A gyermekek elhízásának elhatárolása a szülők felfogásából származik: keresztmetszeti kérdőív

Absztrakt

Háttér A túlsúlyos gyermekeknek megnő a korai halálozás és a betegség felnőttkori kockázata. A szülők felfogása és a gyermek elhízás klinikai meghatározása eltér, ami csökkentheti az otthoni elhízás kezelésére irányuló beavatkozások hatékonyságát. Nem dokumentálták, hogy a szülői és az objektív súlyállapot-határértékek mennyiben térnek el egymástól.

Cél Összehasonlítani a szülő által észlelt és objektíven levezetett értékelés az alsósúlyt, az egészséges testsúlyt és a túlsúlyt az angol gyermekeknél, és azonosítani azokat a szociodemográfiai jellemzőket, amelyek előre jelzik a szülők alul- vagy túlbecsülését a gyermek súlyállapotában.

Tervezés és beállítás A szülők által kitöltött keresztmetszeti kérdőív, amely az ápolónők magasságának és súlyának objektív mérésével kapcsolódik, öt régió 4-5 éves és 10–11 éves angol gyermekei.

Módszer A szülők által az alul- és túlsúlyra vonatkozóan levágott határértékeket a saját gyermekük súlyállapotának szülői osztályozásának multinomiális modelljéből származtatták az iskolai nővér mért testtömeg-index (BMI) centilisével szemben.

Eredmények A mért BMI-centilt 2976 gyermeknél a súlyállapot szülői osztályozásával egyeztettük. A szülők nagyobb valószínűséggel osztályozzák gyermekeiket alsúlyosnak, amikor a 0,8 centilben vagy annál alacsonyabbak, és a túlsúlyosakat a 99,7 centiliben vagy annál magasabb szinten. A szülők nagyobb valószínűséggel alábecsülték a gyermek súlyát, ha a gyermek fekete vagy dél-ázsiai, férfi, jobban rászorult vagy idősebb volt. Ezek az értékek nagyban különböznek a BMI centilis határértékeitől az alsúlyhoz (2. centile) és a túlsúlyhoz (85.).

Következtetés Az elhízás klinikai és szülői osztályozása a súlyspektrum szélsőségeiben eltérő.

testtömeg-index
gyermek
keresztmetszeti vizsgálatok
női
emberek
férfi
elhízottság
szülők
iskola előtti
alapellátás

BEVEZETÉS

Az elmúlt években a gyermekkori elhízás gyakorisága jelentősen megnőtt. 1 - 3 A 2012–2013-as tanévben a 6. évfolyamos (10–11 éves) tanulók 33% -a volt túlsúlyos vagy elhízott. 4 A túlsúlyos gyermekeknek és serdülőknek fokozott a kockázata a kardiometabolikus betegségnek és a korai halálozásnak felnőttkorban. 5 A szisztematikus szakirodalmi áttekintésekből származó bizonyítékok azonban következetesen megállapították, hogy a szülőknek csak 40–50% -a tudja azonosítani, ha gyermeke túlsúlyos. 6, 7 A gyermek súlyállapotának pontos szülői megítélésének hiánya korlátozhatja a gyermekek elhízásának elsődleges megelőzését célzó beavatkozások hatékonyságát. 1

A Nemzeti Gyermekmérési Program (NCMP) méri az angliai állami iskolákban a recepción (4–5 évesek) és a 6. évben (10–11 évesek) lévő összes gyermek magasságát és súlyát. 4 A helyi hatóságokat arra ösztönzik, hogy nyújtsanak be írásbeli visszajelzést a súlyállapotról a gyermekek szüleinek, valamint telefonos vagy személyes visszajelzést a túlsúlyos gyermekeknek. 4 Az NCMP felügyeletéhez használt standard populációs testtömeg-index (BMI) határértékek a 2. centil az alsúlyhoz, a 85. centil a túlsúlyhoz és a 95. centile a túlsúlyoshoz; az NCMP a szülőknek adott visszajelzésében szigorúbb klinikai elhatárolásokat alkalmaz a 2. centilisről az alsúlyra, a 91. centilt a túlsúlyról és a 98. centilt a túlsúlyosra. 8.

