A „súlycsökkentés” segít minden felnőtt horkolót?

Amitabh Das Shukla

Tuberkulózis és mellkasi betegségek osztálya, BRD Orvosi Főiskola, Gorakhpur, India

segít

Swati Jain

1 gyakornok, BRD Orvosi Főiskola, Gorakhpur, India

Rishabh Mishra

1 gyakornok, BRD Orvosi Főiskola, Gorakhpur, India

A. K. Singh

2 Közösségi Orvostudományi Osztály, BRD Orvosi Főiskola, Gorakhpur, India

Absztrakt

Háttér:

Az elhízás ma globális járvány. Az elhízott embereknek nagyobb a kockázata a horkolásnak. A súlycsökkentés befolyásolhatja a horkolás prevalenciáját. A jelenlegi tanulmány megpróbálta kideríteni, hogy a súlycsökkentés előnyös-e minden felnőtt horkolóban.

Anyagok és metódusok:

Ez egy keresztmetszeti vizsgálat, 349 alanyon (196 férfi és 153 nő). Őket és házastársaikat horkolási szokásokra kérték. Mértük nyak kerületüket, magasságukat és súlyukat, kiszámolták a testtömeg-indexet (BMI), és alacsony normális, magas normális, elhízás előtti és elhízott BMI csoportokba sorolták őket. A horkolás előfordulási arányait különböző csoportokban hasonlítottuk össze, hogy megállapítsuk a statisztikailag szignifikáns különbséget közöttük.

Eredmények:

Statisztikailag szignifikáns különbséget találtak a horkolás prevalenciájában, amikor az elhízott és az elhízást megelőző csoportokat külön-külön összehasonlítottuk a normál BMI-csoporttal. Nem találtunk szignifikáns különbséget a prevalencia arányában, amikor összehasonlítottuk az elhízott és az elhízást megelőző csoportokat. A horkolás prevalenciájának különbsége szintén nem volt szignifikáns, amikor összehasonlítottuk az alacsony normális és a magas normális BMI csoportokat. A horkolók nyak kerülete lényegesen nagyobb volt, mint a nem horkolók nyak kerülete az összes BMI csoportban. A nemek közötti különbség a horkolás elterjedtségében szintén nem volt szignifikáns.

Következtetés:

A testtömeg-index célértékét 25 kg/m 2 -ben kell meghatározni súlycsökkentő programokban annak érdekében, hogy klinikailag releváns választ érjünk el egy horkolóban. Nem szükséges külön hangsúlyt fektetni a BMI további csökkentésére. A súlycsökkentés nem hasznos minden felnőtt horkolóban, különösen normál BMI-vel rendelkező betegeknél, ahol figyelembe kell venni a horkolás egyéb okait, például a felső légutak körüli zsírt.

BEVEZETÉS

Az elhízás ma már a nyugati társadalmakban [2], valamint Indiában is globális probléma [1], amelynek járványos arányai vannak. [4–6] Ez az obstruktív alvási apnoe (OSA) egyik legerősebb kockázati tényezője. [7], 8] A testtömeg-index (BMI) ma már megállapított kritérium az elhízás meghatározására és osztályozására, [9] néhány kétség merül fel az idős népességben való alkalmazhatóságával kapcsolatban. [10] A magas BMI-vel rendelkező emberek nagyobb kockázatot jelentenek az OSA-ra, a horkolásra és a különféle alvászavarokra. [11] Az elhízás mellett a férfi nemet és a menopauza utáni nőket is a horkolás meghatározó tényezőjének tekintik [12], és a nők hormonpótló terápiája (HRT) megvédi őket ezektől. [13] Úgy gondolják, hogy a horkolás a szív- és érrendszeri betegségek [14–16] és a megnövekedett halálozás oka is. [17] Úgy tűnik, hogy a felső légutakat körülvevő szövetekben a zsírlerakódás és a központi elhízás kisebb lumenet és a felső légutak fokozottabb összeesését eredményezi. [18–20] A BMI változásai megállapítják, hogy befolyásolják a horkolást. [21] Ezeknek a kérdéseknek a figyelembevételével elvégeztük a jelen tanulmányt annak felmérésére, hogy az alacsonyabb BMI elérése a súlycsökkenéssel előnyös lehet-e a normális vagy a normális BMI fölötti horkoló számára.

