A gyümölcs paradox hatása az elhízásra

Satya P. Sharma

1 Orvostudományi Tanszék és Orvostudományi Intézet, Chonbuk National University Medical School, Jeonju 54907, Korea; moc.liamg@38ayirpaytas

Hea J. Chung

2 Mikrobiológiai Tanszék, Seonam University Medical School, Namwon 55724, Korea; rk.ca.kubnohc@gnuhcjh

Hyeon J. Kim

3 JINIS BDRD Intézet, JINIS Biopharmaceuticals Co., 948-9 Dunsan, Bongdong, Wanju 55321, Korea; moc.oibsinij@mikjh

Seong T. Hong

1 Orvostudományi Tanszék és Orvostudományi Intézet, Chonbuk National University Medical School, Jeonju 54907, Korea; moc.liamg@38ayirpaytas

Absztrakt

1. Bemutatkozás

A 18. és 19. század eleji mezőgazdasági forradalom során az élelmiszertermelés jelentős növekedése olyan mértékben megoldotta az éhínség problémáját, amely folyamatosan veszélyeztette az emberi faj fennmaradását, de paradox módon a modern emberek olyan korszakban élnek, amikor könnyű Az energiasűrű táplálékhoz való hozzáférés aggodalomra ad okot, mert az energiasűrű étrend folyamatos fogyasztása pozitívan befolyásolja a test – energia egyensúlyt és elhízást okozhat. Az egész világon a modern társadalmak az elhízás és az elhízással kapcsolatos betegségek problémáival szembesülnek. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint az elhízás világszerte megduplázódott 1980 óta. Jelenleg> 1,9 milliárd felnőtt és> 42 millió 5 évnél fiatalabb gyermek van túlsúlyos világszerte, jelezve annak prevalenciáját az összes korcsoportban [1].

Az elhízás egy multifaktoriális betegség, amelyet biológiai, viselkedési és környezeti tényezők okoznak [2,3,4,5], de ez elsősorban az alacsony fizikai aktivitásnak és az energiasűrűségű élelmiszerek hosszú ideig tartó magas fogyasztásának tulajdonítható [6]. Az elhízás ma a modern társadalom egyik fő problémája, és jelenleg intenzív kutatások folynak az elhízás megoldásának keresésére [7]. Az elhízás jelenlegi kezelése mind egyéni, mind közösségi szinten megtörtént. Az elhízás egyéni megelőzései többnyire kevés sikerrel járó gyógyszersebészeti beavatkozásokon alapulnak. A súlycsökkentéshez használt gyógyszeres gyógyszerkészítmények eredményei nem szignifikánsak, és ezeknek az elhízás elleni szereknek hosszú távú fogyasztása súlyos mellékhatásokkal járhat [8]. A műtéti manipulációk csak a legszélsőségesebb esetekben hasznosak [9]. Az egyéni bázis mellett a népesség vagy a közösség szintjén az elhízás elleni beavatkozást olyan magatartási tényezők módosításával folytatták, mint a fizikai aktivitás növelése, a mozgásszegény életmód csökkentése, az egészséges táplálkozás és így tovább [10,11,12]. A politikák és a környezeti változások szintén hozzájárulnak a súlykezeléshez. Ebben az összefüggésben az elhízás megelőzésére és/vagy kezelésére széles körben ajánlott a gyümölcs- és zöldségbevitel növelése [13,14,15].

A gyümölcs jótékony hatásai egészségre jól ismertek [16,17]. A gyümölcsfogyasztásról ismert, hogy csillapítja az elhízást és az elhízással kapcsolatos betegségeket, mint például a cukorbetegség és a szívkoszorúér-betegség [18,19,20,21,22]. A nyugati népességhez hasonlóan a gyümölcsfogyasztás dózis-válasz összefüggésben áll az ázsiai szív- és érrendszeri betegségekkel [23,24]. A gyümölcsfogyasztással ellentétben azonban nincs szignifikáns összefüggés a zöldségfélék bevitele és a hipertrigliceridémia között [23,24]. Ezenkívül számos metaanalízis szilárd bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy a nagyobb gyümölcs- és zöldségfogyasztás alacsonyabb kockázattal jár a minden okból eredő halálozásban, beleértve a szív- és érrendszeri betegségeket és a rákot is [25,26,27,28]. Így az alacsony gyümölcsfogyasztást tekintik a negyedik vezető hozzájárulónak a globális betegségterheléshez, és ezáltal az egyik legfontosabb felelős kockázati tényező az olyan betegségek számára, mint a túlsúly (magas testtömeg-index (BMI)), a hiperglikémia és a hiperkoleszterinémia [ 29].

