A hemodialízis és a peritonealis dialízis betegek étrendi viselkedésének összehasonlítása

Absztrakt

Háttér

A táplálkozási tényezők a magas mortalitással és morbiditással társulnak a dialízisben szenvedő betegeknél, és a fehérje-energia pazarlását fontosnak tartják. A dialízis módja befolyásolhatja a betegek étrendi viselkedését és táplálkozási állapotát, de egyetlen tanulmány sem hasonlította össze a hemodialízis (HD) és a peritonealis dialízis (PD) betegek táplálkozási viselkedését, tápanyag-bevitelét és táplálkozási megfelelőségét.

Mód

2016 decemberétől 2017 májusáig táplálkozási magatartás felmérést és félkvantitatív élelmiszer-gyakorisági kérdőívet (Semi-FFQ) végeztek 30 HD betegnél és 30 PD betegnél az Ewha Womans University Mokdong Kórházban, és laboratóriumi paramétereket kaptak. Ezután összehasonlították a prevalens HD és PD betegek eredményeit.

Eredmények

A HD betegek átlagéletkora magasabb volt, mint a PD betegeké; HD: 58,5 ± 9,1 év, PD: 49,3 ± 9,7 év (o = 0,001). Az étrendi magatartás felmérésében a HD betegek összességében megfelelőbb étkezési viselkedési mintákat mutattak, mint a PD betegek. A Semi-FFQ-val végzett étrendi bevitel elemzésében az alacsonyabb szénhidrát-, zsír- és fehérjebevitel miatt az energiafogyasztás a PD csoportban szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a HD csoportban. A HD és PD csoportok tápanyagbevitel/ajánlott mennyiség arányának összehasonlításával kiderült, hogy a HD csoport magasabb tápanyagbevitelt mutatott, mint a PD csoport. A szérum albumin- és káliumszintek szignifikánsan magasabbak voltak HD-ben, mint PD-betegeknél.

Következtetés

E tanulmány szerint az elterjedt PD betegek étrendi viselkedése és táplálkozási bevitele rosszabb volt, mint a HD betegeké.

Háttér

A végstádiumú vesebetegségbe (ESRD) érkező betegeknek dönteniük kell a hemodialízis (HD) és a peritonealis dialízis (PD) között, kivéve, ha felajánlják számukra a vesetranszplantáció lehetőségét. Mivel az ESRD prognózisa a dialízis modalitása szerint nem különbözik szignifikánsan, a dialízis modalitását főként az orvosi és nem orvosi tényezők, köztük a betegek preferenciájának és a társadalmi tényezőknek a teljes figyelembevétele után választják [1].

Következésképpen a HD és a PD betegek eltérő táplálkozási szokásokkal rendelkeznek, és táplálkozási állapotuk eltérhet. Bár néhány tanulmány összehasonlította a HD és a PD betegek táplálkozási állapotát [9,10,11], egyetlen tanulmány sem értékelte és hasonlította össze a tápanyagbevitelt a Félkvantitatív Élelmiszer Gyakorisági Kérdőív (Semi-FFQ) és az étrendi viselkedés szerint dialízis modalitása. Így ebben a tanulmányban azt vizsgáltuk, hogy az elterjedt HD és PD betegek étrendi viselkedése és tápanyag-bevitele eltér-e.

Mód

Tárgyak

Az Ewha Womans Egyetem Mokdong Kórházának összes jogosult HD és PD betegét, akik önként, írásos tájékozott beleegyezéssel vettek részt, 2016 decembere és 2017 májusa között vették fel. Az eredeti betegcsoport koholiszáma 93 beteg volt HD csoportban és 67 beteg PD csoportban. Idetartoztak azok a járóbetegek is, akik legalább 3 hónapon át részesültek dialízis-kezelésben, és beleegyeztek abba, hogy önként részt vegyenek ebben a vizsgálatban. Kizártuk azokat a betegeket, akik 18 évesnél fiatalabbak voltak, 3 hónapon belül tervezték a veseátültetést, várható élettartamuk 3 hónapnál rövidebb volt, a kutatók megfigyelték az egyértelmű ödémát, felvételhez vezető akut betegségfázis, hibrid dialízis típusú mind a hemodialízis, mind a peritonealis dialízis, mind a kognitív károsodások alkalmazása, akik nem képesek kitölteni a kérdőíveket. A vizsgálatot a Helsinki Nyilatkozatnak megfelelően végezték el, és az Ewha Womans Egyetem Orvosi Központjának intézményi felülvizsgálati testülete (EUMC 2016–09–039-001) hagyta jóvá.

