A súlycsökkenés csökkenti a térdízület terhelését túlsúlyos és elhízott idősebb felnőtteknél, akik térdízületi osteoarthritisben szenvednek

Hovatartozás

  • 1 Hóbiomechanikai laboratórium, Egészségügyi és testmozgástudományi tanszék, Wake Forest University, Winston-Salem, Észak-Karolina 27109, USA. [email protected]

Szerzői

Hovatartozás

  • 1 Hóbiomechanikai laboratórium, Egészségügyi és testmozgástudományi tanszék, Wake Forest University, Winston-Salem, Észak-Karolina 27109, USA. [email protected]

Absztrakt

Célkitűzés: A testtömeg változásának és a térdízület pillanatainak és erőinek kapcsolatának meghatározása túlsúlyos és elhízott idősebb felnőtteknél térdízületi osteoarthritisben (OA) 18 hónapos diéta és testmozgás klinikai vizsgálatot követően.

súlycsökkenés

Mód: Az adatokat 142 ülő, túlsúlyos és elhízott idősebb felnőttről szereztük be, akik önmaga szerint beszámoltak fogyatékosságukról és a térd OA radiográfiai bizonyítékairól, akik 3 dimenziós járásanalízisen estek át. A járási kinetikai változók a térdízület csúcserõinek csúcsát és a belsõ térdízület csúcspontjait tartalmazzák. Vegyes regressziós modelleket hoztak létre a követési kinetikai értékek előrejelzésére, elsődleges magyarázó változóként a követő testtömeget alkalmazva. Kovariátként az alap testtömeget alkalmazták, és így az utánkövetett testtömeg a testtömeg változásának (azaz a fogyásnak) volt a helyettesítő mértéke.

Eredmények: Jelentős közvetlen összefüggés volt a nyomon követett testtömeg és a nyomóerő (P = 0,001), az eredő erő (P = 0,002), az elrablási pillanat (P = 0,03) és a mediális forgatónyomaték (P = 0,02) közötti csúcsértékek között. A 9,8 N (1 kg) súlycsökkenés 40,6 N, illetve 38,7 N nyomás- és eredményerő csökkenésével járt együtt. Így minden súlycsökkentő egység hozzávetőlegesen 4 egységnyi térdízületi erő csökkenésével járt. Ezenkívül a testtömeg 9,8 N (1 kg) csökkenése 1,4% -os (0,496 Nm) csökkenéssel járt a térdelvágási pillanatban.

Következtetés: Eredményeink azt mutatják, hogy minden leadott súly kiló a napi tevékenységek során a térdre gyakorolt ​​terhelés négyszeres csökkenését eredményezi. Napi több ezer lépésben felhalmozódva ekkora csökkentés klinikailag értelmesnek tűnik.