A fruktóz hatása a cukorbetegség glikémiás kontrolljára

A kontrollált etetési kísérletek szisztematikus áttekintése és metaanalízise

Adrian I. Cozma, HBSC 1, 2,
John L. Sievenpiper, MD, PHD 1, 3⇓,
Russell J. de Souza, SCD, RD 1, 2, 4,
Laura Chiavaroli, MSC 1, 2,
Vanessa Ha, HBSC 1, 2,
D. David Wang, HBSC 1, 2,
Arash Mirrahimi, MSC 1, 2,
Matt E. Yu, HBSC 1, 2,
Amanda J. Carleton, MSC 1, 5,
Marco Di Buono, PHD 6,
Alexandra L. Jenkins, PHD, RD 1,
Lawrence A. Leiter, MD, 1, 2, 7, 8,
Thomas M.S. Wolever, MD, PHD 1, 2, 7, 8,
Joseph Beyene, PHD 9, 10, 11,
Cyril W.C. Kendall, PHD 1, 2, 12 és
David J.A. Jenkins, MD, PHD 1, 2, 7, 8

1 Klinikai táplálkozási és kockázati tényező módosító központ, Szent Mihály Kórház, Toronto, Ontario, Kanada
2 Táplálkozástudományi Tanszék, Orvostudományi Kar, Toronto Egyetem, Toronto, Ontario, Kanada
3 Patológiai és Molekuláris Orvostudományi Tanszék, Egészségtudományi Kar, McMaster Egyetem, Hamilton, Ontario, Kanada
4 Táplálkozási Tanszék, Harvard Közegészségügyi Iskola, Boston, Massachusetts
5 Egyetemi orvosi oktatás (MD program), Orvostudományi Kar, Toronto Egyetem, Toronto, Ontario, Kanada
6 Szív és Stroke Alapítvány Ontario-ban, Toronto, Ontario, Kanada
7 Endokrinológiai osztály, Szent Mihály Kórház, Toronto, Ontario, Kanada
8 Keenan kutatóközpont a Li Ka Shing Tudásintézetből, Szent Mihály Kórház, Toronto, Ontario, Kanada
9 Dalla Lana Közegészségügyi Iskola, Orvostudományi Kar, Toronto Egyetem, Toronto, Ontario, Kanada
10 Klinikai Epidemiológiai és Biostatisztikai Tanszék, Egészségtudományi Kar, McMaster Egyetem, Hamilton, Ontario, Kanada
11 Child Health Evaluative Sciences (CHES), A Beteg Gyermekek Kórháza, Toronto, Ontario, Kanada
12 Gyógyszerészeti és Táplálkozási Főiskola, Saskatchewani Egyetem, Saskatoon, Saskatchewan, Kanada.

Levelező szerző: John L. Sievenpiper, john.sievenpipermedportal.ca

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS A fruktóz emberi kardiometabolikus kockázatra gyakorolt hatása ellentmondásos. Szisztematikus ellenőrzést és metaanalízist végeztünk az ellenőrzött táplálkozási vizsgálatokkal, hogy tisztázzuk a fruktóz glükémiás kontrollra gyakorolt hatását cukorbetegekben.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK A MEDLINE, az EMBASE és a Cochrane Könyvtárban (2012. március 22-ig) kerestünk releváns, legalább 7 napos vizsgálatokat. Az adatokat összesített inverz varianciamódszerrel (véletlenszerű hatás-modellek) összesítettük, és az éhomi glükóz és inzulin átlagos különbségében (MD), a glikált hemoglobin (HbA1c) és a glikált albumin esetében pedig standardizált MD-ként (SMD) 95% -os CI-vel fejeztük ki. A heterogenitást a Cochran Q statisztikával értékeltük, és az I 2 statisztikával számszerűsítettük. A próba minőségét Heyland módszertani minőségi pontszámával (MQS) értékeltük.

