A proteinuria és az albuminuria előfordulása elhízott populációban és a kapcsolódó kockázati tényezők

Jordan L. Rosenstock

1 Nefrológiai osztály, Lenox Hill Kórház, Northwell Health, New York, NY, Egyesült Államok

Max Pommier

1 Nefrológiai osztály, Lenox Hill Kórház, Northwell Health, New York, NY, Egyesült Államok

Guillaume Stoffels

2 Biostatisztikai osztály, Lenox Hill Kórház, Northwell Health, New York, NY, Egyesült Államok

Satyam Patel

1 Nefrológiai osztály, Lenox Hill Kórház, Northwell Health, New York, NY, Egyesült Államok

Michael F. Michelis

1 Nefrológiai osztály, Lenox Hill Kórház, Northwell Health, New York, NY, Egyesült Államok

Absztrakt

Bevezetés

Anyag és módszerek

New York-i egyetlen kórházban soron következő betegeket bariatrikus műtéten vettek fel. A vizeletmintákat minden műtéttől a műtét előtt összegyűjtötték, és elküldték a vizelet albumin/kreatinin és a vizelet fehérje/kreatinin arányát annak érdekében, hogy felmérjék mind a teljes vizelet fehérje kiválasztódását, mind konkrétabban az albuminuriát. Az albuminuriát úgy határozták meg, hogy az albumin és a kreatinin aránya meghaladja a 30 mg/gramm kreatinint, és a proteinuria mint a protein/kreatinin arány nagyobb, mint 150 mg/gramm kreatinin. A húgyúti fertőzés vagy az aktív húgyúti üledék jeleit mutató betegeket kizárták. Minden beteg BMI-je preoperatív módon számított. Áttekintettük a kapcsolódó diagnózisokat, beleértve a cukorbetegséget és a HTN-t, valamint az ACE-gátló vagy az angiotenzin-receptor blokkoló (ARB) alkalmazását.

A rizikófaktorok elemzéséhez a betegeket három csoportba sorolták: (1) HTN-es és anélküli cukorbetegek (DM), (2) magas vérnyomáscsökkentők cukorbetegség nélkül (HTN) és (3) egyikük sem. Túl kevés volt a HTN nélküli cukorbeteg ahhoz, hogy külön elemezhesse. Nem álltak rendelkezésünkre egyéb diagnózisok, például glomerulonephritis vagy lupus, amelyek hozzájárulhattak a vesebetegséghez, de az aktív vizeletürítéssel rendelkező betegeket kizárták.

Statisztikai analízis

Asztal 1

Összességében (n = 218) DM (n = 55) Csak magas vérnyomás (HTN) (n = 62) Nincs HTN, nincs DM (n = 101) p-érték

Életkor, átlag ± SD

42,1 ± 11,3

47,1 ± 11,7

45,5 ± 9,8

37,2 ± 10,0

2. táblázat 2. A cukorbetegeknél szignifikánsan magasabb volt az albuminuria előfordulási gyakorisága, mint a HTN-t nem cukorbetegeknél (p = 0,012 †) és a nem cukorbetegeknél, akiknél HTN nem volt (p †). A cukorbetegeknél szignifikánsan magasabb volt a proteinuria előfordulási gyakorisága, mint a HTN nélküli, nem diabéteszes betegeknél (p = 0,003 †), de a megnövekedett prevalencia nem érte el a statisztikai szignifikanciát, összehasonlítva a HTN-t nem tartalmazó cukorbetegekkel (0,20). A nem cukorbeteg csoportok nem különböztek szignifikánsan a proteinuria és az albuminuria prevalenciáját tekintve.

2. táblázat

A proteinuria és az albuminuria előfordulása az egyes betegcsoportokban.

Összességében (n = 218) DM (n = 55) magas vérnyomás (HTN), nincs DM (n = 62) nincs HTN, nincs DM (n = 101) p-érték

Proteinuria, n (%, CI)	45 (21,0%, 15,8–27,1)	18 (33,3%, 21,1–47,5)	14 (22,6%, 12,9–35)	13 (13,3%, 7,2–21,6)	0,01
Albuminuria, n (%, CI)	36 (19,7%, 14,2–26,2)	17 (41,5%, 26,3–57,9)	9 (17,7%, 8,4–30,9)	10 (11,0%, 4,9–18,9)	0,0002

A DM-betegek csoportjában magasabb volt a proteinuria és az albuminuria medián mennyisége, mint a cukorbetegség és a HTN nélküli csoportban. Az utólagos elemzés során azonban nem volt elegendő bizonyíték arra a következtetésre, hogy eltérnek a HTN-t nem cukorbetegeknél tapasztalt medián mennyiségtől.

