A kutatók megkérdőjelezik a fogyókúra érvényességét

2005. április, 36. évfolyam, 4. szám

kutatók

Nyomtatott változat: 19. oldal

Egy több mint 450 serdülő lányt vizsgáló új tanulmány megállapítja, hogy azok, akik szélsőséges fogyókúrás intézkedéseket tettek, depressziósak voltak, vagy akik elhízott szülőjükről számoltak be, négy évvel később nagyobb valószínűséggel elhíznak. Nevezetesen a Journal of Consulting and Clinical Psychology (73. évf., 2. szám) tanulmány kimutatta, hogy a lányok saját bevallása szerint a mértéktelen evés, a magas zsírtartalmú ételek fogyasztása és a testmozgás nem jósolta meg az elhízást.

A kutatók, az Texasi Egyetem, Austin pszichológus, Eric Stice, PhD vezetésével azt állítják, hogy az eredmények nem vitatják a szakértők azon állításait, miszerint a testmozgás és az egészséges táplálkozás megakadályozza az elhízást. Ehelyett a csapat szerint megállapításai megkérdőjelezik a kutatók által az emberek étkezési és testmozgási szokásainak mérésére használt önjelentési pontosságot.

A vizsgálat négy év alatt 496 serdülő lányt követett. A kutatók minden évben megmérték a tizenévesek testmagasságát, súlyát és depressziós tüneteit, és kérdőíveket adtak be testmozgásukról, fogyókúrájukról és étkezési szokásaikról. A lányok arról is beszámoltak, ha egyikük vagy mindkét szülőjük elhízott.

Az elhízott lányok sokkal nagyobb valószínűséggel számoltak be elhízott szülőjükről, diétáztak, és olyan radikális súlycsökkentő intézkedéseket alkalmaztak, mint például a hashajtók megtisztítása és használata. A kutatók strukturált interjúk és az iskoláskorú gyermekek affektív rendellenességei és skizofrénia menetrendjének adaptált változata alapján nagyobb valószínűséggel azonosították őket depressziósnak.

Egyes szakértők hasonló kutatási eredményeket jelentettek arra, hogy a diétás magatartás növelheti az elhízás kockázatát. De Stice nem ért egyet. Ehelyett azzal érvel, hogy a fogyókúrával és a testmozgással kapcsolatos önálló bejelentés azonosítja a súlyával küzdő embereket. Miért? Kutatások kimutatták, hogy az emberek folyamatosan alulírják, mennyit esznek: Amit sokan „fogyókúrának” tartanak, valójában nem elég intenzív a súlyuk csökkentéséhez.

"Az a gyanúm, hogy azok az emberek, akik hatékony testsúly-szabályozó magatartást tanúsítanak, nem gondolják magukat diétázóként" - mondja Stice. Tehát az önjelentésű diétás intézkedések hiányolják őket, mondja, és ehelyett azonosítják a túlfogyasztókat, akik sikertelenül próbálják leküzdeni a dudort.

Ez még mindig fontos csoport az azonosításhoz, jegyzi meg, mivel tanulmányának eredményei azt mutatják, hogy azok az emberek, akiket a fogyókúrás intézkedések azonosítanak - akik ismételten diétáznak, falnak, vagy extrémebb súlycsökkentő intézkedéseket hoznak - különösen előnyösek lehetnek a személyre szabott elhízásmegelőző programokból.

Ennek eredményeként Stice és munkatársai azt vizsgálják, hogy a pszichoszociális elveket alkalmazó intervenciós kísérletek csökkentik-e a súlyt és a rossz diétás stratégiákat is. Stice és munkatársai az egészségpszichológiai sajtóban végzett tanulmánya szerint egy ilyen program valójában csökkenti a bulimikus viselkedést, mondja Stice.

Összességében az eredmények azt sugallják, hogy a kutatóknak objektívebb mérést kell alkalmazniuk az egészséges táplálkozás és testmozgás szempontjából, mint az önjelentések. Például Stice olyan vizsgálatokat végzett, amelyek kimérik a résztvevők ételeit étkezés előtt és után; más kutatók "kettősen címkézett vizet" használtak - olyan izotóppal ellátott vizet, amely közvetetten méri a résztvevők kalóriabevitelét.