A kortikoszteroidok szisztematikus értékelése elhízott és nem elhízott egyéneknél: Több kohorszos vizsgálat

Mesut Savas

1 Obesity Center CGG (Centrum Gezond Gewicht), Erasmus MC, Rotterdami Egyetemi Orvosi Központ, Rotterdam, Hollandia;

2 Belgyógyászati Klinika, Endokrinológiai osztály, Erasmus MC, Rotterdami Egyetemi Orvosi Központ, Rotterdam, Hollandia;

Vincent L. Wester

1 Obesity Center CGG (Centrum Gezond Gewicht), Erasmus MC, Rotterdami Egyetemi Orvosi Központ, Rotterdam, Hollandia;

2 Belgyógyászati Klinika, Endokrinológiai osztály, Erasmus MC, Rotterdami Egyetemi Orvosi Központ, Rotterdam, Hollandia;

Sabine M. Staufenbiel

1 Obesity Center CGG (Centrum Gezond Gewicht), Erasmus MC, Rotterdami Egyetemi Orvosi Központ, Rotterdam, Hollandia;

2 Belgyógyászati Klinika, Endokrinológiai osztály, Erasmus MC, Rotterdami Egyetemi Orvosi Központ, Rotterdam, Hollandia;

Jan W. Koper

1 Obesity Center CGG (Centrum Gezond Gewicht), Erasmus MC, Rotterdami Egyetemi Orvosi Központ, Rotterdam, Hollandia;

2 Belgyógyászati Klinika, Endokrinológiai osztály, Erasmus MC, Rotterdami Egyetemi Orvosi Központ, Rotterdam, Hollandia;

Erica L.T. van den Akker

1 Obesity Center CGG (Centrum Gezond Gewicht), Erasmus MC, Rotterdami Egyetemi Orvosi Központ, Rotterdam, Hollandia;

3 Gyermekgyógyászati Osztály, Erasmus MC, Rotterdami Egyetemi Orvosi Központ, Rotterdam, Hollandia;

Jenny A. Visser

1 Obesity Center CGG (Centrum Gezond Gewicht), Erasmus MC, Rotterdami Egyetemi Orvosi Központ, Rotterdam, Hollandia;

2 Belgyógyászati Klinika, Endokrinológiai osztály, Erasmus MC, Rotterdami Egyetemi Orvosi Központ, Rotterdam, Hollandia;

Aart J. van der Lely

1 Obesity Center CGG (Centrum Gezond Gewicht), Erasmus MC, Rotterdami Egyetemi Orvosi Központ, Rotterdam, Hollandia;

2 Belgyógyászati Klinika, Endokrinológiai osztály, Erasmus MC, Rotterdami Egyetemi Orvosi Központ, Rotterdam, Hollandia;

Brenda W.J.H. Penninx

4 Pszichiátriai Osztály, VU Egyetemi Orvosi Központ, Amszterdam, Hollandia;

Elisabeth F.C. van Rossum

1 Obesity Center CGG (Centrum Gezond Gewicht), Erasmus MC, Rotterdami Egyetemi Orvosi Központ, Rotterdam, Hollandia;

2 Belgyógyászati Klinika, Endokrinológiai osztály, Erasmus MC, Rotterdami Egyetemi Orvosi Központ, Rotterdam, Hollandia;

5 Lifelines Cohort Study és Biobank, Groningen, Hollandia.

Absztrakt

Háttér: Bár a kortikoszteroidok alkalmazását a súlygyarapodás magas előfordulási gyakoriságához kötik, nem állnak rendelkezésre adatok a kortikoszteroidok használatának különbségeiről az elhízott és a nem elhízott egyének között. A tanulmány fő célja a kortikoszteroidok szisztematikus feltárása volt elhízott alanyoknál a nem elhízott kontrollokhoz képest. Ezenkívül feltártuk az elhízott alanyok önjelölt jelentős súlygyarapodását is.

Mód: Kétszázhetvennégy elhízott járóbeteg (medián [tartomány] BMI: 40,1 kg/m 2 [30,5-67,0]) és 526 nem elhízott kontroll (BMI: 24,1 kg/m 2 [18,6-29,9]) két különböző holland kohortos vizsgálatokat vontak be. Részletesen rögzítették a kortikoszteroidok használatát a klinika vagy a kutatóhely látogatása idején az előző három hónapig. Az orvosi nyilvántartásokat és a klinikai adatokat a kortikoszteroidok, az egy- vagy többféle típusú alkalmazás és az adagolási formák összefüggésében értékelték az életkor és a testtömeg-index szempontjából.

