A reform megerősítése Indonéziában

Választás és gazdaság: Jokowi populista újabb mandátumot nyer Indonézia elnökeként, és a külföldi befektetések jövője, mint ez a réz-aranybánya, egyensúlyban van

WASHINGTON, DC: Az elnökválasztások meggyőző győzelme után Joko Widodo indonéz elnök, Jokowi néven ismert munkája megszakadt annak érdekében, hogy kampány ígéreteit teljesítse, hogy Indonézia magasabb növekedési pályára álljon, és munkahelyet találjon a munkához egyenként csatlakozó milliók számára. év. Határozottan kell cselekednie a hazai versenyképesség növelése érdekében, és újból fel kell hívnia a globális befektetési közösséget a beruházások és az export növelésére.

A nacionalista retorikával fémjelzett, gyakran nyílt idegengyűlöletbe torkolló kampány után a külföldi befektetők elgondolkodhatnak azon, vajon Indonézia üdvözli-e őket. A külföldi befektetések megkönnyítése és bővítése, valamint az állam részvételének csökkentése továbbra is kritikus fontosságú a következő ciklusának sikere szempontjából.

A vesztes jelölt, Prabowo Subianto nyugalmazott tábornok Indonézia természeti erőforrásainak kiaknázása miatt bántalmazta a külföldieket. Kevésbé nyíltan ellenséges, Jokowi egy nacionalista kampányt is folytatott, első ciklusától kezdve sikert aratott a külföldi bányászati és energiaipari vállalatok szerepének kiszorításában vagy csökkentésében, beleértve a Chevron, a Shell, az Inpex, a Total, a Newmont, a Rio Tinto és a Freeport McMoran szerepét. Nem kért bocsánatot az állami vállalatok nagyobb szerepének felügyelete mellett az iparágak széles körében, amelyek kiszorították a külföldi és a hazai magánbefektetőket egyaránt.

Lépést tartani: Indonéziának növelnie kell az egészségügybe, az oktatásba és az infrastruktúrába történő beruházásokat, a gazdasági növekedés mégis küzd, hogy lépést tudjon tartani a növekvő népességgel (Forrás: Világbank)

Becsületére legyen mondva, hogy Jokowi előrelépést tett a befektetők számára erősebb környezet megteremtésében. A leghatékonyabb eredmény a 2014-es hatalomátvétel óta az volt az esedékes erőfeszítés, hogy csökkentse Indonézia ásító infrastrukturális hiányát egy sor repülőtér, kikötő és erőmű hozzáadásával, valamint több ezer mérföldnyi vidéki út megépítésével, hogy sok távoli közösséget összekapcsolhasson a piaci központokkal. Több mint 30 éves tervezés után Jakarta márciusban nyitotta meg az első metrót.

Első ciklusának nagy részében Jokowi erőteljesen felvállalta a bürokratikus bürokrácia hegyeit, amelyek a befektetői ambíciók és az indonéziai indulásra kész projektek között állnak, és 16 olyan deregulációs intézkedéscsomagot adott ki, amelyek célja a befektetők érdeklődésének növelése. Ide tartozik egyablakos ügyintézés létrehozása az engedélyek engedélyezéséhez, az áruk vám- és kikötői tartózkodási idejének csökkentése, valamint a külföldi beruházásoktól korlátozott ágazatok számának karcsúsítása. Támogatást nyújtott Indonézia képes, bár forráshiányos, korrupcióellenes bizottságának. A vidéki infrastruktúrára fordított kiadások népszerűek voltak, lelassították, sőt visszafordították a vagyoni egyenlőtlenségeket. Az eredmények nyilvánvalóak a globális rangsorban. Jokowi megválasztása óta Indonézia rangsorolása a Világbank Ease of Doing Business indexében a 180 rangsorolt országból származó bánatos 120-ról a csomag közepére ugrott 73. A logisztikai költségeket és a korrupciót mérő globális indexekben Indonézia konkrétumot is tett nyereség.