A gyermekkori elhízás határértékei olyan pontokat jelentenek, ahol a BMI 1978 és 1990 között összegyűjtött, a brit gyermekek referenciapopulációjától való eltérését elég szélsőségesnek feltételezik ahhoz, hogy következtetni lehessen egy másik súlystátusú csoportba. 9 A szülőkről ismert, hogy rosszul osztályozták gyermekük súlyállapotát, 6, 10, és keveset tudni arról, hogy néznének ki a súlyállapot-levágások, ha gyermekük súlyállapotának szülői felfogásából származnának, és nem a tárgyilagos súlyértékelésen alapuló szakértői véleményből származnának állapot. Mivel a szülők kevésbé valószínű, hogy cselekszenek, ha nem érzékelik gyermekük túlsúlyát problémaként, a szülő által észlelt súlyállapot és az objektíven mért súlyállapot közötti eltérés számszerűsítése segíthet feltárni a szülők súlytévesztésének potenciális hatását közegészségügyi beavatkozások, amelyek célja a gyermekek elhízásának elterjedésének csökkentése.

A tanulmány célja:

hasonlítsa össze a szülők által észlelt és objektíven levezetett, alulsúly, egészséges testsúly vagy túlsúly értékelését; és

azonosítsa azokat a szocidemográfiai jellemzőket, amelyek megjósolják a szülők alul- vagy túlbecsülését a gyermek súlyállapotában.

Hogyan illik ez be

A szülők felfogása és a gyermekek elhízásának klinikai meghatározása eltér egymástól; az eltérés mértékét azonban nem dokumentálták. Ez a tanulmány az elhízás szülői osztályozását jellemzi, és meghatározza a téves osztályozást előre jelző szociodemográfiai jellemzőket. A BMI centilis határértékeket a súlyállapotra vonatkozóan a szülői felfogás alapján származtatják.

MÓDSZER

Az NCMP egy angliai szintű program, amelynek célja minden gyermek magasságának és súlyának mérése a recepción és a 6. évben az állami iskolákban. A 2010–2011-es tanévben az NCMP-be beiratkozott összes gyermek szüleit meghívták a következő öt alapellátási trösztre: Redbridge, Islington, West Essex, Bath és North East Somerset (csak 6. év) és Sandwell (Csak recepción). Ebben az elemzésben egy korábban leírt kohorszvizsgálat alapadatait használták fel, amelynek protokollját korábban közzétették. 11 kérdőívet osztottak ki a szülőknek a gyermek NCMP-mérésének napján, de még mielőtt visszajelzéseket kaptak volna a súlyukról. A szülőket arra kérték, mondják meg, hogy szerintük gyermekük alulsúlyos, egészséges, túlsúlyos vagy nagyon túlsúlyos-e. A PCT nyilvántartások megadták a gyermek életkorát, nemét, etnikai csoportját, tanévét, az NCMP nővér által mért magasságát és súlyát, valamint a helyi elvonási ötödöt a Multiple Deprivation Index (IMD) 2007-ből. 12