Eredmények: A legutóbbi kortikoszteroidok alkalmazása majdnem kétszer olyan elhízott alanyoknál volt, mint a nem elhízott kontrolloknál (27,0% vs. 11,9% és 14,8%, mindkét P kulcsszó: kortikoszteroidok, elhízás, káros hatások.

Bevezetés

A szintetikus kortikoszteroidok felbecsülhetetlen értékűek a szomatikus rendellenességek széles körének kezelésében, és értéküket számos fizikailag megterhelő állapotban megmutatták. Különböző adagolási módjaik (pl. Helyi, inhalációs, orr-, szem-, intraartikuláris, orális, intravénás) ösztönzik e gyógyszerek alkalmazását mind lokális, mind szisztémás rendellenességekben, amelyekben a gyulladásra és az immunrendszerre gyakorolt enyhítő hatásuk kívánatos. A kortikoszteroidok széles körű alkalmazása nyilvánvalóvá válik a nemzeti felmérésekben, mivel évente legalább 5,8 milliószor írják fel a 17 millió lakosú holland népességben1, míg az Egyesült Államokban a vénykötelesek száma meghaladja a 40 milliót 2. Ezek a számok akár alulbecsülhetik a teljes felhasználást, ha figyelembe vesszük a kortikoszteroidok vény nélküli értékesítését és az alternatív gyógyászatban való felhasználást, mivel a be nem jegyzett gyógynövényes krémek egy részéről kiderült, hogy erős kortikoszteroidokat tartalmaznak 3, 4. A szájon át szedett kortikoszteroidok tekintetében az elmúlt két évtizedben jelentősen, harminc százalékkal nőtt a használata, a jelenlegi használat elterjedtsége a népesség 1-7% -a körül mozog. Az inhalációs kortikoszteroidok esetében a felhasználók aránya 1990 és 1997 között megduplázódott mind az Egyesült Királyságban, mind pedig Hollandiában 8 .

Bár különféle vizsgálatok kimutatták, hogy a kortikoszteroidok növekvő hatást gyakorolnak a testtömeg-indexre (BMI), továbbra sem ismeretes, hogy van-e különbség az általános kortikoszteroidok használatában, vagy az adott adagolási formák alkalmazásában az elhízottak és az elhízottak között az általános populációban. A fent említett metaanalízis 16 eredményei alapján és figyelembe véve azt a tényt, hogy a súlygyarapodás a kortikoszteroidok használatának egyik leggyakoribb nemkívánatos hatása, feltételeztük, hogy az elhízott betegek körében általában magasabb a felhasználói arány. Ezért a jelen tanulmányban szisztematikusan megvizsgáltuk a kortikoszteroidok alkalmazását elhízott járóbeteg-populációban, összehasonlítva két független, nem elhízott kontrollcsoporttal. Sőt, ugyanabban az elhízott populációban azt is külön megvizsgáltuk, hogy a markáns súlygyarapodás összefüggésben lehet-e a kortikoszteroidok használatával.

Tantárgyak és módszerek

Elhízott alanyok

Nem elhízott kontrollok

A kortikoszteroidok nem elhízott alanyokban történő alkalmazásának értékeléséhez két különböző holland kohorsz-vizsgálat résztvevőit vontuk be: a Lifelines és a holland depresszió és szorongás (NESDA) kohort.

A Lifelines kohorsz egy nagy populációalapú kohorszvizsgálat Észak-Hollandiából (www.lifelines.nl) 17. A résztvevőket hosszabb ideig megfigyelik, és több pillanatnyi adat- és mintagyűjtésnek vetik alá őket. Az egyik gyűjtési eljárás megkívánja a betegeket, hogy töltsenek ki egy kérdőívet a kortikoszteroidok használatáról az elmúlt három hónapban. Ehhez a tanulmányhoz 295 résztvevőből vettünk mintát, akik kitöltötték ezt az önjelentési kutatási kérdőívet. Ezekben a személyekben ugyanazokat az antropometriai jellemzőket és a kortikoszteroidokkal kapcsolatos jellemzőket értékeltük (igen/nem a jelenlegi kortikoszteroidok használata, az alkalmazási formák típusai és az egy vagy több típusú alkalmazás), mint az elhízott járóbetegeknél.

