A hipertónia kezelése túlsúlyos és elhízott betegeknél: Gyakorlati útmutató orvosok számára

Absztrakt

Ez az előfizetéses tartalom előnézete. Jelentkezzen be a hozzáférés ellenőrzéséhez.

Hozzáférési lehetőségek

Vásároljon egyetlen cikket

Azonnali hozzáférés a teljes cikk PDF-hez.

Az adószámítás a fizetés során véglegesül.

Feliratkozás naplóra

Azonnali online hozzáférés minden kérdéshez 2019-től. Az előfizetés évente automatikusan megújul.

Az adószámítás a fizetés során véglegesül.

Hivatkozások és ajánlott olvasmányok

Flegal KM, Carroll MD, Ogden CL, Johnson CL: Az elhízás elterjedtsége és tendenciái az amerikai felnőttek körében, 1999–2000. JAMA 2002, 288: 1723–1727.

Egészségügyi Világszervezet: A globális elhízási járvány ellenőrzése. http: /www.who.int/nut/obs.htm. Hozzáférés: 2005. március 2.

Mokdad AH, Ford ES, Bowman BA, et al.: Az elhízás, a cukorbetegség és az elhízással kapcsolatos egészségügyi kockázati tényezők előfordulása, 2001. JAMA 2003, 289: 76–79.

Must A, Spadano J, Coakley EH, et al.: A túlsúlyhoz és az elhízáshoz kapcsolódó betegségterhelés. JAMA 1999, 282: 1523–1529.

Sharma AM, Engeli S, Pischon T: Az elhízás okozta magas vérnyomás mechanizmusainak új fejleményei: a zsírszövet szerepe. Curr Hypertens Rep 2001, 3: 152–156.

A túlsúly és az elhízás felnőttek azonosítására, értékelésére és kezelésére vonatkozó klinikai irányelvek összefoglalása. Arch Intern Med 1998, 158: 1855–1867.

Stevens VJ, Obarzanek E, Cook NR, et al.: Hosszú távú fogyás és a vérnyomás változásai: A hipertónia megelőzésének II. Fázisú kísérleteinek eredményei. A magas vérnyomás megelőzésével foglalkozó kutatócsoport. Ann Intern Med 2001, 134: 1–11. Ez a vizsgálat egyértelműen megmutatta, hogy azoknál a betegeknél, akik lefogytak és fenntartották ezt a súlycsökkenést, alacsonyabb volt a hipertónia kialakulásának kockázata. Ezt a célt azonban csak kevés beteg éri el.

Nemzeti Egészségügyi Intézetek, Országos Szív-, Tüdő- és Vérintézet, Elhízás-oktatási kezdeményezés: Klinikai irányelvek a túlsúly és az elhízás felnőttek azonosítására, értékelésére és kezelésére. Bethesda, MD: Nemzeti Egészségügyi Intézetek; 1998.

Rippe JM, Crossley S, Ringer R: Az elhízás mint krónikus betegség: modern orvosi és életmód-kezelés. J Am Diet Assoc 1998, 98(10 Kiegészítő: 2): S9-S15.

Serdula MK, Mokdad AH, Williamson DF, et al.: A súlycsökkenés kísérleteinek elterjedtsége és a súlykontroll stratégiái. JAMA 1999, 282: 1353–1358.

Dansinger ML, Gleason JA, Griffith JL, et al.: Az Atkins, az Ornish, a Súlyfigyelők és a Zóna diéták összehasonlítása a fogyás és a szívbetegség kockázatának csökkentése érdekében: randomizált vizsgálat. JAMA 2005, 293: 43–53.

Foster GD, Wyatt HR, Hill JO, et al.: Az alacsony szénhidráttartalmú étrend randomizált vizsgálata az elhízás miatt. N Engl J Med 2003, 348: 2082–2090.

Stern L, Iqbal N, Seshadri P, et al.: Az alacsony szénhidráttartalmú és a hagyományos fogyókúrás étrendek súlyosan elhízott felnőtteknél: egy randomizált vizsgálat egyéves nyomon követése. Ann Intern Med 2004, 140: 778–785.

Flechtner-Mors M, Ditschuneit HH, Johnson TD, et al.: A hosszú távú étrendi beavatkozás metabolikus és súlycsökkentő hatásai elhízott betegeknél: négyéves eredmények. Obes Res 2000, 8.: 399–402.

Tuomilehto J, Lindstrom J, Eriksson JG, et al.: A 2-es típusú cukorbetegség megelőzése életmódbeli változásokkal a csökkent glükóztoleranciával rendelkező alanyok körében. Finn Diabetes Megelőzési Tanulmányi Csoport. N Engl J Med 2001, 344: 1343–1350.

