A tengeri moszat kivonat javítja a szénhidrát anyagcserét túlsúlyos és elhízott felnőtteknél

(E-kocsma a nyomtatás előtt)

javítja

Szerzői): Anita S. Elidottir, Élelmiszertudományi és Táplálkozástudományi Kar, Izlandi Egyetem, Reykjavik, Izland Kolbrun Sveinsdottir, The Icelandic Food and Biotech R&D Institute, Reykjavik, Izland Bergros Ingadottir, The Icelandic Food and Biotech R&D Institute, Reykjavik, Izland Olof G. Geirsdottir, Élelmiszertudományi és Táplálkozástudományi Kar, Izlandi Egyetem, Reykjavik, Izland Palmi V. Jonsson, Izlandi Gerontológiai Kutatóintézet, Reykjavik, Izland Elisabeth Rothenberg, Élelmiszer- és étkezéstudományi tanszék, Kristianstadi Egyetem, Svédország Ingibjorg Hardardottir, Orvostudományi Kar, Izlandi Egyetem, Reykjavik, Izland Jona Freysdottir, Orvostudományi Kar, Izlandi Egyetem, Reykjavik, Izland Alfons Ramel * Élelmiszertudományi és Táplálkozástudományi Kar, Izlandi Egyetem, Reykjavik, Izland

Társulás:

Napló neve: A jelenlegi táplálkozási és élelmiszer-tudomány

2020. évfolyam 16. szám



Absztrakt:

Háttér: Az elhízást krónikus, alacsony fokú gyulladás jellemzi, és 2-es típusú cukorbetegséggel társul. A tengeri moszat az egyik legnagyobb biomassza-termelő a tengeri környezetben, és funkcionális összetevők gazdag arzenálja, amely potenciálisan megelőzheti a 2-es típusú cukorbetegséget.

Cél: A tengeri moszat kivonat hatása a túlsúlyos és elhízott egyének glükóz metabolizmusára és a gyulladás markereire.

Módszerek: A résztvevőket (N = 76, ≥40 év, testtömeg-index ≥25 kg/m2), akik önként jelentkeztek erre a 10 hetes randomizált, kontrollált, kettősen vakos beavatkozási vizsgálatra, randomizálták egy intervenciós csoportba (hínárkivonat, 3 kapszula = 1200 mg/nap) vagy kontrollcsoport (placebo, 3 kapszula/nap). A barna alga húgyhólyag-roncsából (Fucus vesiculosus) származó kivonat. A vizsgálat kiindulási és végpontján az éhomi mintákat vércukorszintre, inzulinra, gyulladásmarkerekre, májenzimekre és kreatininre (vesefunkció) elemezték.

Eredmények: A lemorzsolódás 11,8% volt, és nem különbözött szignifikánsan a csoportok között. Az éhomi vércukorszint és az inzulin az intervenciós csoport végpontján javult, de a kontrollcsoportban nem észleltek változásokat (a csoportok közötti korrigált végpontkülönbségek: glükóz = 0,61 mmol/l, P = 0,038; inzulin = 0,72 μU/L, P = 0,038). A vizsgálat során a gyulladás, a májenzimek és a vesefunkció mértéke nem változott szignifikánsan.

Következtetés: A hínárkivonat 10 héten át történő bevitele javítja a glükóz anyagcserét anélkül, hogy befolyásolná a gyulladás, a máj vagy a vesefunkció mértékét.

Kulcsszavak: alga kivonat, vércukorszint, inzulin, gyulladás, vesefunkció, 2-es típusú cukorbetegség

A jelenlegi táplálkozási és élelmiszer-tudomány

Cím:A tengeri moszat kivonat javítja a szénhidrát anyagcserét túlsúlyos és elhízott felnőtteknél

HANGERŐ: 16.