Adatgyűjtés

A demográfiai és klinikai adatokat a vizsgálat idején egy önvizsgálati felmérés rögzítette, amely magában foglalta a nemet, az életkorot, a dialízis időtartamát, a társbetegségeket, a családi állapotot, a munkaállapotot, a családtámogatást, a dohányzást, az alkoholt és a gyógyszeres kezelést (beleértve a magas vérnyomáscsökkentőt is). szerek, foszfátkötők és kiegészítő vas). A beiratkozás előtt legalább 2 hónapig fenntartott gyógyszeres kezeléssel rendelkező betegeket fenntartó gyógyszerrel látták el.

A csökkent fizikai aktivitás fontos szerepet játszik a PEW etiológiájában, ezért elemeztük a testtömeg-indexet (BMI), a kar középső kerületét (MAC) és a kézfogás erejét (HGS). A HGS-t hemodialízis után HD-betegeknél vaszkuláris hozzáférés nélküli, PD-s betegeknél pedig domináns kézben mértük. A HD betegek közül 24 HD betegnél volt arteriovenous fistula, és 8 betegnél (20%) volt arteriovenous graft. A HGS-t digitális kézidinamométerrel mértük (Digital grip grip dynamometer, T.K.K 5401, Takei Scientific Instruments Co., Ltd., Tokyo, Japan).

A tápláltsági állapotot a 7 pontos szubjektív globális értékelés (SGA) segítségével határozták meg, amely két kategóriából áll: kórtörténet és fizikális vizsgálat. A kórtörténet rész tartalmazta a súlyváltozást, az étrend bevitelét, a gyomor-bélrendszeri tüneteket, a funkcionális kapacitást, valamint a betegségre és a társbetegségre vonatkozó adatokat. A fizikális vizsgálati szakasz a szubkután zsír elvesztését, az izmok kimerülését és az ödémát tartalmazta. A képzett nyomozók az egyes elemeket 1-től 7-ig értékelték, és eldöntötték az általános SGA-pontszámot. Az átfogó SGA pontszám alapján a betegeket három csoportba sorolták: jól táplált (normál) = SGA pontszám 6–7, enyhén vagy közepesen alultáplált = SGA pontszám 3–5, vagy súlyosan alultáplált = SGA pontszám 1–2 [12].

A Koreai Köztársaságban biztosítással fedezett táplálkozási oktatási programok állnak rendelkezésre a CKD-s betegek számára: az első diagnózis felállításakor; és amikor elkezdik a dialízist. A program azonban nem kötelező, és a betegek nincsenek tisztában a programmal. Egy kérdőív segítségével rögzítették a diétás oktatás jelenlétét a dialízis megkezdése előtt.

Diétás viselkedés

10 betegből álló kérdőívet használtak fel a páciens megfelelő vagy nem megfelelő étrendi magatartásáról, amely egy korábbi vizsgálat dialízis betegek kérdőívének módosított változata volt [12]. A kérdőívre adott válaszokat három kategóriába soroltuk az egyes kérdések teljesítési gyakorisága szerint: 0–2 nap, 3–5 nap vagy 6–7 nap a héten. Azokhoz a kérdésekhez, amelyekben az egészségre megfelelő étrend-aktivitás napjait kérdezték, minden válasz esetén 0, 1 és 2 pontszámot adtunk meg sorrendben. Ezzel szemben azokhoz a kérdésekhez, amelyekben az egészségre nem megfelelő étrend-aktivitás napjait kérdezték, sorrendben megadtuk a 2, 1 és 0 pontszámot minden válasz esetén. Ezért a magasabb értékek jobb étkezési magatartást jelentettek. A felmérést kétszer, több mint 1 hetes intervallummal végezték, és a felmérés átlagértékeit használták.

