A napi kalóriabevitel több fogyasztása a vacsoránál elősegíti az elhízást. 6 éves népességalapú leendő kohort tanulmány

Torinói Egyetem, Orvosi Tudományok Tanszék, Torino, Olaszország

Csatlakozási sürgősségi osztály, Gradenigo Kórház, Torino, Olaszország

Torinói Egyetem, Orvosi Tudományok Tanszék, Torino, Olaszország

Társadalmi dietológiai egység, Città della Salute e della Scienza, Torino, Olaszország

Torinói Egyetem, Orvosi Tudományok Tanszék, Torino, Olaszország

Társadalmi Cukorbeteg Klinika, Asti Kórház, Asti, Olaszország

Torinói Egyetem, Orvosi Tudományok Tanszék, Torino, Olaszország

Simona Bo,
Giovanni Musso,
Guglielmo Beccuti,
Maurizio Fadda,
Fedora Debora,
Roberto Gambino,
Luigi Gentile,
Marilena Durazzo,
Ezio Ghigo,
Maurizio Cassader

Ábrák

Absztrakt

Háttér/Célkitűzések

Feltételezik, hogy a kalóriabevitel nagy részének feltételezése a nap későbbi részében anyagcsere-hátrányokhoz vezet, de kevés tanulmány áll rendelkezésre erről a témáról. Vizsgálatunk célja az volt, hogy prospektív módon megvizsgálja, vajon a napi kalóriabevitel nagyobb mennyiségű elfogyasztása a vacsora idején növeli-e az elhízás, a hiperglikémia, a metabolikus szindróma és az alkoholmentes zsírmájbetegség (NAFLD) kockázatát.

Tantárgyak/módszerek

A populációból származó 1245 nem elhízott, nem cukorbeteg középkorú felnőttnek 3 napos élelmiszerrekord kérdőívet vetettek alá a beiratkozáskor. Az antropometriai értékeket, a vérnyomást, a metabolikus változókat és a becsült májzsírt megmérték a kiinduláskor és a 6 éves követés során.

Tervezés

Leendő kohorsz vizsgálat.

Eredmények

Az alanyokat a vacsora napi kalóriabevitelének százalékos tertilitása szerint osztották fel. Az elhízás (4,7-ről 11,4% -ra), a metabolikus szindróma (11,1-ről 16,1% -ra) és a becsült NAFLD-érték (16,5-ről 23,8% -ra) gyakoriságának szignifikáns növekedését figyelték meg az alacsonyabb és a magasabb tercilis között. A többszörös kovariánsokhoz igazított, többszörös logisztikus regressziós modellben a legmagasabb tertilisban levő alanyoknál fokozott az elhízás (OR = 2,33; 95% CI 1,17–4,65; p = 0,02), metabolikus szindróma (OR = 1,52; 95% CI) 1,01–2,30; p = 0,04) és NAFLD (OR = 1,56; 95% CI 1,10–2,22; p = 0,01).

Következtetések

A napi energiafogyasztás nagyobb fogyasztása vacsoránál az elhízás, a metabolikus szindróma és a NAFLD fokozott kockázatával jár.

Idézet: Bo S, Musso G, Beccuti G, Fadda M, Fedele D, Gambino R és mtsai. (2014) A napi kalóriabevitel fogyasztása a vacsoránál elősegíti az elhízást. 6 éves népességalapú leendő kohort tanulmány. PLoS ONE 9 (9): e108467. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0108467

Szerkesztő: Marc Claret, Institut d’Investigacions Biomèdiques August Pi i Sunyer, Spanyolország

Fogadott: 2014. január 13 .; Elfogadott: 2014. augusztus 29 .; Közzétett: 2014. szeptember 24

Finanszírozás: Ezt a tanulmányt támogatta: Regione Piemonte, 2009. A finanszírozóknak nem volt szerepük a tanulmányok tervezésében, adatgyűjtésében és elemzésében, a kézirat közzétételében vagy elkészítésében.

Versenyző érdeklődési körök: A szerzők kijelentették, hogy nincsenek versengő érdekek.

