A gyermek táplálkozása

A korai élet táplálkozási tapasztalatai hosszú távú következményekkel járhatnak. Az egészséges táplálkozási szokások elfogadásának ösztönzése érdekében ez a téma elmagyarázza az étkezési szokások szokásos kialakulását, valamint azt, hogyan lehet megkülönböztetni a gyakori és gyakran átmeneti étkezési problémákat a krónikus rendellenességektől.

A csecsemők és kisgyermekek táplálkozási készsége, étvágya és táplálkozási magatartása, valamint ezek hatása a növekedésre és a pszichoszociális fejlődésre

Maria Ramsay, PhD

McGill Egyetem, Kanada

Bevezetés

Az etetés, más szenzomotoros készségekhez hasonlóan, az élet első két évében érlelődő fejlesztő képesség. Ez egy nagyon összetett szenzomotoros folyamat, amelynek fejlődési szakaszai neurológiai érésen és tapasztalati tanuláson alapulnak. 1 Az etetés azonban más szenzor-motoros készségektől eltérően nagymértékben függ a belső ösztönzésektől vagy a lenyelés megindításának motivációjától, és elengedhetetlen az újszülött túléléséhez. Az etetés tehát érzelmileg erősen terhelt az anya számára, akinek elsődleges felelőssége a körülötte lévő család, társadalom és kultúra szempontjából gyermeke korai növekedésének és jólétének biztosítása. Ezért az anya-csecsemő táplálkozási viszonyát kezdettől fogva több szinten befolyásolják a fiziológiai és az interakciós erők. 2

Tantárgy

Ha az etetési képességek épek és az étvágy erős, akkor az étkezési idők és később az étkezések kellemes szocializáció forrását jelentik, amely megfelelő tápanyag-bevitelt és jó növekedést eredményez. A rendszeres időközönként igényelt ételt, a szívást, a jó ritmusú evést és ivást, az új ételíz és textúra kipróbálását, valamint az etetés végén való elégedettség kifejezését a család és a társadalom jó táplálkozási magatartásnak tekinti. Ezek a táplálkozást támogató magatartások dicséretre és pozitív táplálkozási interakciókra hívják fel a figyelmet, és ezáltal megerősítik a kisgyerek önuralmának érzését, és elősegítik az ételek folyamatos elfogadását és az önálló táplálkozási magatartást.

Ha azonban az etetési készségek romlottak (pl. Gyenge szájmotorikus képességek, íz- és állagérzékenység) és rossz étvágy (nem megfelelő éhség), akkor problémás táplálkozási magatartásban nyilvánulnak meg, például nem jelzik az éhséget, nem szívják vagy túl lassan esznek, öklendeznek., és nem hoz ételt a szájába. 3-7 Ezenkívül a gyomor-bélrendszeri jelzések asszociatív kondicionálása különösen erős a fiatal csecsemőknél, és ez a kondicionálás gyakran problémás táplálkozási magatartásban nyilvánul meg. 8,9 A csecsemő hőmérsékleti jellemzői és szabályozási képességei tovább módosíthatják az etetési magatartást. 10,11 Az anya kísérletei a csecsemő tápanyag-bevitelének növelésére gyakrabban vagy hosszabb időtartamú etetéssel általában stresszes táplálkozási tapasztalatokat eredményeznek mindkettő számára. 12 Bár ezek az erőfeszítések kezdetben jól működhetnek a jó súlygyarapodás fenntartása érdekében, általában hatástalanná válnak, és rosszul beállítják az étkezési interakciókat és a viselkedésbeli helytelen kezelést. 2,13-15 Az anya és a család jellemzői, valamint a kisgyermek méretével és az elfogyasztott étel típusával kapcsolatos társadalmi elvárások tovább befolyásolják az amúgy is stresszes táplálkozási kapcsolatot. 16,17

Problémák

Kutatási kontextus

Korábbi keresztmetszeti klinikai vizsgálatok az etetési nehézségek és a kötődés, az anyai jellemzők, a családdinamika 24 és az etetési gyakorlatok összefüggését vizsgálták. 24-30 Ezeket a vizsgálatokat prospektív módon, azaz azt követően hajtották végre, hogy a gyermekeknél rossz növekedést diagnosztizáltak. Számos megfigyelési tanulmány az etetési interakciókra és a problémás táplálkozási magatartásra összpontosított. Számos pszichológus tanulmányozta az etetés kialakulását és az ételek elfogadásának szokásait. 33-36 Újabban kevés kutató kezdett a gyenge növekedés és a problémás táplálkozási magatartás esetleges patofiziológiájára (a pulzus változékonysága, hormonális egyensúly) összpontosítani. 37-39 Más vizsgálatokat elsősorban orvosilag beteg és nagyon koraszülött csecsemők problémás táplálkozási magatartásához kapcsolódó magatartási beavatkozásokkal végeztek. 40–43

Kulcsfontosságú kutatási kérdések

Az etetési problémák és a gyenge növekedés területén végzett átfogó kutatás a következő három kutatási kérdésre osztható:

Hogyan befolyásolják az anyai (családi) jellemzők (kognitív képességek, személyiségzavarok, pszichológiai állapot és korai kötődési előzmények) a táplálkozási magatartást és a növekedést?
Hogyan befolyásolják a csecsemő jellemzői (etetési képességek, étvágy, temperamentum és egyéb fiziológiai jellemzők) az etetési viselkedést, az étkezési interakciókat és a növekedést?
Mennyire hatékonyak a viselkedési és egyéb beavatkozási formák az orvosilag beteg csecsemők súlyos problémás táplálkozási magatartásához?

