A magasabb fehérjebevitel és a nagyobb étkezési gyakoriság hatása az étvágykontrollra túlsúlyos és elhízott férfiaknál
Heather J. Leidy
1 Dietetikai és táplálkozási tanszék, University of Kansas Medical Center, Kansas City, Kansas, USA
2 Élelmiszer- és táplálkozási osztály, Ingestive Behavior Research Center, Purdue University, West Lafayette, Indiana, USA
Cheryl L. H. Armstrong
2 Élelmiszer- és táplálkozási osztály, Ingestive Behavior Research Center, Purdue University, West Lafayette, Indiana, USA
Minghua Tang
2 Élelmiszer- és táplálkozási osztály, Ingestive Behavior Research Center, Purdue University, West Lafayette, Indiana, USA
Richard D. Mattes
2 Élelmiszer- és táplálkozási osztály, Ingestive Behavior Research Center, Purdue University, West Lafayette, Indiana, USA
Wayne W. Campbell
2 Élelmiszer- és táplálkozási osztály, Ingestive Behavior Research Center, Purdue University, West Lafayette, Indiana, USA
Absztrakt
Asztal 1
| Életkor (év) | 51 ± 4 |
| Magasság (cm) | 178 ± 2 |
| Súly (kg) | 99,6 ± 2,4 |
| BMI (kg/m 2) | 31,3 ± 0,8 |
| Testzsír (%) | 31 ± 3 |
| Éhgyomri glükóz (mg/dl) | 97 ± 1 |
| Éhomi inzulin (pmol/l) | 75 ± 16 |
| Szokásos étkezési minta (# étkezés/nap) | 2,9 ± 0,3 |
Átlagban megadott adatok ± s.e.m.
Kísérleti terv
Ez a tanulmány egy randomizált, keresztezett tervet tartalmazott, amely négy 11 órás kísérletből állt. Külön napokon a résztvevők eukalorikus étrendet fogyasztottak, amelyek normál fehérjét (79 ± 2 g fehérje/nap; 0,8 g/kg/nap) vagy magasabb fehérjét (138 ± 3 g fehérje/nap; 1,4 g/kg/nap) tartalmaznak, egyenlő arányban elosztva három étkezési alkalom (3-EO; 4 óránként biztosított) vagy hat étkezési alkalom (6-EO; 2 óránként biztosított) között randomizált sorrendben. Az étkezés előtti és utáni éhséget, a jóllakottságot, a plazma glükózszintet és a hormonális válaszokat (plazma inzulin, ghrelin és PYY) minden 11 órás vizsgálat során értékelték.
Specifikus tesztelési eljárások
Étkezési alkalmak
A diéták jellemzőit a 2. táblázat mutatja. A résztvevőket a napi energiaigényüknek megfelelően etették. Az önkéntesek csökkent aktivitása miatt a 11 órás tesztnapokon a napi energiaszükségletet nyugalmi energiafelhasználás × 1,0 aktivitási tényezőként becsülték meg a férfiak Harris Benedict-egyenletével (20). A 3-EO minta esetében az energiafogyasztás egyenlő arányban oszlott meg az összes 3-EO között, amelyet minden 4 órában 280 ml vízzel láttak el minden étkezési alkalomhoz. Így minden étkezés a 3-EO mintában a résztvevő napi energiaszükségletének egyharmadát tartalmazta. A 6-EO mintázat során az energiafogyasztás egyenlő arányban oszlott meg az összes 6-EO között, amelyet minden 2 órában 140 ml vízzel láttak el minden étkezési alkalomhoz. Így minden étkezés a 6-EO mintában a résztvevő napi energiaigényének egyhatodát tartalmazta. Az étkezési gyakoriságtól függetlenül a normál fehérjetartalmú étrend 14% fehérjét tartalmazott (
0,8 g fehérje/kg/nap), 60% szénhidrát és 26% zsír; a magasabb fehérjetartalmú étrend 25% fehérjét tartalmazott (
1,4 g fehérje/kg/nap), 49% szénhidrát és 26% zsír. A magasabb fehérjetartalmú étrendben a kiegészítő étrendfehérje elsősorban sovány sertéshúsból és tojástermékekből származott (a teljes fehérjebevitel 25% -a, illetve 15% -a), míg a normál fehérjetartalmú étrend nem volt minden csíkos szövet és tojás.
2. táblázat
| Energia tartalom (kcal) | 710 ± 30 a | 2130 ± 80 b | 352 ± 15 c | 2110 ± 90 b | 728 ± 28 a | 2180 ± 80 b | 360 ± 15 b | 2160 ± 90 b |
| PRO (g) | 26 ± 1 a | 79 ± 2 b | 13 ± 0 c | 78 ± 2 b | 46 ± 1 nap | 139 ± 4 e | 23 ± 1 a | 137 ± 4 e |
| CHO (g) | 109 ± 6 a | 331 ± 15 b | 55 ± 3 c | 327 ± 15 b | 91 ± 4 d | 272 ± 13 e | 45 ± 2 f | 270 ± 13 e |
| Zsír (g) | 21 ± 1 a | 63 ± 2 b | 10 ± 0 c | 62 ± 3 b | 21 ± 1 a | 64 ± 3 b | 11 ± 1 c | 63 ± 3 b |
Az adatok átlag ± s.e.m. Különböző betűk jelentik a jelentőséget a sorokban; szignifikancia P 80% -ban megfigyelte az étrendi fehérje és az étkezési gyakoriságú kezelések közötti éhség, jóllakottság és PYY koncentrációk közötti fő hatáskülönbségek kimutatását. Az elemzéseket a társadalomtudományi statisztikai csomag (SPSS; 16.0 verzió; SPSS, Chicago, IL) felhasználásával végeztük.
