Gluténmentes étrenddel kezelt cöliákia esetén a testtömeg-index és az elhízás kockázata

Orvostudományi és Gasztroenterológiai Osztály, Beth Israel Deaconess Medical Center, Boston, MA, USA

Ezek a szerzők egyformán járultak hozzá a tanulmányhoz.

Levelezés a:

Dr. T. A. Kabbani, Beth Israel Deaconess Medical Center, 330 Brookline Ave., Boston, MA 02215, USA.

Orvostudományi és Gasztroenterológiai Osztály, Beth Israel Deaconess Medical Center, Boston, MA, USA

Ezek a szerzők egyformán járultak hozzá a tanulmányhoz.

Orvostudományi és Gasztroenterológiai Osztály, Beth Israel Deaconess Medical Center, Boston, MA, USA

Ezek a szerzők egyformán járultak hozzá a tanulmányhoz.

Levelezés a:

Dr. T. A. Kabbani, Beth Israel Deaconess Medical Center, 330 Brookline Ave., Boston, MA 02215, USA.

Orvostudományi és Gasztroenterológiai Osztály, Beth Israel Deaconess Medical Center, Boston, MA, USA

Ezek a szerzők egyformán járultak hozzá a tanulmányhoz.

Orvostudományi és Gasztroenterológiai Osztály, Beth Israel Deaconess Medical Center, Boston, MA, USA

Összegzés

Háttér

A lisztérzékenységet egyre inkább diagnosztizálják, és a súlyváltozások gyakoriak a gluténmentes étrend (GFD) elfogadása után, azonban a testtömeg-index (BMI) változásaira vonatkozó adatok korlátozottak.

A BMI változásainak felmérése a diagnózis után egy nagy cöliákia populációban.

Mód

Összesen 1018, a központunkban látott, biopsziával igazolt cöliákiás beteget vizsgáltak retrospektíven. A kezdeti és a nyomon követett BMI-ket rögzítették, csakúgy, mint a GFD betartását, egy szakértő dietetikus szerint.

Eredmények

Összesen 679 beteget vontak be legalább két regisztrált BMI-vel és GFD-adhéziós adatokkal. Az átlagos követés 39,5 hónap volt. A regionális népességi adatokhoz képest a cöliákia kohorszban szignifikánsan kevésbé volt túlsúlyos vagy elhízott (32% vs. 59%, P

Következtetések

A lisztérzékenységben szenvedő egyének alacsonyabb BMI-vel rendelkeznek, mint a diagnózis felállításakor a regionális populáció. A BMI növekszik a GFD-n, különösen azoknál, amelyek szorosan ragaszkodnak a GFD-hez. A GFD-n a betegek 15,8% -a normális vagy alacsony BMI-osztályból túlsúlyos BMI-osztályba lép, és a diagnózisban túlsúlyos betegek 22% -a hízik. Ezek az eredmények azt jelzik, hogy a testsúly-fenntartási tanácsadásnak a lisztérzékenységi étrend oktatásának szerves részét kell képeznie.

Bevezetés

A lisztérzékenység (CD) egy olyan szisztémás autoimmun rendellenesség, amelyben az elsődleges elváltozás a búzában, a rozsban és az árpában található gluténfehérjék által kiváltott enteropátia. 1 Valaha ritkának tekintették az Egyesült Államok felnőtt populációjában, de az újabb epidemiológiai adatok azt mutatják, hogy a CD előfordulása körülbelül 1% lehet. 2, 3 A CD diagnózisa alacsony gyanúval késleltethető normál vagy magas testtömeg-indexű (BMI) betegeknél az első bemutatáskor. Azonban ma már jól bebizonyosodott, hogy sok CD-s beteg magas vagy normális BMI-vel rendelkezik a diagnózis felállításakor. 4-7

A normál tartomány feletti testtömegindex több társbetegséggel jár együtt, ideértve a II-es típusú diabetes mellitust, a szív- és érrendszeri betegségeket és a rák számos formáját. 8-10 Figyelembe véve az étrendben és a vékonybél abszorpciós funkciójában bekövetkezett változásokat a CD kezelését követően, jelentős változások várhatók a BMI-ben. 11, 12 Mivel a CD-vel diagnosztizált személyek növekvő hányada nincs alsúlyban, megnövekedhet a nem szándékos és kedvezőtlen súlygyarapodás kockázata.

