A jelenlegi testtömeg-index elhízás-besorolás pontossága fehér, fekete és spanyol reproduktív korú nőknél

Absztrakt

Célkitűzés

Összehasonlítani az Országos Egészségügyi Intézet (NIH) testtömeg-index (BMI) alapú osztályozását az elhízás azonosítására az Egészségügyi Világszervezet (WHO) testzsír-százalékos (% BF) alapú referencia-standardjával összehasonlítva a fehér, fekete és Spanyol reproduktív korú nők.

Mód

A testsúlyt, a testmagasságot, a BMI-t és a BF% -ot (DXA generálva) 555 egészséges, 20-33 éves felnőtt nőnél határoztuk meg (M ± sd; 26,5 ± 4,0 év). Az NIH alapú elhízás definíció diagnosztikai pontosságát (BMI ≥ 30 kg/m 2) a WHO referencia standardjának alkalmazásával határoztuk meg (% BF> 35%).

Eredmények

Az NIH (BMI ≥ 30 kg/m 2) és a WHO (% BF> 35%) által osztályozott elhízás a nők 205 (36,9%), illetve 350 (63,1%) nőt azonosította elhízottnak. Az NIH által meghatározott elhízási küszöbértékek 47,8%, 75,0% és 53,9% érzékenységet mutattak a fehér, fekete és a spanyol nőknél. A fehér és a spanyol nők BF-je 2,9% -kal volt magasabb, mint a fekete nőknél egy adott BMI-nél. A vevő működési jellemzőinek görbéi elemzései azt mutatták, hogy a megfelelő érzékenység 85,6% -ra, 81,3% -ra és 83,2% -ra javult, és hogy 311 nőt (56,0%) egészében elhízottnak minősítettek, amikor az adatok alapján vezérelt faji/etnikai specifikus BMI-határértékek ( BMI ≥ 25,5, 28,7 és 26,2 kg/m 2 fehér, fekete és spanyol nőknél) a BF által meghatározott elhízás kimutatására használtuk.

Következtetések

Az NIH által ajánlott jelenlegi BMI-határértékek nem tudták azonosítani a reproduktív korú nők közel felét, akik% BF-nek megfeleltek az elhízás kritériumainak. A faji/etnikai specifikus BMI-értékek alkalmazása pontosabban azonosítaná az elhízást ebben a populációban, mint a meglévő osztályozási rendszer.

Bevezetés

Az elhízás gyorsan megközelíti a dohányt, mint a megelőzhető halálok legfőbb okát az Egyesült Államokban (1, 2). A test több szervrendszerén keresztül káros hatással van az egészségre, és csökkenti a várható élettartamot (3, 4). 2000-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az elhízást jelölte meg világszerte a legszembetűnőbb, de leginkább elhanyagolt közegészségügyi problémaként (4).

A testtömeg-indexet (BMI) évtizedek óta használják a túlsúlyos vagy elhízott személyek azonosítására. Továbbá, ezt a módszert következetesen alkalmazták a legtöbb klinikai és viselkedési vizsgálatban, és ez a legfontosabb intézkedés a súlycsökkentő programok értékeléséhez (5–7). Széles körben elterjedtek azonban az ellenérvek, amelyek világszerte egyetlen univerzális határértéket használnak az elhízás meghatározására (8–19). Például a WHO 23 kg/m 2 és 25 kg/m 2 BMI-értékeket ajánlott az ázsiaiak számára a túlsúly és az elhízás küszöbértékeként (20). Több ázsiai ország is javasolta alacsonyabb határértékek alkalmazását a túlsúly és az elhízás azonosítására (12–19).

Mód

Eredmények

Leíró jellemzők

A kiinduláskor a teljes minta 189 fehér, 159 fekete és 207 spanyol nőt vett fel, átlagos életkoruk 26,5 (± 4,0) év volt. A fehérek idősebbek voltak a feketéknél, de alacsonyabb a BF% -uk, mint a spanyoloknál (1. táblázat). A fekete nőknél nagyobb volt a testsúly és a BMI értéke, mint a fehér és a spanyol nőknél, míg a magasság hasonló volt a feketék és a fehérek körében.

