A metoklopramid, az ondansetron és a maropitant összehasonlító hatékonysága a parvovirális enteritis által kiváltott hányás megelőzésében kutyákban

Belgyógyászati Klinika, Állatorvos-tudományi Kar, Uludag Egyetem, Bursa, Törökország

Levelezés

Ebru Yalcin, Belgyógyászati Klinika, Állattanító Kórház, Állatorvostudományi Kar, Uludag Egyetem, Bursa, Törökország.

Belgyógyászati Klinika, Állatorvos-tudományi Kar, Uludag Egyetem, Bursa, Törökország

Levelezés

Ebru Yalcin, Belgyógyászati Klinika, Állattanító Kórház, Állatorvostudományi Kar, Uludag Egyetem, Bursa, Törökország.

Belgyógyászati Klinika, Állatorvos-tudományi Kar, Uludag Egyetem, Bursa, Törökország

Absztrakt

A vizsgálat célja a kiválasztott hányáscsökkentő gyógyszerek (metoklopramid, ondansetron és maropitant) hatékonyságának értékelése volt a hányás megelőzésében a kutya parvovirális enteritis kezelésében. Randomizált, prospektív klinikai vizsgálatot terveztünk. 4–12 hónapos PVE gyors ELISA teszt pozitív kutyákat vontak be a vizsgálatba. A metoklopramid, az ondansetron, a maropitant és a kontroll csoport mindegyikében 8 kutya volt. A metoklopramidot és az ondansetront naponta háromszor, 0,5 mg/kg dózisban, intravénás úton, a maropitantot pedig 1 mg/kg dózisban adták be naponta egyszer szubkután. Feljegyeztük a napi hányások számát és súlyosságát. Az összes kutyát öt napig kezeltük és ellenőriztük; a kezeléseket addig folytattuk, amíg az összes állat meg nem gyógyult. A metoklopramid, az ondansetron és a maropitant csökkentette a hányás súlyosságát az első naptól és a hányás számát a harmadik naptól a PVE-kezelés során. A kapott eredmények azt mutatták, hogy a maropitant sikeresen alkalmazható, mint például a metoklopramid és az ondansetron, amelyeket gyakran használnak PVE kezelésére. Ugyanakkor kiderült, hogy a metoklopramid, az ondansetron és a maropitant egyaránt hatékonyan csökkentette a hányás gyakoriságát és súlyosságát.

1. Bemutatkozás

A parvovirális enteritis (PVE) a parvovirus ‐ 2 (CPV ‐ 2) által okozott betegség kutyákban, amely egyláncú, köpeny nélküli DNS vírus (Crawford & Sellon, 2010). A PVE egy vírusos betegség, amely leggyakrabban fiatal, be nem oltott, 6 hónapnál fiatalabb kutyákat érint (Macintire és Smith-Carr, 1997). A klasszikus PVE-kért a kutya parvovirus ‐ 2 (CPV ‐ 2) felelős, és most már legalább három azonosított törzs van (CPV ‐ 2a, CPV ‐ 2b, CPV 2c) (Willard, 2009). Rottweiler, Doberman pincher, amerikai bullterrier, Labrador retriever és németjuhász kutyák érzékenyebbek (Crawford & Sellon, 2010). A PVE-vel rendelkező kutyák tünetmentesek lehetnek, vagy hamarosan súlyos klinikai tünetekkel el is pusztulhatnak. A vírus gyorsan osztódó sejteket (különösen) a GI traktust és a csontvelőt támadja meg. A klinikai tünetek gyakran anorexiával, letargiával, lázzal kezdődnek és 1-2 napon belül haladnak hányássá és hasmenéssé, amelyek sárgák, nyálkahártyák vagy vérzésesek lehetnek (Crawford & Sellon, 2010). A hányás általában kiemelkedő, és elég súlyos lehet ahhoz, hogy utánozza az idegen test elzáródását és/vagy nyelőcsőgyulladást idézzen elő (Willard, 2009). A hányás és hasmenés okozta nagy folyadék- és fehérjeveszteség súlyos kiszáradást és hipovolémiás sokkot okozhat (Crawford & Sellon, 2010).

A neurokinin ‐ 1 (NK1) receptorok a nucleus tractus solitarius-ban, a területi postrema és a dorzális motoros vagális mag jelentős szerepet játszanak a hányásban (Gardner et al., 1996), és megállapítást nyert, hogy a P neuropeptid anyag, amely erős az NK1 receptor agonistája alapvető neurotranszmitter a hányás patofiziológiájában (Gardner et al., 1995, 1996). A maropitant egy erős és szelektív neurokinin-1 receptor antagonista, amely dózisfüggő módon hányáscsökkentőként hat a P anyag kötődésének gátlásával; ezért hatékony a hányás idegi és humorális (központi és perifériás) okai ellen.

