Korai gyermekkori elhízás: a közel-keleti és észak-afrikai orvosok tudásának és gyakorlatának felmérése

Absztrakt

Háttér

A gyermekkori elhízás a huszonegyedik század egyik legsúlyosabb közegészségügyi kérdése, amely még az alacsony és közepes jövedelmű országokat is érinti. A túlsúlyos és elhízott gyermekek nagyobb valószínűséggel maradnak elhízottak felnőttkorukban is. A helyi gyakorlatokra vonatkozó adatok hiánya miatt tanulmányunk célja a közel-keleti és észak-afrikai régió orvosainak tudásának és gyakorlatának felmérése volt a korán megjelenő elhízás tekintetében.

Mód

A korai kezdetű elhízásról alkotott felfogást és ismereteket vizsgáló kérdőívet juttattak el a Közép-Kelet és Észak-Afrika 17 országában dolgozó egészségügyi szolgáltatókhoz (általános orvosok, gyermekorvosok, gyermek gasztroenterológusok, neonatológusok).

Eredmények

Összesen 999/1051 kitöltött űrlapot (95% válasz) értékeltek. Az összes válaszadó 28,9% -a nem használta következetesen a növekedési diagramokat a növekedés nyomon követésére minden látogatás során, és a válaszadók csupán 25,2% -a, illetve 46,6% -a volt tisztában a túlsúly és az elhízás helyes elválasztási kritériumával. A megkérdezettek 22,3, 14,0, 36,1, 48,2 és 49,1% -a nem tartotta a magas vérnyomást, a 2-es típusú cukorbetegséget, a szívkoszorúér-rendellenességet, a zsíros májbetegséget és a csökkent élettartamot a korai élet hosszú távú szövődményének. gyermekkori elhízás. Ezenkívül a válaszadók mindössze 0,7% -a válaszolt helyesen a korai gyermekkori túlsúly és elhízás ismeretével kapcsolatos összes felmérési kérdésre.

Következtetés

A felmérés rámutat a növekedési diagramok alacsony mértékű felhasználására a koragyermekkori növekedés értékelésében a Közel-Keleten és Észak-Afrika régiójában, és bemutatta az egészségügyi szolgáltatók gyenge ismereteit a korán megjelenő elhízás rövid és hosszú távú szövődményeiről. Ez arra utal, hogy mind a szakmai továbbképzésre, mind a fejlesztésre szükség van, valamint a kisgyermekkori túlsúly és elhízás megelőzésére és kezelésére vonatkozó iránymutatások végrehajtására van szükség.

Háttér

A gyermekkori elhízás a huszonegyedik század egyik legsúlyosabb közegészségügyi kérdése, amely még az alacsony és közepes jövedelmű országokat is érinti [1]. A WHO 2013-as becslése szerint 42 millió, 5 év alatti gyermek túlsúlyos vagy elhízott [1]. A túlsúlyos és elhízott gyermekek nagyobb valószínűséggel maradnak elhízottak felnőttkorukban, és fiatalabb korukban szív- és érrendszeri betegségek alakulnak ki [1].

Az epidemiológiai adatok azt mutatják, hogy a táplálkozás, a születés előtti és a posztnatális, az egész életen át befolyásolja a hosszú távú egészségügyi eredményeket [2]. Az élet első 1000 napját (a fogantatástól a 2 éves korig) kritikus időszaknak tekintik, amikor a kielégítetlen táplálkozási szükségletek hátrányosan befolyásolhatják a rövid és hosszú távú egészségügyi, fizikai és pszicho-motoros fejlődést [3]. A növekedés gyorsulásának hipotézise azt javasolja, hogy a gyorsabb posztnatális növekedés (a tömeg százalékos keresztezése felfelé - különösen csecsemőkorban) programozhatja a metabolikus szindróma több összetevőjét, beleértve az inzulinrezisztenciát, a magasabb alacsony sűrűségű lipoprotein koleszterin koncentrációt és a magasabb vérnyomást, ami elhízást eredményez [4]. Az exkluzív szoptatás megkezdése és hosszabb időtartama, az alacsonyabb fehérjebevitel az élet első 2 vagy 3 évében, valamint a kiegészítő táplálás bevezetése 4–6 hónapos kor között mind a túlsúlyossá válás kisebb kockázatával járt [5,6, 7,8,9,10,11]. A perinatális periódusú táplálkozási megközelítések potenciálisan hozzájárulhatnak a nem fertőző betegségek egész életében felmerülő terhekhez [2], és jelenleg a táplálkozással kapcsolatos kutatások fő témája [12].