Asztal 1

A vizsgált populációban élő nők leíró jellemzői (átlag ± SD) faj/etnikum szerint

JellemzőkÖsszes minta
(n = 555) fehér
(n = 189) fekete
(n = 159) spanyol
(n = 207) Csoport
Különbség

Kor, átlag, év	26,0 (4,0)	26,5 (4,1)	25,3 (3,8)	26,1 (4,0)	W> B
Súly, kg	74,7 (18,7)	72,2 (17,2)	81,7 (21,3)	71,7 (16,3)	B> Ny, H
Magasság, cm	161,6 (6,6)	163,7 (5,8)	163,1 (6,8)	158,5 (5,8)	B, W> H
BMI, kg/m 2	28,6 (6,8)	27,0 (6,5)	30,6 (7,6)	28,5 (6,0)	B> Ny, H
% BF	36,9 (7,6)	36,0 (8,0)	36,5 (8,1)	37,9 (6,5)	H> Ny

B = fekete; W = fehér; H = spanyol; SD = szórás; BMI = Testtömeg-index; % BF = testzsír százalékos aránya Egyirányú varianciaanalízis Bonferronival (P 1. ábra). A modellépítési stratégia azt mutatta, hogy a BMI, BMI négyzet és faj * BMI interakcióval rendelkező modellnél volt a legmagasabb a magyarázott variancia (R négyzet 76,2%), bár a BMI, BMI négyzet és faj fajta modell szinte ugyanazt a szórást mutatta (R 75,8% négyzet). Senki más prediktor nem adott hozzá további varianciát. Kor és életkor * A BMI interakció nem jelezte előre a BF% -át, és nem adott további eltérést a modellhez. A következő egyenlet a végső modellt képviseli az interakció kifejezés nélkül. A testzsír százalékát meg lehet becsülni a fekete nőknél, ha a fehér = 0 és a spanyol = 0 értéket beírjuk az alábbi egyenletbe.

A testtömeg-index és a testzsír százalékának a DXA-val mért aránya reproduktív korú (20–33 éves) nőknél (n = 555)

Ez az egyenlet azt mutatja, hogy egy adott BMI esetében a fehér és a spanyol nők BF-je 2,9% -kal magasabb, mint a fekete nőké, ami azt sugallja, hogy a 35% BF-nek megfelelő BMI-határérték eltér a fekete, a fehér és a spanyol nőknél. Bár a faj * BMI kölcsönhatás szignifikáns volt a spanyol nőknél (regressziós együttható = −0,181, standard hiba = 0,059, P = 0,002), a további hozzájárulás minimális volt, mivel a magyarázott szórás nagyon kevéssé javult. A spanyol nők esetében a szignifikáns faj * BMI interakció értelmezése a következő: egy adott BMI esetében a fekete és a spanyol nők közötti BF% különbség szűkül a megnövekedett BMI mellett.

Az NIH-alapú cutoff érték pontossága az elhízás meghatározásához

BMI = testtömeg-index; TP = igaz pozitív; FP = hamis pozitív; FN = hamis negatív; TN = igaz negatív;

A tényleges elhízás% BF> 35%

3. táblázat

Elhízási arány vizsgálati populációnkban - a WHO, az NIH és a faji/etnikum-specifikus BMI-határértékek alapján

Faj/etnikumA tényleges elhízás aránya
a WHO alapján
kritérium standard
(95% CI) a elhízási arány
az NIH-k alapján
A BMI levágta az értéket
(95% CI) b Elhízási arány alapján
a faj/etnikum vonatkozásában
specifikus BMI-vágás
kiérték (95% CI) c

fehér	58,7 (51,4 - 65,8)	28,0 (21,8 - 35,0)	52,9 (45,5 - 60,2)
Fekete	60,4 (52,3 - 68,0)	46,5 (38,6 - 54,6)	52,8 (44,8 - 60,8)
Spanyol	69,1 (62,3 - 75,3)	37,7 (31,1 - 44,7)	61,4 (54,4 - 68,0)
Átfogó	63,1 (58,9 - 67,1)	36,9 (32,9 - 41,1)	56,0 (51,8 - 60,2)

WHO = Egészségügyi Világszervezet; NIH = Országos Egészségügyi Intézet; BMI = Testtömeg-index