Kutyáknál a maropitant orálisan és szubkután egyaránt gyorsan felszívódik, a plazmakoncentráció-csúcsok (Tmax) 1 és 2 óra között vannak (Food & Drug Administration, 2007). A maropitant ajánlott parenterális adagja 1 mg/kg kutyáknál hányáshoz.

Sedlacek és mtsai. (2008) összehasonlította a maropitant, a metoklopramid, a klórpromazin és az ondansetron hatásait apomorfin- és ipecac-szirup által kiváltott hányásban szenvedő betegeknél. Beszámoltak arról, hogy a maropitant, a metoklopramid és a klórpromazin szignifikánsan jobb volt az ondansetronnál az apomorfinnal összefüggő központi hányásnál, míg a maropitant és az ondansetron a metoklopramidnál és a klórpromazinnál jobb volt az ipecac sziruphoz kapcsolódó hányás megelőzésében kutyákban.

Ebben a tanulmányban a metoklopramid, az ondansetron és a maropitant hányáscsökkentő hatásait hasonlítottuk össze PVE által kiváltott hányás esetén.

2. Anyagok és módszerek

2.1 Vizsgálati populáció

Harminckét, kliens tulajdonában lévő, 4–12 hónapos kutya került bemutatásra az Uludagi Egyetem Állatorvos-oktató Kórházának Kisállatklinikájára, a kutya PVE-jére utaló klinikai tünetekkel és a kutya parvovírus – kutya koronavírus SNAP tesztjén pozitív eredményt kapott. giardia antigén1 1 Anigen Rapid, Bionote Inc., Dél-Korea
bekerültek a vizsgálatba. A giardiázist minden kutyánál kizárták a trophozoiták hiánya a befogadáskor vizsgált, fekáliára nedvesen rögzített tárgylemezen és két egymást követő negatív cink-szulfátos flotációs teszt. Egyetlen kutyát sem oltottak be semmilyen betegség ellen.

A kutyák különböző súlyúak voltak (átlagosan 4,7 ± 0,2 kg), fajtájúak (23 vegyes fajta, három német juhászkutya, három anatóliai juhászkutya, három rottweiler), nemük (17 hím és 15 nő) és koruk (négy és tizenkét hónap között volt) átlagosan 5,1 ± 0,1 hónap). A csoportok között nem volt szignifikáns különbség az életkor, a testsúly és a nem tekintetében.

Valamennyi kutya fizikai vizsgálatot kapott, súlyos depresszióban, étvágytalanságban szenvedett; vizes, véres hasmenése volt; és gyakran hányt (≥ négyszer 12 óránként). A klinikai vizsgálatok kiterjedtek a nyálkahártya és a nyirokcsomók vizsgálatára, valamint a szív és a légzés gyakoriságának, a testhőmérséklet és a kapilláris feltöltési idő mérésére. Vérmintákat gyűjtöttünk hematológiai és biokémiai elemzésekhez. Minden klinikai vizsgálatot 24 óránként megismételtünk öt napig. A tanulmány javaslatát az Uludagi Egyetem Etikai Bizottsága felülvizsgálta és jóváhagyta (2010‐06/03).

2.2 Tanulmányi eljárás

Valamennyi kutyát öt napig kórházban hozták kórházba a fertőző betegség elkülönítő egységében, és az újrafertőzés megakadályozása érdekében a ketreceket nyolc óránként megtisztították. A hányás gyakoriságának és súlyosságának meghatározása érdekében a kutyákat videofelvevő rendszeren keresztül figyelték a vizsgálat során. A vak megközelítés biztosítása érdekében az egyik kutató kezelte az állatokat és adta a gyógyszereket (GOK), a másik (EY) csak az állatokat figyelte meg. A hányás gyakoriságát (0-tól> 3-ig) és súlyosságát (enyhe, mérsékelt, súlyos) a De La Puente-Redondo és munkatársai által korábban leírt módon értékelték. (2007). Röviden, a hányás súlyosságát a következőképpen osztályozták: enyhe: nem produktív retching állatok; mérsékelt: epével hányó állatok; és súlyos: epét tartalmazó hányásos állatok. Bármilyen veszteség (n = 4) a kezelés első három napjában előforduló eseményeket kizártuk a vizsgálatból.

