A nyűgös/válogatós evés operatív diagnózisa felé: látens profilú megközelítés egy populációalapú kohorszban

Absztrakt

Háttér

A finnyás/válogatós étkezés definíciói és értékelési módszerei heterogének és továbbra sem tisztázottak.

Célunk volt meghatározni az étkezési magatartásprofilt, amely tükrözi a finnyás/válogatós étkezést a gyermekeknél, és leírni a finnyás evők jellemzőit.

Mód

Az étkezési magatartást a gyermek étkezési magatartás kérdőívvel (CEBQ) értékelték 4914 4 éves korú népességen alapuló születési kohorsz vizsgálatban. A látens profilelemzést (LPA) alkalmazták az étkezési magatartásprofilok azonosítására a CEBQ alskálák alapján.

Eredmények és vita

Találtunk egyfontoskodó”Étkezési magatartásprofil (a gyermekek 5,6% -a), amelyet a magas étkezési finomság, az evés lassúsága és a jóllakottság iránti reagálóképesség kombinálva az ételek alacsony élvezetével és az ételkészséggel. Fontoskodó az evők gyakrabban alacsony háztartási jövedelemmel rendelkező családokból származnak, mint a nem finnyás étkezők (42%, illetve 31,8%; Χ 2 (1) = 9,97, o 2 (1) = 7,71, o

Háttér

A nyüzsgő vagy válogatós étkezés egyre nagyobb gondot jelent a gyermekellátásban, mivel ez összefügg az alsúlyú, alacsony zöldségfogyasztás nagyobb kockázatával, az életkorspecifikus étrendi ajánlások be nem tartásával, étkezési rendellenességekkel és az anya-gyermek konfliktusokkal [1–6]. A finnyás/válogatós étkezésről szóló korábbi kutatások összehasonlíthatóságát azonban korlátozta az inkonzisztens definíciók és értékelési módszerek alkalmazása [6].

A nyüzsgő/válogatós étkezés definíciói általában magukban foglalják a megszokott élelmiszerek és az új ételek elutasítását (étel neofóbia), de kiterjednek a nem megfelelő mennyiségű elfogyasztott ételre vagy bizonyos élelmiszer-textúrák elutasítására is [6]. A korábbi vizsgálatok által alkalmazott módszer a nyűgös/válogatós étkezés értékelésére az, hogy megkérdezik az anyákat, hogy gyermekük nyűgös vagy válogatós-e, vagy sem, például egyetlen 5 pontos skálán jelezve, hogy a gyermek „soha” mindig válogatós [7, 8] vagy hasonló módon, függetlenül attól, hogy gyermekük nagyon válogatós, kissé válogatós vagy sem válogatós [3]. Egy másik módszer a gyermekeket „válogatósnak” minősíti, ha az anyák azt jelzik, hogy mindig vagy gyakran nehéz étkezési magatartást tanúsítottak három elemzés alapján (pl. „Nem hajlandó enni”) [9, 10].

Ezenkívül számos kérdőív áll rendelkezésre, amelyek skálákat tartalmaznak a problémás táplálkozásról, a finnyás/válogatós étkezésről és/vagy az étel neofóbiájáról: Gyermekétkeztetési kérdőív[11] folytonossági skálán értékeli a válogatottságot, amelyet a „válogatósok” csoportjának meghatározásához használtak a medián felosztás alapján [2, 12]. A Gyermekek étkezési magatartás jegyzéke[13] a problémás étkezési magatartást folyamatos skálán értékeli, a magasabb pontszámok a problémásabb étkezési magatartást tükrözik. A Gyermek étkezési magatartás kérdőív (CEBQ) [14] négy skálából áll, amelyek értékelik az „étel megközelítés” viselkedését (azaz az érzelmi túlfogyasztást, az ételre való reagálóképességet, az ételek élvezetét és az ivási vágyat), valamint négy skálából, amelyek az „étel elkerülésének” viselkedését (azaz az érzelmi alulteljesedést, a jóllakottság reagálását) lassú étkezési és étkezési finomság). A CEBQ-t használó korábbi tanulmányok főként a nyüzsgő/válogatós étkezést értékelték folyamatos pontszámmal az „ételfussiness” alskálán, amely 6 tételből áll (pl. „Először nem hajlandó enni új ételt”) [1, 15]. Végül néhány tanulmány különböző kérdőívekből álló elemeket egyesített a válogatós evés folyamatos mérlegelésére, és meghatározta a „válogatós evők” csoportot a néha vagy mindig jelen lévő sajátos viselkedés alapján [16, 17].

