A fogyás sokkal gyorsabb lesz a soványnál, mint az elhízott éhségsztrájkolóknál

Szerkesztő - Peel éhségsztrájkolókról szóló szerkesztői cikke felhívja a figyelmet a kórélettan olyan területére, amelyet kevés orvos ismer majd. 1 Kiterjedt szakirodalom áll rendelkezésre az éhezés és a kóros események normális élettani reakciójáról, amelyek elhúzódó terápiás éhezés során fordulhatnak elő, a kóros elhízás kezelésére, amelyet a hosszú távú siker hiánya és a kórházi ágyakra nehezedő nyomás miatt nagyrészt felhagytak.

A nemkívánatos események, és különösen az ilyen események megjelenéséig eltelt idő figyelése során elengedhetetlen, hogy figyelembe vegyük az éhező alanyok súlyát a böjt előtt. A kollégákkal és én végzett éhezési tanulmányok rámutattak az anyagcsere-adaptív válaszok fontos különbségeire az elhízott és a normál testsúlyú alanyok között, különösen a fehérje-anyagcsere szempontjából. 2, 3 Alig 60 órás böjt után a sovány alanyok aktív fehérjebontást mutattak, míg az elhízott alanyok nem. Ezenkívül a fogyás aránya nagyobb volt sovány, mint elhízott alanyoknál, a sovány alanyok kezdeti testsúlyuk 3,9% -át vesztették 60 óra elteltével, míg az elhízottak 2,4% -ot. Peel független orvosi megfigyelést javasol 10% -os súlyvesztés után sovány egészséges alanyoknál. Ez a fogyás valószínűleg sokkal hamarabb ér el sovány, mint elhízott személyeknél: elhízott alanyaink a kezdeti testsúlyuk mindössze 9,3% -át vesztették el két hét böjtölés után.

Peelnek igaza van, ha figyelmeztet az újratöltés veszélyeire. Kollégáimmal és egy olyan pácienssel írtunk le, akinek visszatérő kamrai tachycardia alakult ki, amikor az etetés a teljes terápiás éhezés után újraindult. Sikeresen újraélesztették 4, de később közepesen súlyos proximális myopathia alakult ki, amely helyreállt. 5 Az elhúzódó éhségsztrájkban szenvedő vagy elhúzódó terápiás éhezést felügyelő orvosoknak tisztában kell lenniük e szokatlan anyagcsere-helyzet számos veszélyével.