A gerincoszlop és a kötél degeneratív betegségei

William B. Thomas

, DVM, MS, DACVIM (Neurológia), Neurológia és Idegsebészet, Tennessee Egyetem Kisállat Klinikai Tudományok Tanszék

  • 3D modellek (0)
  • Audió (0)
  • Számológépek (0)
  • Képek (5)
  • Oldalsávok (0)
  • Asztalok (1)
  • Videók (0)

gerincoszlop

Cervicalis spondylomyelopathia:

A nyaki spondylomyelopathia, más néven nyaki csigolya fejlődési rendellenesség-malartikuláció és wobbler-szindróma a gerincvelő összenyomódása, amelyet a nyaki csigolyák rendellenes fejlődése okoz. Genetikai tényezők és esetleg táplálkozás is érintett lehet.

A kutyáknál a betegségnek két formája van, a lemezhez társult wobbler-szindróma (DAWS) és a csontos asszociált cervicalis spondylomyelopathia. A DAWS a középkorú (átlagosan 7 év), nagy fajtájú kutyákat érinti, különösen a Doberman Pinschereket. A gerincvelő ventrális összenyomódása egy vagy több caudalis cervicalis lemez kiugrása miatt következik be, egyes esetekben a csigolyacsatorna veleszületett szűkülete vagy a ligamentum flavum hipertrófiája bonyolítja. A csonttal társított kompresszió fiatal (több hónaptól 4 évig), óriás fajtájú kutyákat érint, köztük nagy dánokat, masztiffokat és rottweilereket. A gerincvelő kompressziója az ízületi folyamatok és a pedikulumok, általában a C4 – C7 csigolya csontos szaporodásának köszönhető.

A klinikai tünetek lehetnek akutak vagy lassan progresszívek. Az enyhe eseteket az összes végtag finom ataxiája jellemzi, amely gyakran a medence végtagjainak hosszú, elhúzódó lépéseként, a mellkas végtagjaiban rövid lépésekkel jár. Súlyos esetekben az összes végtag parézise vagy bénulása van. A nyaki fájdalom változó. A differenciáldiagnózisok között veleszületett rendellenességek, traumák, meningomyelitis, discospondylitis és neoplasia szerepelnek. A felméréses röntgenfelvételek nem tudják megerősíteni a nyaki spondylomyelopathia diagnózisát, de hasznosak a diszpondondylitis és a csontos neoplazia kizárásában. A végleges diagnózishoz mielográfia, CT vagy MRI szükséges.

A nem sebészeti kezelés enyhe tünetekkel rendelkező kutyák számára javallt, és testmozgás korlátozásból és prednizonból áll (0,5 mg/kg/nap). A jelek javulnak

A kutyák 50% -a és változatlan maradt

A nem sebészeti kezelésben részesülő kutyák 25% -a. A műtétet jelentős neurológiai hiányban szenvedő állatoknál, illetve olyan betegeknél jelzik, amelyek nem reagálnak megfelelően a nem műtéti kezelésre. A speciális technika a képalkotás során nyilvánvaló változásokon alapul, és magában foglalja a ventrális rést részleges diszkektómiával, háti laminektómiával vagy az érintett csigolyák figyelemelterelésével és fúziójával. Átfogó,

A kutyák 80% -a jól jár a műtéttel.

Lovaknál a nyaki spondylomyelopathia a gerincvelő leggyakoribb nem fertőző betegsége, és számos fajtában fordul elő. A legtöbb ló dimetil-szulfoxidban van a gyulladás csökkentése érdekében. Éves korosztályban az étrend módosítása segíthet. A műtét leggyakrabban az érintett csigolyák ventrális fúziójával jár. Az érintett lovak hozzávetőlegesen 80% -a műtéttel javul. A tulajdonos/lovas biztonsága komoly gondot jelent az ataxiás lovaknál.

Degeneratív lumbosacralis stenosis:

A lumbosacralis gerinccsatorna vagy az intervertebrális foramina szűkülete a cauda equina vagy az ideggyökerek összenyomódását eredményezi. Leginkább a nagy kutyafajtáknál, különösen a német juhászoknál fordul elő, és macskáknál ritkán fordul elő. Ez az L7 – S1 lemez degenerációjából és kinyúlásából, a ligamentum flavum hipertrófiájából vagy ritkán a lumbosacralis ízület subluxációjából ered. Az ok nem ismert, bár a veleszületett átmeneti csigolyákkal rendelkező német juhászok fokozottan veszélyeztetettek. A klinikai tünetek általában 3-7 éves korban kezdődnek, és magukban foglalhatják a kismedencei végtagok használatának nehézségeit, a kismedencei végtagok sántaságát, farokgyengeségét és inkontinenciáját. A lumbosacralis ízület tapintásakor vagy meghosszabbításakor jelentkező fájdalom a legkövetkezetesebb megállapítás. Előfordulhat proprioceptív deficit, izomsorvadás vagy gyenge flexor reflex a kismedencei végtagokban. A sima röntgenfelvételek degeneratív változásokat mutathatnak, de a végleges diagnózishoz MRI, CT vagy epidurográfia szükséges. Azok a kutyák, amelyeknél az enyhe fájdalom az egyetlen jel, 4-6 hét pihenéssel javulhat. A metilprednizolon-acetát epidurális injekciója (1 mg/kg az 1., a 14. és a 42. napon) hatékony