Bár iránymutatásokat tettek közzé a korai gyermekkori elhízás megelőzéséről és kezeléséről, egyetlen tanulmány sem értékelte az egészségügyi szolgáltatók ismereteit és mindennapi gyakorlatát. A tanulmány fő célja a Közel-Keleten és Észak-Afrika (MENA) régióban élő egészségügyi szolgáltatók (általános orvosok, gyermekorvosok, gyermek gasztroenterológus, neonatológusok) tudásának és gyakorlatának felmérése volt a korán kialakuló elhízás tekintetében.

Mód

A gyermekkori elhízásra szakosodott nemzeti és nemzetközi gyermekorvosok csoportja kérdőívet dolgozott ki a MENA orvosainak hozzáállásának vizsgálatára a túlsúly és az elhízás korai megjelenése iránt ebben a régióban (a kérdőívet lásd az 1. kiegészítő fájlban).

A korai gyermekkorban nincsenek általánosan elfogadott meghatározások a túlsúlyról és az elhízásról [13]. A vizsgálat során a túlsúlyt úgy határozták meg, hogy a hosszúság súlya meghaladja a 85. percentilis értéket, az elhízást pedig a hosszúság súlyaként a 95. percentilis felett [13].

A kérdőívet két fő részre osztották. Az első szakasz hét kérdést tartalmazott a résztvevők demográfiai részleteiről, mint például az életkor, a nem, a gyakorlat beállítása, a származási ország és a szakterület. A második szakasz hat kérdést tartalmazott, amelyek értékelték a fizikusok tudását a korai gyermekkori túlsúlyról és az elhízásról, beleértve a korai gyermekkori elhízás jelentőségét a rövid és hosszú távú egészség szempontjából, a növekedési táblázatok szisztematikus használatát az egyes gyermekek látogatása során, a növekedési paramétereket (súly, hosszúság, fej kerülete, súly/magasság arány, vagy a korábbi paraméterek kombinációja), a csecsemők túlsúlyának és elhízásának elválasztási kritériumai, valamint az elhízás kísérő betegségei (szív- és érrendszeri betegségek, zsíros májbetegségek, csökkent élettartam, magas vérnyomás, 2-es típusú cukorbetegség).

A kérdőíveket 2015. március és október között osztották ki a közel-keleti és közép-afrikai régió résztvevő országaiban zajló országos és regionális általános gyermekgyógyászati találkozók résztvevőinek. Leíró statisztikákat használtak a válaszadók demográfiai adatainak és a kérdésekre adott válaszaik összefoglalására.

Eredmények

Az orvos jellemzői

2015 márciusa és októbere között összesen 1051 kérdőívet kaptak le. Hat kérdőívet zártak ki, mert hiányosak voltak, további 46-ot pedig azért, mert nem jelentették be az orvos szakterületét. Az elemzést 999 kitöltött kérdőív adatai alapján végeztük (95% -os válaszarány) (1. táblázat). A közel-keleti térség tizenhét országa (Algéria, Egyiptom, Irán, Irak, Jordánia, KSA, Kuvait, Libanon, Macedónia, Marokkó, Omán, Palesztina, Szudán, Szíria, Tunisz, Egyesült Arab Emírségek és Jemen) vett részt a felmérésben. A válaszadók legnagyobb hányada Marokkóból (21,2%), Jordániából (12,4%), Iránból (12,8%), KSA-ból (11,1%), Egyiptomból (8,4%), Algériából (8,4%), Libanonból (8,1%), Kuvaitból származott (7,5%) és az Egyesült Arab Emírségek (7,3%).