2. A gyümölcsök elhízás elleni hatása

Számos intervenciós és megfigyelési humán kísérlet, hosszanti és keresztmetszeti vizsgálati terveken alapulva, a kis és nagy népességcsoportok között, különböző országokban vizsgálta a gyümölcsfogyasztás és az elhízás szoros összefüggését. Az elhízással kapcsolatos pontos antropometriai elemzések, például a testtömeg, a BMI és a derék kerülete (WC) alapján ezeknek a tanulmányoknak a többsége azt sugallta, hogy a gyümölcsbevitel fordítottan összefügg az elhízással, amint az az 1. ábrán látható. A gyümölcs és az elhízás közötti összefüggésnek ezek az emberi tanulmányai nagyjából három kategóriába sorolhatók: (i) intervenciós randomizált klinikai vizsgálatok (IRCT); ii. prospektív kohorsz vizsgálatok; és (iii) keresztmetszeti vizsgálatok.

A napi gyümölcs nagyobb fogyasztását az egészségügyi szervezetek különféle mechanizmusok révén kulcsfontosságú tényezőnek tekintik az egészséges testsúly megőrzésében.

2.1. Intervenciós randomizált klinikai vizsgálatok (IRCT)

2.2. Prospektív megfigyelési tanulmányok

2.3. Keresztmetszeti tanulmányok

3. A gyümölcs elhízás elleni hatásának valószínű mechanizmusai

Mint ismeretes, hogy a komplex elhízási állapot kialakulásáért több mechanizmus is felelős, így csak egy specifikus mechanizmus nem tekinthető kizárólag az elhízás csökkentésére vagy a súlygyarapodás korlátozására gyümölcsfogyasztással. Különösen több fogalom vagy mechanizmus lehet felelős a gyümölcs elhízás elleni hatásáért. A 2. ábra bemutatja a gyümölcs elhízás elleni hatásaival kapcsolatos lehetséges mechanizmusokat, amelyeket a következő bekezdések tárgyalnak.

A gyümölcsök elhízásellenes vagy elhízás-ellenes hatásaiért felelős lehetséges mechanizmusok.

3.1. A gyümölcs csökkenti a kalóriafogyasztást

3.2. A gyümölcs hosszan tartó jóllakottságot biztosít

A jóllakottság olyan fiziológiai folyamat, amely úgy szabályozza az étvágyat vagy az éhséget, hogy több biokémiai szignálpeptidet választ ki a test különböző részeiből [61]. Az élelmi rostokkal dúsított táplálék meghosszabbított jóllakottsághoz vezet, ami csökkentheti a bruttó táplálékfelvételt és közvetlenül befolyásolhatja a teljes energiafogyasztást [62]. Az étrendi rostok köztudottan viszkózus, gélszerű környezetet hoznak létre a vékonybélben, ami késlelteti a gyomor kiürülését és csökkenti a szénhidrátok, zsírok és fehérjék emésztéséért felelős enzimek aktivitását. Ráadásul az energiát termelő makrotápanyagok eme lassabb emésztése hosszabb ideig növeli a tápanyag-receptor kommunikációt, így a bél jóllakottsági hormonjainak szekréciója később csökkentheti az éhségérzetet és végül csökkentheti az élelmiszer-fogyasztást [63,64]. Ezenkívül az oldható rostok által előállított gél növeli az emésztetlen ételek mennyiségét és csökkenti a kivont kalóriák mennyiségét, ezáltal csökkentve az étrendből nyert teljes energiát [65,66,67]. Szinte minden gyümölcsfajta nagy mennyiségben tartalmaz élelmi rostot, és egészben fogyasztva javíthatja a jóllakottság állapotát és csökkentheti az éhségérzetet [68].

3.3. A gyümölcs mikroelemei befolyásolják az elhízással összefüggő anyagcsere utakat

3.4. Nem alapvető fitokemikáliák a gyümölcsnövekedésben elhízás elleni hatásukkal

3.5. A gyümölcs hatása a bél mikrobiális ökológiájára

3.6. Felfedezetlen mechanizmusok

A gyümölcs a növények összetett biokémiai terméke. A különféle gyümölcsök részletes összetétele ismert, de az egyes gyümölcsök biokémiai összetétele nem jól ismert [16,105]. Évente új típusú fitokemikáliákról számolnak be különböző gyümölcsökben, amelyeknek jótékony egészségügyi tulajdonságaik vannak [17]. Ezenkívül az elhízás bonyolultsága jól ismert, mert az elhízás patofiziológiai állapotának megállapításában különféle károsodott molekuláris és fiziológiai utak vesznek részt. Ezért, tekintettel a gyümölcs ismeretlen biokémiai összetételeire és az elhízással való kapcsolatukra, valószínűleg különféle mechanizmusokat fedeznek fel, és több évbe telik, mire kiderül.

4. A gyümölcs elhízás elleni hatásának valószínű mechanizmusai

4.1. Elhízásgátló hatású gyümölcsök

Ezen emberi kísérletek sokaságának végeredményei azonban a gyümölcs bevitelével és annak a testsúlyával való összefüggésével alátámasztják egyes gyümölcsök elhízást megelőző hatásait. Számos epidemiológiai tanulmány megerősítette a különböző gyümölcsök elhízás-megelőző hatásait, de a gyümölcsfogyasztás miatti elhízás kialakulásáért felelős pontos mechanizmusok még nincsenek meghatározva. Ezért megvitatunk néhány olyan tényezőt, amelyek felelősek lehetnek e gyümölcsök fogyasztásának súlygyarapodási hatásaiért, amint azt a 2. ábra mutatja .

