A súlycsökkentés javítja a májfunkció és az inzulinrezisztencia markereit alkoholmentes zsírmájú, 2-es típusú cukorbetegeknél

Ó, Al-Jiffri

1 Orvosi laboratóriumi technológiai tanszék, Alkalmazott Orvostudományi Kar, Abdulaziz King Egyetem, Szaúd-Arábia

FM Al-Sharif

1 Orvosi laboratóriumi technológiai tanszék, Alkalmazott Orvostudományi Kar, Abdulaziz King Egyetem, Szaúd-Arábia

SM Abd El-Kader

2 Fizikoterápiás tanszék, Alkalmazott Orvostudományi Kar, Abdulaziz King Egyetem, Szaúd-Arábia

EM Ashmawy

2 Fizikoterápiás tanszék, Alkalmazott Orvostudományi Kar, Abdulaziz King Egyetem, Szaúd-Arábia

Absztrakt

Célkitűzés

Az alkoholmentes zsírmájbetegség (NAFLD) előfordulása drámaian növekszik, és világszerte a lakosság akár 30% -át is érinti. Jelenleg a kezelési lehetőségek korlátozottak, és a NAFLD farmakológiai kezelésének kiábrándító eredményei vannak. A NAFLD javítására rendelkezésre álló legjobb bizonyítékok egy része az életmód módosítására vonatkozik.

Célkitűzés

A májfunkció és az inzulinrezisztencia markereinek javításához szükséges súlycsökkenés mértékének kimutatása NAFLD-s 2-es típusú cukorbetegeknél.

Mód

Száz, NAFLD-ben szenvedő, 2-es típusú cukorbeteg férfibeteget vontak be ebbe a vizsgálatba, és két egyenlő csoportra osztották őket. Az (A) csoport az étrend mellett aerob edzést kapott. A (B) csoport nem kapott kezelési beavatkozást.

Eredmények

Az alkáli-foszfatáz (ALP), az alanin-amino-transzferáz (ALT), az aszpartát-amino-transzferáz (AST), a gamma-glutamil-transzferáz (GGT) átlagértéke 26,99%, 40,8%, 33,81%, 32,73%, 37,8% és 15% -kal csökkent. A vizsgálat végén a homeosztázis modell értékelése - inzulinrezisztencia-index (HOMA-IR) és BMI az (A) csoportban. Míg a kezelés után szignifikáns különbségek voltak a vizsgált paraméterek átlagos szintjei között az (A) és a (B) csoportban.

Következtetés

A BMI körülbelül 15% -os csökkentése hatékony a máj állapotának és az inzulinrezisztencia javításának a NAFLD-ben szenvedő 2-es típusú cukorbetegeknél.

Bevezetés

A nem alkoholos zsírmájbetegség (NAFLD) a mozgásszegény életmóddal és a rossz táplálkozási szokásokkal járó növekvő betegség, amely világszerte magas gyakorisággal fordul elő 1. A NAFLD a metabolikus szindróma máj megnyilvánulásának tekinthető, amely az inzulinrezisztenciával kapcsolatos metabolikus rendellenességek csoportja, beleértve a központi elhízást és a dyslipidaemiát 2. A zsírsavak anyagcseréjének egyensúlyhiánya a zsírszövetekkel, a májszövetekkel és a szisztémás gyulladással együtt kulcsfontosságú tényező az inzulinrezisztencia, a dyslipidaemia és más, az „alkoholmentes zsírmájbetegséghez” (NAFLD) társuló kardiovaszkuláris rizikófaktorok kialakulásában 3 .

A 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) és az elhízás a két metabolikus állapot, amelyek szorosabban kapcsolódnak a NAFLD-hez és annak előrehaladásához a fejlett májbetegség felé 4. Az elhízás növekvő gyakoriságával párhuzamosan a NAFLD általánossá és potenciálisan súlyosvá vált 5. Mindkettő az inzulinhatás (inzulinrezisztencia) megváltozásából ered, amely egy metabolikus állapot, amelyben az inzulin fiziológiás koncentrációja alacsonyabb, mint normális biológiai választ eredményez, vagy a normálnál magasabb inzulinkoncentrációkra van szükség a normális metabolikus válasz kiváltásához. Tehát minden olyan intézkedés, amely képes módosítani a túlsúlyt/elhízást vagy a mozgásszegény életmódot, valamint az inzulin működésének kapcsolódó hibáit, mind megelőző intézkedést jelent, mind kezelési lehetőséget jelent a NAFLD számára 6 .