Félig FFQ

A Semi-FFQ az epidemiológiai vizsgálatok során a leggyakrabban használt kérdőív a hosszú távú táplálkozási expozíció értékelésére [13]. Az FFQ megvizsgálja a bevitel gyakoriságát egy szokásos időszakban, valamint a felsorolt élelmiszer-kategóriák mennyiségét. A közelmúltban a Semi-FFQ-t használták a dialízisben szenvedő betegek táplálékbevitelének értékelésére [14]. A fél-FFQ-t koreai dialízis betegek számára terveztük meg, és arról számoltunk be, hogy ez a kérdőív megbízható eszköz lesz a HD betegek tápanyagbevitelének értékeléséhez a 7 napos étrendi rekorddal együtt [15]. A korrelációs együtthatók magasabbak voltak a naponta fogyasztott élelmiszereknél, mint a párolt rizs, a hús és a csirke, a bab, a tojás, a tej, a kávé és az alkohol, míg ezek ritkábban fogyasztott ételekben alacsonyabbak voltak. Bemutatták a dialízis-betegek étrendjét tükröző, 47 élelmiszert tartalmazó Semi-FFQ-t (S1. Táblázat), és a kérdőívben felsorolt élelmiszerek a koreai egészségügyi és táplálkozási felmérésen alapultak. A Semi-FFQ szemek (rizs, kenyér és rizstorta), hús, hal, bab, tojás, burgonya, tejtermékek, zöldségek és gyümölcsök csoportjaiból áll, amelyek alacsony, közepes és magas káliumtartalommal vannak besorolva. A felmérést kétszer, több mint 1 hetes intervallummal végezték, és az átlagértékeket használták.

Laboratóriumi paraméterek

A felmérés időpontjától számított 1 hónapon belül a legutóbbi vérvizsgálat eredményeit visszamenőleg gyűjtöttük. Vérmintákat vettünk a HD-kezelés előtti hét közepén HD-betegeknél, és a PD-betegek ambuláns látogatási napján. Megmértük a szérum albumin, a vér karbamid-nitrogén (BUN), a kreatinin, a hemoglobin, a hematokrit, a nátrium, a foszfor, a kalcium, a kálium és a szérum glükóz koncentrációit.

Statisztikai analízis

A táplálékfelvétel mennyiségének és gyakoriságának eredményeit a CAN-Pro 4.0 tápanyagértékelő program alkalmazásával elemeztük. 20 tápanyag beviteli mennyiségét elemeztük a Koreai Vidékfejlesztési Hivatal által kiadott Nemzeti Szabványos Élelmiszer-összetételi táblázat kilencedik felülvizsgálatának felhasználásával [16]. Ezenkívül az egyes tápanyagok bevitelét összehasonlították az ajánlott tápanyag referenciaértékkel [17].

Az alanyok általános jellemzőit, étkezési magatartását, laboratóriumi paramétereit és Semi-FFQ pontszámait átlagként és szórásként vagy N (%) -ként adtuk meg, és o-érték

Eredmények

Általános tulajdonságok

Az alanyok klinikai jellemzőit és a dialízis modalitását az 1. és az S2. Táblázat mutatja be. A HD betegek átlagéletkora magasabb volt, mint a PD betegeké; HD: 58,5 ± 9,1 év, PD: 49,3 ± 9,7 év (o = 0,001). A dialízis időtartama nem különbözött szignifikánsan a két csoport között. Összehasonlítottuk az egyes csoportok antropometriai értékét is. A PD betegek átlagos BMI-je magasabb volt, mint a HD betegeknél; HD: 23,1 ± 4,0 kg/m 2, PD: 25,6 ± 4,2 kg/m 2 (o = 0,02). A HGS magasabb volt a PD csoportban; HD: 20,6 ± 9,3 kg, PD: 25,6 ± 8,1 kg (o = 0,034). A dialízis előtti táplálkozási oktatásban nem volt szignifikáns különbség a két csoport között.

Diétás viselkedés

Az önbevallási kérdőív felhasználásával kapott étrendi magatartás eredményeit a 2. táblázat mutatja. Az étkezési szokásokkal kapcsolatban a 10-ből 6 tételben szignifikáns különbségek voltak a két csoport között. A napi három étkezés (1. kérdés) gyakorisága szignifikánsan magasabb volt a HD csoportban, mint a PD csoportban; HD: 1,45 ± 0,62, PD: 0,82 ± 0,84 (o = 0,002). Ezenkívül a tej (4. kérdés), a cukros ételek (8–1. Kérdés) és a sült ételek (8–2. Kérdés) bevitelének gyakorisága; az ivóvíz mennyiségének figyelembevétele (9. kérdés); és az étkezés (10. kérdés) magasabb volt a HD csoportban, mint a PD csoportban.