Szerzői):Anita S. Elidottir, Kolbrun Sveinsdottir, Bergros Ingadottir, Olof G. Geirsdottir, Palmi V. Jonsson, Elisabeth Rothenberg, Ingibjorg Hardardottir, Jona Freysdottir és Alfons Ramel *

Társulás:Élelmiszertudományi és táplálkozástudományi kar, Izlandi Egyetem, Reykjavik, Izlandi Élelmiszer- és Biotechnológiai K + F Intézet, Reykjavik, Izlandi Élelmiszer- és Biotechnológiai K + F Intézet, Reykjavík, Élelmiszertudományi és Táplálkozástudományi Kar, Izlandi Egyetem, Reykjavik, Az izlandi gerontológiai kutatás Intézet, Reykjavik, Élelmiszer- és étkezéstudományi tanszék, Kristianstadi Egyetem, Orvostudományi Kar, Izlandi Egyetem, Reykjavik, Orvostudományi Kar, Izlandi Egyetem, Reykjavik, Élelmiszertudományi és Táplálkozástudományi Kar, Izlandi Egyetem, Reykjavik

Kulcsszavak:alga kivonat, vércukorszint, inzulin, gyulladás, vesefunkció, 2-es típusú cukorbetegség

Absztrakt:Háttér: Az elhízást krónikus, alacsony fokú gyulladás jellemzi, és 2-es típusú cukorbetegséggel társul. A tengeri moszat az egyik legnagyobb biomassza-termelő a tengeri környezetben, és funkcionális összetevők gazdag arzenálja, amely potenciálisan megelőzheti a 2-es típusú cukorbetegséget.

Cél: A tengeri moszat kivonat hatása a túlsúlyos és elhízott egyének glükóz metabolizmusára és a gyulladás markereire.

Módszerek: A résztvevőket (N = 76, ≥40 év, testtömeg-index ≥25 kg/m2), akik önként jelentkeztek ebbe a 10 hetes randomizált, kontrollált, kétszeresen vakos beavatkozási vizsgálatba, randomizálták egy intervenciós csoportba (tengeri alga kivonat, 3 kapszula = 1200 mg/nap) vagy kontrollcsoport (placebo, 3 kapszula/nap). A barna tengeri moszat hólyag-roncsából (Fucus vesiculosus) nyert kivonat. A vizsgálat kiindulási és végpontján az éhomi mintákat vércukorszintre, inzulinra, gyulladásmarkerekre, májenzimekre és kreatininre (vesefunkció) elemezték.

Eredmények: A lemorzsolódás 11,8% volt, és nem különbözött szignifikánsan a csoportok között. Az éhomi vércukorszint és az inzulin az intervenciós csoport végpontján javult, de a kontrollcsoportban nem észleltek változásokat (a csoportok közötti korrigált végpontkülönbségek: glükóz = 0,61 mmol/l, P = 0,038; inzulin = 0,72 μU/L, P = 0,038). A vizsgálat során a gyulladás, a májenzimek és a vesefunkció mértéke nem változott szignifikánsan.

Következtetés: A hínárkivonat 10 héten át történő bevitele javítja a glükóz anyagcserét anélkül, hogy befolyásolná a gyulladás, a máj vagy a vesefunkció mértékét.

Erről a cikkről

Idézd ezt a cikket:

Anita S. Elidottir, Kolbrun Sveinsdottir, Bergros Ingadottir, Olof G. Geirsdottir, Palmi V. Jonsson, Elisabeth Rothenberg, Ingibjorg Hardardottir, Jona Freysdottir és Alfons Ramel *, „A hínárkivonat javítja a szénhidrát anyagcserét a túlsúlyos és elhízott felnőtteknél”, Élelmiszertudomány (2020) 16: 1. https://doi.org/10.2174/1573401316999200706012619

DOI
https://doi.org/10.2174/1573401316999200706012619		 ISSN nyomtatása
1573-4013
Kiadó neve
Bentham Science Publisher		 Online ISSN
2212-3881

Cikk részletei

Cikkmérők

A legtöbbet letöltött cikk (ek)

Módszerek: Számos forrást használtak az Opuntia fajokkal kapcsolatos információk gyűjtésére, mint például a Pub med, a Google tudós, az Agris, a science direct, az Embase, a Merk index, a Wiley online könyvtár, a könyvek és más megbízható források. Ez az áttekintés 1812 és 2019 közötti tanulmányokat tartalmaz.

