A pulmonalis hipertónia prevalenciája elhízott hipoventilációs szindrómában szenvedő betegeknél: prospektív megfigyelési vizsgálat

Aljohara S. Almeneessier 1, Samar Z. Nashwan 2,3, Mostafa Q. Al-Shamiri 4, Seithikurippu R. Pandi-Perumal 5, Ahmed S. BaHammam 2,3

Hozzájárulások: (I) Koncepció és tervezés: AS Almeneessier, MQ Al-Shamiri, SR Pandi-Perumal, AS BaHammam; (II) Igazgatási támogatás: AS BaHammam; (III) Tananyag vagy betegek biztosítása: AS BaHammam; (IV) Adatok gyűjtése és összegyűjtése: AS BaHammam; (V) Adatok elemzése és értelmezése: AS Almeneessier, SZ Nashwan, AS BaHammam; (VI) Kéziratírás: Minden szerző; (VII) A kézirat végleges jóváhagyása: Minden szerző.

Háttér: Az elhízás hipoventilációs szindrómájához (OHS) társuló egyik fontos kardiovaszkuláris morbiditás a pulmonalis hipertónia (PH) kialakulása. Azonban kevés tanulmány értékelte a PH-t OHS-betegeknél. Ezért prospektíven értékeltük a PH prevalenciáját az OHS betegek nagy mintájában.

Mód: Ebben a prospektív megfigyelési vizsgálatban az összes egymást követő OHS-beteg bevonásra került az alvászavarok klinikájára a vizsgálati időszak alatt. Valamennyi betegnél éjszakai poliszomnográfiát (PSG), spirometriát, artériás vérmintákat és pajzsmirigy-vizsgálatokat végeztek. Transthoracalis echokardiográfiát végeztek azoknál a betegeknél, akik beleegyeztek a vizsgálatban való részvételbe. A PH-t úgy határoztuk meg, mint a szisztolés pulmonalis artéria nyomás (SPAP)> 40 Hgmm.

Eredmények: Echokardiográfiai adatok 77 olyan betegről álltak rendelkezésre, akiknek átlagéletkora 60,5 ± 11,7 év volt, a BMI 43,2 ± 10,4 kg/m 2 volt, az Epworth-féle álmossági skála (ESS) pedig 11,4 ± 5,5. A SPAP> 40 Hgmm volt 53 betegnél (68,8%), az átlagos SPAP 64,1 ± 17,1 Hgmm volt. Nem voltak különbségek a PH-ban szenvedő OHS-betegek és a normális PAP-ban szenvedők között az életkor, a BMI, a tünetek, a társbetegségek, az artériás vérgázok (ABG), valamint a spirometriai és a PSG paraméterek tekintetében. Az OHS-ben szenvedő nők körülbelül 71,4% -ának és a férfiak 61,9% -ának is volt PH-ja. A SPAP 19 (24,7%) betegnél (18 nő)> 40–55 Hgmm, 15 (19,5%) (6 nő)> 55–70 Hgmm és 19 (24,7%) (16 nő)> 70 Hgmm volt. . A súlyos PH-t (SPAP> 70 Hgmm) a nők 28,6% -ánál és a férfiak 14,3% -ánál diagnosztizálták.

Következtetések: A PH nagyon gyakori az OHS-ben szenvedő betegek körében, akiket alvászavar-klinikákra irányítottak. A PH-t figyelembe kell venni minden OHS-ben szenvedő beteg rendszeres klinikai értékelésénél.

Kulcsszavak: Hypercapnia; obstruktív alvási apnoe (OSA); elhízottság; hipoventiláció; pulmonalis hipertónia (PH); echokardiográfia; corpulmonale

Beküldve 2016. november 30-án. Elfogadásra került 2017. február 09-én.