Mód

Tárgyak

Ez a tanulmány beágyazódott a Generation R Study-ba, egy populációalapú kohorszba a magzati élettől kezdve [19, 20]. Minden hollandiai Rotterdamban élő terhes nőt meghívtak részvételre, amelynek várható szülési ideje 2002 áprilisa és 2006 januárja között volt (részvételi arány: 61%). A vizsgálatot az Egészségügyi Világszövetség helsinki nyilatkozatában javasolt iránymutatásnak megfelelően végezték el, és a rotterdami Erasmus Orvosi Központ orvosi etikai bizottsága jóváhagyta. Részletesebb információk a tanulmány tervezéséről máshol találhatók [19]. Az összes felnőtt résztvevő írásos beleegyező nyilatkozatot kapott. Az R Generation vizsgálat óvodai szakaszának teljes beleegyezését 7295 gyermek szülei kapták meg. 2315 posztnatális beleegyezéssel rendelkező gyermek esetében a CEBQ hiányzott a válasz hiánya miatt. Ezenkívül 66 gyermeket kizártunk a CEBQ-ról részben hiányzó információk miatt. Ennek eredményeként 4914 gyermekből vett mintát vettek fel, akik legalább egy elemzésbe bekerültek (az összes gyermek 67% -a teljes posztnatális beleegyezéssel). A 14 hónapos étrendi adatok 3010 (61%) gyermek számára voltak elérhetőek.

Intézkedések

A gyermekek étkezési viselkedése

A gyermek jellemzői

Családi jellemzők

A szülői BMI-t súly/magasság (kg/m 2) formájában számoltuk. Az etnikai hovatartozást, a családi állapotot (egyedülálló vagy nem egyedülálló), az iskolai végzettséget, a családi jövedelmet, a terhesség alatti dohányzási szokásokat és az étkezési rendellenességeket előzetesen postai kérdőív segítségével értékelték. Az anyák iskolai végzettségét magasnak (valamilyen főiskolai vagy egyetemi végzettség) vagy nem magasnak kódolták. Jövedelemként havi 2200 eurót használtunk fel határként a háztartási modális jövedelem alatt történő megjelölésre. Az első trimeszter végén jelentették az anyák terhesség alatti dohányzását (igen vagy nem). A szülői táplálkozási magatartást a CFQ három alskálájával értékelték [11], azaz a monitorozással (3 elem), a korlátozással (8 tétel) és az étkezési nyomással (4 elem). Példák a következőkre: „Mennyit nyomon követi a gyermeke által fogyasztott magas zsírtartalmú ételeket?” (Monitoring), és „Egyes ételeket szándékosan tartok gyermekem elől elzárva” (Korlátozás). A CFQ elemeket 5 pontos Likert skálán pontozzák, 1-től soha és 5-ig. A folyamatos skála pontszámokat standard deviációs pontszámként fejeztük ki az értelmezés megkönnyítése érdekében. Korábbi kutatások támogatást nyújtottak a CFQ érvényességéhez [11, 29, 30]. A mintánkban a CFQ-skálák megbízhatósága mérsékelt volt (α =, 66, Nyomás étkezéshez), N = 4743, 4 elem) magasra (α =, 92, Monitoring, N = 4766, 3 elem).

Táplálékbevitel

statisztikai elemzések

Az étkezési viselkedési profilok azonosításához egy látens profilelemzést (LPA) végeztünk az Mplus-ban [36], folyamatos, z-standardizált pontszámok felhasználásával a CEBQ alskálákon. A fent leírt korrelációs szerkezeti elemzések eredményeink alapján úgy döntöttünk, hogy a látens profilelemzésből kizárjuk a két érzelmi étkezési skálát és az ivási vágyat. Ezt a döntést koncepcionális megfontolások támasztották alá: az érzelmi alul- és túlfogyasztás inkább érzelmi étkezési összetevőt jelezhet, mint általános étkezési megközelítést vagy kerülést [37]. Az ivás vágya azért is kizárt, mert inkább az ivást jelzi, mint az étkezési magatartást, ami fogalmilag eltérhet. Így öt skála (FR, EF, SR, SE és FF) maradt, amelyet az LPA-ban használtak.

