súlyos elhízás

elhízottság

Az elhízás a leggyakoribb metabolikus/táplálkozási betegség az Egyesült Államokban, a felnőtt lakosság több mint 65% -a túlsúlyos. Az elhízás gyakoribb nőkben, kisebbségekben és szegényekben. Az elhízottaknak fokozott a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a szívbetegségek, a stroke, a halálos daganatok és más betegségek kialakulásának kockázata. Az elhízott emberek pszichológiailag és szociálisan is szenvedhetnek.

Etiológia

Az elhízás az elfogyasztott ételek és az elfogyasztott energia közötti egyensúlyhiány végeredménye, de a kiváltó okok összetettebbek. A genetikai, hormonális és neurológiai hatások mind hozzájárulnak a súlygyarapodáshoz és -vesztéshez. Ezenkívül egyes gyógyszerek (például triciklusos antidepresszánsok, inzulin és szulfonilurea-szerek) a betegek súlygyarapodását okozhatják.

Kezelés

A fogyás kísérletei gyakran sikertelenek, de az enyhe kalóriakorlátozás, a fizikai aktivitás növekedése és a támogató terápiák mind szerepet játszanak. A fogyás fokozására szolgáló gyógyszerek néha több kilogrammos súlyvesztést is eredményezhetnek. Egyes fogyókúrás szereknek (például amfetaminoknak vagy amfetamin-szereknek) azonban elfogadhatatlan mellékhatásai vannak (például szívbillentyű sérülések fenfluramin/fentermin esetén, függőség más anorexiásoktól). A műtéti gyógymódok (bariatrikus műtét) néhány beteg számára rendelkezésre állnak, és tartós fogyást eredményezhetnek, de az ilyen műtét jelentős morbiditással és 1–2% -os halálozási kockázattal jár a perioperatív periódusban.

A kalóriabevitelnek kevesebbnek kell lennie, mint a fenntartási követelmények, de minden nélkülözhetetlen tápanyagot be kell vonni minden fogyókúrába. A súlyos kalóriakorlátozás egészségtelen és kerülni kell, hacsak nem szigorú felügyelet mellett történik. Sok átlagos méretű és aktivitású beteg számára a napi 1200–1600 kalória fogyasztása fokozatos fogyást eredményez. A legtöbb divatos diéta legjobb esetben is átmeneti eredményeket nyújt.