Jelenleg nem áll rendelkezésre bizonyított kezelés a NAFLD-ben szenvedő betegek számára. A súlycsökkentést és az életmód módosítását, az étrend megváltoztatásával és a megnövekedett fizikai aktivitással általában ajánlják az első lépésként az ilyen állapotú betegek kezelésében. A súlycsökkentés elérése és fenntartása javíthatja a NAFLD-t, de több jelentés eredménye nem következetes 7. A NAFLD súlycsökkenésének hatásáról eddig számoltak be olyan betegek, akik rövid ideig kezeltek 8 .

Ennek a vizsgálatnak az volt a célja, hogy megvizsgálja a májfunkció és az inzulinrezisztencia markereinek javításához szükséges súlycsökkenés mértékét a NAFLD-ben szenvedő 2-es típusú cukorbetegekben.

Mód

Tárgyak

Száz 2-es típusú, NAFLD-ben szenvedő férfi testtömeg-indexű (BMI) férfi cukorbetegség 30-35 kg/m 2, életkoruk 35-55 év közötti volt, a 2-es típusú cukorbetegeket az amerikai publikált kritériumok szerint választották ki. Diabetes Association 9, mentes más máj-, anyagcsere- vagy genetikai betegségektől. A résztvevőket ebbe a randomizált kontrollos vizsgálatba bevonták, és két egyenlő csoportra osztották őket; az (A) csoport diétás intézkedésekkel kombinált fizikai edzésben részesült. A második csoport (B) csak diétás intézkedéseket kapott.

A résztvevőket számos olyan betegnél azonosították, akik az Abdulaziz King Egyetemi Oktató Kórház májklinikájára jártak, a NAFLD szövettani diagnózisával. A NAFLD diagnózisa a következő kritériumokon alapult: (1) emelkedett aminotranszferázok (AST és/vagy ALT); (2) májbiopszia, amely a hepatociták legalább 10% -ában steatózist mutat; és (3) egyéb etiológiájú májbetegség megfelelő kizárása, ideértve az alkohol vagy gyógyszer által kiváltott májbetegséget, autoimmun vagy vírusos májgyulladást, kolesztatikus vagy metabolikus/genetikai májbetegséget. Ezeket a többi májbetegséget kizárták specifikus klinikai, biokémiai, szerológiai vizsgálatokkal, radiográfiai és/vagy szövettani kritériumok alkalmazásával.

A kizárási kritériumok a következők voltak: dohányzás; magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri betegségek, a pajzsmirigy betegségei és a futópad edzését gátló ortopédiai problémák. Ezt a tanulmányt az Abdulaziz King Egyetem Alkalmazott Tudományok Karának tudományos kutatási etikai bizottsága hagyta jóvá. Minden résztvevő tájékozott beleegyezést kapott. Minden résztvevő bármikor szabadon kiléphetett a vizsgálatból. Ha bármilyen káros hatás bekövetkezett volna, a kísérletet leállították volna, erről az Emberi Tárgyak Felülvizsgálati Testületét értesítették.

Kémiai elemzés

Vérmintákat vettünk az antecubitalis vénából a kezelési program elején és végén. Az alanyoknak minden alkalommal reggel ugyanabban az időben vettek vért (8 és 10 óra között). Az alanyok 10 percig hevertek a vérvétel előtt. 10 ml vért vettünk néhány ml nátrium-citrátot tartalmazó csőbe; a plazmát szobahőmérsékleten centrifugálással (120xg 15 percig) elválasztottuk a vértől. A májfunkció markereit (aszpartát-aminotranszferáz, AST; alanin-aminotranszferáz, ALT; alkáli-foszfatáz, ALP és az inzulinérzékenység homeosztázis-modell-értékelése-inzulinrezisztencia (HOMA) indexét az alábbi egyenlet alapján számoltuk: [éhomi glikémia (mmol/L) X éhomi inzulin (mIU/L)]/22,5 10 értékeket kolorimetriás enzimatikus módszerrel mértünk automatikus spektrofotométerrel és a megfelelő analitikai készletekkel (Bioclin, Quibasa, Belo Horizonte, MG, Brazília). Az emberi inzulint inzulinkészlettel (Roche Diagnostics, Indianapolis, IN, USA) cobas immunanalízis analizátorral (Roche Diagnostics). Minden mintát két példányban vizsgáltunk, és a párosított eredmények átlagát meghatároztuk.

Az antropometriai paraméterek értékelése

Valamennyi mérést az előkezeléskor és a vizsgálat végén három hónap elteltével végeztük. A résztvevőket alsóneműk és kórházi ruhák viselése közben mérték meg. A magasságot digitális stadiométerrel 0,1 cm pontossággal mértük (JENIX DS 102, Dongsang, Dél-Korea). A testtömeget kalibrált mérlegskálán mértük 0,1 kg pontossággal (HC4211, Cas Korea, Dél-Korea), és a BMI-t a BMI = Testtömeg/(Magasság) .