A hagyományos klaszteranalízishez és a látens osztályanalízishez hasonlóan az LPA a klaszterváltozón hasonló értékű megfigyelési klasztereket azonosítja a folyamatos változókkal rendelkező modellalapú megközelítés segítségével [36]. Az LPA egy úgynevezett „személyközpontú” megközelítés, ami azt jelenti, hogy a megfigyelések szubjektum alapján csoportosulnak, ellentétben a faktoranalízissel, amelyben a megfigyelések tételesen csoportosulnak. Az LPA-t gyakran alkalmazták, az étkezési viselkedés terén is, pl. az étkezési rendellenesség fenotípusainak azonosítására egy ikercsoportos tanulmányban Ausztráliában [38]. A látens profilok számát a Bayes-i információs kritériumok (BIC) [39] és az Akaike információs kritériumok (AIC) minimalizálása és egy nem szignifikáns Lo-Mendell-Rubin valószínűségi arányteszt (LMR-LRT) alapján határoztuk meg [40]. tesztelni a modell illeszkedését. A 0-hoz közeledő BIC és AIC jelzi a modell legjobb illeszkedését. Az LMR-LRT jelzi, hogy egy k + 1 profilú megoldás jobban illeszkedik-e az adatokba, mint a k profilú megoldás. Miután eldöntöttük az optimális profilszámot, az alanyok hozzárendelését az egyik profilhoz Bayes-i valószínűségek alapján végeztük.

Ezt követően megvizsgáltuk a kapott étkezési viselkedési profilok jellemzőit, és összehasonlítottuk a csoportot fontoskodó az olyan étkezők, akik nem zavaró étkezőkkel rendelkeznek az SPSS 20.0 alkalmazásával a gyermek és a család jellemzői, valamint a 14 hónapos korban elfogyasztott táplálék tekintetében [41]. A folyamatos változók (pl. Táplálékfelvétel, anyai táplálkozási viselkedés) csoportbeli különbségeit független minta t-tesztekkel teszteltük. A kategorikus változók (pl. Paritás, etnikum, nem) csoportbeli különbségeit Pearson Chi-Square tesztekkel teszteltük. Szenzitivitás-elemzésként emellett összehasonlítottuk a fontoskodó fogyasztók egy referencia csoportba, átlagos pontszámokkal e jellemzők tekintetében. Végül összehasonlítottuk az összes étkezési magatartási profilt ezen háttérjellemzők tekintetében (kiegészítő anyagként bemutatott adatok) a Multivariáns Varianciaelemzés (MANOVA) segítségével, az átlagos pontszámítási csoporttal referenciaként.

Eredmények

A minta jellemzői

A vizsgálati minta jellemzőit az 1. táblázat ismerteti. A vizsgált populációba bevont gyermekek többsége nyugati eredetű volt (76%), és a legtöbb (77%) hároméves korukban hetente legalább 8 órán át járt napköziben. Az anyák viszonylag magasan képzettek voltak, több mint a fele legalább egyetemi végzettséget szerzett. Hasonlóképpen, a családi jövedelem viszonylag magas volt: a családok 68% -a keresett legalább 2200 eurót havonta. Az anya átlagos BMI a terhesség előtt 23,3 (SD = 3,9).

Nem válasz elemzés

A faktoranalízisbe bevont gyermekek összehasonlítása (N = 4914) és azokat, akiket hiányzó adatok miatt kizártak (N = 2381) számos különbséget mutatott: A kirekesztett gyermekek ritkábban voltak elsőszülöttek (48,1%) és ritkábban nyugati eredetűek (47,1%), mint a befogadott gyermekek (56,8% elsőszülöttek), o 1.ábra

A gyermek étkezési magatartás kérdőív az alskála pontszámok (z-standardizált) értéke a különböző étkezési viselkedési profilokban.

Jellemzői fontoskodóevők

Összpontosítunk a fontoskodó étkezési viselkedési profil (N = 277) összehasonlítva a nem nyűgös étkezőkkel (N = 4638). Az általunk azonosított mind a hat étkezési viselkedési profil jellemzői megtalálhatók a kiegészítő táblázatokban (4. kiegészítő fájl: S4 táblázat, 5. kiegészítő fájl: S5 táblázat, 6. kiegészítő fájl: S6 táblázat).