A BMI nem különbözött szignifikánsan a proteinuria, illetve az albuminuria mellett vagy anélkül (p = 0,74, illetve p = 0,64). A többváltozós elemzés kimutatta, hogy az összes érintett faktor (DM, életkor, HTN és ACE-gátló/ARB használat) között a DM volt az egyetlen szignifikáns faktor a proteinuria (p = 0,0001) és az albuminuria (p = 0,0001) szempontjából.

Vita

Az elhízást egyre inkább a vesebetegség kockázati tényezőjeként ismerik el, de az albuminuria és a proteinuria pontos előfordulása, különösen a kapcsolódó kockázati tényezők figyelembevétele, nem egyértelmű. Az 1990-es években két francia tanulmány jelent meg, amelyek beszámoltak az albuminuria prevalenciájáról túlsúlyos és elhízott betegeknél. Az egyik tanulmány a mikroalbuminuria 7,1% -os és a makroalbuminuria 2,7% -os előfordulását állapította meg cukorbetegségben vagy HTN-ben nem szenvedő betegeknél (6). A másik vizsgálat, amely szintén nem vett be cukorbetegeket, de hipertóniákat is tartalmazott, nem talált proteinuria eseteket, de a HTN-ben szenvedőknél magasabb volt a mikroalbuminuria előfordulási gyakorisága (19 szemben 9,7%) (7). Vizsgálatunkkal ellentétben mindkét tanulmány nem elhízott, túlsúlyos betegeket tartalmazott, akiknek BMI-je nagyobb volt, mint 27. A prevalenciával foglalkozó harmadik és messze legnagyobb tanulmány a hollandiai PREVEND-tanulmány volt, amelyet 2003-ban publikáltak (8). Ez a tanulmány, amely kizárta a cukorbetegeket, a mikroalbuminuria prevalenciáját 21 vagy 13% -kal állapította meg a központi vagy perifériás elhízási mintáktól függően (a központi elhízás gyakoribb volt). A vizsgálatban részt vevő betegek körülbelül felének volt HTN-je, de az albuminuria prevalenciája HTN-nel és HTN nélkül nem volt elérhető a PREVEND által vizsgált elhízott populációban.

Vizsgálatunk tudomásunk szerint az első egy amerikai városi lakosság körében. Vizsgálatunk, a korábbi vizsgálatokkal ellentétben, csak a valóban elhízott, BMI ≥ 30-as betegek körébe tartozott. Ennek ellenére az albuminuria prevalenciája figyelemre méltóan hasonlít a franciaországi több mint 20 évvel ezelőtti megállapításokra egy elhízott és túlsúlyos, cukorbetegség vagy HTN nélküli populációban (6 7). Ez egyben az első olyan elhízott populációról szóló tanulmány, amely az elhízott populációban az albuminuria mellett a proteinuriára koncentrál.

Az NHANES 3 2002. évi adatai azt mutatták, hogy az Egyesült Államok népességében a cukorbetegségben vagy HTN-ben szenvedő emberek 5,1% -ának volt albuminuria, és 0,3% -ának makroalbuminuria-ja (9). Így annak ellenére, hogy nyilvánvaló, hogy az egyidejű cukorbetegség vagy a HTN nagymértékben növeli az albuminuria és a proteinuria kockázatát, tanulmányunkból kitűnik, hogy maga az elhízás több mint kétszeresére növelte az albuminuria prevalenciáját az általános populációhoz képest. Ez összhangban áll egy nemrégiben készített jelentéssel, miszerint a HTN vagy a metabolikus szindróma bizonyíték nélküli „metabolikusan egészséges elhízás” továbbra is összefügg a krónikus vesebetegség kialakulásával (10).

Magasabb a proteinuria és az albuminuria előfordulása, összehasonlítva a cukorbetegek vesebetegségével kapcsolatos korábbi jelentésekkel. Például az UKPDS 28% mikroalbuminuria és 7% proteinuria prevalenciáról számolt be 15 éves 2-es típusú cukorbetegség után (11). Az 1-es típusú cukorbetegségben végzett jelentés 34 éves mikroalbuminuriát és 15% proteinuria-t talált 18 éves medián követés után (12). Népességünk nagyobb gyakorisága, különösen a 2-es típusú cukorbetegekkel összehasonlítva, az egyidejű elhízásnak tudható be. Valójában a cukorbetegség-ellenőrzési és szövődményvizsgálatok publikált elemzése azt találta, hogy mind a derék kerülete, mind a BMI kockázati tényező volt az 1-es típusú cukorbetegeknél 5,8 év alatt bekövetkező incidens mikroalbuminuria kialakulásában (13). Sajnos lakosságunkban nincs információnk az 1-es típusú és a 2-es típusú cukorbetegség százalékos arányáról, a cukorbetegség időtartamáról és a betegek hemoglobin-A1C-értékeiről annak érdekében, hogy tovább finomítsuk a diabéteszes vesebetegség kockázati tényezőit.