Bevezetés

Az elhízás hipoventilációs szindrómáját (OHS) eredetileg 1955-ben írták le, majd később a Pickwickian szindróma kifejezéssel társították, hogy tükrözze annak elhízással való összefüggését (1,2). Az OHS az elhízás [testtömeg-index (BMI) ≥30 kg/m 2], ébrenlét alatti krónikus hiperkapnia [artériás parciális szén-dioxid-nyomás (PaCO2> 45 Hgmm)] és alvászavaros légzés hiányában. a krónikus hipoventiláció egyéb okai közül (3). Az OHS-betegek az elhízott kontrollalanyoknál nagyobb mértékben vannak kitéve jelentős kórházi elhelyezkedési aránynak és túlzott társbetegségeknek, mint például magas vérnyomás, szívelégtelenség, pulmonalis hipertónia (PH), asztma és diabetes mellitus, ami magasabb orvosi erőforrás-kihasználást és rövidebb várható élettartamot eredményez (3,4) . Az OHS előfordulása a szélsőséges elhízás növekvő globális gyakoriságával párhuzamosan növekszik, ezért gyorsan növekvő közegészségügyi problémának számít.

Az obstruktív alvási apnoe (OSA) és a szív- és érrendszeri betegségek (CVD) közötti kapcsolat jól megalapozott (5). Ezzel szemben kevés tanulmány írta le szisztematikusan az OHS-ben szenvedő betegek kardiovaszkuláris társbetegségeit. Az OHS-ben beszámolt egyik fontos kardiovaszkuláris morbiditás a jobb kamrai túlterhelés (RVO) és a PH kialakulása. Csak néhány tanulmány értékelte a PH prevalenciáját az OHS-betegek körében, és ezek a tanulmányok arról számoltak be, hogy az OHS-ben szenvedő betegek 50–88% -ánál jelentkezik perifériás ödéma, PH és jobb szívelégtelenség (6–10). A legtöbb korábbi vizsgálat azonban retrospektív volt, kis számú beteg bevonásával készült, és szigorú felvételi kritériumok hiányoztak a PH kizárására más okok miatt, és a PH OHS-ben jelentett súlyossága változó volt (6). Ezért ezt a tanulmányt úgy terveztük meg, hogy értékelje a PH prevalenciáját az OHS betegek nagy mintájában.

Mód

Etikai nyilatkozat

A vizsgálati protokollt a King Saud Egyetem intézményi felülvizsgálati testülete (ID: 09/2361/E) hagyta jóvá, és minden résztvevőtől megkapta a tájékozott beleegyezést a vizsgálatba való felvétel előtt.

Tanulmányi protokoll

Ez a prospektív megfigyelési tanulmány egy nagy, az OHS-betegek értékelésére irányuló projekt része, és 2002. januárja és 2012. decembere között készült (4,11). Azon egymást követő, pozitív légúti nyomásterápiával nem kezelt betegek (≥18 évesek), akiket OSA klinikai gyanúja alapján az Egyetemi Alvászavarok Központjába (USDC) irányítottak, és poliszomnográfiával (PSG) rendelkeztek. A kizárási kritériumok hipnotikus gyógyszerekből és olyan betegségekből álltak, amelyek hipoventilációt és/vagy hipoxémiát okozhatnak, például krónikus tüdő- vagy neurológiai betegségek, pangásos szívelégtelenség és mellkasi csigolya deformitások. Az 1. ábra a beteg felvételi folyamatának folyamatábráját mutatja. A társbetegségeket a betegek orvosi aktáiból állapították meg. A gyógyszeres listákat a betegektől és gondozóiktól szerezték be annak megerősítésére, hogy mely gyógyszereket használták az értékelés idején. Az USDC protokoll szerint minden alvási rendellenességet szenvedő betegnek artériás vérgáz (ABG) elemzést, spirometriát és pajzsmirigyfunkciót teszteltek. Ehhez a tanulmányhoz, amikor OHS-t diagnosztizáltak, a betegeket transthoracalis echokardiogramon kérték.

A pajzsmirigyfunkciós tesztek és a spirometriai mérések részleteit korábban leírták (4,11). Az összes hypothyreosisban szenvedő beteg tiroxin-pótlást kapott, és tiroxin-szintje normális volt az echokardiográfia elvégzésének idején.