Jokowi második ciklusának fő kihívása az alapok felkutatása lesz, hogy folytathassa az infrastrukturális beruházásokat, valamint javítsa az oktatási és egészségügyi eredményeket. Indonézia oktatási és egészségügyi mutatói gyengén teljesítenek a legfőbb regionális versenytársakhoz képest, és hatalmas új beruházásokat igényelnek a hiány megszüntetésére.

A tervezési tisztviselők becslései szerint Indonéziának 2015 és 2019 között mintegy 350 milliárd dollár infrastruktúra-finanszírozásra volt szüksége, és valószínűleg az elkövetkező ötéves időszakra is erre lesz szüksége, és várhatóan több mint felét magánforrásokból finanszírozzák. A nacionalista kampány retorikáját leszámítva a külföldi forrásoknak kell biztosítaniuk a tőke jelentős részét.

Az évek óta tartó rossz politikai és nacionalista nyomás folyamatosan csökkentette a szénhidrogén feltárását és kitermelését az upstream szakaszon, Indonéziát, amely egykor a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének egyik alapító tagja volt, közelebb került a nettó olajimportőrré váláshoz. A legfrissebb ipari elemzés szerint Indonéziának több mint 150 milliárd dollárt kell befektetnie a feltárásba, a gázelosztási infrastruktúrába és a finomítói kapacitásba, hogy lassítsa a termelés csökkenését és kielégítse a növekvő keresletet. Új beruházás nélkül Indonéziában 2024 előtt további 20 százalékkal csökkenhet a szénhidrogén-termelés.

Második prioritás az erőforrások hazai mozgósításának növelése és a külföldi és a hazai források közötti kiegyensúlyozott hitelfelvételi portfólió fenntartása. 12 százalék alatt az indonéziai adóarány jóval elmarad a szomszédos országokban, mint például a Fülöp-szigeteken, Thaiföldön és Vietnamban, mindez 16-18 százalék között mozog - ez annak a következménye, hogy az egymást követő indonéz kormányok nem tudták formalizálni a gazdasági tevékenységet. A munkaerő közel kétharmada az informális szektorban dolgozik, és nem fizet adót.

2014-ben Jokowi állami tulajdonú vállalkozásokhoz fordult az infrastruktúra fejlesztésének megkezdése érdekében. Míg az indonéziai infrastruktúra-hiány nagyságrendje alapján akkoriban védhető stratégia volt, a SOE-k folyamatosan növekvő mértékben dominánsak voltak a vezető szektorokban, új területekre terjeszkedve és kedvezményes kormányzati elbánást követelve. A legfrissebb statisztikák azt mutatják, hogy a SOE ellenőrzése alatt álló eszközök a GDP valamivel több mint 50 százalékának felelnek meg. Az állami tulajdonú vállalatok a hazai bankok rendelkezésre álló hitelezési kapacitásának nagyobb részét vették igénybe, fokozatosan kiszorítva a hatékonyabb, magántulajdonban lévő cégeket. Az indonéz magánvállalkozások egy sor tengerentúli befektetése tükrözi a kihívást az otthoni befektetési lehetőségek megtalálásában.

A probléma orvoslásának egyik módja a magánszektor részvételének minimális részarányának meghatározása a nagy infrastrukturális és természeti erőforrásokkal kapcsolatos projektekben. Ezt a szabályt lehetne alkalmazni a kínai öv és út kezdeményezés keretében finanszírozott projektekre is, hogy csökkentse Indonézia politikai kiszolgáltatottságát a BRI által finanszírozott projektek iránt, amelyek kereskedelmi szempontból nem teljesen életképesek. Indonézia több mint 90 milliárd dollár értékű projekt kívánságlistát nyújtott be az övezet és a közúti kezdeményezés áprilisi csúcstalálkozóján, amely leginkább a három kiemelt „gazdasági folyosón” található Észak-Szumátra, Észak-Kalimantan és Észak-Sulawesi területén. Míg csak kevesen kaphatnak BRI-támogatást, az új projektek szélesebb körű partnerek számára kínálnak lehetőséget, ideértve a hazai és külföldi magánvállalkozásokat is.