A fájdalommal és minimális neurológiai hiányban szenvedő kutyák 80% -a. A műtét akkor javasolt, ha a fájdalom refrakter az orvosi terápiára, vagy neurológiai hiányosságok vannak. A leggyakoribb technika a dorsalis laminectomia részleges diszkektómiával, de bizonyos esetekben foramenotomia vagy stabilizáció javasolt. A kutyák körülbelül 70–95% -a javul a műtéttel, bár a már meglévő vizeletinkontinencia nem oldódhat meg.

Kutyák degeneratív myelopathiája:

A kutyák degeneratív myelopathiája, más néven krónikus degeneratív radiculomyelopathia, az axonok és a mielin lassan progresszív, nem gyulladásos degenerációja, amely elsősorban a gerincvelő fehéranyagát érinti. Leggyakrabban a német juhászoknál, a pembroke walesi korgiknál, a bokszolóknál, a rodéziai ridgebackeknél és a chesapeakei öböl retrievernél fordul elő, de alkalmanként sok más fajtában is elismerték. Az ok a szuperoxid-diszmutáz1 (SOD1) gén mutációja, amely autoszomális recesszív mintában öröklődik, hiányos behatolással. Hasonló a humán betegek családi amyotróf laterális szklerózisához. Kórtanilag az axonok nem gyulladásos degenerációja tapasztalható a gerincvelő fehér anyagában, ami a legsúlyosabb a mellkasi régióban.

Az érintett kutyák általában 8 évnél idősebbek, alattomosan jelentkező nem fájdalmas ataxia és a medence végtagjainak gyengesége alakul ki. A gerincreflexek általában normálisak vagy eltúlzottak, de előrehaladott esetekben petyhüdt tetraparesis és hyporeflexia van, ami az alacsonyabb motoros neuron érintettségét tükrözi. A korai esetek összekeverhetők az ortopédiai rendellenességekkel; a proprioceptív deficit azonban a degeneratív myelopathia korai jellemzője, és ortopédiai betegségben nem tapasztalható.

A mielográfia vagy az MRI és a CSF elemzése elengedhetetlen a kompressziós és gyulladásos betegségek kizárásához. Az SOD1 génen alapuló DNS-teszt elérhető az Orthopedic Foundation for Animals webhelyén (http://www.offa.org). A mutáció szempontjából homozigóta kutyák a betegség kockázatának vannak kitéve, és a mutáns allél egy példányát továbbadják utódaiknak. A heterozigótáknál alacsony a betegség kockázata, de 50% az esélyük arra, hogy minden utódnak átadják a mutáns allél egy példányát. A homozigóta normálok alacsony kockázatúak a betegségben, és nem adják át a mutációt az utódoknak.

Nincs specifikus kezelés és nincs bizonyíték arra, hogy a glükokortikoidok, más gyógyszerek vagy kiegészítők megváltoztatnák a betegség lefolyását. A legtöbb kutyát fogyatékosság miatt eutanizálták a diagnózistól számított 1-3 éven belül.

Ló degeneratív myeloencephalopathia:

A ló degeneratív myeloencephalopathia a lovak és a zebrák progresszív neurológiai rendellenessége, amelyet az axonok, a mielin és a gerincvelőben, valamint kisebb mértékben az agytörzs diffúz degenerációja jellemez. Észak-Amerikában, Ausztráliában és Angliában számos lófajban számoltak be róla. Az ok hiányosan tisztázott, de feltételezhető az E-vitamin hiánya és a genetikai tényezők. A klinikai tünetek általában az első életévben nyilvánvalóvá válnak, és mind a négy végtag ataxiájából és gyengeségéből állnak, bár a hátsó végtagok súlyosabbak lehetnek. A klinikai tünetek stabilizálódhatnak vagy lassan előrehaladhatnak. Nincs végleges diagnosztikai teszt. A klinikai diagnózis a klinikai jellemzőkön alapul, és egyéb okokat kizár. A mielográfia és a CSF-elemzés normális. A vemhes kancák és az újszülött csikók E-vitaminnal történő kiegészítése megelőző a hajlamos családokban, és az érintett lovak E-vitamin-kiegészítéssel javulhatnak.

