A súlycsökkenés csökkenti a hőhullámokat a túlsúlyos és elhízott nőknél

  • Facebook
  • Twitter
  • Reddit
  • Email
  • Nyomtatás

hőhullámokat

Július 12 - i online kiadása Belgyógyászati ​​Levéltár

Egy új tanulmány azt mutatja, hogy a túlsúlyos és elhízott, hőhullámokban szenvedő nők csökkenthetik hőhullámaik súlyosságát, ha diétával vagy testmozgással fogynak.

Az alvási problémákkal, szorongással és depresszióval járó hőhullámok a nők leggyakoribb panaszai a menopauza idején, és a kutatók szerint a menopauza elmúlt öt vagy több éve a nők legfeljebb egyharmadában jelentkeznek. Több megfigyelési vizsgálatban a magasabb testtömeg-indexdel (BMI) rendelkező nők gyakoribb vagy súlyosabb hőhullámokról számoltak be, mint az alacsonyabb BMI-vel rendelkező nők, de a súlycsökkenés hőhullámokra gyakorolt ​​hatása ismeretlen.

"Még mindig nem értjük a forró villanások mögöttes mechanizmusát, vagy azt, hogy egyes nők miért tapasztalnak villanásokat, mások pedig nem" - mondta Alison J. Huang, MD, az UCSF Orvosi Tanszékének belgyógyászati ​​adjunktusa, aki vezető szerző a papíron. "A jó hír az, hogy a túlsúlyos és hőhullámoktól szenvedő nők milliói képesek diéta és testmozgás útján csökkenteni a kellemetlenségeket."

A megállapítások július 12-én érhetők el a Belgyógyászati ​​Levéltár.

A Centers for Disease Control and Prevention becslése szerint az Egyesült Államokban a felnőtt nők 64,1 százaléka túlsúlyos, a nők 35,5 százaléka elhízott. Ezek a becslések a túlsúlyos kategóriában 25-29,9, az elhízott kategóriában 30 vagy annál magasabb BMI-n alapulnak. A tömeg osztályozására általában a kilogrammban kifejezett tömeg és a magasság négyzetméterben kifejezett hányadosa van kifejezve.

A vizsgálatba 338 30 éves vagy annál idősebb nő vett részt, akiknek BMI-je 25-50 volt, és véletlenszerűen két csoportba sorolták őket. Az egyik 226 nőből álló csoport heti egyórás csoportos foglalkozásokon vett részt a táplálkozás, a testmozgás és a viselkedés megváltoztatásának szakértői vezetésével, és csökkentett kalóriatartalmú étrend követésére kérték őket. Arra is ösztönözték őket, hogy növeljék fizikai aktivitásukat heti legalább 200 percre. A fennmaradó 112 nő az úgynevezett „kontroll” csoportban egyórás csoportos foglalkozásokon vett részt, amelyek általános információkat nyújtottak a fogyásról, a fizikai aktivitásról, az egészséges táplálkozásról és az egészségfejlesztésről.

A gyötrő hőhullámokat és a menopauza egyéb kiindulási tüneteit a kiinduláskor és hat hónappal önértékelésű kérdőívek segítségével értékelték. A résztvevőket arra kérték, hogy jelezzék az elmúlt hónapban a hőhullámok intenzitását a „semmiképpen” és a „rendkívüli” válaszokkal.

A résztvevők fele arról számolt be, hogy a vizsgálat kezdetén legalább kissé zavarják a hőhullámok. Ezen nők körében a súly, a hasi kerület és a BMI csökkenése a hőhullámok javulásával járt.

Deborah Grady, MD, az UCSF Orvostudományi Tanszékének vezetője szerint az aktív testsúlycsökkentő nőknél hat hónap elteltével kétszer nagyobb volt a hőhullámuk javulása, mint a kontroll csoportban. Veterans Affairs Medical Center, San Francisco.

"Ez a hőhullámokban szenvedő nőknek további lehetőséget kínál tüneteik kezelésére, miközben egészségesebb életet is teremtenek maguknak" - mondta Grady.

A tanulmány kiegészítette az inkontinencia diétás és testmozgás csökkentésére irányuló programot (PRIDE), egy randomizált, kontrollált, intenzív viselkedési súlycsökkentő beavatkozás és egy strukturált oktatási program, amely elősegíti a túlsúlyos és elhízott, vizeletinkontinenciás nők súlyvesztését, koordinálja UCSF.

A kutatók elismerik, hogy a kiegészítő vizsgálat lehetséges korlátja az, hogy a résztvevők vizeletinkontinenciában szenvedtek. Ugyanakkor azt mondták, hogy a vizeletinkontinencia, bár gyakoribb az idősebb nők körében, nem bizonyítottan összefügg a menopauzával, és nem láttak összefüggést a súlyosabb inkontinencia és a fokozott hőhullámok között.

"Nem látunk okot arra, hogy a megállapítások miért nem alkalmazhatók olyan nőkre is, akik nem inkontinensek" - mondta Huang.

Társszerzők: Leslee L. Subak, MD, az UCSF Szülészeti, Nőgyógyászati ​​és Szaporodástudományi Tanszékének, az UCSF Urológiai Tanszékének, az UCSF Epidemiológiai és Biostatisztikai Tanszékének, valamint a Veteránügyi Orvosi Központ, San Francisco; Rena Wing, PhD, a Brown Egyetem Warren Alpert Orvostudományi Karának Pszichiátria és Emberi Magatartás Tanszékéről; Delia Smith West, PhD, az Arkansasi Egyetem Orvostudományi Egyetem Közegészségügyi Főiskolájáról; Alexandra L. Hernandez, MPH, az UCSF Orvostani Tanszékéről; és Judy Macer, az UCSF Szülészeti, Nőgyógyászati ​​és Szaporodástudományi Tanszékének munkatársa.

Ezt a kutatást a Nemzeti Egészségügyi Intézet támogatásával támogatták.