A HDL-koleszterin átmeneti növekedése a súlygyarapodás során egészséges alanyok hiperalimentációjával

Linköpingi Egyetem, Egészségtudományi Kar, Orvostudományi és Egészségtudományi Tanszék, Linköping, Svédország

Kalmar megyei kórház belgyógyászati osztálya, Kalmar, Svédország

Linköpingi Egyetem, Egészségtudományi Kar, Orvostudományi és Egészségtudományi Tanszék, Linköping, Svédország

Diabetes Kutatóközpont, Linköpingi Egyetem, Linköping, Svédország

Linköpingi Egyetem, Egészségtudományi Kar, Orvostudományi és Egészségtudományi Tanszék, Linköping, Svédország

Kalmar megyei kórház belgyógyászati osztálya, Kalmar, Svédország

Linköpingi Egyetem, Egészségtudományi Kar, Orvostudományi és Egészségtudományi Tanszék, Linköping, Svédország

Diabetes Kutatóközpont, Linköpingi Egyetem, Linköping, Svédország

Absztrakt

A lipidszint meghatározása alapvető a kardiovaszkuláris kockázatértékelés során. Megvizsgáltuk a gyorséttermi hiperalimentáció rövid távú hatásait egészséges alanyok lipidszintjére. Tizenkét egészséges férfit és hat egészséges nőt, átlagéletkoruk 26 ± 6,6 év, valamint egy idős páros kontrollcsoportot vettek fel erre a prospektív intervenciós vizsgálatra. Az intervenciós csoport alanyai a testtömeg 5–15% -os növekedését tűzték ki célul azáltal, hogy megduplázták az alap kalóriabevitelt, napi legalább két gyorséttermi étkezés elfogyasztásával kombinálva az ülő életmódot 4 hétig. Ez a protokoll 67,6 ± 9,1 kg és 74,0 ± 11 kg közötti súlygyarapodást váltott ki (P

Bevezetés

Vizsgálatot végeztünk a gyorsétterem-alapú hiperalimentációról egészséges egyéneknél, akiknek a testmozgást is el kellett hagyniuk a 4 hetes vizsgálati időszak alatt. A vizsgálat célja az volt, hogy az inzulinrezisztencia és a diszlipidémia feltételezett jeleinek előfordulását prospektív módon értékelje a fizikai erőnlét és a súlygyarapodás ebből következő hiánya révén, összehasonlítva az összehasonlított kontrollokkal.

Módszerek és eljárások

Beavatkozási csoport

12 férfit és 6 nőt vettünk fel önkéntesként a vizsgálat intervenciós ágába. A kontrollcsoport életkorának és nemének megfelelő alanyokat párhuzamosan toborozták. Az intervenciós csoport résztvevőinek el kellett fogadniuk a testtömeg 5–15% -os növekedését, és később felkérték őket, hogy egyenek legalább két gyorséttermi ételt naponta, lehetőleg olyan jól ismert gyorséttermekben, mint a McDonald's és a Burger. Király. A májenzimekre és a testösszetételre vonatkozó beavatkozás eredményeit korábban publikáltuk ((8), (9)). Az étkezési kiadásokat egymás után térítették meg, és az élelmiszer-bevételeket a tényleges ételösszetétel és a kalóriabevitel becslésére is felhasználták. A fizikai aktivitás nem haladta meg a napi 5000 lépést. A maximális súlygyarapodás 15% volt, és az alanyokat arra kérték, hogy a lehető leghamarabb fejezzék be a vizsgálatot ugyanazokkal a vizsgálati vizsgálatokkal, mint a kiinduláskor, ha a testtömeg-növekedés ezen szintjét az előírt 4 hetes próbaidőszak alatt elérték. A résztvevők mindegyike mentes volt a jelentős betegségektől, az orvosi vizsgálat és a felvételkor az előzmények alapján.

Az intervenciós csoportba tartozó alanyokat hivatásos dietetikusok, heti találkozókon vagy telefonon kapták tanácsokat a vizsgálat során. A tanácsokat egyénileg módosították, hogy olyan bevitelt kapjanak, amely megduplázza a jelenlegi kalóriaigényt. Ha az alany nem tudta vagy nem volt hajlandó elfogyasztani a hamburger alapú étrendet, akkor a számított kalóriabevitel elérése érdekében minden ételt megváltoztatott, amelyet a résztvevő elfogyasztott, valamint - ha a vizsgálati alany mégis elfogadhatónak találta - egy étel elkészítésére. fehérjében és telített állati zsírban gazdag készítmény. A heti szokásos alkoholfogyasztást értékelték a vizsgálatba való belépéskor, és minden alanyot arra kértek, hogy az alkoholfogyasztás változatlan maradjon a vizsgálat során.