Stamler R, Stamler J, Grimm R, et al.: Táplálkozási terápia magas vérnyomás ellen. Négy éves randomizált kontrollált vizsgálat - a magas vérnyomás-ellenőrzési program - zárójelentése. JAMA 1987, 257: 1484–1491.

Whelton PK, Appel LJ, Spanyolország MA, et al.: Nátriumcsökkentés és súlycsökkenés a magas vérnyomás kezelésében idős embereknél: randomizált, kontrollált, idősek nem gyógyszeres beavatkozásainak vizsgálata (TONE). TONE Együttműködési Kutatócsoport. JAMA 1998, 279: 839–846.

Metz JA, Stern JS, Kris-Etherton P, et al.: Randomizált vizsgálat a javított fogyásról, elkészített étkezési tervvel túlsúlyos és elhízott betegeknél: hatás a kardiovaszkuláris kockázat csökkentésére. Arch Intern Med 2000, 160: 2150–2158.

Yanovski SZ, Yanovski JA: Elhízottság. N Engl J Med 2002, 346: 591–602.

Bakris G, Calhoun D, Egan B, et al.: Az orlisztát javítja a vérnyomásszabályozást elhízott, kezelt, de nem megfelelően kontrollált magas vérnyomásban szenvedő betegeknél. Orlisztát és rezisztens magas vérnyomás-vizsgálók. J Hypertens 2002, 20: 2257–2267.

Lindgärde F: Az orlisztát hatása a testsúlyra és a szívkoszorúér-betegség kockázati profiljára elhízott betegeknél: svéd multimorbiditási tanulmány. J Intern Med 2000, 248: 245–254.

Sharma AM, Golay A: Az orlisztát okozta fogyás hatása a vérnyomásra és a pulzusra elhízott, magas vérnyomásban szenvedő betegeknél. J Hypertens 2002, 20: 1873–1878.

Torgerson JS, Hauptman J, Boldrin MN, Sjostrom L: XENical a cukorbetegség megelőzésében elhízott egyéneknél (XENDOS): randomizált vizsgálat az orlisztátról, mint életmódbeli változások kiegészítése az elhízott betegek 2-es típusú cukorbetegségének megelőzésére. Cukorbetegség ellátása 2004, 27.: 155–161.

McMahon FG, Fujioka K, Singh BN, et al.: A sibutramin hatékonysága és biztonságossága elhízott fehér és afrikai-amerikai magas vérnyomásban szenvedő betegeknél: 1 éves, kettős-vak, placebo-kontrollos, multicentrikus vizsgálat. Arch Intern Med 2000, 160: 2185–2191.

McMahon FG, Weinstein SP, Rowe E, et al.: A szibutramin biztonságos és hatékony fogyás esetén elhízott betegeknél, akiknek a magas vérnyomása angiotenzin-konvertáló enzim inhibitorokkal jól szabályozható. Sibutramine a magas vérnyomásos betegek klinikai vizsgálati csoportjában. J Hum Hypertens 2002, 16.: 5–11.

Derosa G, Cicero AF, Murdolo G, et al.: Az orlisztát és szibutraminnal végzett kezelés hatékonyságának és biztonságosságának összehasonlító értékelése hipertóniás elhízott betegeknél. Diabetes Obes Metab 2005, 7: 47–55.

Lloyd-Jones DM, Evans JC, Larson MG, et al.: A szisztolés és a diasztolés vérnyomás differenciális szabályozása: a vérnyomásszabályozás hiányával járó tényezők a közösségben. Magas vérnyomás 2000, 36: 594–599.

Bramlage P, Pittrow D, Wittchen HU, et al.: A túlsúlyos és elhízott alapellátásban szenvedő betegek magas vérnyomása igen elterjedt és rosszul kontrollált. Am J Hypertens 2004, 17.: 904–910.

Lenfant C, Chobanian AV, Jones DW, Roccella EJ: A magas vérnyomás megelőzésével, kimutatásával, értékelésével és kezelésével foglalkozó vegyes nemzeti bizottság (JNC 7) hetedik jelentése: a magas vérnyomás vitorláinak visszaállítása. A magas vérnyomás megelőzésével, kimutatásával, értékelésével és kezelésével foglalkozó nemzeti vegyes bizottság. Magas vérnyomás 2003, 41: 1178–1179.

Hansson L, Lindholm LH, Niskanen L, et al.: Az angiotenzin-konvertáló enzim gátlásának hatása a hagyományos terápiával összehasonlítva a kardiovaszkuláris morbiditásra és a mortalitásra magas vérnyomásban: a Captopril Prevention Project (CAPPP) randomizált vizsgálat. Gerely 1999, 353: 611–616.