A táplálékbevitel és a táplálékbevitel/ajánlott mennyiség arányának összehasonlítása a dialízis módja szerint

A Semi-FFQ eredményeit a 3. táblázat mutatja be. Energia, szénhidrát, zsír, fehérje, élelmi rost, víz, E-vitamin, C-vitamin, tiamin, riboflavin, niacin, B6-vitamin, folsav, pantoténsav, kalcium bevitele, a foszfor, a nátrium és a kálium magasabb volt a HD betegeknél, mint a PD betegeknél.

Összehasonlítottuk a tápanyagbevitelt a dialízisben szenvedő betegek ajánlott étrendi adagjával is [17, 18]. A főbb tápanyagok (azaz energia, szénhidrátok, zsír, fehérje, élelmi rost, víz, C-vitamin, tiamin, riboflavin, niacin, folsav, pantoténsav és kalcium) bevitele mindkét esetben alacsonyabb volt, mint az ajánlott mennyiség a HD és PD csoportok. Az ajánlott mennyiséget meghaladó bevitelű tápanyagok az E-vitamin, a B6-vitamin, a B12-vitamin, a foszfor, a nátrium, a kálium és a koleszterin voltak a HD csoportban, valamint a B6-vitamin, a B12-vitamin, a nátrium és a koleszterin a PD-csoportban.

Laboratóriumi adatok

A szérum albumin, a BUN, a kreatinin, a hemoglobin, a hematokrit, a nátrium, a foszfor, a kalcium, a kálium és a szérum glükóz adatait a 4. táblázat mutatja. A HD szérum betegeknél a szérum albumin és a kálium szintje szignifikánsan magasabb volt, mint a PD betegeknél. A szérum albumint és a káliumot leszámítva a laboratóriumi eredményekben nem volt szignifikáns különbség a HD és a PD csoport között.

Vita

Ezután összehasonlítottuk a HD és PD csoportok étrendi viselkedését. Az étrendi magatartás felmérésében a HD betegek a legtöbb kérdésnél magasabb pontszámot értek el, mint a PD betegek, ami azt jelenti, hogy a HD csoport étkezési magatartása jobb volt, mint a PD csoporté. Bár a HD-betegek általában kihagyják étkezésüket a HD napján, figyelnünk kell arra, hogy a PD-betegeknél alacsonyabb a napi három étkezés. Ennek egyik oka lehet a rossz étvágy, amelyet gyakran észlelnek a PD-betegeknél [24]. Ezenkívül a PD-betegek cukros vagy sült ételek fogyasztása, amelyeket általában elegendő energiafogyasztáshoz ajánlanak a dialízisben szenvedő betegeknél, kevesebb volt, mint a HD betegeknél. Egy nemrégiben végzett kutatás feltárta, hogy a HD és PD csoportok tápláltsági állapota a dialízis évjáratától függően különbözik [25]. A 4 éves dialízis időtartama hasonló hidratációval és mortalitással jár mind a PD, mind a HD csoportban. Ebben a vizsgálatban a dialízis átlagos időtartama 4-5 év volt mindkét csoportban. Ezért, figyelembe véve az e vizsgálatba bevont betegek dialízis évjáratát, a PD csoportban alultáplált betegek nagyobb arányára lehetett számítani.

Elemeztük az étrendi bevitelt a Semi-FFQ segítségével. A HD csoportban szignifikánsan magasabb volt az étrendi szénhidrátok, zsírok, fehérjék és mikrotápanyagok fogyasztása, mint a PD csoportban. A tápanyagbevitel és az ajánlott mennyiség arányának összehasonlítása a HD és a PD csoportok között [26,27,28,29] feltárta, hogy a HD csoport magasabb tápanyagbevitelt mutatott, mint a PD csoport. Figyelembe véve azonban a dializátum glükózból származó energiabevitelt [30], valószínű, hogy a PD csoport teljes energiafogyasztása hasonló volt a HD csoportéval. Egy korábbi tanulmány, amely összehasonlította a koreai HD és PD csoportok táplálkozási állapotát, arra utalt, hogy a HD csoport alultápláltá vált az energiafogyasztás hiánya miatt, a PD csoport pedig alultápláltságot kapott a fehérje bevitel hiánya miatt [31]. Más szavakkal, a dialízis folyadékban az intraperitoneális glükóz felszívódás biztosítja az energiapótlást, amely ebben a kutatásban 364,44 ± 154,49 kcal/d energia volt, de a peritonealis folyadék révén a fehérje veszteség döntő jelentőségű az alultápláltság kialakulásához a PD betegeknél. Az energiafogyasztás és az ajánlott ráhagyás aránya HD és PD betegeknél egyaránt alacsony volt, és a PD csoportban hangsúlyosabb volt, mint a HD csoportban.

