Onkológia
Betűk

  • Journal Home
  • Jelenlegi probléma
  • Közelgő kérdés
  • Legolvasottabb
  • Legtöbbször idézett (dimenziók)
    • Az elmúlt két év
    • Teljes
  • Legtöbbször idézett (CrossRef)
    • Az elmúlt év 0
    • Teljes
  • Közösségi média
    • Múlt hónap
    • Múlt év
    • Teljes
  • Archívum
  • Információ
  • Online benyújtás
  • Információ a szerzőknek
  • Nyelv szerkesztése
  • Információ a bírálók számára
  • Szerkesztési irányelvek
  • Szerkesztőbizottság
  • Célok és hatály
  • Kivonatolás és indexelés
  • Bibliográfiai információk
  • Információ a könyvtárosoknak
  • Információ a hirdetők számára
  • Újranyomtatások és engedélyek
  • Lépjen kapcsolatba a szerkesztővel
  • Általános információ
  • A Spandidosról
  • Konferenciák
  • Munkalehetőségek
  • Kapcsolatba lépni
  • Felhasználási feltételek
  • Szerzői:
    • Yue Yang
    • Huijuan Zhang
    • Mingyan Zhang
    • Qingwei Meng
    • Li Cai
    • Qingyuan Zhang

  • Ezt a cikket a következők említik:

    Absztrakt

    Bevezetés

    Az emlőrák a rosszindulatú rák leggyakoribb formája a nőknél világszerte (1). Míg az elsődleges daganat gyakran kezelhető, a daganat megismétlődése továbbra is a mellrákos halálozás leggyakoribb oka. Így az áttétes betegségek kezelése döntő fontosságú az emlőrák túlélésének javításában (2). Ezenkívül a későbbi kezelési stratégiák pontos kezdeti válaszadatok felhasználásával történő fejlesztése javíthatja az előrehaladott emlőrák eredményét és csökkentheti az hatástalan kemoterápiás szerek alkalmazását (3).

    szérum

    A terápiás stratégiák értékelésére használt egyik legnépszerűbb kritériumot válaszértékelési kritériumoknak nevezik a szilárd daganatokban (RECIST) (4). A RECIST 1.1 szerint a beteg terápiás válasza négy állapotba sorolható: teljes válasz (CR), részleges válasz (PR), stabil betegség (SD) és progresszív betegség (PD). Kemoterápiában részesülő SD-betegeknél bizonyos betegeknél idővel PD alakul ki, míg más betegeknél fennmarad a SD, vagy akár remisszió is tapasztalható.

    Korábbi bizonyítékok azt mutatják, hogy az emlőráknak számos metasztatikus formája létezik, amelyeket a RECIST nem megfelelően értékel (4), beleértve a mellhártya/perikardium folyadékgyülemét, az asciteset, a csontáttétek többségét és a műtét által reszekált elváltozásokat. Különösen,

    Az emlőrákos betegek 50% -ánál csontáttétek alakulnak ki (5), és e betegek nagy számát a RECIST nem értékelné. Különböző alternatív módszereket javasoltak a csontáttétek terápiás reakciójának értékelésére, ideértve a 18 F-fluorodeoxi-glükóz-pozitron emissziós tomográfiát (6) és a csontspecifikus biokémiai markereket, például az N-terminális telopeptidet (7,8). Ezek a mutatók azonban nem alkalmazhatók más, nem értékelhető elváltozásokra.

    Korábbi tanulmányok azt sugallják, hogy a carcinoembryonic antigén (CEA) és a szénhidrát antigén 15–3 (CA15-3) prediktív markerei a radiológiai válasznak metasztatikus emlőrákban (9). Így ezek a markerek hasznosak lehetnek metasztatikus emlőrákos betegek terápiás válaszának monitorozásában. A CEA és a CA15-3 átfogó vizsgálata ellenére továbbra is tisztázatlan a mellrák markerként való felhasználhatóságuk (10). A tumor markerek többségét a korai diagnózisra, az előrejelzés meghatározására, a terápiás hatékonyság ellenőrzésére és a terápiát követő nyomon követésre használják (11–16). A CEA és a CA15-3 azonban alkalmatlan a korai felismerésre, mivel alacsony az expressziója és az emlőrák érzékenysége hiányzik (11,17). Míg a CEA-t és a CA15-3-at alkalmazták az emlőrákos betegek nyomon követésének értékelésére (18), klinikai értéküket még nem értékelték (11).