Schmieder RE, Martus P, Klingbeil A: A bal kamrai hipertrófia visszafordítása esszenciális hipertóniában: randomizált kettős-vak vizsgálatok metaanalízise. JAMA 1996, 275: 1507–1513.

Pollare T, Lithell H, Berne C: A hidroklorotiazid és a kaptopril hatása magas vérnyomásban szenvedő betegek glükóz- és lipid-anyagcseréjére. N Engl J Med 1989, 321: 868–873.

Yusuf S, Sleight P, Pogue J, et al.: Az angiotenzinkonvertáló enzim inhibitor, a ramipril hatása a magas kockázatú betegek kardiovaszkuláris eseményeire. A szívkimenetek megelőzésének kiértékelésével foglalkozó kutatók. N Engl J Med 2000, 342: 145–153.

Grassi G, Seravalle G, Dell’Oro R, et al.: A kandezartán és a hidroklorotiazid összehasonlító hatása a vérnyomásra, az inzulinérzékenységre és a szimpatikus hajtásra elhízott, magas vérnyomásban szenvedő egyéneknél: a CROSS vizsgálat eredményei. J Hypertens 2003, 21: 1761–1769.

Stein PP, fekete HR: A magas vérnyomás gyógyszeres kezelése cukorbetegségben szenvedő betegeknél. Cukorbetegség ellátása 1991, 14: 425–448.

Ueshiba H, Miyachi Y: A doxazozin hatása az inzulinrezisztenciára elhízott hipertóniás betegeknél. Horm Metab Res 2003, 35: 532–536.

Toll, Lithell H, Selinus I, Berne C: A prazosin alkalmazása az elhízott, magas vérnyomásban szenvedő betegek inzulinérzékenységének növekedésével jár. Diabetologia 1988, 31: 415–420.

CIBIS-2 vizsgálati csoport: A kardiális elégtelenség bizizol II. Vizsgálata (CIBIS-II): randomizált vizsgálat. Gerely 1999, 353: 9–13.

Ueshiba H, Miyachi Y: A hosszú hatású kalciumcsatorna-blokkolók, az amlodipin, a manidipin és a klinidipin hatása a magas vérnyomásban szenvedő, elhízott betegek szteroid hormonjaira és inzulinrezisztenciájára. Intern Med 2004, 43: 561–565.

Fehér WB, Elliott WJ, Johnson MF, Fekete HR: A verapamil krónoterápiás adagolása elhízott és nem elhízott, esszenciális magas vérnyomásban szenvedő betegeknél. J Hum Hypertens 2001, 15: 135–141.

Tarif N, Bakris GL: A vesefunkció megőrzése: a kalciumcsatorna-blokkolók hatásspektruma. Nephrol Dial Transplant 1997, 12.: 2244–2250.

Az ALLHAT tisztviselői és koordinátorai az ALLHAT együttműködési kutatócsoportnak: A vérnyomáscsökkentő és lipidcsökkentő kezelés a szívroham-vizsgálat megelőzésére. Főbb eredmények angiotenzin-konvertáló enzim gátlóra vagy kalciumcsatorna-blokkolóra vagy diuretikumra randomizált, magas kockázatú hipertóniás betegeknél: A vérnyomáscsökkentő és lipidcsökkentő kezelés a szívroham megelőzésére (ALLHAT). JAMA 2002, 288: 2981–2997. Ez a vizsgálat, amelynek során több mint 35 000 hipertóniás alany vett részt, átlagosan 4,9 éven keresztül követte nyomon, egyértelműen kimutatta, hogy a tiazid-diuretikumokkal végzett kezelés legalább ugyanolyan hatékony, mint a lisinopril vagy amlodipin kezelése a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében.

Reaven GM, Clinkingbeard C, Jeppesen J, et al.: Az alacsony dózisú hidroklorotiazid és lisinopril kezelés hemodinamikai és metabolikus hatásainak összehasonlítása elhízott, magas vérnyomásban szenvedő betegeknél. Am J Hypertens 1995, 8.(5Pt 1): 461–466.

Gress TW, Nieto FJ, Shahar E, et al.: A magas vérnyomás és az antihipertenzív terápia, mint a 2-es típusú diabetes mellitus kockázati tényezői. Atherosclerosis Risk in Communities Study. N Engl J Med 2000, 342: 905–912.

Takahashi H, Nishikawa T, Mizutani T, Handa F: Az orális klonidin premedikáció csökkenti az emberi önkéntesek energiafelhasználását. Lehet J Anaesth 1997, 44.: 268–272.