Csigolyaközi betegség:

Az intervertebrális porckorong degenerációja és az azt követő sérvének következtében a gerincvelő, a gerincvelői ideg és/vagy az ideggyök összenyomódik. Ez a kutyák gerincvelői betegségének gyakori oka, egész életében elterjedt

3,5%. A korongbetegség miatti klinikai tünetek ritkák macskáknál és lovaknál. A chondrodystrophoid kutyafajták (pl. Tacskó, Beagle, Shih Tzu, Lhasa Apso és Pekingese) a leggyakrabban érintettek, a miniatűr tacskók életében elterjedtek

20%. Ezekben a fajtákban a korongok chondroid degenerációja tapasztalható az élet első néhány hónapjában. A lemez extrudálása már 1-2 éves korban is előfordulhat, és a klinikai tünetek gyakran akutak és súlyosak. Ezzel szemben a miómalemez-degeneráció általában 5 évesnél idősebb nagy kutyafajtáknál fordul elő, és lassan progresszív klinikai tüneteket okoz.

A porckorongsérv leggyakoribb helyszíne a nyaki és a thoracolumbalis régió. A nyaki porckorongsérv domináns jele a nyaki fájdalom, amely nyaki merevségként és izomgörcsöként nyilvánul meg. Lehet mellkasi végtagi sántaság vagy neurológiai hiányosság, az enyhe tetraparesistől a tetraplegiaig. A thoracolumbalis porckorongsérvben hátfájás jelentkezhet, ami nyilvánvalóan kyphosis és mozdulatlanság. A neurológiai hiányosságok általában súlyosabbak, mint a méhnyakkorong-betegség esetén, és a kismedencei végtagok ataxiájától a paraplegiaig és az inkontinenciaig terjednek. Paraplegikus állatoknál a legfontosabb prognosztikai megállapítás az, hogy van-e mély fájdalomérzékelés caudalisan az elváltozáshoz. Ezt úgy értékelik, hogy megszorítják a lábujjat vagy a farokot, és megfigyelik, hogy van-e viselkedési reakció, például kéreg vagy fejfordulás. Fontos megcsípni a csontot, hogy a mély fájdalomreceptorokat stimulálja, és ne csak a bőrt, amely csak a felszínes fájdalmat teszteli. A végtag reflexhajlítását nem szabad összetéveszteni viselkedési reakcióval.

A lemez extrudálásának végleges diagnózisa képalkotó vizsgálatokon alapul. A gerinc röntgenfelvételek megmutathatják az érintett lemeztér szűkülését, az intervertebrális forameneket vagy az ízületi arcokat, vagy a gerinccsatornán belüli radiodens meszes koronganyagot. A röntgenfelvételek azonban nem elég érzékenyek vagy specifikusak a végleges diagnosztizáláshoz, amelyhez mielográfia, MRI vagy CT szükséges. A fájdalmat szenvedő és minimális vagy közepes neurológiai hiányban szenvedő kutyák gyakran 2-3 hét ketrec pihenéssel gyógyulnak meg. Egy rövid prednizon kúra (0,5 mg/kg/nap 3 napig) gyakran segít a fájdalom enyhítésében. Gyulladáscsökkentő vagy fájdalomcsillapító gyógyszer alkalmazása egyidejű ketrec-pihenés nélkül ellenjavallt, mert a kutya aktivitásának növekedése további porckorong-extrudáláshoz és a gerincvelő kompressziójának romlásához vezethet. A klinikai tünetek konzervatív terápia után az esetek 30–40% -ában ismétlődnek.

Súlyos neurológiai hiányban szenvedő állatoknál az azonnali műtét kínálja a legjobb esélyt a gyógyulásra (Recover Rates Operation After for Intervertebral Disc Disease in Dog). A műtét további indikációi a konzervatív terápia sikertelensége és az ismétlődő epizódok. A hemilaminectomia az extrudált lemez anyagának eltávolításával a leggyakoribb eljárás. A gyakran érintett lemezterek (pl. T11-L4) profilaktikus fenestrációja csökkenti a kis fajtájú kutyák megismétlődését. A paraplegia és a mély fájdalomérzékelés elvesztésével szenvedő kutyák 5-10% -ánál progresszív myelomalacia alakul ki. Ebben a szindrómában az érintett kutyákon petyhüdt tetraplegia alakul ki, az anesztézia szintje koponyánként emelkedik, és légzési bénulás alakul ki.