Elsődleges eredmény: szülői elhatárolások

A szülői vélt súlyállapot multinomiális modelljét alkalmazták, három kategóriában: alsúly, egészséges testsúly és túlsúly (mivel a gyermekeiket túlsúlyosnak jelentő szülők száma alacsony volt [n = 4], a nagyon túlsúlyos és a túlsúlyos kategóriákat kombinálták ). Az arányos szorzó modellt elutasították a többnemű modell mellett, mivel az arányos esély feltételezést megsértették. Az együtthatók nem különböztek jelentősen a két modell között. Az egyetlen független változó a gyermek BMI-je volt (a mért súly és magasság alapján számítva), amelyet az UK90 referenciapopuláció z-pontszámaként fejeztek ki a modell illeszkedésének javítása érdekében. 9 A z-pontszámokat közvetlenül a centilisekből számolták ki, és a gyermek BMI-jének a referenciapopulációs átlagtól való távolságát képviselik. A szokásos hibákat az iskolai szintű klaszterezéshez igazították. A modelleket kezdetben iskolai év (fogadás vagy 6. év) szerint hozták létre a nemek között. A modellek közötti becslések változatosságának hiánya azt sugallta, hogy egy kiigazítatlan modell volt a megfelelő. A post hoc érzékenységi elemzés azt mutatta, hogy a BMI centilis vágási pontjai az alsúly és a túlsúly esetében egy analóg modellben, tanévre és nemre igazítva, 0,8 (95% konfidencia intervallum [CI] = 0,5–1,7) és 99,9 (95% CI = 99,4–99,9) ill.

Egy kiigazítatlan multinomiális logisztikus regressziós modell alkalmazásával vágási pontszámokat kaptak, amelyek azokat a pontokat képviselik, amelyeken a gyermek z-pontszáma egyforma valószínűséggel két szomszédos súlyállapot-kategóriába sorolható, és hogy azonosították azokat a BMI-z-pontszámokat, amelyeknél a gyermek egyenlő szüleik valószínűleg alulsúlyosnak, mint egészséges testsúlynak, vagy egészséges testsúlyt túlsúlynak írják le. A közzétett egyenleteket használtuk az egyváltozós multinomiális modellből 13, és az ábrázolt, feltételezett feltételes valószínűségekkel szemben igazoltuk a határértékeket. Az értelmezés megkönnyítése érdekében a z-pontszámokat centilenként adtuk meg az eredményekben.

Másodlagos eredmény: mi jósolja a téves osztályozást?

Kétféle téves osztályozást határoztak meg:

a szülők által jelentett súlyállapot (alsúlyos, egészséges, túlsúlyos vagy nagyon túlsúlyos), mint a valódi súlyállapot alulbecsülése (a populáció szintű BMI-határértékek alkalmazásával határozható meg), és

a szülő által jelentett súlyállapot túlértékelésként.

Az etnikai csoport, az IMD kvintilisének, a nemének és a tanévnek a súlyállapot alul- és a súlyállapot alul- vagy túlbecsülésére gyakorolt hatásait logisztikai regresszió segítségével vizsgáltuk. A különféle, egyébként analóg modellben megvizsgálták a súlyállapot túlértékelését a súlyállapot helyes vagy alulbecsülésével szemben. A szokásos hibákat az iskolai szintű klaszterezéshez igazították. Az esetlegesen elfogultságot kiváltó túlbecslések alacsony száma miatt 14 a túlbecsléshez közölt eredményeket egy analóg, pontos logisztikai regressziós modellből származtattuk. A túlbecslés központi becslései hasonlóak voltak a standard maximális valószínűség becslés (MLE) logisztikai regresszióhoz.

A másodlagos elemzéshez a normál népességi szintet (alsúlyú 85. centile és nagyon túlsúlyos> 95. centile) a klinikai helyett a súlyállapot-határértékeket hasonlították össze a szülők által jelentett kategóriákkal. A szülők nagyobb valószínűséggel voltak kitéve ezeknek a népesség-elhatárolásoknak, mielőtt az NCMP visszajelzést kaptak volna gyermekük súlyállapotáról. Az összes elemzéshez a Statát (12.1 verzió) használtuk.