ANYAGOK ÉS METÓDUSOK

A jelenlegi tanulmány egy keresztmetszeti vizsgálat, amelyet az indiai Gorakhpurban található Baba Raghav Das Orvosi Főiskolához tartozó Nehru Kórházban végeztek, amely észak-indiai felsőoktatási központ. A vizsgálatot 2010 áprilisától 2011 májusáig végeztük. Célunk az volt, hogy 400 látszólag egészséges felnőtt személyt válasszunk ki ebbe a vizsgálatba. A Nehru Kórház különféle osztályain felvett betegek készséges kísérőit, akik megfeleltek a felvételi kritériumoknak, a páratlan sorszámú ágyakkal rendelkező klinikai osztályok közül választottuk ki.

Felvételi kritériumok

Látszólag egészséges kísérő a Nehru Kórház különböző osztályain

Kísérők, akiknek házastársa rendelkezésre állt interjún

Kísérők, akiknek a BMI értéke ≥ 18,5 volt

Kizárási kritériumok

Kísérők, akiknek kórtörténetében alkoholizmus, dohányzás vagy szorongásoldó/nyugtató gyógyszer hosszan tartó használata szerepel

Társuló légúti, vese-, máj- vagy szív- és érrendszeri betegségek

Felső légúti fertőzés az elmúlt egy héten belül.

Asztal 1

A horkolók és a nem horkolók összehasonlítása a BMI és a nem tekintetében

Chi négyzet tesztet alkalmaztunk a fenti táblázatra, majd a következő eredményeket találtuk.

χ 2 (Különbség a normális BMI és az elhízás előtti horkolási szokások között) = 16,56; df = 1; P 2 (Különbség a normális BMI és az elhízott BMI horkolási szokásai között) = 21,01; df = 1; P 2 (Különbség az elhízás előtti BMI és az elhízott BMI horkolási szokásai között) = 1,93; df = 1; P> 0,05

χ 2 (a nemek közötti különbség a normális BMI egyedek horkolási szokása között) = 3,55; df = 1; P> 0,05

χ 2 (Nemek szerinti különbség az elhízást megelőző egyének horkolási szokása között) = 1,14; df = 1; P> 0,05

χ 2 (az elhízott egyének horkolási szokása közötti nemek szerinti különbség) = 0,17 (Yates javítva); df = 1; P> 0,05

Az 1. táblázat azt mutatja, hogy a horkolási szokás gyakoribb volt az elhízást megelőző és elhízott egyéneknél, összehasonlítva a normál BMI-vel rendelkező egyénekkel, és a különbségek statisztikailag szignifikánsak voltak (P érték 0,05). Nem figyeltek meg nemenként különbséget a horkolás szokásában a normális, elhízás előtti és elhízott BMI-hez tartozó férfi és női egyének osztályon belüli összehasonlításában (Összes P> 0,05).

A 2. táblázat a horkolási szokás összehasonlítását mutatja az alacsony normális és a magas normális BMI között. Értékeli, hogy a normál tartományban lévő alacsonyabb BMI alacsonyabb horkolási szokást eredményez-e. Megfigyeltük, hogy a horkolási szokások közötti különbség az alacsony normális és a magas normális BMI között nem volt statisztikailag szignifikáns (P> 0,05).