    Noha a tumor markerek önmagukban nem elegendők a terápiás válasz értékeléséhez (19), számos tanulmány szerint a tumor marker szintje korrelál a kezelési reakcióval (3,20–23). Például Robertson és munkatársai (3) arról számoltak be, hogy a tumor markerek szintjének változásai korrelálnak a betegek terápiás reakciójával, képalkotó módszerekkel értékelve (3). Ezenkívül a CEA és a CA15-3 szintjének csökkenése pozitív választ adott a szisztémás terápiára metasztatikus emlőrákos betegeknél (23). A mai napig azonban egyetlen tanulmány sem értékelte a CEA és a CA15-3 szint és a terápiás válasz közötti összefüggést nem értékelhető elváltozásokkal vagy SD-vel rendelkező betegeknél.

    A CEA és a CA15-3 prediktív hatékonyságának értékelése metasztatikus emlőrákban a CEA és CA15-3 szinteket hasonlították össze a radiológiai reakcióval a RECIST 1.1 által nem értékelhetőnek vagy SD-nek minősített betegek csoportjában. Ezenkívül elemezték, hogy mely tényezők kapcsolódnak a kezelés előtti CEA és CA15-3 szintekhez, beleértve a progresszió nélküli túlélést (PFS). Jelen tanulmánynak tisztáznia kell a CEA és a CA15-3 mint tumor markerek prognosztikai értékét metasztatikus emlőrákban.

    Betegek és módszerek

    Betegek

    Minden adatot visszamenőlegesen 232 női emlőrákos betegnél gyűjtöttünk a Harbin Orvosi Egyetem (Harbin, Kína) Társult Tumor Kórházában. A betegeket akkor vették be a vizsgálatba, ha radikális mastectomián estek át, de később tumor megismétlődést vagy áttétet tapasztaltak. A betegeket kizártuk a vizsgálatból, ha a CEA vagy CA15-3 szintjüket a kezdeti relapszus idején nem mérték meg, vagy nem végeztek terápiás beavatkozást. A betegek életkora 25 és 76 év között volt, és minden beteg első vonalbeli kezelésben részesült 2001 júliusa és 2013 februárja között, szisztémás terápiákkal együtt, beleértve a kemoterápiát, a trasztuzumabot, az endokrin terápiát és a biszfoszfonátot a csontáttéteknél.

    A 232 beiratkozott alany közül a RECIST szerint ≥1 mérhető elváltozással rendelkező betegeket értékelhető betegekké csoportosítottuk, míg a műtéttel reszektált elváltozásokat vagy nem mérhető elváltozásokat (pleurális/perikardiális effúzió, ascites és csontmetasztázisok) nem értékelhető csoportba soroltuk. betegek. Az első vonalbeli terápiás ciklusban 60, SD-vel osztályozott egyént választottak ki a CEA és a CA15-3 szint prediktív értékének tanulmányozására a terápiás válasz értékelése során. A RECIST által nem értékelhető kategóriába sorolt ​​betegeket (76 beteg), akiknek rendelkezésre álltak CEA és CA15-3 adatai, kiválasztották, hogy tanulmányozzák ezen markerek szintjének prediktív értékét a nem értékelhető elváltozású betegek terápiás válaszának értékelése során.

    A tumor markerek meghatározása

    A szérum CEA-koncentrációkat Enzyme Immunoassay kit (Dinabot, Tokió, Japán), míg a szérum CA15-3-szinteket radioimmunassay kit (Roche Diagnostics, Indianapolis, IN, USA) segítségével határoztuk meg. 0–5 ng/ml CEA és 0–25 U/ml CA15–3 küszöböt alkalmaztunk a megfelelő markerek „normál” szintjének meghatározásához. A> 5 ng/ml CEA vagy> 25 U/ml CA15-3 szinteket magasnak tekintették a betegeknél.

    Értékelés

    A CEA és a CA15-3 szintet a szisztémás terápia megkezdése előtt 1 héten belül határozták meg, majd 3 hetente értékelték a terápia során. A nem értékelhető betegeknek, illetve kemoterápiában vagy trasztuzumab-terápiában részesült betegeknek radiológiai vizsgálatot végeztek, amelyet a kezelés során 6 hetente végeztek.

    I. táblázat.

    Korreláció a betegek jellemzői és a kezdeti tumor marker szintek között az első relapszusnál (n = 232).