A CD diagnózisa után bekövetkező BMI változásokra vonatkozó adatok korlátozottak a kis betegszám és a különböző vizsgálatok eltérő eredményei miatt. Egy korábbi tanulmány az Egyesült Királyságban kimutatta, hogy a CD-ben szenvedő betegek hajlamosak a súlygyarapodásra a gluténmentes étrend betartása után (GFD; a 188 beteg 81% -a hízott). A mintaméret azonban kicsi volt, és a vizsgálat csak a tapadó betegekre korlátozódott, amelyet egyedül a szerológiai teszt határoz meg. 5 Egy svédországi második tanulmány nem vizsgálta a BMI változását a diagnózis után4, hanem arról számolt be, hogy az alsúly jelentősen növeli a CD diagnosztizálásának kockázatát. A legfrissebb New York-i jelentés 369 betegről jelezte a BMI normalizálódását a legtöbb GFD-ben részesülő beteg esetében, függetlenül attól, hogy a betegek alulsúlyosak vagy túlsúlyosak voltak-e a diagnózis során. 6.

Figyelembe véve a korábbi vizsgálatok korlátait, ezt a tanulmányt azért végeztük, hogy elemezzük az egyének BMI-változásait a CD diagnózisa után, különös tekintettel a GFD-testtartás súlyváltozásra gyakorolt lehetséges hatásaira. Ezen túlmenően, és összehasonlítva a regionális népességgel, a BMI eloszlásait a diagnózis felállításakor és a kezelés után összehasonlították a regionális népességi adatokkal a 2007. évi Nemzeti Egészségügyi Interjú felmérésből (NHIS). 13.

Tantárgyak és módszerek

A Celiac Center a Beth Israel Deaconess Medical Center-ben biztonságos adatbázist (Microsoft Access, Redmond, WA) tart fenn minden olyan betegről, akinek ismert vagy feltételezett CD-je van, beleértve a demográfiai információkat, az életkorot és a tüneteket a diagnózis felállításakor. 1018 felnőtt, biopsziával megerősített CD-vel kapcsolatos elektronikus nyilvántartását utólag felülvizsgálta. Egyéb felvételi kritériumok a következők voltak: 18 éves és annál idősebb, egy speciális CD-dietetikus GFD-adherencia-mutatója és legalább két külön kórházi látogatáson elérhető BMI-mérések. A BMI-t (testtömeg kg/magasság m 2 -ben) feljegyeztük, és az Egészségügyi Világszervezet kritériumai szerint alsúlyosnak (14) soroltuk.

Egyéb rögzített adatok között szerepelt a nem, a faj, a diagnózis dátuma, a GFD kezdetének dátuma és a megjelenési mód (gyomor-bélrendszeri és nem gasztrointesztinális). A BMI súlycsoportjának kezdeti és utólagos látogatásait érintő változásokat a fenti négy kategória segítségével elemeztük. Ezenkívül rögzítették azon betegek százalékos arányát, akiknél jelentős a súlyváltozás, amelyet két vagy több BMI-pont változásaként határoztak meg. Ezt végrehajtották eleve hogy a klinikailag releváns BMI-változásokra összpontosítson, nem pedig a kis, potenciálisan statisztikailag szignifikáns, de klinikailag jelentéktelen súlyváltozásokra. Amikor rendelkezésre állt, a GFD megkezdése előtti súlycsökkenést számszerűsítettük. A GFD betartását a cöliákia-dietetikus szakértő által rögzített értékelés alapján határoztuk meg, egy korábban leírt ötpontos minősítési rendszer alkalmazásával. 15 Az 1–2 pontszámok kitűnő/jó, 3–4 rossz és 5 nem-betartást tükröznek. Az alanyokat két GFD adherencia csoportba soroltuk, azaz a megfelelő adherencia (1 vagy 2) és a nem megfelelő GFD adherencia (3–5). Azokban az esetekben, amikor nem állnak rendelkezésre szakértői dietetikusok betartási adatai, a gasztroenterológusok feljegyzéseiből és szerológiai eredményeiből állapították meg a betartást.

