A nem szindrómás gyermekkori elhízás genetikája és nagy áteresztőképességű DNS-szekvenálás alkalmazása

Az elhízás legtöbb nem szindrómás formája a leptin-melanokortin útvonalon ható gének mutációinak eredménye.

nagy

Ezek a mutációk lehetnek dominánsak (BDNF, NTRK2, SIM1, MC4R, SH2B1, MRAP2, LRP2) vagy recesszívek (LEP, LEPR, POMC, MCR4, PCSK1, TUB).

Az elhízás genetikai diagnózisa egyéni, családi vagy populációs szinten végzett megközelítések révén érhető el.

A következő generációs szekvenálás hozzájárulhat új terápiás célpontok kifejlesztéséhez a mendeli elhízáshoz.

Absztrakt

Háttér

A gyermekkori elhízás súlyos közegészségügyi probléma, amely számos krónikus betegség kialakulásához kapcsolódik, mint például a 2-es típusú diabetes mellitus, a dyslipidaemia és a magas vérnyomás. Az elhízás megnövekedett gyakorisága elsősorban a nem megfelelő étrendnek és életmódnak köszönhető, de genetikai tényezők is befolyásolják.

Célkitűzések

Az elhízás genetikájának legújabb fejleményeinek áttekintése. Összefoglaljuk az elhízás ritka, nem szindrómás formáihoz kapcsolódó gének listáját, és ismertetjük azok működését. Ezenkívül megvitatjuk az elhízás genetikai diagnosztizálásához rendelkezésre álló technológiákat.

Eredmények

Számos tanulmány arról számolt be, hogy az egyes gének variánsai az elhízás Mendeli-formáit okozzák, amelyet az egyes génekben jelentős hatású mutációk határoznak meg. Az elhízás ritka, nem szindrómás formái azoknak a géneknek a funkcióvesztéséből adódó mutációk következményei, amelyek a hipotalamusz vagy a leptin-melanokortin útvonal fejlődésére és működésére hatnak. Ezek a variánsok megzavarják azokat az enzimeket és receptorokat, amelyek szerepet játszanak az energia homeosztázisában, ami súlyos korai kezdetű elhízást és endokrin diszfunkciókat eredményez. Különböző megközelítéseket és technológiákat alkalmaztak az elhízás genetikai hátterének megértésére. Jelenleg a teljes genom és az egész exom szekvenálása fontos diagnosztikai eszköz a súlyos elhízással járó új gének és variánsok azonosításához, de más megközelítések is hasznosak lehetnek egyéni vagy populációs szinten, mint például a kapcsolatok elemzése, a jelölt gén szekvenálása, a kromoszóma mikroarray elemzése és a genom -együttes tanulmányok.

Következtetések

Az elhízás genetikai okainak, valamint a genetikai diagnosztikai megközelítések hasznosságának és korlátainak megértése hozzájárulhat az elhízás elleni új, személyre szabott terápiás célok kialakításához.

Előző kiadott cikk Következő kiadott cikk