Hidroxi-klórokin: előnyök, mellékhatások és adagolás

A legfrissebb információk keresése? Olvassa el a hidroxi-klorokin (Plaquenil) és a koronavírus (COVID-19) kérdéseinket és válaszainkat. Tudjon meg minden információt a koronavírusról a koronavíruson és a lupuson.

A hidroxi-klórokin a „maláriaellenes szerek” (AM) nevű gyógyszerek családjába tartozik, amelyeket szintén a betegségmódosító antireumatikus gyógyszerek (DMARD) közé sorolnak. Ezeket a gyógyszereket kezdetben a malária megelőzésére és kezelésére használták, de már nem használják erre a célra; azóta hatékonyabb gyógyszereket fejlesztettek ki. A mai AM-k a hidroxi-klorokin (Plaquenil®), a klorokin (Aralen®) és a kinakrin (Atabrine®). (A quinacrint már nem forgalmazzák az Egyesült Államokban; egy vegyes gyógyszertár kiadhatja, bár a biztosítótársaságok nem fizethetnek érte.)

A maláriaellenes kinint először 1834-ben alkalmazták a bőr lupus kezelésére. A későbbi 1928-as és 1938-as jelentések jó eredményeket mutattak egy másik kininszerű gyógyszerrel mind a diszkoid, mind a szubakut bőr lupus kezelésében. 1941-ben a discoid lupusos betegeket sikeresen kezelték az Atabrine nevű vegyülettel, amelyet Németországban fejlesztettek ki az 1920-as években. Az 1940-es évek közepén mind a hidroxi-klorokin (HCQ), mind a klorokin (CQ) szintetizálódott. 1955-ben a HCQ hatékonynak bizonyult mind a szisztémás lupus, mind a rheumatoid arthritis esetén. (Wallace DJ, Hahn BH, szerk. Dubois ’Lupus Erythematosus. 1997: 1117.)

1956-ban az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala jóváhagyta a HCQ-t a lupus és a reumás ízületi gyulladás tünetei, különösen a bőrgyulladás, a hajhullás, a szájfekély, a fáradtság és az ízületi fájdalom miatt.

Adagolás

A hidroxi-klorokint általában 6,5 milligramm (vagy kevesebb) napi adagban írják fel testtömeg-kilogrammonként. (Ennek a képletnek az alkalmazásával egy 150 fontos ember adagja 443 mg/nap lenne, mivel egy kilogramm 2,2 font.) Mivel a HCQ-t 200 mg-os tablettaként formulázzák, sokan lupusért szedik, naponta két tablettát fognak bevenni. . Akiknél újonnan diagnosztizálták a lupuszt, naponta egyszer 400 mg-ot vehetnek fel, néhány hétig, amíg a gyógyszer felépül a rendszerükben, majd ezt követően naponta 200–400 mg-ot. A napi dózis csökkentése, az alacsony testsúly igazítása, vagy ha vesekárosodás vagy veseelégtelenség van, a HCQ-t minden második nap lehet bevenni, vagy a tablettákat felére lehet bontani. A gyomorpanaszok csökkentése érdekében a HCQ-t leginkább étellel vagy tejjel lehet bevenni.

Előnyök

A hidroxi-klórokin kinézetének széles körű kutatása számos fontos előnyt tárt fel a lupus kezelésében; meg kell jegyezni, hogy ezek az előnyök kevésbé hatékonyak lehetnek a dohányzó embereknél (Arthritis Care & Research 2010; 62: 393–400). Az előnyök a következők:

A betegség fellángolásának csökkenése.
Az idő múlásával csökken a betegség okozta károsodás.
Képesség késleltetni az ultraibolya fény abszorpcióját.
Az antigént bemutató sejtek számának csökkenése a bőrben.

Az Annals of Rheumatic Diseases 2009 januárjában közzétett szisztematikus áttekintése randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatokból és megfigyelési vizsgálatokból származó, 1982 és 2007 között megjelent 95 cikkben vizsgálta az AM-k klinikai hatékonyságát és mellékhatásait a szisztémás lupusban. A szerzők megállapították:

Erős bizonyíték, különösen a HCQ esetében, a terhesség alatti csökkent lupus aktivitásról, a magzat károsítása nélkül.
A betegség fellángolásainak megelőzésének erős bizonyítékai.
A hosszú távú túlélés fokozott bizonyítéka.
A visszafordíthatatlan szervkárosodások, a trombózis (vérrögképződés) és a csonttömegvesztés elleni védelem mérsékelt bizonyítéka.

