A necroticus enteritis eubiotikus megközelítése a brojlereknél

Az egészséges bélflóra létrehozása lehet az út a baromfiipar egyik legveszélyesebb kialakulóban lévő betegségének leküzdésére.

2006 januárja óta az EU-ban tilos az antibiotikus növekedésserkentők (AGP) felhasználása az élelmiszertermelő állatok takarmányában. Ez nemcsak az állatok teljesítményét veszélyeztette, hanem az élelmiszerbiztonság biztosítását is megnehezítette.

A szalmonellákat fontos kórokozóként ismerték el, és a Salmonella enteritidis (elsősorban a madaraknál) és a Salmonella typhimurium (elsősorban a sertéseknél) tette ki az emberi szalmonellózis eseteinek többségét.

Ezenkívül az AGP-k tiltása különféle emésztőrendszeri rendellenességekhez és a bélbaktériumok dysbiosisának, a kiegyensúlyozatlan baktériumflóra előfordulásához vezetett a bélrendszerben is. Ezt tovább súlyosbíthatják az erősen szennyezett takarmányok, a stressz, a gyógyszerek, a rosszul emészthető takarmány-összetevők és a kiegyensúlyozatlan étrend, és funkcionális zavarokat eredményezhet, mint például székrekedés vagy hasmenés, vitaminhiány (vit.B12, vit.K) vagy krónikus gyulladásos betegségek . Ez szintén veszélyeztetheti az immunrendszer megfelelő működését a bélnyálka nyirokszövetein keresztül.

Az eubiotikus megközelítés célja az emésztőrendszeri rendellenességek leküzdése az egészséges gyomor-bél mikroflóra biztosításával, nem pedig a teljes bél mikroflóra antibiotikumokkal történő megölése.

Nekrotikus enteritis

Az AGP-k takarmányban történő felhasználása minimalizálja a járványkitöréseket. Betiltásuk óta a baromfiállományban fokozódtak az enterális betegségek, például a Clostridium perfringens által okozott nekrotikus enteritis.

A C perfringens az állatok és emberek gyomor-bél traktusában, különösen a hátsó bélben található mikrobiális közösség normális tagja. Azt javasolják, hogy a baromfi C perfringens általi telepítése a madarak életének korai eseménye, és az integrált brojlercsirkeművelet során továbbadható, a keltetőtől kezdve. Azok a körülmények, amelyek elősegítik a C perfringens túlzott növekedését a csirke felső bélében, a stressz, az antibiotikumok túlzott használata és a kokcidiózis szubakut állapota által okozott tipikus emésztési rendellenességek.

Különösen a vékonybélben kolonizáló Eimeria fajok, például az Eimeria maxima és az Eimeria acervulina ismertek hajlamosak a nekrotikus enteritisre. A magas fehérjetartalmú étrendek vagy a kis szemekből származó nem keményítős poliszacharidokban gazdag étrendek szintén erősen befolyásolják a brojlerek nekrotikus enteritis előfordulását.

A betegség többnyire brojlercsirkéknél fordul elő két hetes kortól kezdve, és az akut forma fokozott mortalitáshoz vezet a brojlerállományokban. Ez napi 1% -os veszteséget okozhat, a nevelési időszak utolsó heteinek több egymást követő napján. Szubklinikai formában a bélnyálkahártya C perfringens által okozott károsodása csökkent emésztéshez és felszívódáshoz, csökkenő súlygyarapodáshoz és megnövekedett takarmány-átalakítási arányhoz vezet.

Szubklinikus nekrotikus enteritist jelentenek azokban az országokban is, ahol az AGP-ket még mindig használják. Saját tapasztalataink alapján (brojlerpróba, Ausztrália, 2009) azt vettük észre, hogy a kezdő periódus 40 ppm virginiamicinje számszerű előnyt adott, azonban a második hét után 20 ppm virginiamycin alkalmazásával nem volt (további) hatás az állatok teljesítményére A C perfringens általában megkezdi a vékonybél gyarmatosítását (lásd a táblázatot). Ezért felvethető, hogy abban az időszakban, amikor a C perfringens invazívvá válik, a virginiamycin alacsony dózisban már nem hatékony.

Szerves savak használata

A szerves savak és sók használata régóta létezik. Antimikrobiális hatásuk leginkább annak a környezetnek a pH-változásának köszönhető, amelyben a mikroorganizmus előfordul.

Valamennyi mikroorganizmusnak optimális körülményekre van szüksége a növekedéshez, ideértve az optimális pH-szintet is. Ismeretes, hogy a baktériumok a semleges értékekhez (pH 6,5-7,5) közeli pH-t részesítik előnyben, az élesztő az alacsonyabb pH-értéket részesíti előnyben, és a penészgombáknak az elfogadható pH-érték a legszélesebb tartományban van. Különböző kísérletek rávilágítottak a szerves savak hatékonyságára, hogy az AGP-ket sikeresen pótolják a teljesítmény jelentős csökkenése nélkül. A hangyasav, propionsav, tejsav, ecetsav, fumársav és citromsav potenciális növekedésserkentőként jelenik meg, de következetesebb és költséghatékonyabb teljesítmény érhető el savkombinációkkal.

