A pálmaolaj geopolitikája és az erdőirtás

Jean-Marc Roda, Cirad

A többi növényi és állati zsírhoz hasonlóan a pálmaolaj is követi az élelmiszerellátás tendenciáit, amelyeket a 18. század óta jól dokumentáltak. Például Franciaországban az egy főre eső kalóriabevitel 1900 körül tetőzött, és azóta stabil.

pálmaolaj

Míg Franciaországban a teljes kalóriabevitel kiegyenlítődött, a szénhidrátok aránya folyamatosan csökkent, míg a zsíroké nőtt. Más szóval, miután a francia társadalom elegendő élelmet biztosított mindenki számára, az átlagos étrend fokozatosan növelte a zsírok arányát,.

Sok ország még mindig messze nem éri el ugyanazt az élelmiszer-bőséget, mint Franciaország, de az élelmezésbiztonság az elmúlt hat évtizedben világszerte még a legkevésbé fejlett országokban is növekedett (1. ábra). 1950 óta a FAO részletes adatokat állított össze, amelyek azt mutatják, hogy mindenütt ugyanaz a jelenség fordul elő: az egy főre eső élelmiszer- és zsírbevitel növekszik, az éhség pedig fokozatosan csökken.

Az országon belüli sokféle pálya ellenére mindegyiküknél nő a zsírfogyasztás, amikor csökken a szegénység és nő az urbanizáció (lásd 2. ábra).

Ugyanakkor egy másik trend is bekövetkezett: a növényi zsírok fokozatosan helyettesítik az állati zsírokat. A fejlett országok esetében az egy főre jutó állati zsírfogyasztás az 1980-as években elérte a csúcspontot, és hanyatlani kezdett. Ezzel szemben a növényi zsírok fogyasztása ebben az időszakban tovább erősödött. Míg az észak-amerikai és az európai növényi olajfogyasztás jelenleg stabil, a világ többi régiója még mindig messze van az európai szinttől.

Átlagosan ezek a régiók arányosan több növényi, mint állati zsírt fogyasztanak. Emellett erőteljes a népességnövekedésük, és amikor elérik az Európában látott növényi olajfogyasztás szintjét - talán 2050-re -, a globális kereslet évi 250-350 millió tonna lesz, ami meghaladja a jelenleg fogyasztott 170-180 millió tonnát.

Ez geostratégiai kérdésekhez vezet: mely növényi olajokat állítják elő a világ táplálásához, ki adja el őket, ki fogja ellenőrizni a termelésüket, és hol lesz elég föld a termesztéshez?

A növényi olajok összehasonlító előnyei

Négy fő növényi olaj adja a világfogyasztás több mint 85% -át (4. ábra). A napraforgót, a repcét és a szójababot eredetileg a mérsékelt éghajlatú országokban termesztették, de a genetikailag javított fajtáknak köszönhetően Brazíliában ma már növekvő szójababot termelnek. Az olajpálmák csak nedves trópusi körülmények között nőnek, és hektáronként 5–8-szor több olajat termelnek, mint a többi növény.

Más szóval, a szójabab, a napraforgó és a repce 5-8-szor nagyobb földterületet igényel, mint az olajpálmafák, egy tonna olaj előállításához (6. ábra).

Kivételes termelékenységük mellett az olajpálmafák egységenként sokkal kevesebb munkát és termelési ráfordítást igényelnek, mint más olajnövények. Ezért a pálmaolaj messze a legolcsóbb olaj (7. ábra).

Az olajpálmafák a gazdálkodók számára is az egyik legjövedelmezőbb növény, és így a trópusi országokban a vidéki szegénység elleni küzdelem egyik sikertörténete. Párás Afrikában az olajpálmák az egyik utolsó védőháló a legszegényebbek számára. Indonézia és Malajzia termeli a világ pálmaolajának több mint 80% -át: mindkét országban a pálmaolaj fejlesztése több millió kistermelő megélhetéséért volt és felelős.