A PEW a dialízissel kezelt ESRD-ben szenvedő betegek mortalitásával jár [36], és ez a tanulmány is igazolta a HD és a PD betegek alacsony energiafogyasztását. Nem dializált CKD-s betegeknél semleges vagy enyhén pozitív nitrogénegyensúly fenntartható alacsony fehérjetartalmú (0,6–0,8 g/kg/nap) étrenddel és korlátozott nátrium-, kálium- és foszforbevitel mellett [31, 32]. A fenntartó HD-ben és PD-ben szenvedő betegeknél azonban a fehérjeszükségletük 1,2-1,3 g/kg/nap [26] a dialízissel összefüggő fehérjeveszteség, az extra energiafelhasználás és a tartós gyulladás kompenzálásához [33]. Ebben a vizsgálatban sem a HD, sem a PD betegek nem fogyasztottak elegendő mennyiségű energiát és fehérjét az ajánlott adaghoz képest, és ez a PD csoportban hangsúlyosabb volt, mint a HD csoportban. Figyelmet kell fordítani a jobb eredmények biztosítására és a magas életminőség fenntartására.

Ennek a tanulmánynak számos korlátja van. Először is, nem használtunk diétás naplót a teljes tápanyagvizsgálathoz. Bár az ebben a tanulmányban használt Semi-FFQ-t másutt validálták [15], a kérdőívnek számos korlátja volt. Az FFQ-t alábecsülhetjük, mert az összes rendelkezésre álló élelmiszer nem megfelelő lefedettséggel rendelkezik az egyén számára. Mivel a táplálkozási bevitel összehasonlítását szántuk a PD és a HD között, ez a korlátozás nem lenne jelentős hatással az eredeti kérdés kimenetelére. Másodszor, nem értékeltük a nitrogén egyensúlyt vagy az alanyok pontos gyulladásos állapotát. Harmadszor, ez egy keresztmetszeti vizsgálat volt, és a résztvevőket nem követték. Az étkezési magatartás és a tápanyagbevitel klinikai hatásait a keresztmetszeti vizsgálat megtervezése miatt nem lehetett megvizsgálni. Végül kis számú beteget vontak be ebbe a vizsgálatba. Az FFQ-t a nagy léptékű epidemiológiai tanulmányok kedvelik, mivel az FFQ nem rendelkezik pontossággal az étrend-bevitel egyéni szintre történő kiszámításához. Azonban az esszenciális tápelemet a HD-vel a PD csoportokkal kívántuk összehasonlítani, nem az abszolút bevitel értékelésére. Bár a statisztikai teljesítmény alacsony lehet, úgy gondoljuk, hogy az FFQ hasznos eszköz lehet a dialízis kimeneteléhez kapcsolódó tápanyagbevitel összehasonlításában ESRD-s betegeknél.

Következtetés

Annak ellenére, hogy számos olyan tanulmányban hasonlították össze a HD tápláltsági állapotát a PD betegekkel, nem volt olyan tanulmány, amely a dialízis módja szerint értékelte volna a Semi-FFQ tápanyagbevitelét és az étrendi viselkedést. E tanulmány szerint a táplálkozási állapot, az étkezési magatartás és a tápanyagbevitel/ajánlott adag arány rosszabb volt a PD betegeknél, mint a HD betegeknél. Ez azt jelenti, hogy intenzívebb táplálkozási beavatkozásra lehet szükség a PD betegeknél. Ezen keresztül a semi-FFQ-t értékes eszközként használhatjuk azon betegek kiszámításához, akik dialízisben szenvedő betegeknél kevesebb vagy kevesebb esszenciális tápanyagot fogyasztanak. Meg kell értenünk a dialízisben szenvedő betegek PEW-jéhez hozzájáruló számos tényezőt is, és egyénre szabott terápiás megközelítésre van szükség.

Az adatok és anyagok rendelkezésre állása

Az elemzés során használt adatkészlet elérhető a megfelelő szerzőnél, és kérésre kiadásra kerül.