Az étrend pontos összetételét, például a telítetlen vagy telített zsírokról, szacharidokról vagy komplex szénhidrátokról szóló adatokat a vizsgálat előtti 3 napos, valamint az első vagy a harmadik hét végén további 2-3 napos időszakok jelentései alapján határozták meg vagy egy héttel korábban abban az alanyban, aki 2 hét után befejezte a vizsgálatot).

A laboratóriumi vizsgálatokhoz a vért az éhezés állapotában vették ki a kiindulási állapotban, azaz az extra kalóriabevitel megkezdése előtt, 2 hét után a gyorsétkeztetésű étrenden, és a vizsgálat végén, azaz vagy a negyedik végén héten vagy korábban, ha idő előtt megszüntetik. Mivel korábban nagyon kevés olyan vizsgálatot végeztek, amelyek szándékosan csökkentették az inzulinérzékenységet, az első és a harmadik vizsgálati hét végén elővigyázatosságból vért is vettünk nem szapadó állapotban a szérum májenzimszint változásának és a nem gyors lipidszint. A keringő oxidált LDL-koleszterint ELISA készlettel (Immundiagnostik, Bensheim, Németország) mértük. A vizsgálaton belüli eltérés 4,5% volt (átlagérték 38,6 ng/ml, n = 29), és a teljes vizsgálati variáció 5,2% volt. Az ELISA módszertani hibája 6,3% (variációs koefficiens) volt, a 107 betegmintán végzett ismételt mérésekből számítva. A plazma LDL-koleszterin koncentrációját Friedewald-képlet segítségével számoltuk ki, a többi minta elemzésének módszereit publikálták ((8), (9)).

Az alanyokat kettős energiájú röntgenabszorpciós módszerrel (Hologic 4500; Hologic, Waltham, MA) vetették alá a testösszetétel elemzéséhez. Az összes antropometriai mérést két kutatónő végezte. A kontroll csoport laboratóriumi vizsgálatokat és antropometriai méréseket végzett a kiinduláskor és 4 hét után.

Statisztika

A statisztikai számításokat az SPSS 18.0 szoftverrel (SPSS, Chicago, IL) végeztük. Kiszámítottuk a lineáris összefüggéseket, a szöveg szerint. A csoportokon belüli és csoportok közötti összehasonlításokat Student párosított és párosítatlan kétfarkúival végezték t-Teszt vagy az eredmények részben leírtak szerint. Az átlag (sd) megadható, hacsak másképp nem jelezzük. A statisztikai szignifikanciát 5% -os szinten vették figyelembe (P ≤ 0,05).

Etika

A tanulmányt a Linköpingi Regionális Etikai Bizottság jóváhagyta, és a Helsinki Nyilatkozattal összhangban hajtották végre. Írásbeli tájékozott beleegyezést kaptunk minden résztvevő alanytól.

Eredmények

A HDL-koleszterin szintjének számszerű növekedése a vizsgálat során minden alanynál bekövetkezett, amint az grafikusan látható 1.ábra. A legtöbb esetben a növekedés már az 1. héten nyilvánvaló volt, amint az az ábrán is látható (átlagos növekedés az 1. héten: +22,0 ± 16%, −7 és + 50% között mozog), míg a HDL legmagasabb szintje a vizsgálat összehasonlítva az alapértékekkel + 6% és + 58% között változott (az átlagos szint +31,6 ± 15%). Az intervenciós csoportban nem változott az oxidált LDL-koleszterin szintje (Asztal 1), és a szérum lipidek és lipoproteinek szintje változatlan maradt a vizsgálati időszak alatt a kontroll csoportban. A kiinduláskor a csoportok között nem volt különbség a lipidszintekben, de a vizsgálat végén az intervenciós csoport magasabb HDL-koleszterin- és ApoA1-szintet mutatott, mint a kontrollok, míg az LDL-koleszterinszint és az ApoB mindkét csoportban hasonló volt.

HDL-koleszterinszint a kiinduláskor és a vizsgálat során (a, n = 12) férfiak és (b, n = 6) az intervenciós csoport női. HDL, nagy sűrűségű lipoprotein.