Eredmények: A kaktuszcsalád növényei különféle farmakológiai hatóanyagokat kínálnak, beleértve fenolos vegyületeket, karotinoidokat, betalainokat, vitaminokat, szteroidokat, cukrot, aminosavakat, ásványi anyagokat és rostokat. Ezek a bioaktív vegyületek különféle farmakológiai tevékenységeket végeznek, például rákellenes, vírusellenes, antidiabetikus, neuroprotektív, gyulladáscsökkentő, antioxidáns, hepatoprotektív, antibakteriális, daganatellenes és alkohol másnapos. Különböző vizsgálatok szerint az Opuntia fajok számos bioalkalmazást kínálnak, például állati takarmányt, talajeróziót, megelőzést, emberi fogyasztást és a szennyvíz fertőtlenítését. Végül a növények különböző részeit használják különféle készítményekben, amelyek számos biotechnológiai alkalmazást kínálnak.

Következtetés: Az Opuntia növény különféle részeit (gyümölcsök, magvak, virágok és kladódák) különféle egészségügyi problémák esetén alkalmazzák, amelyek magukban foglalják a sebgyógyulást, a gyulladáscsökkentőt és a húgyúti fertőzést az ókortól kezdve. Manapság a kutatások kiterjesztették az Opuntia fajok számos farmakológiai és terápiás alkalmazását, amint azt ebben a felülvizsgálatban tárgyaltuk. Számos in vitro és in vivo modellt is tárgyalunk ebben az áttekintésben, mint a kutatási eredmények igazolását. A jelenlegi tanulmányokban különféle kutatási hiányosságokat figyeltek meg, amelyek a jövőben figyelmet igényelnek.

Módszer: Az élelmiszerekben található policiklusos aromás szénhidrogénekről, a forrásokról, a hatásokról és a helyreállításról rendelkezésre álló szakirodalom kritikusan áttekintésre került.

Következtetés: Végül, figyelembe véve a PAH-k keletkezésének forrásait, a feldolgozott élelmiszerek megfelelő eljárása és minőség-ellenőrzése valódi eszköz lehet a PAH-k bevitelének csökkentésére az élelmiszerekben.

Cél: A kutatás célja az etetési dátumok energia-, makrotáp- és rostfelvételre, testtömegre és testzsír% -ra gyakorolt ​​hatásának vizsgálata. Ezenkívül ez a tanulmány bármilyen összefüggést kíván keresni a menstruációs hormon koncentrációja és a fent említett paraméterek között.

Módszerek: A nem szexuálisan aktív, 20-30 éves nőstények kényelmes mintáját (n = 37) két csoportra osztottuk; az egyik csoport (dátumcsoport) 7 dátumot kapott, a másik pedig kontrollcsoportként szolgált. A kontroll csoport résztvevői ugyanazon kísérleti körülményeknek voltak kitéve, kivéve az étkezési dátumokat. Az etetési kísérlet során az önkéntesek 3 napos táplálékrekordot töltöttek be; egy menstruációs nap és két nem menstruációs nap.

Eredmények: Jelentős hatása volt a menstruációs állapot-táplálkozási idő interakciónak a fehérje és a zsír bevitelét tekintve. Ezenkívül a menstruációs állapot, valamint az etetés időtartama jelentősen befolyásolta az energia- és makrotápanyagok bevitelét. Ezenkívül az etetési idő jelentősen befolyásolta a rostbevitelt. A fent említett energia- és makrotápanyag-beviteli különbségek ellenére ezek a hatások nem befolyásolták a vizsgálatban résztvevők testtömegét és testtömeg-indexét, sem testzsír% -ukat. Sőt, jelentős összefüggéseket találtunk a tápanyagbevitel és a menstruációs hormon koncentráció között.

Következtetés: Az etetési dátumok jelentősen befolyásolták az energia-, makrotáp- és rostfelvételt. Ezek a hatások a menstruációs hormon koncentrációjának változásához kapcsolódtak.

Célkitűzés: Az Aureobasidium pullulans-ból származó β-glükán antidiabetikus hatásait streptozotocin (STZ) által indukált patkány diabétesz modellben értékelték 62,5 és 125 mg/kg dózisban. Ezenkívül a β-glükán hatásának változásának lehetőségét a cukorbetegség súlyossága szerint egy dózisban (62,5 mg/kg) is értékelték: súlyos,> 360 mg/dL; enyhe, 130-200 mg/dl.

