi köze a fibromyalgiának, a kismedencei szerv prolapsus tüneteinek és a Levator Ani Myalgia-nak?

Hevederhez vagy nem dagadáshoz a medencei szervek prolapsusának helyreállításakor?

Kapcsolódó termékek

Új megközelítés küszöbén állunk-e a visszatérő terhességvesztéssel küzdő nők értékelésében?

A testtömeg és a BMI hatása a sürgősségi fogamzásgátlásra

Súlygyarapodás a fogamzásgátlóval

Kulcsszavak

Women_s Health vagy OB/GYN

Mellrák

A fogyás javítja az inkontinencia és a medencei szervek prolapsusát

Absztrakt és kommentár

Által Frank W. Ling, MD, klinikai professzor, Szülészeti és Nőgyógyászati Tanszék, Vanderbilt Egyetem Orvostudományi Kar, Nashville, TN, az OB/GYN Clinical Alert társszerkesztője.

Dr. Ling nem számolt be pénzügyi kapcsolatról erről a tanulmányi területről.

Szinopszis: Súlycsökkentő műtét után az elhízott nők javulást mutatnak a medencefenék tüneteiben, a vizelet működésében és az elülső hüvely támogatásában.

Forrás: Daucher JA és mtsai. A műtéti úton kiváltott súlycsökkenés után a medencetámogatás és a vizeletfunkció javul a nőknél. Női medence Med Reconstr Surg 2010; 16: 263-267.

Kiindulási és 6 hónapos adatokat gyűjtöttek azokról a betegesen elhízott nőkről, akik súlycsökkentő műtéten esnek át. POP-Q (medencei szerv prolapsus kvantifikáció) vizsgálatot végeztek és több kérdőívet töltöttek ki. Hat hónappal a műtét után az átlagos testtömeg-index (BMI) 33 volt, szemben a kiindulási 46 értékkel. Azoknál a betegeknél, akiknél a kiinduláskor a 2. vagy annál nagyobb fokú prolapsust mutattak ki, átlagosan 0,5 cm-rel javultak az elülső hüvelyi rekeszben. Tizenkét beteg inkontinens volt a kiinduláskor, közülük hat műtét után kontinensbe került, a másik hat betegnél csökkent az inkontinens epizódok gyakorisága.

Kommentár

Láttad. Láttam. Mindannyian beszélünk róla. Megbeszéljük a pácienseinkkel. Korábban rengeteg adattal tanulmányozták, hogy az inkontinencia javul, ha jelentős fogyás érhető el. Íme néhány kiegészítő adat ezen megállapítások alátámasztására, de a POP-Q vizsgálat további vizsgálati intézkedéseivel annak bizonyítására, hogy a prolapsus is javult.

Ezt a tanulmányt nem azért ajánlom figyelmébe, mert bemutatja azt a mechanizmust, amellyel a fogyás javítja az inkontinenciát és/vagy a prolapsust (nem), hanem azért, mert megerősíti azt a gondolatot, hogy a kóros elhízás jelentősen befolyásolja az urogynecologiai egészséget, a jól megértett mellett szív- és érrendszeri és általános egészségi állapot (2-es típusú cukorbetegség, hiperlipidémia, magas vérnyomás, obstruktív alvási apnoe, szívbetegségek, stroke és depresszió). A szerzők emlékeztetnek arra, hogy bár a pontos mechanizmus ismeretlen, a medencefenék és a húgycső diszfunkciója összefüggésbe hozható az autonóm idegrendszer változásával, ami a BMI növekedésével jár. A súly egyértelműen módosítható kockázati tényező, amely nagyban befolyásolja az egészség számos aspektusát, beleértve a vizeletinkontinenciát és a kismedencei szervek prolapsusát.

Ennek emlékeztetőként kell szolgálnia mindannyiunk számára, hogy az elhízás hazánkban csaknem járvány, rengeteg káros következménnyel jár. Külön kiemelendő, amikor és ha egy elhízott nő inkontinencia miatt panaszkodik, a fogyás fogalma nem helytelen kezelési stratégia. Ez nem azt jelenti, hogy az elhízást ürügyként kell felhasználni a probléma kezelésének elkerülésére. Sajnos láttam olyan elhízott, jelentős kismedencei patológiás betegeket, akiknek műtétre volt szükségük, nőgyógyászuk közölte, hogy addig nem fogják megtenni a műtétet, amíg "x" fontot leadnak. Annak ellenére, hogy úgy hangzik, mintha arra ösztönözné a beteget, hogy fogyjon a saját érdekében, ez gyakran csak ürügy a sebész számára, hogy elkerülje az ilyen nagy betegekkel járó kihívásokat és kockázatokat. Szinte büntetővé válik, mivel nagyon valószínűtlen, hogy a betegnek hosszú távú fogyókúrát kell végrehajtania csak a műtét elvégzése érdekében. Ne feledje, hogy ezt a vizsgálatot rövid idő alatt végezték olyan betegekkel, akiket viszonylag "gyorsan megoldottak" súlyproblémájukra, azaz súlycsökkentő műtétre.

Hogy hogyan alkalmazzuk a súlycsökkenés kérdését a különféle nőgyógyászati állapotok kezeléséhez viszonyítva, vissza kell térni arra, hogy individualizáljuk, hogyan kezeljük minden egyes beteget. A cikkben szereplő adatok felhasználásával a súlycsökkentés, valamint az inkontinenciára és a prolapsusra gyakorolt hatása bizonyosan megfelelő kontextusba helyezhető. Sárgarépaként és botként egyaránt alkalmazható bizonyos betegekkel való foglalkozáskor, attól függően, hogy milyen egészségügyi problémák vannak. Végül az orvosnak és a páciensnek együtt kell megalapozott döntést hoznia. Ugye ismerősen hangzik?