EREDMÉNYEK

Összesen 3397 szülő válaszolt a kérdőívre (válaszadási arány az összes gyermek 15% -a az öt PCT-ben). Ezek közül 139 szülő nem töltötte ki a gyermeke súlyállapotára vonatkozó kérdést, és 282 gyermek nem volt jelen a PCT nyilvántartásában. Ennek eredményeként 2976 (88%) gyermek maradt a szülő által jelentett súlyállapotban és érvényes NCMP-méréssel. A kérdőívre elsősorban anyák (87%) válaszoltak, őket apák (12%) és mostoha- vagy nagyszülők követték (1%). Összességében a válaszadók 68% -a osztályozta gyermekét a megfelelő súlyállapot kategóriába (1. ábra).

A gyermekek súlyállapotának kategorizálása a National Child Measurement Program (NCMP) -mérés alapján a szülők által jelentett kategóriához.

A testtömeg-index centilisének megoszlása 2976 gyermeknél, a sávok színét a szülő által közölt súlyállapot kódolja minden egyes decilisben.

A BMI centilisek eloszlása torz volt, a gyermekek 20% -a volt a legmagasabb decilisben (2. ábra). Négy szülő nagyon túlsúlyosnak nevezte gyermekét, annak ellenére, hogy a BMI-határértékek szerint 369 túlsúlyos volt (1. ábra). A három szintű besorolás (alsúly, egészséges testsúly és túlsúly) felhasználásával a szülők 72% -a helyesen osztályozta gyermekét.

Hogyan néznek ki a szülők által jelentett cut-offok?

Az a pont, amikor egy szülő ugyanolyan valószínűséggel ismerte el az alsúlyt egészséges testsúlyként, amikor gyermekük BMI-je a 0,8 (95% CI = 0,4-1,1) centilis volt. Egy szülő nagyobb valószínűséggel osztályozta gyermekét túlsúlyosnak, mint egészséges testsúlynak, amikor a gyermek BMI-je ≥99,7. Centile volt (95% CI = 99,3–99,9) (3. ábra). Például, a 98. centilis (nagyon túlsúlyos) BMI-vel rendelkező gyermek esetében a becslések szerint az esély, hogy a szülő egészséges testsúlyúnak minősítené gyermekét, 80% (95% CI = 76-83), és van egy 20% (95% CI = 16-23) túlsúlyos vagy nagyon túlsúlyos esély. Míg a 99,7-es centiliben a szülő ugyanolyan eséllyel minősíti gyermekét egészségesnek vagy túlsúlyosnak.

Annak a valószínűsége, hogy a gyermekgondozó súlyát alulsúlyosnak, egészségesnek vagy túlsúlyosnak minősíti a Nemzeti Gyermekmérési Program (NCMP) által mért testtömeg-index centilisével szemben 2976 brit gyermeknél.

Mi jósolja a téves osztályozást?

Összesen 915 (31%) szülő alábecsülte és 25 (Táblázat megtekintése:

Soron belüli megtekintése
Felugró ablak megtekintése

A szülő jóslói helytelenül osztályozzák gyermekük súlyállapotát

VITA

Összegzés

A gyermek BMI-centil-levágásait a szülők által közölt súlyállapot alapján modellezték, és kiderült, hogy a szülők nagyobb valószínűséggel osztályozzák gyermekeiket alsúlyosnak, amikor a 0,8 centilis vagy annál alacsonyabbak, és a túlsúlyosakat a 99,7 centilisnél, ill. felett. Ezek az értékek nagymértékben különböznek az irodalomban, a kormányzati irányelvekben és a közegészségügyi üzenetekben széles körben alkalmazott BMI centilis határértékektől az alsúly (2. centile) és a túlsúly (85.) tekintetében. A szülők nagyobb valószínűséggel alábecsülték a gyermek súlyát, ha a gyermek fekete vagy dél-ázsiai (szemben a fehér), férfi, jobban rászorult, vagy a gyermek idősebb volt (10–11 éves és 4–5 éves). Kevés szülő értékelte túl gyermeke súlyállapotát, de a túlbecsülés gyakoribb volt az idősebb gyermekek szülei között.