Valamennyi beteg egy éjszakán át átesett egy standard I típusú alvásvizsgálaton, neurológiai, szív- és légzőszervi monitorozással, Alice® diagnosztikai berendezéssel (Philips, Respironics Inc., Murrysville, PA, USA) (4,11). Az eljárás részleteit korábban leírtuk (4, 11). A pontozást manuálisan végezték az American Academy of Sleep Medicine (AASM) pontozási kritériumai szerint (12). A deszaturációs indexet a deszaturációs események számaként határozták meg (az oxigén (O2) telítettség ≥3% -os csökkenése az esemény előtti kiindulási értékből) alvásóránként.

OHS diagnózis

Az AASM kritériumokat használták az OHS diagnosztizálására: (I) ébren lévő hiperkapnia (PaCO2> 45 Hgmm) artériás PaCO2 alapján; (II) elhízás (BMI> 30 kg/m 2); és (III) hipoventiláció, elsősorban nem krónikus tüdőbetegség, mellkasfal deformitás, gyógyszeres kezelés, neuromuszkuláris rendellenesség vagy ismert veleszületett vagy idiopátiás központi alveoláris hypoventilációs szindróma miatt (13).

Echokardiográfia

A PH súlyosságát ebben a vizsgálatban a következő kategóriákba sorolták: 41–55,> 55–70 és> 70 Hgmm.

Az echokardiográfiai felmérést megelőzően egyik érintett beteg sem volt otthoni noninvazív lélegeztetésen (NIV).

Statisztikai analízis

Az adatokat átlagként és szórásként (SD) fejezzük ki a szövegben és a táblázatokban egyaránt. A folytonos adatok átlagának összehasonlításához Student t-tesztjeit használták, a kategorikus változókhoz pedig a Chi-négyzet tesztet. Az eredményeket statisztikailag szignifikánsnak tekintettük, ha P

Eredmények

A vizsgálati időszak alatt 144 betegnél diagnosztizálták az OHS-t. Közülük 88 beteg vállalta az echokardiográfiát. Ezen betegek közül 11-en (12,5%) nem tudtak echokardiográfiát végezni technikai nehézségek miatt (1. ábra). A demográfiai adatok, a légzési funkciók és az alvási paraméterek tekintetében nem volt különbség az echokardiográfián átesett OHS-betegek (n = 77) és azok között, akik nem (n = 67). Az 1. táblázat bemutatja a megfelelő SPAP értékelésen átesett 77 beteg demográfiáját, kiindulási jellemzőit és légzési eredményeit. A résztvevők átlagos életkora 60,5 ± 11,7 év volt, a BMI 43,2 ± 10,4 kg/m 2, az ESS-pontszám pedig 11,4 + 5,5 volt, a nők pedig a népesség 72,7% -át képviselték. A hemoglobinszint mindkét csoportban normális volt, ami tükrözheti, hogy az OHS-betegek vegyes képet mutatnak a krónikus betegség vérszegénységéről, és bizonyos fokú hipoxémia által kiváltott policitémia, ezért a hemoglobin normálisnak tűnik.

A vizsgálati csoportban 53-nál (68,8%) emelkedett a SPAP (PH), az átlagos SPAP 64,1 ± 17,1 Hgmm volt. A BMI, ABG és PFT paraméterek tekintetében nem volt különbség a PH-ban szenvedő OHS-betegek és a normális PAP-os betegek között (1. táblázat). Azonban a PH-ban szenvedő, OHS-ben szenvedő betegek idősebbek voltak, ezért terápia nélkül nagyobb kórtörténetük lehet. Ezenkívül a tünetek és a társbetegségek bemutatása tekintetében nem volt különbség a PH-ban szenvedő OHS-betegek és a normális SPAP-os betegek között (2. táblázat). Az értékelés idején 20 (26%) beteg volt már otthoni O2-en. A 2. táblázat felsorolja azokat a gyógyszereket, amelyek hatással lehetnek az SPAP-ra az egész csoportban, valamint a normál és emelkedett SPAP-os betegeknél. Nem találtunk különbséget a két csoport között. Húsz beteg volt bronchodilatátor, mivel bronchiális asztmát diagnosztizáltak náluk.

A 3. táblázat bemutatja az összes OHS-beteg, PH-ban szenvedő OHS-beteg és normális PAP-os PSG-paramétereit. Nem voltak szignifikáns különbségek a PH-ban szenvedő OHS-betegek és a normális SPAP-os OHS-betegek között.