EREDMÉNYEK
Amint az az 1 - 3, 3 ábrákon látható, a vonaldiagramok az étvágygerjesztő és hormonális reakciókat szemléltetik 20 percenként, a 11 órás vizsgálati nap során, míg az oszlopdiagramok az AUC elemzéseket ábrázolják az I., II. És III. minden tesztnapon.
Átlagban megadott adatok ± s.e.m.
NP, normális fehérje; PYY, YY peptid; 3-EO, 3 étkezési alkalom; 6-EO, 6 étkezési alkalom.
Plazma glükóz- és inzulinválaszok az étkezési fehérje- és étkezési gyakorisági kezeléseket követő 11 órás tesztnapokon. * Fő hatások; P 2b ábra). A teljes (11 órás) inzulin AUC esetében nem figyeltek meg fehérje × étkezési gyakorisági kölcsönhatást. Bár az összes (11 óra) inzulin AUC-ban nem figyeltek meg különbséget a normál fehérje és a magasabb fehérje között, az étkezési gyakoriság fő hatása (P 3. táblázat). Az étkezési fehérjétől függetlenül a 6-EO a 11 órás inzulin 20% -os csökkenéséhez vezetett a 3-EO-val szemben (3. táblázat). Az evési gyakoriság fő hatását az I., a II. És a III. Periódusban figyelték meg (P, 2b. Ábra). Az étkezési fehérje egyik időszakban sem volt hatással (2b. Ábra).
Aktív ghrelin
4,3-szor/nap (26). A jelenlegi és korábbi, bizonyítékokon alapuló vizsgálatok alapján az általános eredmények azt sugallják, hogy a tipikus három étkezés/napi szokáson felüli étkezés nem vezet jobb étvágykontrollhoz túlsúlyos és elhízott egyéneknél.
Noha az étvágykontroll, amelyet az észlelt éhség, a jóllakottság, a PYY és a ghrelin válaszok alapján értékeltek, nagyobb étkezési gyakorisággal negatívan változott, a gyakori étkezés a nap folyamán csökkent glükóz- és inzulinreakciókat eredményezett. Ezek a megállapítások azt sugallják, hogy a túlsúlyos és elhízott felnőttek, akiknél általában magasabb a 2-es típusú cukorbetegség és a metabolikus szindróma kockázata, javulhatnak a glikémiás kontrollokban, csökkentve a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, és további súlygyarapodást, ha kisebb, gyakoribb étkezéseket fogyasztanak. (28).
Korlátozások
A jelenlegi tanulmány nem tartalmazott a különböző étkezési szokásokhoz vagy fehérjebevitelhez való hozzászokási napokat. Így nem világos, hogy e kezelések bármilyen szokása eltérő válaszokat eredményezett-e. Ezenkívül ez egy akut vizsgálat volt, amelynek csak négy tesztnapja volt, és nem volt nyomon követés vagy dokumentáció a későbbi napi energiafogyasztás változásairól. Bár ezek a megállapítások releváns lépést jelentenek ezen étrendi tényezők hatásának azonosításához, további kutatásokra van szükség, amelyek hosszú távú beavatkozással járnak, hogy megerősítsék a jelen eredményeket, dokumentálják a krónikus táplálékbevitel változását, és azonosítsák az étvágyszabályozás hosszú távú következményeit., az energiaszabályozás és a testtömeg.
Összefoglalva, azok a megállapítások, amelyek szerint a magasabb fehérjebevitel és az alacsonyabb étkezési gyakoriság önállóan elősegíti a napi észlelt jóllakottságot, a PYY jóllakottsági hormon összehasonlítható különbségeivel együtt, arra utalnak, hogy a túlsúlyos és elhízott férfiak jobb étvágykontrollt érhetnek el napi három magasabb fehérjetartalmú étkezés elfogyasztásával.
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
A szerzők köszönetet mondanak a vizsgálat résztvevőinek az elkötelezettségért és a tesztnapokon való megfelelésért; Trent Wisehart, Carmen Martin, Matt Greiser, Laura Hass és Amanda Sands a tesztnapi eljárások, a minta feldolgozása és az adatbevitel terén végzett erőfeszítéseikért; Janice Green az összes tanulmányi étel elkészítéséért; MD Arthur Rosen, aki orvosi ellátást biztosított; és Doug Maish, EMT-P, aki elvégezte az összes katéter behelyezését és klinikai laboratóriumi szolgáltatásokat nyújtott. Ezt a tanulmányt a National Pork Board és az American Egg Board – Egg Nutrition Center finanszírozta, további támogatással a Purdue University Ingestive Behavior Research Center (posztdoktori ösztöndíj a HJL-nek) és az NIH által támogatott épületközi interdiszciplináris kutatói kar a nők egészségében. (BIRCWH) NIH-5 K12 HD052027-04.
Lábjegyzetek
KÖZZÉTÉTEL
A szerzők nem jelentettek összeférhetetlenséget.
- Miért ajánlom enni a sok fehérjét - Edzésnapok
- Termogenezis Miért égeti a fehérjét a Dukan-étrenden a zsír?
- Az egészséges táplálkozáshoz való hozzáállás hatása az élelmiszer-fogyasztásra utazás közben
- Tizenévesek táplálkozásért és táplálkozásért az iskolában (TEENS) bizonyítékokon alapuló rákkontroll programok
- A hús vége A mai erkölcs azt javasolja, hogy kevesebb állati fehérjét és fenntarthatóbb furcsát fogyasszunk