A gyermek és a család jellemzői

Fontoskodó az evők több jellemzőben különböztek a nem finnyás étkezőktől (lásd a 2. táblázatot). Fontoskodó az evők ritkábban voltak lányok, mint a nem nyűgös étkezők (43% vs. 50%, o 2. táblázat A nyűgös és nem nyűgöző evők gyermek- és családjellemzői

Családjai fontoskodó az evők társadalmi-gazdasági státusza gyakran alacsonyabb, mint a nem finnyás étkezők családjainak, vagyis az anyák alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, és a család jövedelme alacsonyabb. Emellett a fontoskodó az evők valamivel fiatalabbak voltak, mint a nem finnyás étkezők anyái (átlagos különbség = 0,7 év, o 3. táblázat Étrendi bevitel, BMI és anyai táplálkozási viselkedés nyűgös és nem nyűgös evőknél

Érzékenységvizsgálat

Mivel a nem nyűgös étkezők csoportja potenciálisan problémás étkezőket is tartalmazott (pl. közeledik étkezők) emellett összehasonlítottuk a nyűgös étkezőket a mérsékelten fogyasztókkal, azaz egy gyermekcsoportot (44,6%) az LPA-ban szereplő mind az öt CEBQ-alskála átlagos pontszámával (lásd a 4. kiegészítő fájlt: S4. táblázat). Különbségek a következők között fontoskodó és mérsékelt nagyon hasonlóak voltak a különbséghez fontoskodó és a nem nyűgös evők egészében. Összehasonlítva mérsékelt evők, fontoskodó az evők alacsonyabb BMI-vel, gyakrabban voltak alsúlyúak, és olyan anyáik voltak, akik kevesebb ellenőrzést, de nagyobb nyomást alkalmaztak enni (lásd: 5. kiegészítő fájl: S5. táblázat). Hasonlóképpen, fontoskodó az evők gyakrabban olyan családokból érkeztek, amelyek alacsonyabb SES-szel rendelkeznek, mint mérsékelt evők. A különböző élelmiszercsoportok fogyasztási különbségei szintén hasonlóak voltak az általunk megfigyelt különbségekhez fontoskodó és a nem nyűgös evők egészében (lásd a 6. kiegészítő fájlt: S6. táblázat). Továbbá, fontoskodó az evők kevesebb alapvető ételt fogyasztottak (o

Vita

Látens profilú megközelítéssel az étkezési magatartásprofilok azonosítására a 4 éves gyermekek gyermekétkezési magatartás kérdőíve (CEBQ) [14] alapján különálló különbséget találtunk. fontoskodó étkezési magatartásprofil, amelyet az élelmiszer-megközelítési skálák alacsony pontszáma és az élelmiszer-kerülési skálák magas pontszámai jellemeznek. A fontoskodó étkezési magatartásprofilt a gyermekek 5,6% -ánál találtak, hasonlóan Micalihez és munkatársaihoz [17], akik az 5–7 éves gyermekek 7,3% -os előfordulásáról számolnak be, szintén adatközpontú megközelítést alkalmazva, faktoronként meghatározva a „válogatós evés” pontszámot. elemzés. Ezzel szemben az egy tételes megközelítéssel végzett vizsgálatok a válogatós státusz megadásához (pl. „A gyermeke válogatós?”) Sokkal magasabb prevalenciát mutattak ki, pl. 3–5 éves gyermekeknél végzett tanulmányban [7] 21%, a 2 éveseknél pedig legfeljebb 50% [3]. Hasonlóképpen, Dubois és munkatársai [10] egy 3 tételes értékelés alapján azt találták, hogy az óvodások 30% -a válogatós volt.

Az anyák táplálkozási viselkedésében is találtunk különbségeket fontoskodó és nem nyűgös evők. Anyái fontoskodó az evők kevésbé figyelték gyermekük étkezési magatartását, és nagyobb nyomást gyakoroltak az étkezésre, ami arra is utal, hogy ezek a gyerekek önmagukban nem jól étkeznek. Amint arra Jansen és munkatársai is rámutattak [1], a szülői nyomás reakció lehet a gyermekek nehéz étkezési magatartására, ugyanakkor kontraproduktív hatást gyakorolhat a gyermek étkezési magatartására, például csökkentheti a gyermek élvezetét. Az anyai táplálkozási magatartás és a gyermek étkezési magatartása közötti összefüggések tehát valószínűleg kétirányú hatást gyakorolnak a kora gyermekkorban kialakult viselkedési mintákra [43]. Különbségek a következők között fontoskodó a BMI-ben a nem fussy gyerekek nem magyarázhatók kizárólag a kontinuum másik végén potenciálisan túlfogyasztott gyermekek extrém ellentétes pontjaival, mert ezek a különbségek is nyilvánvalóak voltak, amikor összehasonlítottuk a fontoskodó evők a mérsékelt csak az evők.