A cöliákia kohorszunk kiindulási és nyomon követési BMI adatait összehasonlítottuk a National Health Interview Survey (NHIS) 2007 adatával a felnőtt népesség BMI-jéről az Egyesült Államok északkeleti részén. 13 A BMI adatait összehasonlították a jó és a gyenge betartási csoportok között, mind kezdetben, mind a nyomon követés során.

A statisztikai elemzést az SPSS for Windows, Rel. 2004. június 13.0. (SPSS Inc., Chicago, IL, USA). A BMI időbeli változását elemeztük ismételt mérési elemzéssel, adott esetben Greenhouse – Giesser korrekcióval. A vizsgálati eredményeket Fisher Exact teszt vagy Chi-négyzet teszt segítségével értékelték Yates korrekcióval diszkrét változók és Student's t-Teszt megfelelő. Ezt a tanulmányt a Beth Israel Deaconess Medical Center Institutional Review Board jóváhagyta.

Eredmények

Vizsgálati populáció

a 123 alany számára elérhető, csak egy rögzített BMI-vel.

Összehasonlítás a regionális népességi adatokkal

Az északkeleti Egyesült Államok regionális lakosságához viszonyítva, amelyet az NHIS 2007 adatai alapján nyertünk, a BMI minden kategóriájában 13 szignifikáns különbséget tapasztaltunk. A cöliákia populációja lényegesen nagyobb valószínűséggel volt alulsúlyos (6,8% vs. 2,3%, P

A GFD hatása a BMI-re

Az első és az utolsó BMI közötti átlagos idő 39,5 hónap volt (1–345 hónap). Az egyes betegek követési BMI-je statisztikailag magasabb volt, mint a kezdeti BMI (átlag 24,6 vs. 24,0, P 2. táblázat: BMI változás a lisztérzékenység diagnózisa után

a Megállapodás szerint a két vagy annál nagyobb BMI-változást klinikailag szignifikánsnak tekintették.

A normál súlykategóriában 80,0% ugyanabban a súlycsoportban maradt. 17,0% -uk azonban túlsúlyos lett vagy elhízott. A jelentős súlyváltozásokat tekintve 21,2% -uk több mint két ponttal növelte BMI-jét, szemben csak 4,8% -kal, aki több mint 2 BMI-ponttal csökkent (P = 0,0001).

A CD diagnosztizálásakor túlsúlyos betegek 64% -a maradt túlsúlyos, míg 18,7% -a normális, 17,3% -a elhízott. A BMI-kategória változásának ez az egyenletes eloszlása a jelentős BMI-változások figyelembevételével is nyilvánvaló volt: 22,3% -uk kettőnél több BMI-pontot, 18,0% -a pedig kettőnél több BMI-pontot vesztett.

Az elhízott kategóriában kezdő betegek közül csak kevesen tudtak elhagyni ezt a kategóriát, mivel a nyomon követés során 87,2% továbbra is elhízott, és csak 1,3% lett normál testsúlyú. Ebben a csoportban a jelentős BMI-változások általában egyensúlyban voltak, mint a túlsúlyos betegek, 21,8% -uk több mint két BMI-pontot szerzett, míg 23,1% -uk kettőnél több BMI-pontot vesztett.