EREDMÉNYEK Tizennyolc vizsgálat (n = 209) felelt meg az alkalmassági feltételeknek. A fruktóz izokalorikus cseréje szénhidráttal redukált glikált vérfehérjékre (SMD −0,25 [95% CI −0,46 - −0,04]; P = 0,02) szignifikáns intertrial heterogenitással (I 2 = 63%; P = 0,001). Ez a csökkenés egyenértékű a HbA1c ~ 0,53% -os csökkenésével. A fruktózfogyasztás nem befolyásolta jelentősen az éhgyomri glükózt vagy az inzulint. Az a priori alcsoport elemzések nem mutattak bizonyítékot a hatás módosulására egyetlen végponton sem.

KÖVETKEZTETÉSEK A fruktóz izokalorikus cseréje más szénhidrátokkal javítja a hosszú távú glikémiás kontrollt, a glikált vérfehérjék alapján, anélkül, hogy befolyásolná az inzulint cukorbetegeknél. Az általánosíthatóság korlátozott lehet, mert a legtöbb vizsgálat 2 statisztikájú volt, ahol az I 2 ≥ 50% -ot tekintették jelentős heterogenitás bizonyítékának (16). A heterogenitás forrásait a priori alcsoport-elemzésekkel vizsgáltuk, értékelve a szénhidrát-összehasonlító, a fruktóz forma, a dózis, az alapértékek, a vizsgálat minőségét, a vizsgálat megtervezését, a követés hosszát és a randomizálást. Szenzitivitás-elemzéseket végeztek annak megállapítására, hogy egyetlen tanulmány is gyakorolt-e indokolatlan hatást a teljes eredményre. Ennek a kérdésnek a megválaszolásához szisztematikusan eltávolítottunk minden egyes vizsgálatot a metaanalízisből, és újraszámoltuk a többi vizsgálat összevont hatásméretét. Meta-regressziót hajtottak végre az alcsoportos hatások jelentőségének felmérésére a Stata szoftver 11.2 verziójával (StataCorp, College Station, TX). A publikációs torzítást a tölcsértáblák vizsgálatával vizsgáltuk és kvantitatívan értékeltük Begg és Egger tesztekkel.

EREDMÉNYEK

Keresési eredmények

Összesen 4401 támogatható jelentést azonosítottak a kereséssel; ezek közül 4347-et megállapították, hogy irreleváns a címek és az absztraktok áttekintése során. A fennmaradó 54 jelentést teljes egészében visszakapták és felülvizsgálták, további 38-at pedig kizártak. Összesen 16 jelentést (18 kísérlet) választottak ki az összesített elemzésekhez (1. ábra). A 18 vizsgált vizsgálat jellemzőit az 1. táblázat mutatja.

Az irodalom folyamatábra szerint keresi a fruktóz hatását a glikémiás végpontokra (éhomi glükóz, éhomi inzulin és glikált vérfehérjék [HbA1c és glikált albumin]). A Cochrane Library, az EMBASE és a MEDLINE adatbázisok elektronikus keresését kiegészítették a mellékelt kísérletek referenciáinak kézi keresésével. DM 1, 1-es típusú cukorbetegség; DM2, 2-es típusú cukorbetegség; DM 1/2, mind az 1., mind a 2. típusú cukorbetegségben.

A metaanalízisben szereplő kísérleti kísérletek jellemzői

Glikált vérfehérjék

A 2A. Ábra az egyéb szénhidrátokkal szembeni izokalorikus fruktózcsere hatását mutatja a glikált vérfehérjékre. Jelentősen csökkent a glikált vérfehérjék százalékos aránya (SMD −0,27 [95% CI −0,49 és −0,04]; P = 0,02), szignifikáns bizonyítékkal szolgáltak a vizsgálatok közötti heterogenitásról (I 2 = 66% [95% CI 40– 81]; P 2 = 0%, [95% CI nem becsülhető]; P = 0,96). A 2-es típusú cukorbetegségben nem észleltünk hatást (SMD -0,13 [95% CI -0,34-0,09]; P = 0,24), szignifikáns tanulmányok közötti heterogenitás bizonyult (I 2 = 56% [95% CI 10-78%) ]; P = 0,02). Az egyes vizsgálatok szisztematikus eltávolítása nem változtatta meg az eredményeket. A metaregresszió nem mutatott statisztikailag szignifikáns alcsoporthatásokat (Kiegészítő 1. ábra).