Módszerek: A tesztcikkeket orálisan adtuk az STZ által kiváltott diabéteszes patkányoknak az STZ adagolása után 4 napig tartó 21. naptól. Csoportonként öt vagy hat nőstény patkányt szelektáltunk vércukorszint alkalmazásával az STZ adagolását követő 21. napon. A vizsgálat során a testtömeg változását regisztrálták, a vércukorszint, a karbamid nitrogén, a kreatinin, valamint a szérum aszpartát-aminotranszferáz és alanin-aminotranszferáz szintek mellett. Az áldozat napján a májat és a vesét lemértük, és mikroszkópos megfigyeléssel figyeltük meg a degeneratív régiók százalékos arányának és a degeneratív tubulusok számának változását a vesében.

Eredmények: A β-glükán nem mutatott hipoglikémiás hatást az STZ által kiváltott diabéteszes patkány modellben. Kedvező hatással volt azonban a diabéteszes nephropathiához és a hepatopathiához kapcsolódó diabéteszes szövődmények csökkentésére.

Következtetés: E vizsgálat eredményei alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a β-glükán kedvező hatást mutatott a diabéteszes szövődmények csökkentésében az STZ által indukált patkány diabétesz modellben.

Célkitűzés: Ebben a mini-áttekintésben a polifenolok étrendi bevitelének helyzetét meghatározó jelenlegi bizonyítékokra összpontosítunk az emberi neurodegeneratív betegségek megelőzésében/lassításában.

Módszerek: Irodalmi kutatást végeztek a „polifenolok”, „agy”, „táplálkozás” kulcsszavakkal, külön-külön vagy együttesen, az emberi vizsgálatokra összpontosítva.

Eredmények: A polifenolok kognitív funkciókra gyakorolt ​​hatásáról rendelkezésre álló klinikai vizsgálatok meglehetősen meggyőzőek. Úgy tűnik, hogy a polifenolok rendszeres étrendi bevitele csökkenti a neurodegeneratív betegségek kockázatát. Sőt, a központi idegrendszerre gyakorolt ​​jótékony hatásukon túlmenően úgy tűnik, hogy ezek a fitokémiai anyagok számos sejtcélon is képesek dolgozni. Különböző biológiai hatásokat mutatnak, amelyeket azonban hosszú távú randomizált klinikai vizsgálatokban kell megerősíteni. Jelenleg a legtöbb adat azt sugallja, hogy az egyetlen polifenol helyett fitonutriensek kombinációja felelős az egészségügyi előnyökért.

Következtetés: A kialakuló jelek arra utalnak, hogy az étrendi polifenolok jótékony hatással lehetnek a központi idegrendszerre, ezáltal a kognitív teljesítmény megőrzésének lehetséges eszközei. A polifenolok, mint lehetséges jövőbeni terápiás gyógyszer kifejlesztésének koherenciájának és reprodukálhatóságának javításához szükséges kulcskérdések megkövetelik a polifenolok forrásainak jobb kezelését, azok kezelését és szabványosítottabb vizsgálatokat, ideértve a bioaktív metabolitok biohasznosulását és az agy permeabilitásának tanulmányozását.

Célkitűzés: Az Avicennia marina levélkivonat antioxidáns aktivitásának értékelése és összehasonlítása szintetikus antioxidáns TBHQ-val.

Módszerek: Az Avicennia marina levelek különböző koncentrációjú (2, 4 és 6 mg/ml) etanolos kivonatainak hozzáadásával a szójaolaj rendszerbe szobahőmérsékleten 20 nap és különböző időközönként peroxidjukat (PV), tiobarbitursavat (TBA), konjugált diéneket (CD) és konjugált triéneket (CT), valamint zsírsavprofilt mértünk. A minták antioxidáns aktivitását összehasonlítottuk a TBHQ minta aktivitásával. Az adatok elemzését SAS alkalmazásával, az átlagos adatok összehasonlítását pedig a legkevésbé szignifikáns különbség (LSD) alkalmazásával végeztük, 0,01 szinten.

Eredmények: Az Avicennia marina levélkivonat szójaolaj 2 és 4 mg/ml koncentrációjának antioxidáns aktivitása összehasonlítható volt a szintetikus TBHQ 0,2 mg/ml koncentrációjával. Ennek eredményeként ez a természetes antioxidáns felhasználható a szójaolaj tartósításához.

Következtetés: A fenolok jelenléte miatt a levelekben az Avicennia marina levélkivonat természetes antioxidánsok gazdag forrásaként használható.