    I. táblázat.

    Korreláció a betegek jellemzői és a kezdeti tumor marker szintek között az első relapszusnál (n = 232).

    statisztikai számításokhoz Mann-Whitney U-tesztet használtak.

    b A mintákat Student-féle t-teszttel elemeztük.

    c Vagy ER-, vagy PR-pozitív.

    d ER- és PR-negatív. NS, nem jelentős; BMI, testtömeg-index; IDC, invazív ductalis carcinoma; HR, hormonreceptor; ER, ösztrogén receptor; PR, progeszteron receptor; SE, standard hiba; HER-2, humán epidermális növekedési faktor receptor-2; CEA, karcinoembrionális antigén; CA15-3, szénhidrátantigén 15-3.

    Ezenkívül észrevették, hogy a CEA és a CA15-3 szérumszintje erősen korrelált az emlőrákos betegek metasztatikus helyeinek elhelyezkedésével és számával. Különösen a több áttétben szenvedő betegeknél volt szignifikánsan magasabb a CA15-3 szint, mint az egyetlen áttét helyével (P 0,05). Hasonlóképpen, a májmetasztázisban szenvedő betegeknél a CA15-3, de a CEA mértékének megnövekedett szintjét figyelték meg (P = 0,009).

    A CEA és a CA15-3 szérumszintje egyaránt megemelkedett a csontáttétes betegeknél, a csontmetasztázis nélküli betegeknél (CEA, P 0,05).

    Megfigyelték, hogy a CEA és a CA15-3 szérumszintje korrelált a rövidebb PFS-vel előrehaladott emlőrákos betegeknél (1. ábra). Az emelkedett CEA-val rendelkező betegek átlagos PFS-ideje 12,10 hónap volt, míg a normális szinttel rendelkező betegeknél a PFS-idő 18,33 hónap volt (P = 0,001). Hasonlóképpen, az emelkedett CA15-3-szinttel rendelkező betegek átlagos PFS-ideje 12,50 hónap volt, míg a normális CA15-3-szinttel rendelkező betegeknél 18,53 hónap volt (P = 0,001).

    1.ábra.

    PFS a CEA és CA15-3 szintek szerint a relapszus kezdetén 232 előrehaladott emlőrákos betegnél. Kaplan-Meier grafikonok, amelyek a PFS-ben szenvedő betegek százalékos arányát mutatják a kezdeti (A) CEA és (B) CA15-3 szint alapján. PFS, progresszió nélküli túlélés; CEA, karcinoembrionális antigén; CA15-3, szénhidrátantigén 15-3.

    2. ábra.

    PFS a CEA és a CA15-3 szint változásai szerint a második terápiás ciklus végén a 76 nem értékelhető elváltozású betegnél. Kaplan-Meier grafikonok, amelyek a PFS-ben szenvedő betegek százalékos arányát mutatják az (A) CEA és (B) CA15-3 szint változásai alapján a kemoterápia második ciklusát követően. PFS, progresszió nélküli túlélés; CEA, karcinoembrionális antigén; CA15-3, szénhidrátantigén 15-3.

    A CEA és a CA15-3 prediktív értékének értékelése SD-ben szenvedő betegeknél a markerek szérumszintje, a PFS és a végső klinikai eredmény közötti összefüggéseket 60, a RECIST által SD-ként osztályozott betegnél elemezték a második kezelési ciklust követően. A CEA vagy CA15-3 szint növekedése szignifikánsan rövidebb PFS-rel korrelált (3. ábra). Ezenkívül a CEA vagy CA15-3 szint emelése szintén negatívan korrelált a CD állapot elérésével (II. Táblázat). Ezek az adatok azt mutatják, hogy még az SD-ben szenvedő betegeknél is az emelkedett CEA és CA15-3 szint korrelál a rossz prognózissal. Összességében ezek az adatok arra utalnak, hogy a CEA és a CA15-3 mind a relapszus korai szakaszában, mind a kezelés során előre jelzi a PFS-t, különösen nem értékelhető betegeknél és SD-ben szenvedőknél.

    3. ábra.

    PFS a CEA és a CA15-3 szint változása szerint a második terápiás ciklust követően a 60 stabil betegségben szenvedő betegben. Kaplan-Meier grafikonok, amelyek a PFS-ben szenvedő betegek százalékos arányát mutatják az (A) CEA és (B) CA15-3 szint változásai alapján a kemoterápia második ciklusát követően. PFS, progresszió nélküli túlélés; CEA, karcinoembrionális antigén; CA15-3, szénhidrátantigén 15-3.