Ezeknek a főbb olajoknak ipari felhasználásra is különböző tulajdonságaik vannak. A pálmaolaj az egyetlen, amely természetesen hidrogénezett és szerkezetileg stabil környezeti hőmérsékleten. A többi olajat mesterségesen hidrogénezni kell a hasonló tulajdonságok elérése érdekében, ami költséges és káros transz-zsírsavakat termel. Ennek ellenére minden olajnak megvannak a maga előnyei és hátrányai az emberi egészség szempontjából, és egyik sem jobb a többinél.

A pálmaolaj termelési előnyei miatt piaci részesedése az elmúlt évtizedekben folyamatosan nőtt, és meghaladta a többi növényi olajat (8. ábra). Ez ma a világ vezető növényi olaja (4. ábra).

Föld megragadása vagy a bolygó táplálása?

Valamennyi agrárvállalkozás tökéletesen ismeri az adott olajok tulajdonságait és a világ demográfiai trendjeit. Fogadnak a növekvő piacokra, a középosztály felemelkedésével a fejlődő és a feltörekvő régiókban. Különösen a világ leggyorsabban növekvő városi klasztereit szemlélik, beleértve Kínát, Indiát, Nigériát, Pakisztánt, Indonéziát, Bangladeset és a Fülöp-szigeteket.

A világpiaci ellátás érdekében az agrárvállalkozások és egyes kormányok a föld megszerzéséért versenyeznek közvetlen megszerzéssel vagy közvetett politikai beavatkozással. A „szárazföldi bankok” felépítése a játék, és a tét a legjobb helyzet biztosítása a jövő bolygójának táplálására.

A legnagyobb agrárvállalkozások, az ABCD-k néven ismert központok a nyugati országokban találhatók, és nagy befolyással bírnak szerte a világon. Például állítólag a gabona világpiacának 75-90% -át ellenőrzik. Az ABCD-k közül háromnak az Egyesült Államokban van a székhelye, amelynek nem véletlenül van a legnagyobb szárazföldi bankja a határain kívül - több mint 7 millió hektár. Délkelet-Ázsia kisebb, de növekvő agrárvállalatai is versenyben vannak. Ennek eredményeként Malajziának van a második legnagyobb földbankja, több mint 3 millió hektárral.

A multinacionális vállalatok között kifejezetten specializálódott a növényi olaj. Az ABCD-k közvetlenül vagy közvetve szabályozzák a szója-, repce- és napraforgóolaj termelését. A kisebb délkelet-ázsiai multinacionális vállalatok, például Wilmar, Olam, Sinar Mas és Sime Darby és mások ellenőrzik a pálmaolaj termelését. Ennek eredményeként globális verseny folyik a növényi olaj piacán, az egyik oldalon a domináns nyugati agrárvállalkozások, a másik oldalon pedig a délkelet-ázsiai kisebb agrárüzletek, amelyek fokozatosan egyre nagyobb részt vállalnak a globális pite.

Az EU agrárpolitikája és repce

Az Európai Unió fő olajnövényei a repce és a napraforgó. A repce domináns, különösen Franciaországban, Németországban és Lengyelországban. A biodízel nagy gyártói közül Franciaország és Németország az egyetlen ország, amely a repcét használja fő nyersanyagként. Sokkal drágább, mint a pálmaolaj és a szójaolaj, de a repce fontos szerepet játszik a két ország agrárpolitikájában. 2003-ban Franciaország és Németország fiskális politikát dolgozott ki a biodízel támogatására. Azonnal növelte a hazai repcefogyasztás európai fogyasztását, de felpörgette a pálmaolaj behozatalát is, amely 3,1% -kal nőtt a repceolaj minden 1% -os emelkedése után. 2008 után, annak ellenére, hogy ezeknek a pénzügyi eszközöknek a vége megszűnt, az ipari fogyasztók folytatták a pálmaolaj behozatalát. A pálmaolaj az európai repceolaj félelmetes versenytársa lett és marad.