A résztvevő orvosok közül a válaszadók 54,1% -a férfi volt, 78,7% -a kormányzati létesítményekben dolgozott, 90,5% -a teljes munkaidőben dolgozott. A legtöbb válaszadó gyermekorvos volt (71%), majd a háziorvosok következtek (22%). A válaszadók többsége (74%) 50 évnél fiatalabb volt (44% 40 évesnél fiatalabb, 30% 40–50 éves, 23% 50–60 éves és 3% 60 évesnél idősebb volt). Ezenkívül a megkérdezett orvosok mindössze 0,7% -a válaszolt helyesen a felmérés minden kérdésére.

A növekedési diagramok rutinszerű használata

A növekedési diagramokat a 40 év alatti és 50 és 60 év közötti válaszadók több mint 70% -a használta. A növekedési diagramokat a válaszadók 28,9% -a nem használta minden látogatás alkalmával, és ez a megállapítás nagyon elterjedt volt a 60 éven felülieknél (34,6%). A növekedési diagramokat gyakrabban alkalmazták az Algériában (94%), az Egyesült Arab Emírségekben (91,7%), Libanonban (89,9%) és Marokkóban (86,3%) gyakorló orvosok, mint Kuvaitban (45,9%) és Iránban (31,5%). A megkérdezett férfi orvosok nagyobb százaléka (32,6%) nem használt növekedési diagramokat a női orvosokhoz képest (24,7%).

A növekedési paramétereket, például a súlyt, a hosszúságot, a fej kerületét és a súly/hosszúság arányt az orvosok általában értékelték (1. ábra). Ezek a megállapítások korosztályonként egyformán tükröződtek. A válaszadók többsége az összes korcsoportban nem figyelte a súly/hosszúság arányt: a 40 év alatti válaszadók 64,5% -a, 40-50 év közötti 57,3%, 50-60 év közötti 53,4%, 60 év felett pedig 51,9% volt. Az összes válaszadónak csak 17% -a figyelte az összes paramétert.

A növekedés értékeléséhez használt paraméterek

A túlsúlyra vonatkozó határértéket a súly/hossz arány ≥ 85 percentilis [13] 25,2%, az elhízást pedig a súly/hosszúság aránya ≥ 95 percentilis [13] határozta meg a válaszadók 46,6% -a (2. ábra). Az orvosok csaknem 20% -a nem tudta a túlsúly és az elhízás elválasztását csecsemőkorban. A 2. táblázat azt mutatja, hogy a túlsúly és az elhízás meghatározása hasonló volt az összes korcsoport orvosai között.

A túlsúly meghatározásának határértéke (a) és az elhízás (b)

A korai gyermekkori elhízás észlelése orvosi problémaként

A MENA régióban gyakorló orvosok többsége, korosztálytól függetlenül (83,1%) úgy gondolta, hogy a gyermekkori elhízás komoly kérdés. A korai gyermekkori elhízást azonban a válaszadók 16,9% -a nem tartotta komoly problémának.

A korai gyermekkori elhízással kapcsolatos társbetegségek tudatosítása

Értékelték az elhízással összefüggő társbetegségek, például a magas vérnyomás, a 2-es típusú diabetes mellitus, a szívkoszorúér-betegség, az élettartam csökkenése és a zsíros májbetegségek tudatosságát (3. ábra). Az összes felsorolt társbetegség kombinációját csak az orvosok 32,1% -a ismerte. A válaszadóknak csak a fele (50,9%) gondolta úgy, hogy az élettartam csökkenése összefügg a korai gyermekkori elhízással. Ezenkívül a legtöbb válaszadó (96,7%) nem tudott más, az elhízással kapcsolatos társbetegségekről.

A korai gyermekkori elhízással kapcsolatos társbetegségek tudatossága

Vita

A MENA régióról ismert, hogy a 2-es típusú cukorbetegség a legmagasabb gyakorisággal rendelkezik a felnőtt lakosság körében világszerte, amelynek egyik fő oka az elhízás [14]. A korai gyermekkori elhízás adatai a régióban ritkák, de egyértelműen jelzik a növekvő korai elhízás [15] és a metabolikus szindróma növekvő prevalenciájának tendenciáját a gyermekkori elhízás populációjában [16, 17]. Az étrendi szokások változásai, különösen az édesített italok korai bevezetése, valamint a tehéntej idő előtti bevezetése és a kiegészítő takarmányozás, a MENA régióban a korán kialakuló elhízáshoz kapcsolódnak [18].

