A gyermekkori SM fokozott kockázatával járó elhízás, a kezelésre adott rossz válasz

fokozott

Joszt Laura, MA

Laura az American Journal of Managed Care ® (AJMC ®) és minden márkanevének, köztük az American Journal of Accountable Care ®, az Evidence-Based Oncology ™ és a The Center for Biosimilars ® szerkesztőségi igazgatója. 2014 óta dolgozik az AJMC ® -en, és 2011-től az AJMC ® anyavállalatánál, az MJH Life Sciences-nél dolgozik. A New York-i Egyetemen üzleti és gazdasági riportokkal rendelkezik.

Az elhízott betegeknek nemcsak nagyobb a kockázata a gyermekkori sclerosis multiplexben (SM), de nem is reagálnak megfelelően az első vonalbeli gyógyszerekre.

A túlsúly és az elhízás növekvő aránya összefügg a rossz egészségügyi eredmények nagyobb gyakoriságával. Ezen súlyfüggő egészségügyi problémák között szerepel a hajlam a gyulladásos és autoimmun betegségekre. Kevés kutatást végeztek azonban a súly és a gyermekkori sclerosis multiplex (SM) kockázata közötti összefüggésről.

A JAMA Neurology című szaklapban megjelent új tanulmány megállapította, hogy az elhízott betegeknél nemcsak nagyobb a gyermekkori SM kockázata, de az első vonalbeli gyógyszerekre sem reagálnak annyira. A kutatók 453 gyermekkori SM-ben szenvedő beteget elemeztek a németországi Göttingeni Gyermekkori és Serdülőkori SM központjában. A betegek mindegyikének a testtömeg-index (BMI) mérését a diagnózistól számított 6 hónapon belül végezték el, és MS-je 18 éves kor előtt jelentkezett.

Az SM-ben szenvedő betegek 27,7% -ának volt a BMI-je, amely meghaladja a 90. percentilis értékét, ami túlsúlyosnak vagy elhízottnak tekintené őket. Ezen betegek 13,0% -a volt a 90–97. Percentilisben (túlsúlyos), 14,8% -uknál pedig a BMI nagyobb, mint a 97. percentilisnél (elhízott). Fiúknál és lányoknál egyaránt a magas BMI a gyermekkori SM jelentősen megnövekedett kockázatával járt.

A súly és az SM kockázat közötti összefüggés mellett a kutatók összefüggést találtak a BMI és az eredmények között is. A kezelés előtt a relapszus aránya hasonló volt a nem túlsúlyos, túlsúlyos és elhízott betegeknek. Azonban az elhízott betegeknél több volt a relapszus az első vonalbeli kezelés során, a betegségmódosító terápiákkal, az interferon b és a glatiramer-acetáttal. Azoknál a betegeknél, akiknek a BMI-je nagyobb volt, mint a 99,5. percentilis (rendkívül elhízott) volt a legrosszabb válasz ezekre a terápiákra (éves relapszus arány, 1,37; 95% CI, 1,0-1,9; P Hírek | Szklerózis multiplex | Klinikai