Vizsgálatunk megerősítette a CEBQ jó pszichometriai tulajdonságait (14), és megismételte az eredeti kérdőív nyolc tényezőjét. Ezek a tényezők a teljes variancia körülbelül 68% -át tették ki, ami nagyon hasonló a korábbi megállapításokhoz [14, 21]. A nyolc alskála jó belső konzisztenciát mutatott. A korrelációs struktúra általában a várakozásoknak megfelelően alakult ki, az étkezési megközelítéssel kapcsolatos alskálák pozitívan korreláltak egymással, és az ételkerülés alskálái pozitívan korreláltak egymással, de negatívan az étel-megközelítési skálákkal. Az egyik kivétel az érzelmi alulteljesítés és az érzelmi túlfogyasztás közötti pozitív összefüggés volt, amiről korábban a Generation R tanulmányban beszámoltak [1]. Más tanulmányok szintén következetlen eredményekről számoltak be e két skála vonatkozásában. Például Micali és munkatársai tanulmányában [17] az érzelmi szorongásra adott válasz többé-kevésbé az étkezés nem terhelte az öt tényező egyikét sem, amelyet a gyermek étkezési stílusával kapcsolatos faktorelemzés során azonosítottak. Lehetséges magyarázat, hogy ez a két skála egy érzelmi étkezési dimenziót ír le, amely nem része az étel megközelítésnek - az ételkerülés folytonossága. A hipotézis megerősítéséhez további kutatásokra van szükség.

Meg kell említeni a tanulmány néhány korlátozását. A gyermek étkezési magatartásáról csak azoknak a résztvevőknek 67% -a rendelkezésére állt információ, akik hozzájárultak az R. generáció óvodai szakaszához. Ahogy az várható volt és jellemző a populációalapú vizsgálatokban, a nem válaszolók potenciálisan problémásabb családok voltak, alacsonyabb SES-sel, fiatalabb anyák, és több egyedülálló anya, ami csökkentheti eredményeink általánosíthatóságát. Ami a legfontosabb, hogy az általunk azonosított étkezési viselkedési profilok tipikusak lehetnek alacsony kockázatú mintánkra. A jövőbeli tanulmányoknak meg kell vizsgálniuk, hogy azonosíthatók-e hasonló minták a különböző csoportokban.

Köztudott, hogy az FFQ-k nem megbízhatóak az étrendi bevitel pontos mennyiségének és különösen a teljes energiafogyasztás értékelésében [32], ami általában alulbecsüli az étrenddel való valódi összefüggést. Az FFQ-k azonban bebizonyosodtak a relatív bevitel értékelésére, és következtetéseket lehet levonni egy bizonyos élelmiszercsoport magasabb vagy alacsonyabb beviteléről, például standardizált pontszámok alkalmazásával. A jelenlegi tanulmány esetében az egyes élelmiszerek vagy élelmiszercsoportok pontos bevitele nem volt releváns, mivel arra törekedtünk, hogy a relatív különbségeken alapuló különbségeket írja le a különböző étkezési viselkedési csoportok között. Az eredményeket azonban körültekintően kell értelmezni, mert az ebben a tanulmányban használt FFQ-t csak a holland lakosságra érvényesítették, az e csoportba tartozó etnikai kisebbségekre nem. [33] Az étrendi adatok csak az LPA-ban szereplő résztvevők 60% -áról voltak elérhetőek. További elemzések azt mutatták, hogy ismételten hiányoztak az adatok azokról a potenciálisan problémás családokról, amelyek alacsonyabb jövedelműek, alacsonyabb iskolai végzettségűek és gyakrabban nem nyugati származásúak. Ez a szelekciós torzítás óvatosságra utal az étrend-bevitel különbségének általánosításában a nyűgös és a nem finnyás evők között más populációk számára.

Következtetések

Az ebben a tanulmányban leírt finnyás étkezési viselkedésprofil meghatározása fontos lépés a finnyás/válogatós evés operatív diagnosztizálása felé, kihatással van a jövőbeli kutatásokra, valamint diagnosztikai eszközök és beavatkozások kidolgozására.