Ezért az egészségügyi szakemberek döntő szerepet játszanak a csecsemő- és gyermekkori elhízás megelőzésében és korai diagnosztizálásában. Vizsgálatunk összességében megerősíti, hogy a MENA régió HCP-i a korai gyermekkori elhízást komoly egészségügyi tehernek tekintik. Az orvosok 16,9% -a azonban nem tartotta súlyos betegségnek a korai gyermekkori elhízást.

Másodszor, úgy tűnik, hogy a MENA régió orvosai nincsenek tisztában a korán megjelenő elhízással járó szövődményekkel. Vizsgálatunkban a HCP-k 22,3, 14, 36,1 és 48,2% -a nem korrelálta a magas vérnyomást, a 2-es típusú cukorbetegséget, a szívkoszorúér-rendellenességet és a zsíros májbetegséget a gyermekkori elhízás hosszú távú szövődményének. A legszembetűnőbb, hogy a válaszadók csaknem fele (49,1%) nem társította a csökkent élettartamot a gyermekkori elhízással. Adatok Mazur et al. [21] hangsúlyozta, hogy a legtöbb elsődleges egészségügyi szolgáltató felismerte az elhízás kezelésének szakmai oktatásának szükségességét és az étrendi tanácsadással kapcsolatos képzés szükségességét. Továbbá Walker és mtsai. [24] és Crawford et al. [25] beszámolt arról, hogy a képzés hiánya akadályozza az elhízás megfelelő kezelését, és hogy a gyermekkori elhízás szövődményeivel kapcsolatos tudatosság növelése és fenntartása érdekében a HCP-k és az általános közösség rendszeres és ismételt képzésére van szükség. Ezenkívül az orvosok mindössze 0,7% -a válaszolt helyesen a felmérés minden kérdésére, megalapozva az ismételt szakmai oktatás szükségességét, a szakértelem kiaknázását és az általános egészségügyi eredmények javítását a MENA régióban.

Vizsgálatunk legfőbb korlátja, hogy az információk elsősorban a 17 résztvevő MENA-ország közül kilencben gyakorló válaszadók visszajelzésein alapultak, amelyek nem feltétlenül reprezentálják az általános helyzetet. Továbbá, mivel a kérdőívet kitöltő orvosok önszelektáltak (vagyis elfogultságot okoztak abban, hogy az egyének önmagukat csoportba választották), nem lehetünk biztosak abban, hogy a válaszadók országukban vagy régiójukban képviselik-e az orvosokat. Ez különösen fontos e régió nagy és sokszínű orvoslétszáma miatt. Leíró statisztikákat használtunk a felmérés adatainak elemzéséhez, mivel az orvosok mindössze 0,7% -a válaszolt helyesen a felmérés minden kérdésére. Nem alkalmaztunk inferenciális statisztikai modelleket, mivel ezek nem nyújtanának további információkat a MENA régióban az ismételt szakmai oktatás már nyilvánvaló igényéhez.

Következtetések

Ez a tanulmány volt az első, amely beszámolt a növekedési táblázatok használatáról és értelmezéséről, valamint a MENA régióban dolgozó HCP-k korai gyermekkori elhízásának tudásáról. Mivel ez a régió (a gyermekkori) elhízás gyakoriságára hajlamos, adataink javíthatják a korán kialakuló elhízás megfelelő felismerésének és diagnosztizálásának stratégiáit, és tovább hangsúlyozhatják az orvosok ismételt oktatásának szükségességét a gyermekkori elhízásról. Ennek a tanulmánynak az adatai felhasználhatók olyan bevált gyakorlati ajánlások kidolgozására, amelyek könnyen adaptálhatók a helyi körülményekhez, azzal a végső céllal, hogy csökkentsék a korán megjelenő elhízás előfordulását és csökkentsék az egészségügyi rendszer hosszú távú terheit.

A növekedési diagramok használata a gyermekkori növekedés értékelésében alacsony a nyugati országokhoz hasonló MENA régióban. A korán kialakuló elhízás rövid és hosszú távú szövődményeivel kapcsolatos ismeretek korlátozottak ebben a régióban, és indokolt egyértelmű iránymutatások kidolgozása és végrehajtása a gyermekkori elhízás megelőzésére és kezelésére.