Bevezetés

Célunk volt prospektív módon felmérni, hogy a vacsora napi kalóriabevitelének nagyobb mennyisége hajlamos-e elhízásra, hiperglikémiára, metabolikus szindrómára és a becsült májzsírtartalomra a középkorú felnőttek populációs alapú kohorszában.

Tantárgyak és módszerek

A résztvevők és a beállítás

Hat háziorvos mind a 45–64 éves kaukázusi beteget (n = 1877) meghívták egy metabolikus szűrésen való részvételre 2001–2003 között. Ezek az alanyok reprezentálták az Asti tartományban (Északnyugat-Olaszország) élő életkornak megfelelő népességet [16]. Közülük 1658 (88,3%) alany írásos tájékozott beleegyezést adott a részvételhez, míg 219 elutasította. Mind a résztvevők, mind a nem résztvevők hasonlóak voltak a megfelelő korosztályban élő rezidens népességhez a férfiak prevalenciája, iskolázottsága, az ismert cukorbetegség prevalenciája és a vidéki térségben való tartózkodás szempontjából [16]. A kiinduláskor elhízott (n = 315) vagy 2-es típusú cukorbetegségben (n = 94) szenvedő betegeket, valamint azokat, akik a nyomon követés során haltak meg (n = 61), kizárták. Mivel ezek a körülmények gyakran ugyanazon személyeknél léteztek együtt, 413 beteget kizártak, végül 1245 alany adatait elemezték.

A tanulmányt a helyi etikai bizottság hagyta jóvá (Alessandria „Comitato Etico Interaziendale A.S.O. SS. Antonio e Biagio e C.Arrigo”). Valamennyi eljárás megfelelt a Helsinki Nyilatkozat elveinek.

Mérések

Reggel, legalább 12 órás koplalás után megmérték a súlyt, a magasságot, a derék kerületét és a vérnyomást. A derék kerületét műanyag szalagmérővel mértük a köldök szintjén. Két vérnyomásmérést végeztek higany vérnyomásmérőkkel és megfelelő mandzsettamérettel 10 perces pihenés után ülő helyzetben; a jelentett értékek a két mérés átlagát jelentik. Vérmintát vettünk a glükóz, inzulin, összkoleszterin, HDL-koleszterin, trigliceridek, alanin-aminotranszferáz (ALT), γ-glutamil-transzferáz (GGT) és a nagy érzékenységű C-reaktív fehérje (CRP) értékeinek meghatározására. Ha a szérum glükóz ≥110 mg/dl volt, akkor egy második éhomi glükóz meghatározást végeztünk.

Vacsorának tekintettük az étkezési alkalmat, amelyet önként vacsorának jelentettünk; a reggeli kihagyása akkor volt meghatározva, amikor nem jelentettek semmilyen ételt reggelire.

Az evési alkalmak gyakoriságának értékelésekor étkezési alkalomnak tekintettünk minden olyan epizódot, amelynek kalóriabevitele legalább a teljes napi kalóriabevitel 15% -ának felel meg [21].

A dietetikus, elvakítva a vizsgálat részleteit, ellenőrizte az összes kérdőív teljességét, belső koherenciáját és hitelességét. Bizonytalan válaszok esetén a betegeket a dietetikus kérdezte meg. Összességében a betegek megfelelősége magas volt, a háziorvosokkal való együttműködés miatt, akik támogatták a betegeket az adatok visszahívása és összegyűjtése során.