A harmadik kiemelt reformterület a deregulációs törekvés újjáélesztése, amely Jokowi első ciklusának első három évét jelentette. A jelentős fejlesztések ellenére Indonézia továbbra is regionális szempontból nehéz befektetési hely. A protekcionista előírások továbbra is burjánzanak. A külföldi befektetők nehezen szerezhetnek vízumot a személyzet számára. A munkaügyi szabályok versenyképtelenné teszik a munkaigényes gyártást, a minimálbérek olyan nagylelkűen nőnek, mint a munkavállalók termelékenysége és a végkielégítések, így a befektetők vonakodnak alkalmazni.

A különböző ágazatokban a külföldi befektetésekre vonatkozó kormányzati korlátok gyengítésére irányuló erőfeszítések némi előrelépést tettek. De Jokowinak ellen kell állnia a külföldi tőke és a technológia korlátozására irányuló politikai nyomásnak a gazdaság kulcsfontosságú ágazataiban, mint a szénhidrogén és a bányászat, a biztosítás és a digitális gazdaság.

Jokowi gazdasági menetrendjének negyedik elengedhetetlen eleme a hazai versenyképesség növelése a kereskedelmi forgalom felgyorsításával és az új kereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalások lezárásával. A folyó fizetési mérleg növekvő hiányával kapcsolatos aggodalmak az import démonizálásához vezettek, amelyet Prabowo logikai végletéig vitt, és felszólított az összes behozatal megszüntetésére, valamint az import-helyettesítési politikák felé való elmozdulásra. A behozatal tömörítésére irányuló folyamatos erőfeszítések, amelyekre sokan nyersanyagként szükségesek, a fizetési mérleg válságának kiváltásával járhat. Indonéziának exportálnia kell a tartós hiány finanszírozásához. Az importkorlátozások emelik az alapvető szükségletek árát is, csökkentve azoknak a szegényeknek a valós jövedelmét, akik jövedelmük nagy részét élelmiszerre fordítják.

Jokowi, akit dicsérni kell az átfogó szabadkereskedelmi paktum Ausztráliával való megkötéséért, hasonló paktummal halad előre az Európai Unióval - bár a pálmaolaj körüli viták lassíthatják az előrehaladást. Indonézia pedig csatlakozhat az ASEAN négy tagtársához a CP-TPP-be, amely a transz-csendes-óceáni partnerség neve az Egyesült Államok kilépése után. A széles alapú CP-TPP 11 tagjának kedvezményes hozzáférést biztosít egymás piacaihoz, miközben reformokat és átláthatóságot igényel azokon a területeken, amelyekre a tipikus kereskedelmi megállapodások nem terjednek ki, ideértve az állami tulajdonú vállalatok egyenlő versenyfeltételeit, az állami beszerzési politikát, valamint a munkaügyi és környezetvédelmi szabályozásokat. Thaiföld és Fülöp-szigetek is fontolgatja a tagság igénylését.

Végül Jokowinak némi politikai tőkét kell befektetnie, hogy erősebb intézményeket és folyamatokat hozzon létre a politika végrehajtásának összehangolására. A meglévő politikák sok esetben a helyes irányba mutatnak, de elmaradnak a decentralizált és gyakran tapasztalatlan bürokrácia hatástalan végrehajtásától, különösen a nagyvárosokon kívül. A nemzeti koordináló minisztériumok, Indonézia tekintélyelvű múltjának öröksége, nem rendelkeznek erőforrásokkal és jogi felhatalmazással. Az elnöki hivatalnak sürgősen jobb megközelítést kell kidolgoznia a politika végrehajtásának összehangolása és a kabinetminiszterekkel szembeni teljesítményelvárások érvényesítése érdekében. Az önkormányzati finanszírozás és a teljesítménymutatók összekapcsolása csökkentené a pazarlást és a visszaéléseket helyi szinten, ahol a legtöbb állami pénzt költik el.

Adam Schwarz az Asia Group Advisors vezérigazgatója, amely stratégiai és befektetési tanácsadással foglalkozik. A Nation in Waiting: Indonesia’s Search for Stability szerzője.