Nemrégiben az Egyesült Államok kereskedelmi háborút kezdett Kínával, amely 2018-ban vámot vetett ki az amerikai szójababokra. Abban az évben az USA szójababjának exportja Kínába 98% -kal esett vissza. Ugyanakkor az amerikai kereskedelmi diplomáciának sikerült meggyőznie Európát a szójabehozatal közel 250% -os növeléséről. Az Európába behozott szójabab nagy részét takarmányozásra használják fel, melléktermékként olajat termelnek: 98% -ban biodízelként használják. Ez az olajos biodízelolaj hozzáadott mennyisége újabb verseny az európai repce számára.

2019 elején az EU törvényt terjesztett elő az ILUC kockázatát és erdőirtást okozó növényi olajokról. Ennek a cselekménynek a technikájáról még mindig vitatkoznak a szakértők, de a gyakorlatban ennek eredményeként a pálmaolaj betiltása lesz. A pálmaolaj fő termelőit, Indonéziát és Malajziát érthető módon feldühítette ez a lépés.

Pálmaolaj és erdőirtás

A pálmaültetvényekről ismert, hogy az erdőirtás fő tényezője. Az ilyen széles körű felfogás ellenére azonban a pálmaültetvények a globális erdőirtásnak csupán 3% -áért felelősek. Indonéziában és Malajziában az erdőirtás évtizedekkel ezelőtt tetőzött, és már a pálmaolaj felszállása előtt csökkent. A pálmaültetvények többnyire más mezőgazdasági felhasználást váltottak fel. Például Malajziában az erdőirtás fő szakasza a gumibirtokok fejlesztése során következett be, még az 1980-as évek előtt. Szinte az összes gumiültetvényt később pálmaültetvényekkel helyettesítették (10. ábra).

Néhány pálmaültetvényt korábban erdővel borított területeken hoztak létre, de a pálmaolaj-ültetvények okozta erdőirtások tényleges aránya az 1990-es években tetőzött és azóta folyamatosan csökkent. Malajziában ma már szinte nincs (1% alatt). Indonéziában a csúcs 2000 és 2008 között volt, és most 5% -ra csökkent (11. ábra).

Tudjuk, hogy a fogyasztók szerte a világon évente körülbelül 250-350 millió tonnával igényelnek több növényi olajat, mint ma. A szójabab fejlesztése Brazíliában és a pálmaültetvények fejlesztése mindenütt folytatódik, mert a legfőbb igény nem azokban az országokban van, amelyeknek érdekük van a fejlődésük ellen. Pálmaolaj nélkül a növényi olajok jövőbeni kereslete szinte akkora művelési területeket igényelne, mint az ausztrál kontinens.

Mindenki javára a legfontosabb a jövőbeli erdőirtások megakadályozása, nem pedig a pálmaolaj betiltása. Feltétlenül javítani kell a pálmaültetvények termelékenységét és fenntarthatóságát, lehetővé téve számukra, hogy ugyanazon a területen többet termeljenek. Az igazi kihívás az, hogy mind a mezőgazdasági, mind az erdei tájakból elegendő értéket teremtsen, ösztönözve a helyi társadalmakat erdőik megőrzésére, ahelyett, hogy átalakítsák őket mezőgazdaságba.

Ez a cikk kibővíti a szerző előadását az erdőgazdálkodás, az agrárvállalkozás, a pálmaolaj és az élelmezésbiztonság geopolitikájáról, amelyet a „Malajzia, Szingapúr: milyen fejlesztési lehetőségek?” Című nemzetközi esettanulmány részeként tartottak. a Tudományos és Technológiai Haladó Tanulmányok Intézetének (IHEST) 2018–2019-es országos ciklusában.

Jean-Marc Roda

Jean-Marc Roda ne travaille pas, ne conseille pas, ne possède pas de parts, ne reçoit pas de fonds d'une organization qui pourrait tirer profit de cet Article, et n'a déclaré aucune autre affiation que son organisme de recherche.

Cirad apporte un financement en la que membre adhérent de La Conversation FR.