Az ellenőrzött takarmányozási kísérletek erdőtáblája a fruktóz más szénhidrátokkal történő izokaloros cseréjének hatását vizsgálva (A) glikált vérfehérjékre (HbA1c és glikált albumin), (B) éhomi glükózra és (C) éhomi inzulinra. Az adatok a glikált vérfehérjék SMD-je, az éhomi glükóz és az inzulin esetében az MD 95% CI mellett (16). A P értékek általános inverz variancia véletlenszerű effektus modellekre vonatkoznak. A vizsgálatok közötti heterogenitást a Cochran Q statisztikával (χ 2) teszteltük P2 szignifikancia szinten (2,16). Az 1-es típusú vagy a differenciálatlan cukorbetegséget éhomi inzulin esetében nem vizsgálták. CHO, szénhidrát. (Ennek az ábrának kiváló minőségű színes ábrázolása érhető el az online kiadásban.)

Az éhomi glükóz

Összesen 16 éhomi glükóz-összehasonlítást végeztek 176 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő alany között (3 vizsgálat, n = 28) (15,20,24), 2-es típusú cukorbetegségben (13 vizsgálat, n = 128) (9–13,15, 20–22,25–27) és differenciálatlan cukorbetegség (1 vizsgálat, n = 20) (14). A betegek átlagos életkora 53,9 év volt (IQR 40,8–60,3 év), a cukorbetegség időtartama 9,7 év (7–11 év). Medián kiindulási éhomi glükózértékük 9,3 mmol/l volt (IQR 8,1–11,3 mmol/L). Kilenc vizsgálatot randomizáltak (56%). Tizennégy kísérletben keresztezett mintákat (88%), kettőben párhuzamos mintákat (12%) alkalmaztak. Keményítőt (75%) és szacharózt (13%) alkalmaztak szénhidrát-összehasonlító anyagként, nevezetesen Malerbi és mtsai. (9) és Blayo és mtsai. (14) keményítő és szacharóz összehasonlítást egyaránt használt (12%). A fruktózt vegyes (75%) és folyadék (25%) formátumban adták be, medián dózis 61,6 g/nap (IQR 55-105 g/nap), 8 vizsgálat (50%) túllépte a 60 g/CDA küszöböt. nap (2) és 14 vizsgálat (88%) meghaladja az EASD 30 g/nap küszöböt (8). Kilenc vizsgálatot (56%) metabolikusan kontrolláltak, hat vizsgálatot (38%) nem metabolikusan kontrolláltak, és egy vizsgálatot (6%) részben metabolikusan kontrolláltak. A háttér-étrend 40–55% szénhidrát, 20–40% zsír és 15–30% fehérje volt. A medián követés 4 hét volt (IQR 2–12,6 hét). Kilenc vizsgálat kiváló minőségű volt, az átlagos MQS értéke 8 (IQR 7–8). Egyetlen hiperkalórikus táplálkozási kísérlet sem felelt meg a felvételi kritériumoknak.

A 2B. Ábra az izokalorikus fruktózcsere más szénhidrátok elleni hatását mutatja az éhomi glükózra. Az éhomi glükózra (MD −0,40 mmol/L [95% CI −0,83–0,03]; P = 0,07) hatást csökkentő hatás mutatkozott az átfogó elemzés során, a tanulmányok közötti jelentős és jelentős heterogenitás bizonyítékaival (I 2 = 63% [ 95% CI 38–79%]; P 2 = 69% [95% CI 43–83%]; P 2 = 65% [95% CI 0–90%]; P = 0,06). Jelentős éhomi glükózcsökkentő hatást tapasztaltunk az átfogó elemzésben Bantle és munkatársai szisztematikus eltávolítása után. (15) (MD -0,50 mmol/L [95% CI -0,94-0,05]; P = 0,03) vagy Turner és mtsai. (25) (MD -0,51 mmol/L [95% CI -0,96-0,06]; P = 0,03) érzékenység-elemzésünk során. Hasonlóképpen, bármelyik vizsgálat eltávolítása szignifikanciát ért el a 2-es típusú cukorbetegség alcsoportban, MD-vel -0,57 mmol/l (95% CI -1,05-0,0,10; P = 0,02) Bantle és mtsai eltávolítása után. (15) és MD-értéke 0,59 mmol/l (95% CI -1,09-0,09; P = 0,02) Turner és mtsai eltávolítása után. (25) Az érzékenységi elemzések során az interstudy heterogenitás nem változott. A metaregresszió nem mutatott statisztikailag szignifikáns alcsoporthatásokat (2. ábra).