A másik kontroll kohort a NESDA-ból vették fel, amely egy nagy, folyamatban lévő longitudinális kohortos vizsgálat felnőtt résztvevők között, akiknek jelenlegi vagy korábbi pszichopatológiai diagnózisa volt, valamint egészséges kontrollokkal, korábbi pszichiátriai betegségek nélkül. Itt 355 pszichiátriailag egészséges kontroll klinikai adatait és kérdőívét értékeltük, akiknél ugyanazt a kutatási kérdőívet gyűjtötték össze, mint a Lifelines kohorszban 19. A kortikoszteroidok használatával kapcsolatos visszahívási torzítás minimalizálása érdekében mind a kitöltött kérdőíveket, mind a gyógyszerek használatáról részletesen részletezett információkat értékeltük, amelyeket minden egyes látogatás során a kutatóhelyen ellenőriztünk.

Az értékeket számként (százalékban) mutatjuk be. * Ide tartozik az iridocyclitis, a scleritis és az uveitis; † Idetartozik az agyi vasculitis és a Crohn-betegség; ‡ Tartalmazza többek között az alopecia areata-t, az orrpolipokat, a panhypopituitarismust és a vesetranszplantációt.

Az életkor-tertilitással kapcsolatban elhízott alanyoknál szignifikánsan magasabb kortikoszteroid-használatot találtunk minden korcsoportban, a legkisebb különbség a legrégebbi tertilisban (átlagos tercilis különbség: 14,3%, P = 0,005 [első tertilis], 15,5%, P = 0,001 [második tertilis] és 11,4%, P = 0,039 [harmadik tertilis]; 2. ábra). 2). A külön trendanalízisek szignifikáns tendenciát mutattak a nem elhízott csoportban (χ 2 1 = 4,520, P =, 034), és az elhízottaknál nincs szignifikancia (χ 2 1 = 0,679, P =, 410).

A különböző korcsoportok kapcsolata és a kortikoszteroidok alkalmazása. A három korcsoport az elhízottak és a kombinált, nem elhízott résztvevők súlyozott életkorát képviseli mindkét kontrollcsoportból. Az elhízott és nem elhízott korcsoportok közötti logisztikai regressziós elemzéseket a nemhez igazítják. * P 2. táblázat). 2). Ezenkívül a különféle beadási utakra történő rétegzés jelentősen magasabb arányt mutatott az inhalált kortikoszteroidok esetében az elhízott egyéneknél. A többi helyi kortikoszteroid vagy a szisztémás adagolási forma alkalmazásában azonban nem volt különbség.

17 típusú elhízott betegnél többféle kortikoszteroid alkalmazható (6,2%). Ez szignifikánsan magasabb volt, mint az I. kontrollcsoportban (1,7%, P = 0,015) és a II-ben (2,4%, P = 0,038). Mind az elhízott, mind a nem elhízott csoportok többszörös felhasználóinak többsége legalább egy inhalációs kortikoszteroidot használt (88, illetve 73%). Az inhalált kortikoszteroidok és legalább egy helyi kortikoszteroid kombinációja az elhízott csoportban volt a leggyakoribb (47%), míg a nem elhízott kontrollokban az inhalációs formákat gyakran kombinálták az orr kortikoszteroidokkal (55%; 4. táblázat: 4. táblázat).

4. táblázat

Kortikoszteroidok kombinációja többféle kortikoszteroid használónál.

Elhízott (N = 17) Nem elhízott (N = 11)

Lokálisan belélegezve, n (%)	5 (29)	1. (9)
Orrral belélegezve, n (%)	5 (29)	4 (36)
Lokálisan és orrosan belélegezve, n (%)	2 (12)	0 (0)
Nazális és orális belégzés, n (%)	1 (6)	2 (18)
Helyi orrral, n (%)	0 (0)	2 (18)
Egyéb, n (%)	4 (24)	2 (18)

Az értékeket számként (százalékban) mutatjuk be az elhízott csoport és a kombinált, nem elhízott kontrollcsoport többféle felhasználói csoportjában.