A teljes BMI-változások összehasonlításakor a tapadás alapján nem volt szignifikáns különbség a jó adherenciájú betegek és a GFD rossz betartása között. Az egyes adherencia kategóriák BMI-tendenciái tükrözik az egész kohorsz trendjét. Legalább két BMI-pont szignifikáns BMI-változását is elemezték a tapadás alapján. Ebben az elemzésben a rosszul tapadó csoport fokozott hajlamot mutatott a fogyásra a jó tapadásúakhoz képest (15% vs., P = 0,01). Nevezetesen, az elhízás megnövekedett kiindulási prevalenciája a gyenge GFD-adherenciában szenvedő betegeknél, összehasonlítva a kezdeti értékelés jó GFD-adherenciájával (1. táblázat, 18,0% vs. 9,2%, P = 0,0025) továbbra is nagyon szignifikáns volt a követés során (21,9% vs. 12,0%), P = 0,0019).

Alcsoportelemzés

Végül annak vizsgálata érdekében, hogy milyen vizsgálati torzulás áll fenn azoknál a betegeknél, akiknél a kezdeti BMI-feljegyzés jelentősen megváltozott a cöliákia diagnózisa után, a cöliakia diagnózistól számított 90 napon belül az első mért BMI-vel rendelkező 384 beteget a teljes kohorszhoz hasonlóan elemeztük a fentiek szerint. Az alsúlyú csoport 66% -ának volt normális súlya a követés során (szemben a teljes kohorsz 65% -ával; P = 1,0). Ami a normál súlycsoportot illeti, 19% -a lett túlsúlyos vagy elhízott (szemben a teljes kohorsz 17% -ával; P = 0,60), míg a túlsúlyosak vagy elhízottak a diagnózis alapján 89% ugyanabban a kategóriában maradtak (szemben a teljes kohorsz 88% -ával; P = 0,86).

Hasonlóképpen, egy harmadik elemzés olyan személyekre korlátozódott, akiknek a kezdeti és a végső BMI között 12 hónapnál hosszabb idő volt. Ebben a 487 egyénből álló csoportban az átlagos kezdeti BMI 24,05, az utánkövetés pedig 24,80 volt, hasonlóan a teljes vizsgálati populációhoz (P = 0,87 és 0,51). Az alsúlyú alanyok közül 20/34 (58,9%) költözött a normál súlykategóriába, szemben a teljes kohorsz 65% -ával (P = 0,6). A normál testsúlyú egyének 17,5% -a lett túlsúlyos vagy elhízott, szemben a teljes kohorsz 17% -ával (P = 0,3), és a túlsúlyos vagy elhízott személyek 92% -a ugyanabban a kategóriában maradt, szemben a teljes kohorsz 88% -ával (P = 0,23). A várakozásoknak megfelelően a súly növekedése közvetlenül korrelált a BMI mérések közötti idő növekedésével, ami sok egyed folyamatos súlygyarapodását sugallta (2. ábra).

Vita

Bár köztudott, hogy a CD-vel küzdő felnőttek súlya az alsótól az elhízottig terjedhet, 4-6-mal kevesebbet tudni arról, hogy a kezelés milyen hatással van a testsúlyra. A nagy celiakia populáció és a regionális BMI adatok összehasonlításával arra törekedtünk, hogy jobban jellemezzük a CD testtömegre gyakorolt hatását a celiac populációban. Célul tűztük ki az étrendi betartás és a követés időtartamának hatását a BMI változásaira CD-s betegeknél a GFD elfogadása után. Míg a GFD súlygyarapodása örömmel fogadható azok számára, akiknél a diagnózis megállapításakor alulsúlyosak vannak (akiknek 66% -ának normál súlya volt a nyomon követéskor), a hasonló súlygyarapodás nagyon nem kívánatos azoknál, akik normál testsúly mellett kezdenek, vagy akik túlsúlyosak vagy elhízottak a diagnózis felállításakor (21,5% -uknak klinikailag szignifikáns súlygyarapodása volt).