    II. Táblázat.

    A CEA és a CA15-3 szintek korrelációs elemzése és a végleges klinikai válasz azoknál a betegeknél, akiket a második kemoterápiás ciklust követően stabil betegség jellemez.

    II. Táblázat.

    A CEA és a CA15-3 szintek korrelációs elemzése és a végleges klinikai válasz azoknál a betegeknél, akiket a második kemoterápiás ciklust követően stabil betegség jellemez.

    Változások a markerekben PD a, n DC b, n P-érték c
    CEA (ng/ml) 0,011
    Növekedés ≤2 vagy csökkenés 6. 47
    Növekedés> 2 4 3
    CA15-3 (U/ml) 0,034
    Növekedés ≤15 vagy csökkenés 6. 45
    Növekedés> 15 4 5.

    < label (or @symbol) needed for fn[@id='tfn5-ol-0-0-7164'] >A végső klinikai válasz a páciens terápiás válaszának átfogó klinikai értékelésére utal a második kemoterápiás ciklust követő kemoterápiás ciklusokra.

    a Ha bármely kemoterápiás ciklust követően értékelték a PD-választ, a végleges választ PD-nek tekintették.

    b Csak akkor, ha a kemoterápiás ciklus után nem értékelték a PD-t, a beteget DC-ként osztályozták.

    c Statisztikai számításokhoz Fisher pontos tesztjét használták. PD, progresszív betegség; DC, betegség kontrollált; CEA, karcinoembrionális antigén; CA15-3, szénhidrátantigén 15-3.

    Vita

    A beteg terápiás válaszának megjósolása kritikus fontosságú a felesleges és hatástalan gyógyszerek mellékhatásainak elkerülése érdekében. Kevés tanulmány elemezte a terápiás válasz prediktív tényezőit olyan fejlett emlőrákos betegeknél, akiket a RECIST SD-ként osztályozott, vagy olyan betegekben, akiknek a RECIST nem értékelhető. Ennek fő oka az, hogy az ilyen, nem értékelhető elváltozások (pl. Ascites) terápiás válasza nem mérhető megfelelően radiológiai módszerekkel (4). Ilyen esetekben a PFS az egyetlen kritérium a betegek terápiás válaszának felmérésére, ami megnehezíti a beteg reakciójának előrejelzését a kezelés során.

    A rákos betegek kemoterápiára adott válaszának előrejelzésére használt, korábban kialakított modellek összetettek és nem alkalmazhatók műtéti úton kiváltott elváltozásokban szenvedő betegeknél (24 Továbbá, a jelenleg rendelkezésre álló képalkotó technikák alacsony érzékenysége miatt nehéz kimutatni a daganat terhelésében bekövetkező kisebb változásokat (25), különösen SD-ben szenvedő betegeknél. Ezért alternatív módszereket kell kidolgozni a terápiás eredmények előrejelzésére SD-ben vagy nem értékelhető elváltozásokban szenvedő betegeknél.

    A CA15-3 (más néven mucin 1) az emberi emlődaganatok> 90% -ában és azok későbbi áttétjeiben túlzottan expresszálódik (26). A CA15-3 elősegíti a tumor invázióját és metasztázisát a mitogén-aktivált protein-kináz jelátviteli út aktiválásával (26) és az E-kadherin downregulációjával (27). Így a megnövekedett CA15-3 szint rossz prognózist jósolna megnövekedett metasztázis kockázat mellett (28). Ezzel összhangban a CA15-3 szintek negatívan korreláltak a PFS-szel (29). Hasonlóképpen megfigyelték, hogy a CEA korrelál a kezelési reakcióval is (21,23,25,30-32). Ezek a jelentések alátámasztják tanulmányunk eredményeit, és arra utalnak, hogy a CEA és a CA15-3 hasznos markerek lehetnek a beteg prognózisának és a terápiás válasz előrejelzésének.

    Adataink azt sugallják, hogy a CEA és a CA15-3 képes megjósolni a PFS-t és a végleges klinikai eredményt SD-ben vagy nem értékelhető elváltozásokban szenvedő betegeknél. A második terápiás ciklust követő> 2 ng/ml CEA vagy> 15 egység/ml CA15-3 növekedés rövidebb PFS-t jósolt. Ezenkívül a kemoterápia második ciklusát követő CEA és CA15-3 emelkedése korrelált a gyenge végső klinikai válasszal SD-s betegeknél.

