A nyírkátrány használata a jávorszarvas károsodásának megelőzésében a fiatal fenyőfa állományokban/kasetorva Kasutamine Podrakahjustuste Valtimiseks Manninoorendikes

Estonian Journal of Ecology tudományos folyóiratcikk

használata

Cikkrészlet

Különböző kémiai riasztószereket, vizuális és akusztikus eszközöket, valamint a fák menedékezésére szolgáló módszereket és eszközöket alkalmazták mind a fiatal csemeteállományokban a fenyőfa jávorszarvas károsodásának megakadályozására tett kísérletekben (pl. Loyttyniemi & Laaperi, 1988; Loyttyniemi et al., 1992). Különböző erdőgazdálkodási módszereket (Harkonen, 1998; Harkonen et al., 1998; Heikkila & Harkonen, 2000) és vadgazdálkodási gyakorlatokat (pl. Heikkila & Harkonen, 1998; Gundersen et al., 2004) is teszteltek. A különböző módszerek hatásai változóak voltak, és az alkalmazott módszerek sok esetben kevés ígéretet mutattak a jávorszarvas károsodásának nagy vagy hosszú távú csökkentésére.

Az erdőtulajdonosok általában a könnyen kivitelezhető módszereket részesítik előnyben, nem túl drágák és időigényesek. Ennek következtében az erdőtulajdonosok új termékeket szeretnének használni, amelyek költséghatékonyak és kielégítő védelmet nyújtanak. Ennek érdekében vizsgálatokat végeztek nyírkátránnyal. A nyírkátrány a nyírfa (Betula spp.) Fájának száraz desztillációjából származó anyag. Ebben a folyamatban a fa gyorsan lebomlik hő és nyomás zárt tartályban történő alkalmazásával. Az elsődleges termék a szén és a nyírkátrány. Tudomásunk szerint a nyírkátrány összetevőiről nincs átfogó információ. A főleg vízzel hígított nyírkátrány hatékonyan taszította a csigákat, csigákat és kártevő rovarokat olyan kertekből és helyekről, ahol különféle zöldségeket és bogyókat termesztenek (azaz a kertészetben) (lásd Lindqvist et al., 2006; Pasanen, 2006). A gyártók előzetes, publikálatlan és fiatal fenyőfás állományokból származó megfigyelései szintén ígéretesnek bizonyultak, amikor nyírkátrányt alkalmaztak a jávorszarvas károsodásának megelőzésében.

A Finn Erdészeti Kutatóintézetnek nagy hagyománya van a jávorszarvas károsodás megelőzésére (pl. Kémiai riasztószerek, vizuális és akusztikus eszközök, valamint fák védésére szolgáló módszerek és eszközök) hasznosságának és biológiai hatékonyságának meghatározására irányuló kísérletek elvégzésében. Loyttyniemi és mtsai., 1992). A hatékonyság értékelése főként a terepi kísérletek eredményein alapul. Célunk volt tehát a nyírkátrány, egy újszerű, riasztó újítás hatékonyságának tesztelése kontrollált kísérletek során jávorszarvas által gyakran böngészett fiatal fenyőfa állományokban.

ANYAG ÉS MÓDSZEREK

Helyszíni kísérleteket hajtottak végre négy jávorszarvas károsodásban szenvedő fiatal fenyőfaállományban Joroinenben és Pieksamakiban, Finnország középső részén. Mindegyik kísérleti állományt két kezelésre osztottuk: (1) egy kezelt blokk, ahol az első örvény összes felső hajtását és a folyó évi hajtásokat kezeltük, és (2) egy kezeletlen blokk, azaz egy kontroll terület. A nyírkátrány folyékony desztillátum volt (azaz nem volt vízzel hígítva), és 2007 októberében kézi kiváltó szivattyúval permetezték.

Iratkozzon fel a Questia szolgáltatásra, és élvezze:

  • Teljes hozzáférés ehhez a cikkhez és több mint 14 millió további tudományos folyóiratokból, magazinokból és újságokból
  • Több mint 83 000 könyv
  • Hozzáférés hatékony írási és kutatási eszközökhöz