Körülbelül betegeink egynegyede volt ACEI vagy ARB kezelésben, és valószínű, hogy a proteinuria és az albuminuria előfordulását, valamint az albumin abszolút mennyiségét és a fehérje kiválasztását befolyásolná ezeknek a gyógyszereknek az alkalmazása. Valószínű, hogy tanulmányunk alulbecsüli a vesebetegség mértékét betegeinknél. Spanyolországból származó tanulmány kimutatta, hogy a vesebetegségbeli változások, beleértve a mesangialis mátrix növekedését, a mesangialis proliferációt, a podocita és a glomeruláris hipertrófiát, nagyon barnás műtéten átesett, nagyon elhízott (BMI ≥ 40) betegek nagy százalékában mutathatók ki, annak ellenére, hogy nincs klinikai bizonyíték a vesebetegség (14).

Vizsgálatunk korlátja, hogy az albuminuria és a proteinuria egyetlen reggeli vizeletmintából került meghatározásra. A vizsgálatok azonban kimutatták, hogy a reggeli véletlenszerű vizeletfehérje/kreatinin minták jól korrelálnak a 24 órás vizeletfehérjével, és még inkább előre jelezhetik a vesebetegség progresszióját, mint a 24 órás kollekciók (15). A metabolikus szindróma egyéb összetevőinek felmérése érdekében nem volt információnk a húgysavszintekről és a trigliceridekről sem, amelyek szintén növelhetik a vesebetegség kockázatát. Nem mértük a renin-angiotenzin-aldoszteron aktiválódását, a leptint vagy más adipokineket, amelyek hatással lehetnek a vese patofiziológiájára. Végül nem értékeltük a perifériás vagy központi elhízási mintázatot, ahogyan azt a PREVEND tanulmányban tettük.

Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy betegeink kifejezetten elhízott betegek voltak, akik bariatrikus műtéten estek át. Ezek a betegek valószínűleg fontos szempontból különböznek az elhízott, nem bariatrikus műtétektől. Egyrészt ezeket a betegeket felszámolták a nagyobb választható műtét miatt, amely feltehetően kizárta a legnagyobb kardiovaszkuláris kockázattal rendelkező betegeket. Másrészt az a tény, hogy a műtét mellett döntöttek, tükrözheti a kockázati tényezők aggodalmát, mint például az egyidejű DM és HTN, valamint az elhízás egyéb szövődményei, amelyek befolyásolhatják a vesebetegségeket.

Összegzésképpen megállapítottuk, hogy az barumináris műtéten áteső városi, amerikai, elhízott populációban viszonylag magas az albuminuria és a proteinuria előfordulása. A cukorbetegek kizárásakor alacsonyabb volt a prevalencia, és a proteinuria és az albuminuria átlagos mennyisége kisebb volt. A nem cukorbeteg, elhízott, HTN-ben szenvedő betegeknél több volt az albuminuria és a proteinuria, mint a HTN nélküli betegeknél, de ez nem érte el statisztikai szignifikanciát populációnkban. Azoknál az elhízott betegeknél, akiknek sem cukorbetegségük, sem HTN nem volt, más szóval a vesebetegség egyéb nyilvánvaló oka nélkül, még mindig sokkal nagyobb mennyiség volt, mint azt az Egyesült Államok általános populációjában látták, amint azt az NHANES adatai leírják. Ez valószínűleg tükrözi maga az elhízás vesefiziológiára gyakorolt káros hatását. Figyelembe véve, hogy az albuminuria és a proteinuria a progresszív vesebetegség, valamint a szív- és érrendszeri megbetegedések jól elismert kockázati tényezője, ez sokak közül kiemeli az egyik oka annak, hogy a világszerte növekvő elhízási járvány visszafordítására van szükség.

Etikai nyilatkozat

Az emberi résztvevőket bevonó vizsgálatokban végzett összes eljárás összhangban volt az intézményi és/vagy a nemzeti kutatási bizottság etikai normáival, valamint az 1964-es helsinki nyilatkozattal és annak későbbi módosításaival vagy hasonló etikai normákkal. A Northwell Health helyi intézményi felülvizsgálati testülete jóváhagyta a protokollt, és megállapította, hogy az megfelel az etikai normáknak, ideértve a tájékozott beleegyezés követelményét is (IRB tanulmány jóváhagyása # HS15-0574).

Szerző közreműködései

JR: elsődleges nyomozó és a megfelelő szerző. MP: vesatárs, elsődleges adatgyűjtő és segített kéziratok elkészítése. GS: statisztikus. SP: vesatárs és kéziratos előkészítéssel segített. MFM: osztályelnök, segített a projekt irányításában és szerkesztette a kéziratot.

Összeférhetetlenségi nyilatkozat

A szerzők kijelentik, hogy a kutatást bármilyen kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolat hiányában végezték, amely potenciális összeférhetetlenségként értelmezhető.