Echokardiográfia

Tíz beteg (13%) szisztolés bal kamrai (LV) ejekciós funkciója (EF) 40–55 Hgmm volt 19 (24,7%) páciensnél (18 nő),> 55–70 Hgmm 15 (19,5%) betegnél (6 nő) és > 70 Hgmm 19 (24,7%) betegnél (16 nő). OHS-ben szenvedő nőknél (n = 56) a SPAP 55,0 ± 23,0 Hgmm, a férfiaknál (n = 20) az SPAP 51,5 ± 21,6 Hgmm (P = 0,26). A nők közül 28,6% -nak volt normális SPAP-ja, szemben a férfiak 38,1% -ával. A súlyos PH-t (SPAP> 70 Hgmm) a nők 28,6% -ánál és a férfiak 14,3% -ánál diagnosztizálták.

Vita

Az OHS-ben szenvedő betegeknél a PH mögöttes mechanizmusa a krónikus nappali és éjszakai hipoxia, hiperkapnia és acidózis lehet (21,26). Az OHS-ben szenvedő betegeknél a PH-hoz hozzájáruló egyéb tényezők közé tartozik a súlyos elhízáshoz kapcsolódó korlátozó tüdőbetegség és a légzési ciklusban bekövetkező nagy intratorakális nyomáseltolódás a felső légúti megnövekedett ellenállás miatt (21). A felső légutak elzáródása mély negatív intrathoracikus nyomást eredményez a belégzés során, ami növeli a vénás visszatérést és a jobb kamra kitöltését, ami az interventricularis septum balra tolódását okozza. Ezért az LV töltése csökken, és az LV stroke mennyisége csökken.

Nem volt különbség a PH-val rendelkező OHS és a legtöbb mért paraméterben nem szenvedők között. A PH-ban szenvedő, OHS-ben szenvedő betegek azonban idősebbek voltak, ami terápia nélkül nagyobb kórtörténetet jelezhet, és ezáltal nagyobb a PH kialakulásának kockázata. Ezenkívül egyes betegek genetikailag jobban alkalmazkodhatnak a krónikus hipoxiához (27). A legfrissebb adatok azt sugallják, hogy számos jelölt gén állhat a krónikus hipoxiához való alkalmazkodás vagy maladaptáció hátterében (27).

Ennek a vizsgálatnak az erősségei közé tartozik a kohorsz nagysága, és hogy minden egyes alanynak, akit PSG-nek vetettek alá, artériás vérmintát adott, valamint pajzsmirigy- és tüdőfunkciós tesztet (PFT) vetett alá. Van azonban néhány korlátozás, amelyet el kell ismerni. A vizsgálat egyik korlátja az echokardiográfia alkalmazása a PH értékelésére, mivel a SPAP echokardiográfiás értékelése nem biztos, hogy pontos (32). Ennek ellenére az echokardiográfia hajlamos alábecsülni a SPAP-ot, nem pedig túlbecsülni (33-35). Ezenkívül Doppler-technikákat használtak a pulmonalis vaszkuláris hemodinamika pontossággal és jó reprodukálhatósággal történő értékelésére elhízott, OSA-ban szenvedő betegeknél. Egy tanulmányban Sajkov et al. r = 0,96 korrelációt mutatott (P 2, Alchanatis és mtsai. kimutatták, hogy a Doppler echokardiográfiából származó PAP érvényes és pontos, jó korrelációval a katéterrel mért PAP-val (r = 0,957, P

Köszönetnyilvánítás

Finanszírozás: A munkát a Szaúd-Arábiai Királyság Nemzeti Tudományos, Technológiai és Innovációs Tervének Stratégiai Technológiai Programja finanszírozta (08-MED511-02).

Lábjegyzet

Érdekkonfliktusok: A szerzőknek nem jelentenek be összeférhetetlenséget.

Etikai megállapítás: A vizsgálati protokollt a King Saudi Egyetem intézményi felülvizsgálati testülete hagyta jóvá (ID: 09/2361/E), és minden résztvevőtől megkapta a tájékozott beleegyezést a vizsgálatba való felvétel előtt.