A legújabb kutatási eredmények

Csak a 2. és a 3. kérdést foglaljuk össze itt. A csecsemő jellemzőire összpontosítva tanulmányok kimutatták, hogy a táplálkozási problémák gyakran együtt járnak alvási és viselkedési zavarokkal (ingerlékenység, gyenge önnyugtatás és a változások intoleranciája), ami arra utal, hogy ezek az általános alkotmányos „szabályozási zavar” tünetei csecsemők és kisgyermekek. 44,45 A gyermekek növekedését és fejlődését vizsgáló, nagy, teljes népességű felmérésben a 47 éves gyermek jelentős részének (36% -ának) megállapították, hogy egyéves korában nem boldogult, és szájüregi motoros nehézségekkel küzdött, ami arra utal, hogy ezek a gyermekek biológiailag sérülékenyebb a születésétől kezdve a rossz étkezéssel szemben. 46 Egy másik tanulmány kimutatta, hogy a gastrooesophagealis refluxban szenvedő fiatal csecsemőknél szignifikánsan gyakrabban késik az etetési képességek és a szilárd anyagokra való készségesség, mint a kontrolloknál. 47 Egészségesen kifejlődött csecsemők (n = 330) csoportjának prospektív vizsgálatában azok a csecsemők, akiknél a poligrafikus nyomon követéssel mérve egy hét és két hónap alatt nem hatékony a szopás, szignifikánsan nagyobb valószínűséggel voltak olyan anyák, akik nagyobb erőfeszítéssel táplálkoztak, mint csecsemők hatékony szopással. 14

Számos tanulmány kimutatta, hogy a 3-4 éves kor alatti gyermekek elsősorban az étvágy vagy az éhségjelekre reagálva étkeznek, míg az idősebb gyermekek étkezését különféle környezeti (elérhető extra étel) és társadalmi tényezők befolyásolják. 48,49 A gyenge növekedésű gyermekeknél is megfigyelték, hogy gyakrabban utasítják el a felkínált ételt, és lényegesen ritkábban etetik magukat, mint a kontrollok. 50 A harmadik kérdés szempontjából az irodalom azt a valóságot tükrözi, hogy jelenleg jobban tudunk azonosítani olyan tényezőket, amelyek hozzájárulnak az etetési problémákhoz bármilyen súlyosságú szinten, mint kezelni őket. 28,51,52 Az etetési problémák kezelése elsődleges vagy másodlagos szinten, bár kívánatos, a szülők számára nem mindig elérhető. 53 A súlyos orvosi betegségekkel, fejlõdési zavarokkal és a szoptatással járó etetési rendellenességek kezelése multidiszciplináris csoportok együttmûködését igényli a sikeres eredmény elérése érdekében. 54-59 Végül tanulmányok kimutatták, hogy az étvágygerjesztő gyógyszerek jó súlygyarapodást eredményeznek, és ezáltal hatékonyabbá teszik a beavatkozást. 60-62

Következtetések

A táplálkozási magatartás megértéséhez meg kell ismerni az etetést, mint az idő múlásával érlelő, éhségre (étvágyra) és tapasztalati tanulásra támaszkodó fejlesztési készséget. Míg a táplálkozási készség kétéves korig megalapozott, az éhségjelzések elsősorban a belső kontrollról a külső (családi, iskolai és társadalmi) ellenőrzésre csak 4-5 évvel elmozdulnak. Így, noha a kezdetben problémás táplálkozási magatartások általában a belső jelekre adott reakciók, ezek a magatartások feltételekhez köthetők a külső (kósza szülők) és a társadalmi jelek számára. Az orvosi betegségek, koraszülöttség és fejlődési rendellenességek tovább zavarják a normális táplálkozási magatartás kialakulását.

Az etetési probléma azonosításának elősegítése érdekében számos etetési skálát dolgoztak ki, 63-65, de ritkán használták felmérésre vagy a kezelés eredményére. A korai magatartási beavatkozás azonban fontos szerepet játszhat az etetési magatartás és az étkezési interakciók normalizálásában, amelyek viszont elősegítik a gyermek önállóságának és egyéb önsegítő képességeinek elősegítését. Legutóbb egy egyszerű és rövid szűrővizsgálati eszközt fejlesztettek ki a problémás táplálkozási magatartások felderítésére az alapellátási irodákban, lehetővé téve a korai beutalást a megfelelő etetési klinikákra. 66

A házirend és a szolgáltatások következményei

A frissített összefoglaló főbb megállapításai továbbra is az, hogy a csecsemő fiziológiai felépítése, az orvosi betegségek, a fejlődési fogyatékosságok és a szülői válaszok mind fontos szerepet játszanak abban a dinamikus kapcsolatban, amelyben a problémás táplálkozási magatartás kialakul. Ennek a megállapításnak számos következménye van a csökkent táplálkozási magatartás és a gyenge növekedés területén alkalmazott politikákra és szolgáltatásokra. A politika és a szolgáltatások következményei a következők:

Az alapellátás szintjén a gyermekkori és más alapellátási szakemberek szövetségének támogatnia kell a könnyen kezelhető etetési mérlegek használatát a korábbi felismerés érdekében, és így az etetési problémák kezelését.
Az etetési rendellenességek kezelésével megbízott multidiszciplináris táplálkozási klinikák létrehozását a nagyobb kórházakban kell előírni. Ezeknek az etetési programoknak könnyen hozzáférhetőknek kell lenniük a szülők számára, ahol hatékony magatartási beavatkozást és megelőző stratégiákat lehet megvalósítani a jelentett nehéz táplálkozási magatartások korai szakaszában.
Támogatni kell a takarmányozási rendellenességek szakértőinek képzését, amelynek magában kell foglalnia az etetés viselkedési, fejlődési és interakciós komponenseinek képzését főiskolai és egyetemi szinten.
Erősen ösztönözni kell a táplálkozási zavarokkal küzdő gyermekek kezelésének eredményeit.