4.2. A gyümölcs növeli az egyszerű cukorfogyasztást

4.3. Az elhízást megelőző hatású gyümölcs-kiegészítők nem megfelelő formája

Az élelmiszerek forgalmazása növeli a fogyasztásra kész gyümölcs elérhetőségét, amely kiválóbbá teszi az egzotikus gyümölcsök hozzáférhetőségét, valamint növeli az eltarthatósági időt. A kereskedelemben feldolgozott gyümölcsök különféle formákban kaphatók, például szárított, konzervek, gyümölcslevek stb. A gyümölcslé azonban gyakran hasonló vagy több tápanyagot tartalmaz az egész gyümölcshöz képest, de az étkezési rostok jelentős csökkenése csökkenti a jóllakottság állapotát és fokozza az éhségérzetet, hozzájárulva a élelmiszerek további bevitele [123]. A gyümölcskonzervek legtöbbször ízlés és/vagy megőrzés céljából nagy mennyiségű egyszerű cukrot tartalmaznak. Az egyszerű cukor és a gyümölcs közötti kiegészítés növeli a kalóriabevitelt. A szárított gyümölcsök elhanyagolható mennyiségű vizet tartalmaznak, ami energiasűrűvé teszi őket az egész gyümölcshöz képest. A feldolgozott gyümölcsök több cukrot, kevesebb rostot vagy kevesebb vizet tartalmaznak, ezáltal nagy energiasűrűségű étel az egész gyümölcsökhöz képest [124]. Ezért az egész gyümölcs cseréje bármelyik feldolgozott gyümölcstípusra hozzájárulhat az elhízáshoz.

5. Megbeszélés

Végül egy nagyon új, a gyümölcsökkel és elhízásellenes hatásokkal kapcsolatos koncepció az, hogy a gyümölcs módosíthatja a bél mikrobiális közösségét. A bélmikrobák és az elhízás közötti összefüggés azonban nemrégiben felmerült fogalom, bár széles körben elfogadott a sovány és elhízott egyénekben található különálló bélmikrobiális közösségek miatt. A sovány emberekben megtalálható túlsúlyban lévő baktériumok száma csökkentheti az energiafelvételt és fenntarthatja az egészséges testsúlyt. Számos állatkísérlet kimutatta, hogy az állandó gyümölcsbevitel átalakíthatja a bél ökológiáját, így megfelel a sovány populációban tapasztalhatónak. Ezért ez a súlycsökkentési folyamat döntő mechanizmusa lehet a megnövekedett napi gyümölcsbevitel miatt. Így összefoglaltuk a gyümölcsökkel és azok elhízásellenes hatásaival kapcsolatos különféle mechanizmusokat, de nem lehet azt sugallni, hogy egyetlen mechanizmus felelős a súlykontrollért vagy az elhízás csökkentéséért. Valójában a fent leírt mechanizmusok mindegyike szinergikusan működhet a gyümölcsfogyasztás elhízás elleni hatásainak előidézésére, amint az a 2. ábrán látható .

Ezzel szemben számos tanulmány alátámasztja a gyümölcs elhízás-megelőző hatásait, és néhány mechanizmusról azt gondolják, hogy a gyümölcsbevitel révén az elhízás előidézéséért felelős, amint azt a 2. ábra leírja. Különösen az egyszerű cukrok mennyisége a gyümölcsben a fő közvetlen tényező, amely felelősnek tekinthető. Így a gyümölcs inkább egyszerű cukrokat halmoz fel, mint zsírokat, de ez még mindig fontos lehet, különösen a fruktóz. Az élelmiszerek magas fruktózkoncentrációja sok anyagcsere-rendellenességhez kapcsolódik, különösen az elhízáshoz a de novo lipogenezis révén. Ezen túlmenően, ha a gyümölcsöt az egész gyümölcsön kívül más formában fogyasztják, növelheti a fűtőérték-bevitelt és pozitívan befolyásolhatja az energia homeosztázisát, hogy végül elősegítse az elhízást. Így az elhízás vagy a súlygyarapodás előidézése nagy mennyiségű gyümölcs vagy gyümölcstermék fogyasztásával elkerülhető probléma. Ugyanígy a gyümölcs és a gyümölcstermékek hozzájárulnak az elhízáshoz; lehetséges, hogy a gyümölcs befolyásolhatja a metabolikusan egészséges elhízást (MHO) [125].

6. Következtetések

Köszönetnyilvánítás

Ezt a kutatást a Koreai Köztársaság Élelmezési, Erdészeti, Erdészeti és Halászati Minisztériumának 313040-3 sz. Mezőgazdasági és Erdészeti Technológiai Fejlesztési Programja támogatta.

Szerző közreműködései

Satya P. Sharma, Seong T. Hong áttekintette a kutatási cikkeket, és ugyanígy közreműködött a kéziratok írásában. Hyeon J. Kim és Seong T. Hong felügyelték az egész folyamatot, és áttekintették a kéziratot. Minden szerző jóváhagyta a kézirat végleges változatát.