A kettős isten

A fiúk éheztek, éheztek, éheztek. Wannabe tollaslabdázók, egy hétvégi bajnokságot játszanak a wisconsini Belvedere-ben. Teljesen tönkrement, miután az első nap végén három fárasztó back-to-back játékot vívott. Páros. Vegyes eredmények. Kivéve Brettet, az Aranyfiút. A genetikai lottó igényelte a nevet. Inkább Bjornnak hívják. Egy hevederes, tizenhét éves legény, tökéletes bronzos gazda barnulattal, és egy szőke hajú tál, amely akkor lobog, amikor a pontok között fut. Alacsony termetű, de izmos, mint a kötéltekercsek, rendkívül erezetes alkarral, a junkie álma.

Másnap az elődöntők és a döntők következnek. Bjorn nem nyerhet. Mindig vannak olyan seggfejek Naperville-ből, akik úgy ragaszkodnak, mint egy kiömlött üveg Elmer’s-ék. Az asztalnál senki sem beszél tollaslabdáról. Túlságosan kimerültek, leülten ülnek a fülkében. Az izzadt vörös márványos műanyag poharakat a széléig jég és víz tölti meg. Műanyag szívószálak. Citrom. Ez a 90-es évek.

Négyen bámulják az étlapot. Az edzők a dohányzási rész másik asztalánál ülnek. Nincsenek szülők, nincs probléma. Túlságosan együgyűek és önzőek ahhoz, hogy valódi rendbontók legyenek. Ezenkívül a gyakorlat reggel 6-kor kezdődik. A menü tipikus éttermi viteldíjakkal teli, de helyben ismertek a Double Deuce különlegességükről. A kijelentkezési front azt mondja, hogy "Scrumptious".

Ez egy hamburger. Leginkább akkora, mint két félkilós őrölt tokmányban, olvasztott cheddar táblákban, karamellizált hagymával, deli szeletelt kapros savanyúsággal, annyi szalonnával, amennyit a törvény megenged, és egy olyan fűszeres titkos szószban, amely annyira titkos, szerző ismeri a receptet. Tizenöt dollár. Nincsenek oldalak. Elkészítése akár fél órát is igénybe vehet. Azok az emberek, akik egy óra alatt megeszik az egészet, a falra kapják a képüket.

Bjorn már azon gondolkodott, hogy megrendeli, de csapattársai és versenytársainak piszkálása minden kétség nélkül elhagyta ennek a hamburgernek a sorsát.

A pincérnő megkérdezi: - Biztos vagy benne?

"Igen." Tompa tehénszemei elszántan villognak.

Mindenki Bjorn előtt kapja meg az ételét. Nem várnak. De aztán kijön maga a főszakács, hogy teljes dicsőségében átadja a Kettős istenest. Szörnyűség és szivárgás a titkos fűszeres különleges mártással, húscsepegéssel és sajttal. Az étterem tréfásan szokta, hogy az emberek szívmentesség esetén aláírják a felmentést. Bjorn az a fajta, aki a szalvétát a gallérjába húzza. Mielőtt mégis megtenné, egyik csapattársa megkérdezi a szakácsot, hogy a Double Deuce-ra mehet-e Double vagy Nothing. Ha meg tud enni egy másodikat, mindkettő szabad lesz?

A szakács rágja a bajuszát, és kezét dörzsöli egy harsute karon. - Ööö, meg kell kérdeznem a menedzsert.

A menedzser kijön megerősíteni, hogy megkezdték a második munkáját. Bjorn már több falatot is beletesz a hamburgerbe. Elég könnyen leesik annak minden alaposságában. Tudja, hogy ezekben az étkezési kihívásokban a siker kulcsa az, hogy mindezt gyorsan lenyomja, mielőtt a gyomra rájön, hogy tele van. A probléma a zsemle. Minden kenyér. Glutén. Szénhidrátok. Cukor. Élesztő. Mindent elterít, terít, terít, bevon. Körülbelül nyolcvanöt százaléka végzett az elsővel, amikor a szakács újra kijön.

A fém tálcát nyomja, mint korábban, és bemutatja a második behemót hamburgert. Még masszívabbnak tűnik, mint az első, és zsírosabb, ha ez valahogy lehetséges lenne. Mostanra az alkalmi éttermi látogatók a nyakukat nyújtogatják, hogy láthassák az egyre hanyagabb látványt a 23. asztalnál. A taps halványan szóródik, amikor a második kettős Deuce-ba ás. Az asztalnál ülő többi fiú egyelőre nincs imponálva. Gúnyuk nem alkalmas a kisgyermekek szemére vagy fülére.

Körülbelül az út harmada van, amikor endokrin rendszere túlhajtásba kezd. A hús izzad. A szénsavas italok böfögést váltottak ki. OCD-szerű kényszer a comb felső részének simogatására és dörzsölésére oly módon, hogy látszólag úgy kelhet fel, hogy elmenekül önmagától. Nem szép. De a fiúnak, Bjornnak szelleme van. Kitartás. Meghatározás. Nem lesz a legjobb valami rohadt hamburger. Ráadásul ő és a barátai tudják, hogy nincs annyi készpénz rajta, hogy fedezze mindkettőjüket.

Valaki, egy teljesen idegen, felszólítja: „EGYENEK HÚST!” Így mindenekelőtt egy ének. Az étteremben. 20: 47-kor. Szombaton. Ezek az emberek még részegek sem. Valami lehet a vízben.

Kivéve, hogy Bjorn hasában a motor pirosban jár, és szó szerint készen áll a fújásra. A józan ész arra kényszeríti, hogy hagyja abba. Csak még egy falat. ó Istenem.

A zajos zajhullám egybeesik a gesztikulációkkal, a nehezékkel és más árulkodó jelekkel, amelyeket dobni készül. De valahogy sikerül mindezt lenyomnia. A könnyebb sóhajok hangosabbak, mint a taps.

De még mindig marad több hamburger. Ekkor már a tányéron lévő zsírpocsolyák meggyulladtak. A hamburger hideg. Bjorn lemészárolt. Leveszi a szalvétát, és a tányérra dobja. Számos tollaslabda mérkőzést kell figyelembe venni. Olyan bajnokság, amelyet holnap esélye van megnyerni. Tudni kell, mikor kell bedobni a törülközőt.

Ennek ellenére szégyenében lehajtja a fejét. Az egyik fiú megveregeti a vállát. Ott. Ott. A tömeg szétszéled.

A menedzser visszatér, ezúttal egy Polaroid kamerával. Meglátja a maradványokat a tányéron. Bjorn dagadtnak tűnik. Mintha felfújták volna. Szubkután. Egy bicikli cső.

- Nem egészen sikerült, mi?

"Nos, még mindig megszerezted a helyet a The Double Deuce Fame Wall-on, hogy befejezted."

Az így kapott fotó hosszú évekig ott lógott a falon. A bátor Bjorn aláírása. Legalábbis addig, amíg egy tűz nem hozta le az épületet. Gyújtogatás. Biztosítási csalás. Nem építették újjá.

Sapka tipp barátomnak, Sven Howardnak, aki inspirálta ezt a mesét.