A 3 napos táplálékrekord-adatokat a Win Food Pro 3 szoftverre (Medimatica, Colonnella, Teramo, Olaszország) töltöttük be, és jelentették a 3 nap átlagos tápértékét. A jelentett energiafogyasztás megbízhatóságát a becsült energiafogyasztás és az előre jelzett bazális anyagcsere arányának arányának kiszámításával értékelték Schofield által származtatott életkor- és nemspecifikus képletek felhasználásával [22]. Tantárgyak arányban

A becsült májzsír százalékot a májzsírral számolták ki [15]:

A NAFLD-t úgy határozták meg, hogy a becsült májzsír-százalék> 5% volt.

statisztikai elemzések

Mivel az alkoholfogyasztás, a triglicerid, az éhomi inzulin, a HOMA-IR, az ALT, a GGT, a CRP értékek és a NAFLD pontszámok megoszlása erősen torz volt, értékeik log-transzformálódtak a normális eloszlás elérése érdekében. Minden elemzés során a log-transzformált értékeket használtuk. Az adatok értelmezésének megkönnyítése érdekében a nem transzformált értékeket a táblázatok tartalmazzák.

A Friedman-tesztet alkalmazták az egyének közötti különbségek kimutatására a vacsora kalóriabevitelében az ételrekordok 3 napja alatt.

Az ANOVA és a χ 2 tesztet a vacsora kalóriabevitel tertilitása közötti különbségek értékelésére végeztük a folyamatos, illetve a kategorikus változókban.

Többszörös logisztikus regressziós elemzést alkalmaztak az elhízás és a cukorbetegség, az IFG, a metabolikus szindróma és a becsült NAFLD valószínűségének becslésére, mindegyiket függő változóként alkalmazták, vacsora kalória bevitelének tercileivel, mint dummy változóval. Mind a ki nem igazított (nyers OR), mind a kiigazított modelleket minden eredményváltozóra elvégeztük. Az 1. modellben a következő változókat vezettük be a modellbe: életkor (folytonos változóként), nem (hímek = 1/nő = 0), BMI a kiinduláskor (folyamatos változóként), METS h/hét (mint folyamatos változó), vidéken él (igen = 1/nem = 0); a 2. modellben az összes fent leírt változót plusz a teljes energia és az SFA bevitele (mindkettő folytonos változóként), valamint a reggeli kihagyását (igen = 1/nem = 0) vezettük be. Mivel a kimenetel incidenciáját az élő résztvevőknél a nyomon követés végén értékeltük 2008 folyamán, nem tudtuk megszerezni a kimenetel előfordulásának dátumát és túlélési elemzést végezni.

A vacsora kalóriabevitel alacsonyabb tertilitását (az első tertilitást) tekintettük referenciacsoportnak, a másik két csoportot pedig dummy változóként vezettük be (STATISTICA szoftver 5.1, Statsoft Italia).

Eredmények

A 3 napos vacsora átlagos kalóriabevitele 905,4 ± 485,4 kcal volt; a vacsora átlagos kalóriabevitele nem különbözött szignifikánsan az 1., 2. és 3. napon (utóbbi a hét végi nap volt): 901,1, 896,9 és 918,4 kcal. 1245 alany közül 103 (8,3%) eredményezett aluljelentőket. A vacsora kalóriabevitelének tercsei között az aljelentők aránya nem különbözött (8,5%, 8,1% és 8,2% az első, a második és a harmadik tertilitásnál).

Az 1. táblázat összefoglalja a kiindulási életmódot és a táplálkozási jellemzőket a vacsora napi kalóriabevitelének százalékos tercilisének megfelelően; A résztvevők klinikai és laboratóriumi értékeit a 2. táblázatban közöljük. Az első tertilis alanyok ritkábban hagyták el a reggelit, és alacsonyabb összenergiát és SFA-t fogyasztottak, míg a szénhidrátokból, fehérjéből, összes zsírból és többszörösen telítetlen zsírsavakból (PUFA) származó kalóriák százaléka, valamint a rost- és alkoholfogyasztás nem különbözött a többi tertilitástól (1. táblázat). A vacsora étrendi összetétele a teljes kalóriabevitel kivételével nem különbözött csoportonként (1. táblázat). A kiinduláskor nem találtak szignifikáns különbséget a tertilitások között az életkor, a nem, az iskolai végzettség, az alkalmazott gyógyszerek, a vérnyomás és az antropometriai értékek, a laboratóriumi változók, valamint a NAFLD, az IFG és a metabolikus szindróma prevalenciája között (1-2. Táblázat).