Erősségek és korlátozások

Öt PCT-ből álló nagy, etnikai és demográfiai szempontból sokszínű populáció képviselteti magát ebben a tanulmányban. A BMI kiszámításához használt magasságokat és súlyokat képzett iskolai ápolónők mérték az NCMP részeként, amelynek kivételesen magas a részvételi aránya (2011–2012-ben a célpopuláció 93% -a). 8 Bár gyakorlati szempontból aggodalomra ad okot a BMI súlyállapot-küszöbök alkalmazása az adipozitás szempontjából, 15 gyakorlati szempontból, a> 98. centilis BMI-határérték mérsékelt érzékenységű (71%) és magas specifitású (98%) a klinikailag mért impedanciához képest korlátozni a hamisan túlsúlyosként azonosított gyermekek számát. Míg korábbi tanulmányok eltérést találtak a szülői súlyállapot-felfogás és az objektíven mért súlyállapot között, 6, 10, 16-18, ez a tanulmány az első, amely számszerűsíti a szülői észlelésből származó objektív és a határértékek közötti különbségeket.

Ez a tanulmány értékelte a szülők súlyállapot-érzékelését, és a téves osztályozást tárták fel az objektíven értékelt súlyállapot-összehasonlítások révén. Mint ilyen, nem lehet arra következtetni, hogy a jelentett cut-off-ok a szülőkre vonatkoznak-e, vagy az egészségügyi szakemberek szubjektív értékelésében is szerepelnek-e.

Ezt a vizsgálatot korlátozta a nagyon túlsúlyos gyermekekkel rendelkező szülők alacsony száma, akik gyermekeiket nagyon túlsúlyosnak minősítették, vagyis a túlsúlyos és a nagyon túlsúlyos is egyetlen túlsúlyos kategóriába esett. Kevés szülő értékelte túl gyermeke súlyállapotát, és az elfogultság csökkentése érdekében olyan módszereket alkalmaztak, amelyek felfújták a becslések szórását, és esetleg kisebb összefüggéseket takarnak el. A szülők súlyérzékelésére vonatkozó adatokat postai kérdőív segítségével gyűjtöttük össze.

A kérdőív alacsony válaszadási aránya a válaszadás elutasításának lehetőségét mutatja be: a kérdőívre válaszolók nagyobb valószínűséggel fehér etnikai csoportokból érkeztek és kevésbé rászorultak, mint a célpopuláció (2. táblázat). A minta jellemzői arra utalnak, hogy valamivel nagyobb valószínűséggel helyesen azonosították gyermekük súlyállapotát. Bár az életkorra és nemre rétegződő modellezett elválasztásokban nem tapasztaltak lényeges változásokat, ezek az elemzések alulteljesítettek voltak, mivel kevés szülő azonosította gyermekeit alulsúlyosnak és túlsúlyosnak.

Az NCMP populációjának összefoglalása és elemzési minta

Összehasonlítás a meglévő irodalommal

A szerzők nem ismernek más vizsgálatokat, amelyek a szülők által észlelt súlyállapot alapján levezették a BMI-határértékeket; korábbi tanulmányok azonban azt mutatták, hogy a szülők nagyobb valószínűséggel osztályozzák gyermeküket az egészséges testsúly kategóriába. 6, 10 Az 52 tanulmány irodalmi áttekintésével ellentétben, amely szerint a szülők nagyobb eséllyel osztályozták rosszul a 2–6 éves gyermekeket, mint az idősebbeket, 6 ez a tanulmány azt találta, hogy az idősebb gyermekek (10–11 évesek) nagyobb valószínűséggel tévesen osztályozzák, mint a fiatalabb gyermekek (5–6 évesek). Amint azt az irodalomban megjegyezték, 16 ez a tanulmány azt találta, hogy a szülők nagyobb valószínűséggel alábecsülik egy fiú súlyállapotát, potenciálisan kiemelve a testösszetételre és megjelenésre vonatkozó nemspecifikus normákat. Jelenleg keveset tudunk arról, hogy a szülők miként vélekednek a gyermekek elhízásáról az ázsiai közösségekben. A Liverpoolban 4-16 éves gyermekekkel rendelkező szülők nemrégiben végzett felmérésében a gyermekkori elhízással kapcsolatos szülői hiedelmek és attitűdök etnikumonként jelentősen különböztek, de ez a tanulmány nem hasonlította össze a szülők felfogását a gyermekek mért súlyállapotával. 19 Egy módszertanilag megalapozottabb tanulmányban az önként jelentett súlytévesztés nem változott etnikai csoportonként a 11–14 évesek körében egy londoni etnikailag sokszínű lakosság közösségi egészségügyi felmérésében. 20