Böjt inzulin

Összesen 7 összehasonlítást végeztek 57, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő alanyban (7 vizsgálat, n = 57) (9,13,21,22,25,26,28). A betegek átlagos életkora 53,7 év volt (IQR 46,0–54,6 év), a cukorbetegség időtartama 8 év (5,6–13 év). Négy vizsgálat (57%) csak diétás beavatkozásokat alkalmazott, három vizsgálat (43%) pedig étrend és gyógyszerek kombinációját alkalmazta inzulinkezelésük előtt a vizsgálat megkezdése előtt. Két vizsgálatot randomizáltak (29%). Hat kísérletben keresztezett mintákat (86%), egyben pedig párhuzamos kialakítást (14%) alkalmaztak. Keményítőt (43%) és szacharózt (43%) alkalmaztak szénhidrát-összehasonlító anyagként, nevezetesen Malerbi és mtsai. (9) keményítő- és szacharóz-összehasonlítást egyaránt használt (14%). A fruktózt vegyes (57%) és folyadék (43%) formátumban adták be, medián dózis 63,2 g/nap (IQR 47,5–99 g/nap), négy kísérletben (57%) túllépve a CDA 60 g/küszöbértéket nap (2) és hat kísérlet (86%) meghaladja az EASD 30 g/nap küszöböt (8). Öt vizsgálat (71%) metabolikusan kontrollált, kettő nem metabolikusan kontrollált (29%). A háttér-étrend 45–55% szénhidrát, 20–40% zsír és 15–30% fehérje volt. A medián követés 4 hét volt (IQR 3–10 hét). Két vizsgálat kiváló minőségű volt, az átlagos MQS 7 (IQR 5,5–7,5). Egyetlen hiperkalórikus táplálkozási vizsgálat sem felelt meg a felvételi kritériumoknak.

A 2C. Ábra az izokalorikus fruktózcsere más szénhidrátok elleni hatását mutatja az éhomi inzulinra. Nem volt hatással az éhomi inzulinra (MD −3,92 pmol/L [95% CI −22,23–14,39 pmol/L]), nem volt bizonyíték a vizsgálatok közötti heterogenitásra (I 2 = 13% [95% CI 0–75]; P = 0,33) a 2-es típusú cukorbetegségben. Az érzékenységi elemzések nem változtatták meg az éhomi inzulin hatásbecslését vagy a heterogenitás mértékét, és a meta-regresszió nem mutatott statisztikailag szignifikáns alcsoporthatásokat (3. ábra). Egyik alany sem kapott inzulint.

A publikáció elfogultsága

Kiegészítő ábrák A 4. és az 5. ábra a tölcsértáblákat, illetve az Egger regressziós ábrákat mutatja a publikációs torzítás vizsgálatához. Bizonyítottak az éhomi glükóz tölcséres diagramjának aszimmetriája (P 60 g/nap (meghaladja a CDA ajánlásokat) vagy> 10% energia más szénhidrátokkal történő izokalorikus cserében növeli a szérum triglicerid szintjét a 2-es típusú cukorbetegségben (33). Livesey és Taylor ( 31) metaanalízisük során a fruktóz nagy dózisú (> 100 g/nap) következetes trigliceridszint-emelő hatását is megmutatták különböző alanytípusoknál, ezért meg kell vizsgálnunk a fruktóz más szénhidrátokkal történő nagy dózisban történő helyettesítésének lehetséges káros hatásait. Jelenleg nincsenek metaanalízisek, amelyek a fruktóz LDL-re gyakorolt hatását vizsgálnák.