A szerves savak használata a sertés-étrend savasításához bevett gyakorlat az elválasztás utáni hasmenés csökkentésére a malacokban. A szerves savak és sóik felhasználása a baromfiiparban azonban még mindig korai stádiumban van. A szerves savak megfelelő alkalmazásának a baromfitermelésben javítania kell a fehérje emésztését és a tápanyagok visszatartását, ami jobb takarmány-hatékonyságot és fokozott növekedést, és végső soron költséghatékonyabb hús- és tojástermelést eredményez.

A szerves savak különféle módon bizonyíthatják az eubiotikus hatásokat. A disszociált szerves savak protonokat szabadítanak fel, amelyek a pH csökkenését eredményezik. A legtöbb kórokozó mikroorganizmus (Salmonella, E coli) 4,5-nél alacsonyabb pH-n hagyja abba a növekedést, kivéve a tejsavat termelő baktériumokat (Lactobacillusok, Streptococcusok, Bifido). A szerves savanionok disszociálódva feltöltődnek és nem lipidáteresztőek. Egyesek azonban romboló hatást gyakorolnak a gram-negatív baktériumok külső membránjára. Ezeknek a gram-negatív baktériumoknak van egy külső sejtmembránja, amely egy kalcium- és magnéziumionokkal stabilizált lipopoliszacharid (LPS) felületből áll. Ez a membrán hatékony gátat biztosít a különféle antimikrobiális szerekkel szemben.

Azokat a molekulákat, amelyek megzavarhatják a membrán integritását, permeabilizátoroknak nevezzük. Jellemzően a szorbinsav-, tejsav- és citromsav erős kelátképző és zavarja ezeket a fémeket a sejtmembránból, és növeli ezen gram-negatív baktériumok LPS-rétegének permeabilitását, lehetővé téve a többi szerves sav jobb diffúzióját vagy akár provokálva is szivárgások. Javasoljuk, hogy ezeket a permeabilizátorokat szerves savakkal együtt használja, mivel ez növeli hatékonyságukat. Jellemzően ez a szerves savak és a tejsav együttes alkalmazása. A pH csökkenése miatt antimikrobiális tulajdonságán kívül a tejsav a gram-negatív baktérium külső membránjának permeabilizálójaként is funkcionál, és fokozhatja más szerves savak hatásait.

A disszociálatlan szerves savak lipofil jellegűek, és képesek átjutni a gram-negatív baktériumok sejtmembránján és bejutni a mikrobiális sejtekbe. Ott disszociálnak és csökkentik a plazma pH-ját. A sejtnek el kell távolítania a H + -ot a sejtmembránon a pH-gradiens (proton-motívum erő) helyreállítása érdekében. Ez nagy mennyiségű energiát igényel, és a sejt halálához vezet.

Alacsony pH-n a szerves sav nagyobb része disszociálatlan formában lesz. Következésképpen a szerves savak antimikrobiális aktivitása vitathatatlan alacsony pH-n (gyomorkörnyezet), de bizonytalan 6 felett (bélkörnyezet).

A laurinsavval dúsított SCFA eubiotikus koncepciója

A rövid szénláncú zsírsavak (SCFA) antibakteriális aktivitása savas környezetben gram-negatív kórokozókkal szemben régóta ismert. A közepes láncú zsírsavakban (MCFA) gazdag legkiemelkedőbb természetes zsírok a kókuszolaj és a pálmamagolaj, kevesebb mint 10% C8 (kaprilsav) és C10 (kaprinsav) tartalommal, de magas a C12 (laurinsav) és a C14 ( mirisztinsav). Az MCFA-k pKa-értékei közel 5-höz vannak, ezért alkalmasabbak a belekben való aktív működésre, mint az SCFA-k. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a laurinsav (C12) a leginkább gátló telített MCFA a gram-pozitív organizmusokkal szemben, és a legnagyobb antimikrobiális aktivitással rendelkezik a C perfringens ellen, majd a mirisztinsav és a kaprinsav következik.

Az MCFA-k működési módja nem teljesen ismert. Disszociálatlan formájukban diffundálhatnak a baktériumsejtekbe és disszociálódhatnak a protoplazmában, ezáltal intracelluláris savasodáshoz vezetnek.

Egy másik lehetséges hatásmechanizmus lehet a kórokozók gyomor-bélrendszeri kolonizációs helyének fizikai vagy funkcionális megváltoztatása csibéknél. De az MCFA-k megváltoztathatják a baktériumok külső membránjait is, mivel foszfolipidként használják őket a membránba, ami a membrán folyékonyságához és akár szivárgáshoz vezet. Mint ilyenek a kolonizációt is megakadályozhatják, vagy közvetlen gátló hatással lehetnek a kolonizációhoz szükséges virulencia faktorok expressziójára. Kimutatták, hogy az MCFA-k csökkentik a szalmonella inváziót a bélhámsejtekben.

Várhatóan hozzáadott hatást fog elérni, ha az SCFA-kat és sóikat MCFA-val kombinálják. Ezt megerősítették egy lengyelországi független kutatóintézetben végzett brojlerpróba során, ahol ez a kombináció jelentős eredményt hozott (p