A testedzési program

Az aerob futópad alapú edzésprogramot (PRECOR 9.1/9.2, Kína) a maximális pulzus (HRmax) 65-75% -ára állítottuk be egy módosított Bruce-protokoll szerint. Ezt a frekvenciát az edzés pulzusaként határoztuk meg. A futópadon alacsony terhelés mellett végrehajtott kezdeti, 5 perces bemelegítési szakasz után minden állóképességi edzés 30 percig tartott, és 5 perces gyógyulási és relaxációs fázissal zárult. Valamennyi beteg három heti kezelést hajtott végre (azaz betegenként összesen 36 ülést hajtott végre egy 3 hónapos időszak alatt).

Az előírt alacsony kalóriatartalmú étrend

Az interjúalapú ételfelmérést minden beteg számára dietetikusok végezték, hogy meghatározzák a korábbi étkezési szokásokat és az étkezési magatartás esetleges rendellenességeit. Az előírt alacsony kalóriatartalmú étrend kiegyensúlyozott volt, átlagosan 15% fehérjét, 30-35% zsírt és 50-55% szénhidrátot tartalmazva annak érdekében, hogy napi két hónap alatt körülbelül 1200 kilokalóriát biztosítsanak a vizsgálat teljes résztvevőjének.

Statisztikai analízis

ALT = alanin-aminotranszferáz	GGT = Gamma - glutamiltranszferáz
AST = aszpartát-aminotranszferáz	ALP = alkáli-foszfatáz	BMI = Testtömeg-index
HOMA-IR = Homeostasis Model Assessment-Insulin Resistance (HOMA-IR) index

2. táblázat

Az ALP, ALT, AST, GGT, HOMA-IR és BMI teszt előtti és utáni értékeinek átlagos értéke és szignifikanciája a kontrollcsoportban

Átlag + SD		t-érték	P-érték
Elő	Post
ALP (U/L)	73,31 ± 8,92	73,68 ± 9,23	0,76	0,139
ALT (U/L)	47,22 ± 6,05	47,91 ± 6,75	0,85	0,144
AST (U/L)	46,16 ± 6,87	46,87 ± 7,24	0,49	0,172
GGT (U/L)	29,33 ± 3,76	30,01 ± 3,65	0,91	0,115
HOMA-IR	4,98 ± 2,51	5,13 ± 2,44	0,56	0,161
BMI	32,37 ± 3,92	32,64 ± 4,26	0,36	0,182

ALT = alanin-aminotranszferáz	GGT = Gamma - glutamiltranszferáz
AST = aszpartát-aminotranszferáz	ALP = alkáli-foszfatáz	BMI = Testtömeg-index
HOMA-IR = Homeostasis Model Assessment-Insulin Resistance (HOMA-IR) index

3. táblázat

ALP, ALT, AST, GGT, HOMA-IR és BMI teszt utáni értékeinek átlagos értéke és szignifikanciája a képzési és kontrollcsoportokban

Átlag + SD		t-érték	P-érték
Képzési csoport	Ellenőrző csoport
ALP (U/L)	58,71 ± 8,26	73,68 ± 9,23	7.86	0,0062
ALT (U/L)	33,28 ± 4,76	47,91 ± 6,75	6.22	0,0074
AST (U/L)	34,36 ± 5,11	46,87 ± 7,24	7.07	0,0085
GGT (U/L)	21,57 ± 3,18	30,01 ± 3,65	5.93	0,0073
HOMA-IR	2,64 ± 1,37	5,13 ± 2,44	4.75	0,0091
BMI	27,25 ± 2,68	32,64 ± 4,26	6.12	0,0088

ALT = alanin-aminotranszferáz	GGT = Gamma - glutamiltranszferáz
AST = aszpartát-aminotranszferáz	ALP = alkáli-foszfatáz	BMI = Testtömeg-index
HOMA-IR = Homeostasis Model Assessment-Insulin Resistance (HOMA-IR) index

Vita

Mivel a NAFLD-ben szenvedő betegek májállapotának javításához szükséges súlycsökkenés mértéke és sebessége továbbra sem ismert. Ennek a vizsgálatnak a célja a súlycsökkenés májenzimekre és inzulinrezisztenciára gyakorolt hatásának kimutatása volt a NAFLD-ben szenvedő, 2-es típusú cukorbetegeknél a diéta mellett az aerob testedzésben. Megállapításaink alapján a BMI és a testtömeg 15% -os csökkentését lehetne ajánlani kezdeti terápiás célként a máj állapotának és az inzulinrezisztencia javításának a NAFLD-ben szenvedő 2-es típusú cukorbetegeknél. Azonban az orális hipoglikémiás szerek, amelyeket mindkét csoport résztvevői kaptak, valamilyen hatással lehetnek az inzulinrezisztenciára, az (A) csoportban az inzulinrezisztencia mélyebb javulása és a (B) csoportban bekövetkezett csekély, nem szignifikáns változás bizonyította, hogy a súlycsökkenés nagy érték az orális hipoglikémiás szerek terápiás farmakológiai hatásainak fokozására. A tanulmány eredményei számos korábbi, 11–21 .