Az inzulinszint és a májenzimek kifejezett változásai miatt ((8)) az éhgyomri laboratóriumi paraméterek hosszú távú nyomon követését végezték az intervenciós csoportban, és ez a kiindulási HDL-koleszterin (1,4 ± 0,48 mmol/l, P = 0,3 a kiindulási értékhez képest), míg az LDL (2,5 ± 0,16 mmol/l, P = 0,02 a kiindulási értékhez képest) és az összes koleszterinszint (4,3 ± 0,72 mmol/l, P = 0,04 a kiindulási értékhez képest) magasabbak voltak, mint a vizsgálat kiindulási értékénél. Inzulinszint (33,8 ± 16 pmol/l, P = 0,3 a kiindulási értékhez képest) és trigliceridek (0,81 ± 0,21 mmol/l), P = 0,2 a kiindulási értékhez képest) a hosszú távú követés során viszont nagyon hasonlóak voltak, mint a vizsgálat kezdetén. A vérminták hosszú távú nyomon követését fél év után 13 alanynál, 1 év után négy alanynál és 21 hónap után egy résztvevőnél végeztük, hosszú külföldi utazás miatt. A testtömeg hosszú távú követéskor 6 vagy 12 hónapos korban (ha rendelkezésre áll) 1,7 kg-mal volt magasabb, mint a kiindulási értéknél (átlag 69,3 ± 8,7 kg), P = 0,008 összehasonlítva a kiindulási értékkel).

2. táblázat megjeleníti a táplálékfelvételt és a makrotápanyagok relatív összetételét a vizsgálat előtt és közben az intervenciós csoportban. A telített zsírbevitel az 1. hét végén 3 nap alatt pozitívan kapcsolódott a HDL-koleszterin második héten mért növekedéséhez, míg a 3. héten (1. hét: r = 0,53, P = 0,028; 3. hét: r = 0,46, P = 0,062). Az összes zsír bevitele ugyanabban az időszakban általában a HDL-koleszterinszint emelkedésével függ össze (1. hét: r = 0,46, P = 0,065; 3. hét: r = 0,42, P = 0,09). A mono- vagy többszörösen telítetlen zsírsavak 1. vagy 3. héten történő bevitele nem volt összefüggésben a HDL-koleszterin 2. héten tapasztalt növekedésével (mind P > 0,14). Az ApoA1 szint megfelelő növekedése a második héten statisztikailag nem volt összefüggésben a zsír bevitelével, és a második héten sem volt statisztikailag szignifikáns összefüggés a HDL-koleszterin és az ApoA1 emelkedése között a kiindulási értékhez képest (r = 0,21, P = 0,4).

Vita

Szinte minden résztvevő a HDL-koleszterinszint növekedését mutatta csupán egy hét hiperalimentáció után. Ez fontos megállapítás a klinikai körülmények között, amikor a HDL-koleszterint használják a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának mérésére. Ha a vérmintát olyan időszakban veszik, amikor hirtelen megnő a kalóriabevitel, kevesebb testmozgással kombinálva, a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát alábecsülni lehet a HDL-koleszterin átmeneti növekedése miatt. Ezenkívül, ha meglepően magas HDL-koleszterinszint van az egyes betegek rendszeres szintjéhez képest, akkor fény derülhet erre a megállapításra, ha a betegtől azt kérdezik, hogy evett-e több magas kalóriatartalmú ételt, különösen, ha ez magas volt telített zsír, a mintavétel időpontját megelőző időszakban.

Vizsgálatunkban a HDL-koleszterinszint első mérését egy héttel a vizsgálat megkezdése után hajtottuk végre. Ezért nem zárhatjuk ki, hogy a HDL-koleszterinszint még korábban növekedhet a hiperalimentációban. Klinikailag a leghasznosabb lenne többet megtudni a HDL-koleszterin hiperalimentáció alatti növekedésének tényleges időkereteiről, és ez lehet a jövőbeli klinikai vizsgálatok célja.

ELISMERÉS

A kézirat fő szerzői mellett a Gyorsétterem Tanulmányi Csoport Preben Kjölhede, a Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály, Anneli Sepa, a Linkopingi Egyetem Molekuláris és Klinikai Orvostudományi Tanszékének gyermekgyógyászati Osztálya; Peter Strålfors, Sejtbiológiai Tanszék; és Toste Länne, a Linkopingi Egyetem Orvostudományi és Egészségtudományi Tanszéke. A tanulmányt a Linkopingi Kutatási Alapok Egyetemi Kórháza, a Linkopingi Egyetem, Gamla Tjänarinnor, a Délkelet-Svédországi Orvosi Kutatási Tanács és a Linkopingi Egyetem Diabétesz Kutatóközpontja támogatta. A finanszírozási források nem voltak hatással a tanulmány tervezésére vagy teljesítményére. A vizsgálatot a ClinicalTrials.gov webhelyen regisztrálták, az NCT00826631 számú próbával.

KÖZZÉTÉTEL

A szerzők nem jelentettek összeférhetetlenséget.