Mellékhatások

Néhány embernél a HCQ emésztőrendszeri problémákat okozhat, például hányingert, hányást, gyomorrontást, görcsöket vagy hasmenést. Ezek az első napokban fordulhatnak elő, amikor az ember beveszi a gyógyszert, miközben a test alkalmazkodik a gyógyszerhez. Az étvágytalanság, a fáradtság, a gyengeség vagy a fejfájás nem gyakori mellékhatás, és idővel jellemzően elmúlik.

Ritka szövődmények

Az emberek legnagyobb aggodalma a hidroxi-klorokin szedése során a látással kapcsolatos. A HCQ-terápiát kezdő egyéneket tájékoztatni kell a retina toxicitásának lehetőségéről, bár rendkívül ritka, és meg kell mondani, hogy az időszakos ellenőrzés egyes tünetek korai felismeréséhez vezethet. A hidroxi-klórokin a leggyakrabban alkalmazott AM, különösen azért, mert alacsonyabb a retina toxicitásának kockázata, mint a klorokin. Ennek oka lehet, hogy a CQ átjut a vér-retina gáton, a HCQ pedig nem. (A kinakrin alkalmazásával kapcsolatban nincs retina károsodás.)

Az American College of Rheumatology (ACR) által nyújtott hidroxi-klorokin-retinopathiáról szóló állásfoglalást - amelyet az American Academy of Ophthalmology (AAO) Ophthalmology 2002-ben felülvizsgált; 109: 1377–82 - azt ajánlja, hogy minden, a HCQ-t kezdő egyén teljes körű szemészeti vizsgálattal rendelkezzen a kezelés első évében, beleértve a retina vizsgálatát kitágult pupilla és a központi látótér érzékenységének tesztelésével, akár önellenőrző rácsdiagrammal, akár a automatizált küszöbértékű központi látómező teszt (Humphrey 10-2 teszt). A legtöbb amerikai reumatológus éves szemészeti vizsgálatot is ajánl a HCQ-t szedők számára.

Az AAO felülvizsgálata számos fontos szempontot felvet:

A monitorozás célja a korai toxicitás felismerése, nem pedig a toxicitás megelőzése.
Az irodalom erősen sugallja, hogy a HCQ toxicitása összefügg az adagolással és a használat időtartamával. Az esetek többsége napi 6,5/mg/kg/kg-nál nagyobb adaggal és több mint ötéves alkalmazással fordult elő.
Azok a betegek, akiknél makula degeneráció vagy retina dystrophia van, vagy akik korábban HCQ-t alkalmaztak, érzékenyebbek lehetnek a toxicitásra, vagy legalább bonyolultabb monitorozási problémákat okozhatnak.
Azoknál a betegeknél, akiknek súlyos vese- vagy májrendszere van, elméletileg több toxicitásuk lehet, mivel a gyógyszert ez a két szervrendszer üríti ki a szervezetből.
Az elhízás a HCQ biztonságos adagjának túlbecsülését okozhatja, mivel a gyógyszer nem halmozódik fel a zsírban.

A gyermekeknek és serdülőknek a megfelelő HCQ adagolási előírásokkal a rendelkezésre álló szakirodalom nem foglalkozott kellőképpen. A retina rendellenességei vagy az új látási problémák (beleértve a színek megkülönböztetésének képtelenségét) toxikusságot jelezhetnek, ezért haladéktalanul meg kell beszélni a konzultáló szemorvossal. A 7 évesnél fiatalabb gyermekeknél a hidroxi-klórokin alkalmazását korlátozhatja a színlátás kielégítő értékelésének nehézsége ebben a korcsoportban. Ezért a HCQ-t szedő gyermekeknek évente szemészeti vizsgálatot kell kapniuk.

Egyéb ritka mellékhatások a bőr pigmentációjának változása és a kardiomiopátia (a szívizom betegségei).

A jövő

A hidroxi-klorokint korábban csak olyan embereknek írták fel, akiknek a lupus betegség aktivitása enyhe volt; ha a lupus aktívvá válik, szteroidokat vagy immunszuppresszánsokat írnak fel helyettük. Ma azonban a HCQ ajánlott a legtöbb lupusban szenvedő egyénnek, legyen az enyhe, közepes vagy súlyos, valamint terhesség alatt és szoptatás alatt. Tekintettel a gyógyszer sokféle változatos jótékony hatására és kiváló, régóta fennálló biztonsági profiljára, a legtöbb reumatológus úgy véli, hogy a lupuszban szenvedőknek egész életük során a hidroxi-klorokint kell szedniük. Határozottan ajánlott azonban évente szakképzett retina szakemberrel végzett vizsgálatok.