A felvétel napján az összes kutyát 6 órán át rehidratáltuk Ringer laktátos oldatával 5% dextrózzal2 2 Eczacibasi ‐ Baxter Ltd, Törökország
és kálium-klorid2 2 Eczacibasi ‐ Baxter Ltd, Törökország
(20 mEq/L) hozzáadva. Az antibiotikum-terápia ampicillin3-ból állt 3 Musztafa Nevzat, Törökország
(22 mg/kg, q8h, iv, öt nap, majd 30 mg/kg, q12h, orálisan, 10 nap), gentamicin4 4 Fako, Törökország
(2 mg/kg, q12h, iv, öt nap, rehidrálás után kezdődött) és metronidazol5 5 I.E. Ulagay, Törökország
(25 mg/kg, 12 óra, iv., Öt nap). A kezelési protokollt Macintire és Smith-Carr (1997) és Prittie (2004) adaptálta. Az első 8 órában nem végeztek hányáscsökkentő gyógyszert.

A kutyákat randomizálták, hogy bármelyik metoklopramidot kapják6 6 Metpamid, Yeni, Törökország
, ondansetron7 7 Zofran, Glaxo SmithKline, Egyesült Királyság
, maropitant8 8 Cerenia, Pfizer, Franciaország
mint elsődleges hányáscsillapító. A kontroll csoport véletlenszerűen kiválasztott állatok nem kaptak hányáscsökkentő gyógyszert. A kezeléseket és a monitorozást öt napig végeztük; a kezeléseket ezután folytattuk, amíg az összes állat meg nem gyógyult. Az 1. táblázat mutatja az alkalmazott hányáscsökkentő gyógyszerek adagját, beadási módját és gyakoriságát.

Csoport nem hányáscsökkentő gyógyszer Dózis és útvonal gyakorisága

1	Metoklopramid	0,5 mg/kg, intravénásan	Egyszer 8 óra alatt
2	Ondansetron	0,5 mg/kg, intravénásan	Egyszer 8 óra alatt
3	Maropitant	1 mg/kg, szubkután	Egyszer 24 órán belül
4	Ellenőrzés	Nincs kezelés	-

2.3 Statisztikai elemzés

Az eredményeket átlag ± szórásként adjuk meg. Az ismétlődő mérésekhez varianciaanalízist (anova) és Kruskal – Wallis tesztet használtak9 9 SigmaStat 3.5, Systat szoftver
. Diákok t-Tesztet használtak két csoport összehasonlítására; nemparametrikus (Friedman ismételt mértékű anovát a rangsorokban) teszteket használtunk a hányás számának és súlyosságának meghatározásához. Megerősítették az adatok normális eloszlását az anova megkezdése előtt . o

3 találat

3.1 A hányás gyakorisága és súlyossága

Amikor a hányás gyakoriságát összehasonlítottuk a csoportok és a kezelési napok között, a 0. napon nem tapasztaltunk különbséget. A csoportok csoporton belüli összehasonlítása a kezelési napok szerint nem mutatott különbséget a 0. és a 3. és 5. nap között metoklopramidban, ondansetronban és maropitáns csoportok (o

4. Megbeszélés

Az antiemetikumok a folyadékpótlás és az antibakteriális gyógyszerek mellett nagyon gyakoriak a PVE kezelésében. A hányáscsökkentő gyógyszerek rövid időn belül lehetővé teszik a beteg szájon át történő táplálását és minimalizálják a kiszáradást kiváltó folyadékvesztést. A metoklopramid jól reagál antiemetikus gyógyszerként, és hagyományos módon alkalmazzák, de nyolc óránként kell használni (Mantione & Otto, 2005; Willard, 2009; Prittie, 2004). A metoklopramid antiemetikus és prokinetikus tulajdonságokkal rendelkezik, és ez korlátozza annak alkalmazását invaginációs kockázatú betegeknél. Az ondansetront, amelyet az állatorvosok a rezisztens hányás és posztchemoterápia során előnyben részesítenek, naponta 2-3 alkalommal alkalmazzák. Használata korlátozott, mivel csak intravénásan alkalmazható. A maropitant, amely orális és injektálható (szubkután és nemrégiben engedélyezett intravénás alkalmazásra) piacon újabb, hatékonyan naponta egyszer használják, de PVE-ben való hatékonysága még nem ismert (Mantione & Otto, 2005; Ramsey et al., 2008; Vail és mtsai, 2007; Watson és mtsai, 1995). A maropitant alkalmazása korlátozott lehet, mivel mérsékelt csontvelőt elnyomó hatása van a 8 hetesnél fiatalabb kutyáknál (Food and Drug Administration, 2007), és alacsonyabb költséghatékony ára, mint a többi gyógyszeré. A fő előnye azonban a napi egyszeri használat elegendő hatása.

A hányás súlyossága az 1., a 3. és az 5. napon csökkent, összehasonlítva a 0. nappal minden kezelési csoportban, és az 5. napon, összehasonlítva a 0. és 1. nappal a kontrollcsoportban (o