2. táblázat

A horkolók és a nem horkolók összehasonlítása az alacsony és magas normál BMI vonatkozásában

A 3. táblázat összehasonlítja a horkolási szokásokat a különböző BMI-csoportokban, azaz alacsony normál, magas normális és a normál BMI fölött a nyak kerületéhez viszonyítva. Értékeli, hogy az egyes BMI-csoportokban alacsonyabb nyakkörfogatú emberek kevésbé hajlamosak-e a horkolásra, mint az azonos BMI-csoportba tartozó magas nyakkerületűek. A horkolók és a nem horkolók közötti nyak kerületbeli különbség az egyes BMI-csoportokban statisztikailag szignifikáns volt (P 1. táblázat), ahol a horkolás, mint alvási rendellenes légzés helyettesítője, prevalenciája szignifikánsan alacsonyabb volt a normál tartományban lévő BMI-ben szenvedőknél, mint a a túlsúlyosak és elhízottak között a horkolás előfordulási gyakoriságában mutatkozó jelentős különbség hiánya arra mutat, hogy a hízók számára nem elegendő csupán a BMI csökkentése elhízott értékről elhízás előtti tartományra. a BMI-t 25 kg/m 2 alá kell csökkenteni, ami normális tartományban van. Peppard és mtsai [22] 690 felnőtten végeztek longitudinális vizsgálatukat, és arra a következtetésre jutottak, hogy az elhízás valószínűleg okoz okot alvászavaros személyeknél, és Sieqfried és munkatársai [23] 38 rendkívül elhízott serdülőről készítettek tanulmányt, és arra a következtetésre jutottak, hogy a súlycsökkentés jót tesz az OSA-nak, de a horkolás szempontjából a szerepe túlsúlyos lehet utánzott. Ez a különbség azzal magyarázható, hogy ez a tanulmány viszonylag kisebb mintamérettel készült, és a felvett alanyok nem voltak felnőttek. Marchesini és mtsai. [24] Elemezték a horkolás, a cukorbetegség, a magas vérnyomás és a fizikai aktivitás összefüggését 1890 elhízott betegnél, és megállapították, hogy a fizikai aktivitás megvédi az elhízott embereket a horkolás ellen, ami ismét összhangban áll eredményeinkkel.

Korábbi szakirodalom szerint a férfi nem [12] és a menopauza utáni nők [13] horkolással és egyéb SDB-problémákkal társulnak. Knuiman és mtsai. [12] 967 felnőtten végzett vizsgálatukban a férfi nemet állapította meg a horkolás meghatározó tényezőjeként, és Bixler és mtsai. [13] nagy mintaméreten, 12219 nő és 4364 férfi közül, a menopauza előtti és a menopauzán átesett nőknél HRT-t találtak, akiknél alacsonyabb az alvással járó légzési problémák kockázata. A jelenlegi tanulmány értékelte ezt a nemek közötti különbséget a horkolásban, két csoport közötti horkolás prevalenciájának csoporton belüli összehasonlításával, normál, elhízás előtti és elhízott BMI alanyok között, de két nem között nem találtunk szignifikáns különbséget a csoportok. Ez a különbség a vizsgálati eredményekben annak oka lehet, hogy a mintánk nagysága jelentősen eltér a tanulmányunk és a korábbi vizsgálatok között.

KÖVETKEZTETÉS

Az elhízás és az elhízás továbbra is a horkolás kockázati tényezője, és a testsúlycsökkentő programokban a BMI-célokat 25 kg/m 2 -ben kell meghatározni, hogy a horkolással küzdő alanyokban klinikailag nyilvánvaló válasz érhető el. Nincs szükség a BMI csökkentésére, 25 Kg/m 2 alatti értékekre. A testsúlycsökkenést célszerű követni a horkolás kezelésének stratégiájaként elhízott és elhízott embereknél, de normális BMI-s horkolóknál más okokkal is foglalkozni kell, például a felső légutak körüli zsírral. Úgy tűnik, hogy a férfi alanyok körében nincs magasabb a horkolás előfordulása, és ez további vizsgálatot igényel, nagyobb mintamérettel. Szintén foglalkozni kell és meg kell vizsgálni a női nemi hormonok hatását a horkolás prevalenciájára. Végül el kell mondani, hogy minden felnőtt horkolónak nem lesz előnyös a súlycsökkentés.

Lábjegyzetek

A támogatás forrása: Nulla

Összeférhetetlenség: Egyik sem nyilatkozott