Jelzett súlygyarapodás

Mindazonáltal továbbra is vitatható marad, hogy a klinikai gyakorlatban melyik irány érvényesül, vagyis az elhízást megelőző kortikoszteroidhasználat vagy fordítva. A COPD-ben szenvedő betegek például túlsúlyosak vagy elhízottak 39. Mivel a kortikoszteroidok a COPD gyógykezelésének fontos részét képezik, felvethető, hogy ezeknél a betegeknél az általános magas BMI részben a kortikoszteroidok használatának eredménye. Ezen jellemzők fordított oksági viszonyaitól eltekintve, tanácsos minden elhízott beteget szűrni kortikoszteroid használatra. Kortikoszteroidok alkalmazása esetén át kell gondolni, hogy továbbra is szükség van-e a felhasználásra, és ha igen, akkor rendelkezésre áll-e alternatív kezelés. Ennek fontossága levezethető egy korábbi, asztmás elhízott betegeken végzett vizsgálatból, akiknél a diagnózist az esetek 41% -ában nem sikerült megerősíteni a kiterjedt tüdővizsgálat után, bár e betegek 23% -a még mindig inhalációs kortikoszteroidokat alkalmazott 40. Ezekben az esetekben a kortikoszteroidok orvosi felügyelet mellett történő megszüntetése könnyebben fogyhat. Ellenkező esetben a betegek megengedhetik magukat a súlygyarapodás, az elhízással kapcsolatos társbetegségek és további kortikoszteroid szükséglet ördögi körének.

A jelen tanulmány egyik erőssége két különböző, nem elhízott kontrollcsoport alkalmazása, valamint az a tény, hogy a vizsgálati csoport és a kontrollcsoport is ugyanabból az országból származik. Sőt, ugyanazt a részletes kérdőívet adták a kortikoszteroidok használatáról mindkét nem elhízott kohorszban.

Fontos figyelemre méltó tanulmányi korlátozás, hogy a kortikoszteroidok dózisáról és időtartamáról szóló információk hiányosak voltak, ezért ebben a tanulmányban nem használták fel őket. Mindkét komponensről ismert, hogy fontos szerepet játszik a kortikoszteroid-használók akkumulációs expozíciójában és mellékhatásainak kiváltásában 41. Mindazonáltal a kortikoszteroidokat igénylő egészségügyi állapotok legtöbbször krónikus jellegűek, és hosszabb ideig vagy legalábbis gyakori időközönként igénylik a kortikoszteroidok használatát. Sőt, különféle tanulmányok kimutatták, hogy súlygyarapodás is előfordulhat viszonylag alacsony kortikoszteroiddózisok hatására. Több mint kétezer, hosszú távú kortikoszteroid-használó vizsgálatában Curtis és mtsai. azt találták, hogy a súlygyarapodás az alacsony dózisú szisztémás felhasználók 70% -ában nyilvánult meg, és valóban ez volt a legelterjedtebb önjelölt mellékhatás 11 .

Összegzésképpen elmondható, hogy a kortikoszteroidok használata nagy az elhízott egyéneknél, akiket elhízásuk miatt utaltak rá, és minden életkorban gyakori. A magas felhasználói arány különösen az inhalációs kortikoszteroidok és a különböző beadási formák egyidejű alkalmazása esetén volt elterjedt. Ez indokolja a kortikoszteroidok szigorúbb ellenőrzését elhízott betegeknél, mivel ezek a gyógyszerek potenciálisan súlygyarapodást indukálhatnak és fenntarthatják a túlsúlyt. Ugyanakkor nagy, longitudinális prospektív kohorsz vizsgálatokra van szükség a különböző kortikoszteroid adagolási formák súlygyarapodásra gyakorolt egyéni hatásának konkrét meghatározásához.

Köszönetnyilvánítás

A szerzők hálásak Karin van der Zwaannak és Nancy Knossenburgnak (mindketten az Obesity Center CGG-hez, az Erasmus MC-hez, a Rotterdami Egyetemi Orvosi Központhoz (Hollandia) csatlakoznak) jelentős hozzájárulásukért a logisztikai segítségnyújtáshoz és a betegek bevonásához az Obesity Center CGG-be. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a Lifelines és a NESDA kohorsz tanulmányainak munkatársainak, az adatokat szolgáltató közreműködő kutatóközpontoknak és a vizsgálat résztvevőinek.