Összességében a celiákiás vizsgálati populációnk BMI-je szignifikánsan alacsonyabb volt, mint az északkelet-amerikai regionális populáció: a cöliákia-alanyok 61,3% -a normál BMI-vel kezdett, szemben a regionális populáció 38,9% -ával. Ennek a megállapításnak a magyarázata a csökkent bélfelszívódás és a csökkent táplálékbevitel a gyomor-bélrendszeri tünetek, köztük a puffadás, émelygés és hasi fájdalom miatt. Ahogy várható volt, azt találtuk, hogy a cöliákia kohorsz átlagos BMI-je a GFD megkezdése után szignifikánsan emelkedett (24,0-ről 24,6-ra; P 16 vagy az étellel kapcsolatos különbségek a két csoport között, amelyek hozzájárulnak a túlsúly növekedéshez és a rossz betartáshoz. Míg a celiakia populációnkban a BMI megoszlás összességében kedvezően hasonlít a régióéhoz, eredményeink kissé eltérnek az NY és az Egyesült Királyság tanulmányaitól. Bebizonyítottuk, hogy a betegek többsége ugyanabban a BMI kategóriában marad, bár a súlygyarapodás gyakori és növekszik a követés időtartamával. Ez ellentétben áll az Egyesült Királyságban végzett vizsgálattal, ahol a betegek többsége hízott, és a NY-vizsgálattal, ahol a BMI általában normalizálódott, a kiindulási súlytól függetlenül.

Vizsgálatunk egyik fontos szempontja a GFD adherencia, mint a BMI változását befolyásoló zavaró változó értékelése. A ragaszkodás alapján történő elemzés beillesztése létfontosságú, mivel a GFD betartása egyénenként nagyon eltérő, és mind a bélgyógyuláshoz, mind a több pszichoszociális tényezőhöz kapcsolódik. 17-19, 16, 20, 21 Az a tény, hogy a nem adherens csoport lényegesen nagyobb százaléka fogyott a ragaszkodó csoporthoz képest (15% vs. 8%, P = 0,01) jelezheti, hogy a GFD be nem tartása hozzájárulhat a fogyáshoz, míg a betartás fontos tényező lehet a súlygyarapodás meghatározásában CD-s betegeknél. Összehasonlítva adherens csoportunkat a New York-i vizsgálattal, amely csak adherens betegeket vett fel, azt találtuk, hogy a túlsúlyos és elhízott csoportokban kismértékben nőtt az átlagos BMI a követés során. Ez a megállapítás ellentétes volt a NY tanulmány azon eredményeivel, amelyek kimutatták a súlyvesztést a GFD megkezdése után a túlsúlyos és elhízott kategóriákban. Ennek a különbségnek a lehetséges magyarázata a jelenlegi vizsgálat nagyobb mintamérete és az étrendnek való megfelelés értékelésére használt eltérő kritériumok.

Összegzésként elmondhatjuk, hogy tanulmányunk megállapította, hogy a CD-vel rendelkező személyek vékonyabbak, mint az általános populáció, de még a diagnózis felállításakor is a celiakia betegek 20,5% -a, illetve 11,5% -a volt túlsúlyos vagy elhízott. A tanulmány újszerű megállapítása az elhízás diagnosztizálása és az azt követő gyenge GFD-tapadás közötti összefüggés volt. Az egyének többségének súlya stabil maradt a GFD-n. Ennek ellenére statisztikailag szignifikánsan növekedett az egész kohorsz átlagos BMI-je, és a betegek 24% -a mutatott jelentős súlygyarapodást, két vagy annál nagyobb BMI-növekedéssel. Összességében elmondható, hogy a kiinduláskor túlsúlyos vagy elhízott betegek jelentős része, és a nagyszámú cöliákiás beteg együttvéve, akik túlsúlyosak vagy elhízottak, a GFD-n túlsúlyosak, azt jelzik, hogy a testsúly fenntartásának a betegek táplálkozási tanácsadásának szerves részét kell képeznie. CD-vel.

Elismerés

Nyilatkozat személyes és finanszírozási érdekekről: Egyik sem.