    A mai napig kevés tanulmány elemezte a CEA és a CA15-3 prediktív potenciálját olyan fejlett emlőrákos betegeknél, akiket a RECIST nem tud felmérni, és SD-kben. Ezek a betegpopulációk a terápiás válasz alternatív meghatározását igénylik, mivel a jelenlegi képalkotáson alapuló módszerek nem képesek pontosan értékelni a metasztatikus elváltozások terápiás válaszát (5). A CEA és a CA15-3 szérumkoncentrációjának monitorozása egyszerű és költséghatékony módszert kínál ezen betegek terápiás válaszának előrejelzésére, ezáltal javítva a terápiás stratégiák kialakítását és minimalizálva az eredménytelen kezelések miatt felesleges mellékhatásokat.

    Vizsgálatunk során a szérum CEA és CA15-3 koncentrációk előre jelezték a HR státuszt, az áttétek számát és az áttétes elváltozások helyét. Pontosabban, a CA15-3 szorosan összefügg a máj metasztázisával és a többszörös metasztatikus elváltozások jelenlétével, míg a CEA és a CA15-3 egyaránt csontáttéttel társult. Ezzel szemben a CEA és a CA15-3 alacsonyabb szintjét hármas-negatív daganatokban és regionális nyirokcsomók kiújulásában szenvedő betegeknél azonosították. Ezenkívül alacsonyabb CA15-3-szintet azonosítottak lokalizált invázióval rendelkező betegeknél. Ezek az eredmények összhangban vannak a CEA és a CA15-3 szintjét az emlőrák prognózisával összekötő korábbi vizsgálatokkal (33,34). Összességében ezek az adatok azt jelzik, hogy a megnövekedett CEA és CA15-3 szint előrejelezheti az emlőrákos betegek megnövekedett tumorterhelését.

    A terápia előtt a CEA és a CA15-3 megemelkedett szérumszintje rövidebb PFS-t jósolt betegcsoportjainkban. Bár ez a megállapítás összhangban áll számos jelentéssel (33–35), egy tanulmány azt sugallta, hogy az emelkedett CA15-3-koncentrációk korrelálnak az emlőrákos betegek hosszabb teljes túlélésével (36). Ez a pozitív korreláció a CA15-3 és a túlélés között a CA15-3 szintek és a vizsgálatunk során megfigyelt ER állapot közötti összefüggéssel magyarázható, mivel az ER-t általában a jobb prognózis előrejelzésére használják (37,38). Ennek az eltérésnek az egyik lehetséges magyarázata a HR-pozitív betegek viszonylag alacsony aránya lehet az előző vizsgálatban a tanulmányunkhoz képest. Lehetséges, hogy a CEA és a CA15-3 prediktív értéke függhet az emlőrákos betegek HR-állapotától. További kutatások szükségesek a CEA és a CA15-3 szerepének jobb megértéséhez az emlőrák különféle altípusaiban.

    Összegzésként elmondhatjuk, hogy tanulmányunk a CEA és a CA15-3 hasznát mutatja olyan markerekként, amelyek előre jelzik az előrehaladott emlőrákos betegek terápiás válaszát. Ezek a markerek különösen hasznosak nem értékelhető elváltozású betegeknél vagy SD-ben szenvedőknél, a RECIST meghatározása szerint. Ezenkívül adataink azt mutatják, hogy a CEA és a CA15-3 szérumkoncentrációinak meghatározása egyszerű, mégis robusztus módszert nyújt a beteg terápiás válaszának előrejelzésére. Mivel azonban eredményeink retrospektív elemzésen alapulnak, más tumor markerek, mint például a HER-2, az epidermális növekedési faktor receptor vagy a szöveti polipeptid antigén (25,39–41) nem kerültek elemzésünkbe. Ezeknek a markereknek az elemzése a CEA és a CA15-3 mellett potenciálisan még ennél is pontosabb előrejelzéseket adhat a terápiás válaszról, mint amelyek a jelen tanulmányban jelentettek. Összefoglalva, a CEA és a CA15-3 szintjének meghatározása hatékony eszköz lehet a RECIST kiegészítésére az előrehaladott emlőrákos betegek terápiás válaszának felmérésében és előrejelzésében.