Noha a súlyállapot téves osztályozásával összefüggő tényezőket azonosítottak, jelenleg korlátozott bizonyítékok állnak rendelkezésre ezen különbségek magyarázatára szolgáló mechanizmusokra vonatkozóan. A lehetséges magyarázatok lehetnek a félelem a megítélésétől, nem hajlandóak a gyermeket túlsúlyosnak titulálni, és a normális testsúly megváltoztatása a testtömeg társadalmi szintű növekedése miatt. 16.

Következmények a gyakorlathoz

A szülők bevonása elősegíti a gyermekek egészséges testsúlyának fenntartását. 21 A gyermek elhízás megelőzését célzó beavatkozások Cochrane-áttekintése a fogyás ígéretes stratégiájaként határozta meg a szülők támogatását az egészséges életmódbeli változások otthon megvalósításához. 21 A bizonyítékok arra utalnak, hogy azok a szülők, akik felismerik gyermekük súlyállapotát, nagyobb valószínűséggel érzékelik a lehetséges egészségügyi kockázatokat. 22 Bár a gyermekkori BMI-leválasztások bizonyos szempontból önkényesnek tekinthetők (mivel a népesség normáin alapulnak, nem pedig a hozzájuk kapcsolódó meghatározott egészségügyi kockázatokon), kimutatták, hogy a gyermekkori túlsúly és az elhízás megjósolja a felnőttek súlyállapotát és az ezzel összefüggő egészségügyi problémákat. felnőttkorban súlyfelesleggel. 1., 3., 5. A túlsúly súlyossága által leginkább veszélyeztetett gyermekek - köztük a dél-ázsiai fiúk - szülei ezekből a tanulmányi eredményekből úgy tűnik, hogy legkevésbé képesek kimutatni gyermekük súlyproblémáit. 23 A szülők által észlelt súlyállapot-levágások az értékek, észlelések és meggyőződések sokféle tartományán alapuló ítéletek. Ha a szülők nem tudják pontosan besorolni saját gyermekük súlyát, akkor nem hajlandóak vagy motiváltak a gyermek környezetében olyan változásokat bevezetni, amelyek elősegítik az egészséges testsúly fenntartását.

Ez a tanulmány kimutatta az elhízás klinikai és szülői osztályozásának rendkívüli eltérését. Az észlelt súlyállapot ezen eltérése fontos, hogy a politikai döntéshozók és az orvosok figyelembe vegyék az elhízás megelőzését szolgáló megközelítéseiket; A túlsúlyos gyermekek szüleit célzó súlykezelési beavatkozások nem valószínű, hogy regisztrálják magukat a tervezett közönség számára, ha kevés szülő tartja túlsúlyosnak gyermekét. Azok az intézkedések, amelyek csökkentik a különbséget a szülők által a gyermek súlyállapota és az egészségügyi szakemberek által alkalmazott BMI-határértékek között, segíthetnek a szülőknek jobban megérteni a túlsúlyhoz kapcsolódó egészségügyi kockázatokat, és növelhetik az egészségesebb életmód elfogadását. 17, 22