Fehér: BMI ≥25,5 kg/m 2

Fekete: BMI ≥28,7 kg/m 2

Spanyol: BMI ≥26,2 kg/m 2

Vita

Vizsgálatunk azt mutatja, hogy az NIH által ajánlott, az elhízáshoz jelenleg használt BMI-határérték (BMI ≥30 kg/m 2) túl magas lehet, és nem tükrözi a faj/etnikum szerinti tényleges testzsírosságot a reproduktív korú nők körében. Ennek a meghatározásnak a használata sok elhízott nő téves besorolását eredményezte, összehasonlítva a WHO referenciáival, annak ellenére, hogy nagyon jó volt a specifitás. Megállapításainkhoz hasonlóan Romero-Corral és munkatársai (9) azt is megfigyelték, hogy az elhízás meghatározására szolgáló NIH-alapú BMI-határérték alacsony érzékenységgel rendelkezett (49%) az Egyesült Államok 20–80 éves nőiben. Evans és munkatársai (10) hasonló eredményeket találtak a fehér (47,1%) és a fekete (52,6%) posztmenopauzás nőknél. Számos kisebb tanulmány mutatott hasonló eredményeket (29, 30). Blew és mtsai (11) még alacsonyabb érzékenységet (25,6%) figyeltek meg, amikor ezt a meghatározást többnyire fehér posztmenopauzás nőknél alkalmazták. Ezek a tanulmányok együttesen azt bizonyítják, hogy az NIH-alapú BMI-határérték nem elég pontos az elhízás azonosításához az Egyesült Államokban élő nagyszámú felnőtt nő körében.

Az elhízás meghatározásához adatvezérelt faji/etnikai specifikus BMI-határértékeink megegyeznek számos más amerikai tanulmányban szereplő adatokkal, amelyek különböző populációkat érintettek (9–11). Evans és mtsai (10) az elhízást a fehér nőknél ≥ 26,9 kg/m 2, a fekete nőknél ≥ 28,4 kg/m 2, míg a tanulmányunk a BMI értékeket ≥ 25,5, 28,7 és 26,2 kg/m 2 esetében mutatta. fehér, fekete, illetve spanyol nők. Blew és munkatársai (11) azonban még alacsonyabb BMI-határértékeket (24,9 kg/m 2) figyeltek meg többnyire fehér posztmenopauzás nőknél. Romero-Corral és mtsai (9) megállapították, hogy a többnemzetiségű nőknél a határértéknek 25,5 kg/m 2 -nek kell lennie. Sőt, a vizsgálatunkban generált módosított BMI-határértékek érzékenysége is hasonló a korábban publikált vizsgálatokhoz (9–11). Ez azt sugallja, hogy a BMI cut-off értékének nemcsak alacsonyabbnak kell lennie, mint a jelenleg használt érték, hanem faj/etnikum szerint is különböznie kell.

A fehérek (59% vs. 28%) és a spanyol (69% vs. 38%) nők tényleges és megfigyelt elhízási arányai közötti különbség veszélyeztetheti az elhízás-tudatosság és a programok sikerét az Egyesült Államok NIH-alapú elhízási arányszámításaiban amelyek azt mutatják, hogy a fekete nőknél a legmagasabb az elhízás aránya, a% BF adatok nem támasztották alá ebben a tanulmányban. Ezzel szemben a spanyol nőknél volt a legmagasabb az elhízás aránya a BF% -ába sorolt elhízás alapján. Ezért szükség van az elhízás megelőzésére irányuló programok megszervezésére, mind a három faj/etnikai csoport megkülönböztetésére, különös tekintettel a spanyol nőkre. A spanyol reproduktív korú nők több mint kétharmada elhízott, ez komoly közegészségügyi problémát jelent.

Ezenkívül az NIH irányelvein alapuló elhízási arányokat a fehér és a spanyol nőknél súlyosan alábecsülik, amelyet korrigálni kell. A jelenlegi BMI-határérték azt eredményezi, hogy a tényleges elhízással (> 35% testzsír) rendelkező nők körülbelül felét normálnak vagy túlsúlyosnak titulálják. Így elmarad az a lehetőség, hogy megfelelő beavatkozással csökkentsék a testsúlyt ebben az embercsoportban. Lehetséges, hogy a fehér és spanyol nők érzékenységének javulása a faji/etnikai specifikus BMI-határértékek alkalmazásával azt eredményezi, hogy néhány nő elhízott, akik nem elhízottak, ami további stresszt okoz számukra. Tekintettel azonban arra, hogy kevesebb nőt tévesen osztályoznak a felülvizsgált küszöbértékek és az elhízás számtalan közegészségügyi következménye, az esetleges károkat felülmúlná a ténylegesen elhízott nők nagyobb számának azonosítása.

Megállapításunk, hogy az NIH osztályozott elhízási arány 36,9% volt a reproduktív korú nők körében, összhangban áll a 20–39 éves nők prevalenciájáról szóló népességalapú jelentésekkel (29,1%). A Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálatok (NHANES) 1999–2002 adatai (23) szerint a nem spanyol fehérek 24,9% -a, a nem spanyol feketék 46,6% -a és a 20 és 39 év közötti spanyol nők 31,2% -a elhízottak voltak (BMI ≥ 30 kg/m 2), szemben a jelenlegi vizsgálatban 28,0% -kal, 46,5% -kal és 37,7% -kal. Az elhízás arányának hasonlósága a jelenlegi tanulmány és az NHANES-alapú vizsgálat között növeli vizsgálati eredményeink külső érvényességét.