A kombinált étrendi korlátozás és a megnövekedett fizikai aktivitás betartása nagyobb és fokozatos súlycsökkenést eredményez, amely az évek során fenntartható 11. A fizikai aktivitás független és jótékony hatással van a zsírmájra 12. A testmozgás elősegíti mind a fogyást, a negatív energiaegyensúly növelésével, mind az inzulinérzékenységet, a zsírmáj meghatározó tényezőjét, elősegítve a trigliceridfogyasztást a vázizomszövetben 13. A fizikai aktivitás fenntartása vagy növelése a testsúly változásától függetlenül egészségügyi előnyöket nyújt a zsíros májban szenvedő betegek számára 14 .

A testsúly, a vér biokémiai adatai, mint aminotranszferáz, albumin, kolinészteráz, összkoleszterin és éhgyomri vércukor értékek szignifikánsan csökkentek egy korlátozott étrend és testmozgás (séta vagy kocogás) program után 3 hónapos próbaidőszak alatt, egy korábbi vizsgálatban, huszonöten zsíros májú, elhízott betegek .

A 10 hetes diéta-plusz-testmozgás és a csak testmozgást segítő terápiás életmódprogramok hatékonyan javítják az antropometriai mutatókat, az inzulinérzékenységet, az ultrahang eredményeket és a fizikai erőnlétet ultrahanggal diagnosztizált NAFLD-betegeknél. A diéta-plusz-testedzés programban a betegek javulásának tartománya azonban nyilvánvalóbb, mint azoknál a betegeknél, akik csak a testmozgás programját veszik igénybe. Ezenkívül a diéta-plusexercise program jelentős javulást eredményezett a máj biokémiájában, de a csak a testmozgás program nem. Összefoglalva, a diéta és a testmozgás hatékonyabb, mint a testmozgás önmagában a NAFLD 16 életmódmódosító kezelésében .

Általában a súlycsökkenés javította a máj szövettanát 17, míg a fokozatos súlycsökkentés és a megnövekedett fizikai aktivitás javítja a 15, 18 májenzimeket, az inzulinérzékenységet és az életminőséget 19. T2DM-es betegeknél a mérsékelt súlycsökkenés (8%) kimutatta, hogy csökkenti a májzsírt, ami drámai javulással járt a máj inzulinrezisztenciájában, visszatérve a máj glükóztermelésének normális elnyomásához az inzulin segítségével. .

A rendszeres testmozgás szintén szignifikánsan nagyobb ALT javulással és normalizálódással járt. Például a testmozgás javítja az izomtömeg érzékenységét az inzulin 21 iránt. Ezenkívül a testtömeg csökkentéséhez nem elegendő testmozgás szerény terápiás hatást mutatott a zsigeri zsír csökkentésében és a glükóz intolerancia javításában 22 .

Az enyhe, még mérsékelt súlycsökkenést eredményező energiakorlátozás elnyomja az endogén koleszterinszintézist, ami a keringő lipidkoncentrációk csökkenéséhez és az inzulinérzékenység növekedéséhez vezet, ami hozzájárul a lipoprotein profil javításához az elhízás kezelése után 23, 24. Az alacsony szénhidráttartalmú étrend és az alacsony zsírtartalmú étrend hasznos lehet az intrahepatikus trigliceridtartalom csökkentésében 25, 26. Ezenkívül 5% vagy nagyobb súlycsökkenés társult a szérum trigliceridek csökkenésével, a szérum HDL-koleszterinszint növekedésével és az éhomi vércukorszint csökkenésével. Ez azt jelzi, hogy az 5% -os súlycsökkenés elérése és fenntartása nemcsak a máj állapotát, hanem a metabolikus (inzulinrezisztencia) szindróma számos más összetevőjét is javítja 18 .

Következtetés

Megállapításaink alapján a BMI 15% -os csökkentése hatékony a máj állapotának és az inzulinrezisztencia javításának a 2-es típusú diabéteszes NAFLD-ben szenvedő betegeknél a máj állapotának javítása érdekében.

Elismerés

Ezt a projektet a tudományos kutatások dékánsága (DSR), a jeddai Abdulaziz King Egyetem finanszírozta. (49/142/1432). A szerzők ezért köszönettel veszik tudomásul a DSR technikai és pénzügyi támogatását.