Meta-analízis: a hormonpótló kezelés hatása a metabolikus szindróma összetevőire posztmenopauzás nőknél

Stanford Egyetem Orvostudományi Kar, Stanford, Kalifornia, USA

Santa Clara Valley Medical Center, San Jose, Kalifornia, USA

Shelley R. Salpeter, MD, Santa Clara Valley Medical Center, 751 S. Bascom Ave, San Jose, CA 95128, USA. Email: [email protected] További cikkek keresése a szerzőtől

Kaliforniai Egyetem, San Francisco, Kalifornia, USA

Santa Clara Valley Medical Center, San Jose, Kalifornia, USA

Sequoia High School, Redwood City, Kalifornia, USA

Cornell Egyetem, Ithaca, NY, USA

Stanford Egyetem Orvostudományi Kar, Stanford, Kalifornia, USA

Santa Clara Valley Medical Center, San Jose, Kalifornia, USA

Shelley R. Salpeter, MD, Santa Clara Valley Medical Center, 751 S. Bascom Ave, San Jose, CA 95128, USA. Email: [email protected] További cikkek keresése a szerzőtől

Kaliforniai Egyetem, San Francisco, Kalifornia, USA

Santa Clara Valley Medical Center, San Jose, Kalifornia, USA

Sequoia High School, Redwood City, Kalifornia, USA

Cornell Egyetem, Ithaca, NY, USA

Absztrakt

Cél: Számszerűsíteni a hormonpótló kezelés (HRT) hatásait a metabolikus szindróma összetevőire posztmenopauzás nőknél.

Mód: Átfogó kereséseket végeztek elektronikus adatbázisokban 1966 áprilisától 2004 októberéig. Vettünk randomizált, kontrollált vizsgálatokat, amelyek legalább 8 hétig tartottak, és értékeltük a HRT metabolikus, gyulladásos vagy trombotikus komponensekre gyakorolt hatását. Az inzulinrezisztenciát homeosztázis-modell értékeléssel (HOMA ‐ IR) számoltuk ki. Az alcsoportelemzés értékelte a transzdermális és orális kezelés, valamint a cukorbeteg és nem cukorbeteg nők hatásait.

Eredmények: 107 vizsgálat összesített eredményei azt mutatták, hogy a HRT csökkentette a hasi zsírtartalmat [−6,8% (CI, −11,8 és -1,9%)], a HOMA ‐ IR [−12,9% (CI, −17,1 és −8,6%)] és az újonnan kialakuló cukorbetegséget [relatív kockázat 0,7 (CI, 0,6–0,9)] cukorbetegség nélküli nőknél. Cukorbetegségben szenvedő nőknél a HRT csökkentette az éhomi vércukorszintet [−11,5% (CI, −18,0 −5,1%)] és a HOMA ‐ IR [−35,8% (CI, −51,7 - −19,8%)]. A HRT emellett csökkentette az alacsony sűrűségű lipoprotein/nagy sűrűségű lipoprotein koleszterin arányt [−15,7% (CI, −18,0 és −13,5%)], a lipoproteint (a) [Lp (a)] [−25,0% [CI, −32,9 és −17,1%)], átlagos vérnyomás [−1,7% (CI, −2,9–0,5%)], E ‐ szelektin [−17,3% (CI, −22,4 és −12,1%)], fibrinogén [−5,5% ( CI, −7,8 - −3,2%)] és plazminogén aktivátor gátló-1 [−25,1% (CI, −33,6 - −15,5%)]. Az orális szerek nagyobb jótékony hatást váltottak ki, mint a transzdermális szerek, de megnövekedett a C-reaktív fehérje (CRP) [37,6% (CI, 17,4–61,3%)] és csökkent az S-fehérje [−8,6% CI, −13,1–4,1%)], míg a transzdermális szereknek nem volt hatása.

Következtetések: A HRT csökkenti a hasi elhízást, az inzulinrezisztenciát, az újonnan kialakuló cukorbetegséget, a lipideket, a vérnyomást, az adhéziós molekulákat és a prokoaguláns faktorokat a cukorbetegség nélküli nőknél, valamint csökkenti az inzulinrezisztenciát és az éhgyomri glükózt a cukorbetegeknél. Az orális szerek hátrányosan befolyásolták a CRP-t és az S-fehérjét, míg a transzdermális szerek nem voltak hatással.