Közzétett tanulmányok azt mutatják, hogy a faj/etnikum hatása a BMI és a BF% közötti kapcsolatra nem biztos, hogy következetes (10, 22, 31, 32). Például Fernandez és mtsai (30) nem figyeltek meg különbséget a BF% -ában a fehér és a fekete posztmenopauzás nők között egy adott BMI mellett, míg Evans és mtsai (10) azt figyelték meg, hogy a fehér nőknél 1% -kal magasabb a BF, mint a fekete posztmenopauzás nőknél. Ezzel szemben tanulmányunk kimutatta, hogy a különbség csaknem 3%. Aloia és mtsai (32) azt is megállapították, hogy ugyanabban a% -ban a BF fekete nőknél szignifikánsan magasabb volt a BMI, mint a fehér perimenopauzás nőknél. Az eltérések oka lehet az életkor-megoszlás különbsége. Ugyanakkor további tanulmányokra van szükség az életkorral kapcsolatos változásokról a BF% -ában, a faj/etnikum szerinti 10 éves növekedés alapján, hogy jobban megvilágítsuk ezt a kérdést.

Ennek a tanulmánynak számos korlátja van. Először csak a 20–33 éves nőknél vizsgáltuk a BMI diagnosztikai teljesítményét, így nem tudjuk, hogy hasonló megállapítások figyelhetők-e meg más korcsoportokban is. Ugyanakkor a posztmenopauzás fehér és fekete nők tanulmányainak hasonló eredményei (10) azt sugallják, hogy hasonló faji/etnikai specifikus cutoff értékek működhetnek az USA-ban élő nők más korosztályai esetében Másodszor, tanulmányunk nem véletlenszerű mintán alapul, és így, a mintánk nem feltétlenül reprezentatív az összes fehér, fekete és spanyol nő esetében. A jelenlegi tanulmányban és az NHANES-alapú tanulmányban (23) szereplő hasonló elhízási arányok azonban növelik a vizsgálat külső érvényességét. Harmadszor, a vizsgálatunkban szereplő spanyol nők túlnyomórészt mexikói származásúak voltak, ezért ezeket az adatokat más származású spanyol nőkre is óvatosan kell kiterjeszteni. Végül egyetlen hely használata korlátozhatja eredményeink általánosíthatóságát.

Összegzésként megállapításaink azt sugallják, hogy az elhízás azonosítására szolgáló, jelenleg elfogadott BMI-határérték túl magas az Egyesült Államokban élő sok reproduktív korú nő számára. Ez azt sugallja, hogy azoknak a nőknek, akiknek BMI-je 25 és 29,9 kg/m 2 között van (≥30 kg/m 2 mellett), további tanácsadást igényelhetnek a testsúlyuk csökkentésével kapcsolatban az elhízással kapcsolatos morbiditás elkerülése érdekében. Adataink továbbá azt sugallják, hogy fajspecifikus BMI osztályozásokat kell létrehozni az elhízott reproduktív korú nők pontosabb azonosítása érdekében, hogy megfelelő tanácsokat kaphassanak számukra. A fehérek érzékenységének jelentős növekedése (38% -os növekedés) és a spanyol nőknél (30% -os növekedés) az ebben a tanulmányban előállított BMI-határértékeket ésszerűnek tartja a reproduktív korú nők esetében. Validációs intézkedésként azonban ezeket a javasolt kritériumokat és azok kapcsolatát a kardiovaszkuláris rizikófaktorokkal tovább kell vizsgálni független, országosan reprezentatív minta felhasználásával.

Köszönetnyilvánítás

Ezt a projektet az Eunice Kennedy Shriver Országos Gyermekegészségügyi és Humán Fejlesztési Intézet (NICHD) az ABB-nek odaítélt két támogatással támogatta: Kutatási támogatás (R01HD039883), valamint egy középiskolai nyomozói díj betegorientált kutatási díjban (K24HD043659). További támogatást nyújt az Általános Klinikai Kutatóközpontok program (M01RR00073), a Nemzeti Kutatási Források Központja, a Nemzeti Egészségügyi Intézetek (NIH). A tartalom kizárólag a szerzők felelőssége, és nem feltétlenül képviseli az NICHD vagy az NIH hivatalos nézeteit.